Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-13 / 28. szám

28-ik szám. julius 13.

KÖZÉRDEK

5-ik oldal.

parkot és virágligetet fog felállitani, a hol a pezsgő pavilion és a buffet sátor fognak díszelegni. A délutáni ünnepséget követő este a Regatta kabarett: Fejes Mariska k. a. és Varjú Ibolyka k. a., továbbá Acél Nándor, dr. Bertalan Pista, dr. Bodony Alajos, dr. Csomay Győző, Essigmann Emil, Fábián Lajos dr., Glavassevits Frigyes, Kondor Sándor, Kovács János, H. Kovátsy Zoltán, Papp Dezső és Tabajdi Lajos szereplőkkel. Konferál: Dénes Sándor, rendez Sajó József. Kabarét után tánc lesz. A rendezőség felkéri az urakat, hogy mulatságon utcai ruhában jelenjenek meg. Részletes és tájékoztató műsort a helyszínen fognak osztogatni.

Ez is lopás. Lőrincz József bicziklijón egy csomó retket vitt haza. Az Orosz féle korcsma előtt megáll ott s bicziklijét az ajtóhoz támasztotta. Szendrey István mészáros mester a majtény utcai tréfák atyamestere, levette a retket a biczikliről és eldugta, Rencz Miska czipész üzletébe. Lőrincz a mikor az hazament észrevette, hogy a retek hiányzik s kétségbeesve bicziklizett a rendőrséghez, azt állitván, hogy retkét ellopták. A rendőrség kiszólt a helyszínére s alig pár perc alattamaj- utca csendjét élénk kaczagás tette derültté a mikor kitudódott, hogy nem lopásról, de egyszerű tréfáról van szó. Hogy azonban Lőrincz jóllakhasson retekkel, nap-nap után kap egy-egy csomót ismerőseitől.

Szerencsétlenség a téglagyárban. F. hó 6-án a Schifbeck Károly-féle téglagyárban Katai Tóth Lajos munkás a vályognak síneken való tolásával volt elfoglalva. Munkaközben észrevette, hogy Aggardi kis gyermeke a sínek között van. Kétségbeesetten akarta megállítani a toló kocsit, de a lejtős utón nem sikerült s a kis vaggon elütötte a gyermeket a kin oly súlyos sérüléseket ejtett, hogy Nagykárolyba való szállítás közben elhalt. Dr. Falussy Lajos rendőrkapitány megindította a vizsgálatot, melynek során megállapította, hogy úgy a szülőket, mint Katait gondatlanság terheli amiért is ellenük az eljárást megindították.

Társaskocsi a szőlőbe. A helybeli társaskocsi vállalat a megnyilvánult közóhajtásnak engedve a Il-ik számú társaskocsit — amely a szőlőkapuig járt — jövő hót folyamán újból forgalomba helyezi.

Megdőlt várost jelző oszlop. Úgy tudjuk, hogy Nagykároly városának van egy gazdasági tanácsosa is, a kinek ügykörébe tartozik a város minden ingó vagyonára felügyelni, s gondoskodni arról, hogy a pusztulásnak induló leltári tárgyak kijavitassanak, esetleg ujjal kicseréltessenek. — Nagyon el lehet foglalva a tanácsos ur hivatalos ügyeivel, s igy valószínű nem ér reá szétnézni a város külterületén, sem pedig a polgári biztost nem utasítja arra, hogy legalább megnézze vájjon a várost jolzó táblák milyen állapotban vannak. A fényi ut végén levő tábla oszlopa például csak a vihart várja, hogy eldőljön s a rajta levő tábláról pedig a leghíresebb nagyitó üveggel sem lehetne elolvasni, hogy várost jelez. Hogy a többi táblák hasonló állapotban vannak, azt felesleges külön tárgyalni. Azt tudjuk a jelző táblák nélkül is, hogy pusztulunk és veszünk, de a külszin megóvása céljából, arra kérjük a gazdasági tanácsos urat intézkedjék a táblák jó karba helyezése iránt. Ezúttal még várunk, ha eredményre nem vezetné, citálni fogjuk a törvényt is amely ezt kötelességévé teszi.

Nem altnmosilja/i a városi rent!Öl 'ség el. Mostanában gyakran hangzott fel a kívánság, hogy a vidéki rendőrségek rendezetlen állapotán csak az államosítás segít. Nem a városok egynémelyike foglalt állast az államosítás mellett, de maguk a rendőrségek vezetői és tisztikarai is sürgették az államosítást. A rendőrtisztviselők az államosítástól nemcsak érdekeik hathatósabb védelmét várták, hanem azt remélték, hogy a vidéki rendőrségek nívója is emelkedni fog az államosítás által. A városok pedig azért kívánták az államosítást, mert a városok terhét nagyban könnyítené, ha olyan hatalmas tételt törülhetnének a költségvetésekből, amelyet a városoknak az állam részére teljesített teendőkért kell viselniük. Egy magas állású, vezetőállásban levő rendőrtisztviselő,

aki teljesen ismeri a belügyminisztériumban most folyó ama munkálatokat, amelyeknek a vidéki rendőrségek rendezése a célja, úgy nyilatkozott, hogy a vidéki rendőrségek államosítására még nagyon hosszú ideig kell várni. Elmondta, hogy a belügyminiszter most az államosítás nélkül a vidéki rendőrségek egységesítésére, egységes szervezetű országos nyomozó testület szervezésére, egységes rendőri jog, általános egységes szervezet megalkotására és a személyzet szaporítására helyezi a súlyt, de az államosítás, mely rendkívül nagy előtanulmányt igényel é3 rengeteg munkát ad, tiz-tizenöt év múlva következhetik be csupán. A belügyminiszter a rendészeti kiadásokat magasabb államsegélyei gondolja megtéríteni a városoknak. Az újjászervezés és egységesítés munkáját a belügyminisztériumban dr. Pékárdy Ferenc miniszteri tanácsos végzi, aki országos körútra indult és mindenütt a helyszínen tanulmányozza a vidéki rendőrségek állapotát és a vidéki közbiztonság b íjait. Dr. Pekáry már meg is kezdte ezt a tanulmányutat.

Bútorvásárlás.

Teljesen jókarban levő zongorát, kis szalon-divánt és két foteuilt vennék kéz alatt. Fény-utca 27. sz. 4. ajtó.

Vidéki Krónika. Börvelyben Papp János késsel öszeszurkájta Spitz Jenő kereskedőt, Kálmándon Hochreiter Antal agyba-főbe verte Czimmermann József gazdálkodót. Penészleken Kostyu László és Mihály 30 napon belül gyógyuló sérüléseket ejtettek Lengyel Györgyön s ugyancsak Penészleken Kovács György szurkálta össze Gnandt György és Sebők György gazdálkodókat vasviílával. Az ok mindenütt a szesz mértéktelen fogyasztása. Mikor érjük meg már azt, hogy Szatmár- megyóben is komolyan fognak foglalkozni a vasárnapi korcsmazárás eszméjével.

Katonák, hírlapírók. A pesti újságokban jó hátul, az olajrepcerovat és a vízállás szomszédságában mákszemnnyi betűkkel olvasható, hogy a vidéki újságírók Győrött közgyűlést tartottak. Azaz, nem annyira vidéki újságírók, mint inkább a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége. Szomorú ez a — mint inkább, — mert az jelenti, hogy a vidéki újságírók egyesülete nem foglalja magában a vidéki újságírókat. A közgyűlés tudósítása bőven jelenti, hogy megjelentek ott Várady L. Árpád püspök, Goda Béla főispán, de ami a legérdekesebh, a hadügyminiszter kirendelte a Parseval katonai léghajót, hogy a vidéki hírlapíróknak bemutassák. Á közgyűlés után ebéd volt és „ez alkalommal először jelent meg az .újságíró gyűlésen a hadsereg képviselete “ Breyer őrnagy a helyőrség tisztikara nevében felköszöntőben üdvözölte az újságírókat. Mindenesetre nagyon megható, hogy egy újságíró gyűlésen püspök, főispán, sőt egy'őrnagy jelenik meg a kirendelt léghajón kívül. Nem tudjuk megérteni, hogyan lehetséges ez. A magyar közönség általában utálja a vidéki újságírókat, többé-kevésbbé nagy joggal, a hivatalos körök pedig csak akkor törődnek velük ha szükségük van rájuk. A katonaság előtt pláne nem szimpatikus sem az országos, még kevésbbé a vidéki sajtó. Kérdés tehát, mi történt Győrött, hogy a régi és javarészt igazságos huzódkodás engedett ? A közgyűlésen Szávay Gyula elnökölt. Megnyitó beszéde után a napirend előtt Balassa József tette meg a sajtószabadság védelme ügyében indítványát, amelynek értelmében a szövetség a sajtószabadságot akár magánosok, akár törvényes intézmények részéről érő minden támadás ellen tiltakozik és úgy a sajtó véleményszabadságának, mint nyilvánossági jogának törvényes biztosítását sürgeti. A közgyűlés ezután Palócz László titkár javaslatait fogadta el a sajtókamara és az újságírók sztrájkjoga ügyében azzal, hogy ezekben a kérdésekben a többi sajtóteslüle- tekkel együtt kíván eljárni. Az igazgatóság három éves megbízatása is lejárván, elnöknek újból Szávay Gyulát, alelnököknek Barát Ármint, Brajjer Lajos dr-t, Lenkei Lajost és Tömörkény Istvánt, titkárnak Palóc

Lászlót választották meg. Megválasztották egyhangúlag a harminctagu igazgatóságot is, még pedig akként, hogy huszonnégy helyet csupán újságírásból élő vidéki hírlapíróval töltöttök be. A közgyűlés tiltakozása a sajtószabadság ügyében alig ér valamit. Az újságírók szervezkedése is céltalan, mert a vidéki újságok oly silányak, hogy bármely kávéházból öt perc alatt külömb szerkesztőséget lehet toborozni. Mulatságosan hat Barát Árminnak, a miniszterelnöki sajtóiroda vezetőjének megválasztása a vidéki hírlapírók szövetségének alelnökévé, a minthogy furcsán fest, hogy a tudósítás bizonyos elégtétellel újságolja huszonnégy hírlapírónak igazgatóságát. Hát eddig nem hírlapírók igazgattak? Es mindjárt harminc igazgatót választottak? Mennyi is a tagok száma? Harmincegy, vagy csak harminc ?

Kitűnő karban lévő massiv háló- és ebédlő berendezés, zongora csillárok, férfiruhák és sokmindenfé apróság eladó. Bővebbet Nagykároly, Kőlcsey-utca 10.

Mühelyáthelyezós. Tóth Elek müasztalos műhelyét fényi utca 21 sz. alól, a Petőfi ut- cza 98 szám alá helyezte át. Városunk jó- hirnévnek örvendő iparosának hirdetésere felhivjnk olvasóink figyejmét.

Hetivásáron való árusítás. Igen sok esetben fordul elő az, hogy a hetivásárokat idegen községbeli kereskedők és iparosok látogatják és a hatóság mit sem tesz a helybeli kereskedők és iparosok érdekei megvédésére. Erre vonatkozólag közöljük az alábbiakat, melynek alapján teljes joggal követelhetik sérelmeik orvoslását. Ami az iparcikkekkel való kirakodást illeti — ide nem értve a háziipari cikkeket — ennek jogát az ipartörvóny 50. §-a s az azt kiegészítő 1787. évi XVIII. t.-c. tudvalevőleg a helybeli iparosi minőséghez kötötte. Ennek folytán — hacsak az utóbbi törvény alapján a vármegye nem alkotott kivételes szabályrendeletet e tárgyban — más községbeli iparosok és kereskedők csak abban az esetben jelenhetnek meg a heti vásáron, ha az illető községben valóságos és nem szinleges fióküzlettel bírnak. (K. M. 6743 1900. sz.) „Aki valamely községben folytonosan üzemben tartott fióküzletet állít, fel b annak vezetésével az ipartörvóny rendelkezéseinek megfelelő üzletvezetőt biz meg. az illető községre nézve helybeli iparosnak, tehát olyannak tekintendő, aki készítményeit az 1887. XVIII. t.-c. értelmében nemcsak a községben nyitott fióküzletben, hanem a község hetivásárain is árusíthatja“. Továbbá (K. M. 10.315/1902. sz.) „valamely község hetivásárai látogatásának jogát . . . csak valósággal fennálló üzemmben lévő rendes fióküzlet biztosíthatja“. — És a K. M. 41.402/1900 sz. határozata, mely szerint: „azok az iparosok (ill. kereskedők), akik fióküzletüket csupán a heti vásárok alkalmával tartják nyitva, a község területén lakó, állandó iparosoknak nem tekinthetők s ennélfogva a heti vásárokat nem látogathatják.* Természetesen még kevésbbé azok, akik pusztán az illető község területére szóló iparigazolványt váltottak ki, de ott semmiféle üzlettel nem bírnak. Az ipartörvóny 50. §-ának utolsó bekezdése, szint azonképen az 1887. évi XVIII. t.-c. 1. §-a

nyilvánvalólag azt célozzák, hogy a helybeli iparos és kereskedő, aki a községben adót fizet és egyéb terheket visel, a helyi viszonyok megkívánta módon és mértékben megvédessék a máshonnan csupán vásárok és sokadalmak idején odaözönleni akarók illetéktelen versenyétől. Mig országos vásárokon ez utóbbiak egyáltalában nincsek korlátozva, addig a hetivásárok alkalma kizárólagsa helybeli iparnak van föntartva. Ebből folyólag az idézett törvényhelyek a törvény szellemében csak úgy értelmezhetők, hogy a hetivásárokon csakis olyan iparos van jogosítva árusítani, aki ott helyben tényleg valamilyen ipart vagy üzletet folytat. De ha valaki, eset leg más helybeli iparos vagy kereskedő csupán a látszat kedvéért iparigazolványt vált, de iparát nem gyakorolya. nem árusít állandóan és szinleges fióküzlete mellett csak a hetivásárokra jár el; ezzel ellentétbe kerül a törvénynyel, mert az ilyen egyén semmiesetre sem tekinthető a törvény értelmében „helybeli iparosnak“. Az ilyen a hetivásárról