Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-09-14 / 37. szám
2. oldal. KÖZÉRDEK szept. 14. 37-ik szám. m i g ISKOLAI IDÉNY BEÁLLTÁVAL gj IGEN OLCSÓN LENET BESZEREZNI ISKOLAI KÖTÉNYEKET, LÜSZTER, CLOTT, m CARTON SZÖVETEKBŐL GYEREKEK ÉS LEÁNYOK RÉSZÉRE. ÚGYSZINTÉN NARIS- ® mm® immmmm a NYAKAT, ZSEBKENDŐKET, RÚNA- ES NAJ- KEFÉKET, FÉSŰKET LESZÁLLÍTOTT ÁRBAN NAGYKÁROLYBAN, KERESK. ÉS IPARBANK PALOTA (ZÁRDÁVAL SZEMBEN). BLAU KÁROLYNÁL susamt ügyeket, mely evvel ellentétes, minden rossz határozatnak tehát ott az eredő forrása, hogy a közvélemény ismeretlen, vagy félreismert volt. Ezen felfogást pedig ne akarja senki megcáfolni azzal, hogy hiszen a fontos ügyekben a közgyűlés által maga a polgárság határoz, mert nagyon jól tudjuk, a gyakorlat bizonyítja, hogy a városi képviselőtestület rendszerint első hallásra és legtöbbször a tisztviselőbe vetett bizalom és nem a megértés alapján határoz. Kinek árt tehát az, ha a sajtóval a közigazgatás jó lábon áll, sőt az táplálja s ezt a sajtó a tisztviselőknek a közönségtől eredő helyes ismeretekkel viszonozza. Mindenkinek csak haszna van belőle, mert élénk érdeklődést a városi ügyek iránt, nem bizottságok, — nem pártok — hanem egyedül csak érdeknélküli és nem fizetett sajtóval lehet teremteni, azt pedig nem fogja elvitatni senki, hogy ennek a megteremtésére okvetlen szükség van, mert ahol a polgárság közömbös, lassan-lassan közönbössé válik ott a hivatalos elem is. Mindez pedig nem akadémikus értekezés akar lenni, hanem egyenes porondra hívás, a közigazgatási élet napfényre csalogatása, mely fénytől az csak fejlődni, izmosodni fog. fillérbe kerül egy pár férfi .vagy női harisnya fejelése pamuttal együtt BENYÁTSE harisnyagyárában Debrecen. Kérjen árjegyzéket. fl zsidó autonómia. „Undank ist der Weltlom“ — igy szól a német közmondás. Neolog testvéreink szinte véres verejtékkel dolgoznak a mi boldogi- tásunkon, velünk orthodoxokkal való egye sülésen s mi mégis oly hálátlanok vagyunk, hogy fáradozásaikért nemcsak, hogy hozzájuk kézcsókra nem járulunk, hanem boldogító eszméjükről tudomást sem veszünk. Értsük meg egymást neolog atyámfiai. Az orthodox, hithix zsidóság nem azért szakadt el hitrokonaitől, neolog testvéreitől, mert nem ismerve a szakadásokozta anyagi és erkölcsi káros következményeket; nem könnyelműségből utasít vissza minden actiót, ami a közte s neolog testvérei között fennálló válaszfalak lerombolásához vezetne. Nem 1 Mi orthodoxok igenis tisztában vagyunk azzal, hogy csakis az egységes autonómia hiánya az oka annak, hogy az államhatalom részéről az összes felekezetek között a legmostohább bánásmódban részesülünk. Az sem érint benünket valami kellemesen, midőn valamely feketemáju miniszteri tanácsos jóvoltából hosszas herce-hurca után valami jelentéktelen alaki hiba miatt elintézetlen kapjuk vissza felterjesztett aktáinkat. S mégis szívesebben viselünk el minden szekatúrát, szívesebben hozunk meg minden anyagi áldozatot csakhogy hitünkben hitünkért élhessünk, minthogy neolog testvéreinkkel való egyesülés esetén az autonómia áldásaiban részesüljünk. Az erkölcsiség alapjának, a vallásosságnak ápolásával, szegényeinek gyámolitásá- val, tanintézeteinknek fenntartásával minden egyház kulturmissiót teljesít. E magasztos feladatának az egyház csak úgy felelhet meg, ha egész erejét erre koncentrálhatja, ha békéjét viszály nem dúlja. Hogy pedig az egyesület vagy pedig az egyesitett orthodox és neolog zsidóság minő harmóniában élne, arra élő példa Miskolc több ezer lelket számláló izraelita hitközsége. Pozsony, Sátoraljaújhely, Yerbó kicsiny orthodox hitközségei polgári iskolát és számos más virágzó kultúrintézményt tartanak fenn, mig a nagy miskolci izraelita hitközség a kebelében dúló viszályoktól nemcsak, hogy felsőbb tanintézeteket fel nem állíthat, de lelkipásztort sem akceptálhat, minek következménye aztán, hogy pusztul, vész az egyház s vele a hívők vallásos, erkölcsi élete. Ha tehát az államhatalom kényszerzubbonyt alkalmazna, ami után kedvei testvéreink annyira áhítoznak, ha az orthodox és neolog zsidóságot egynek deklarálná, nemcsak e zsidóság, de hazánk kultúrája is igen sokat veszítene. De lesz-e majd, a szabad Magyarországnak valaha is egy kormánya, ki azt a barbárságot elkövesse, hogy — a lelkiszabadságnak fittyet hányva — két vallásfelekezetet akarata ellenére egybeolvasszon? Én azt hiszem soha! Hogy pedig a magunk jószántából nem fogjuk önöknek a békejobbot nyújtani, azt — úgy vélem — fölösleges ismételni. Azért uraim, ne fárasszák magukat annyit avval a sok gyülésezéssel, hanem, ha belátták helyzetük tarthatatlan voltat; ha érzik, hogy inog a talaj a lábuk alatt, ne köntör- falazzanak annyit; az egységes autonómia megszerzése bő köpenye alatt ne akarják elpetyhüdt hitéltüket velünk felfrissíteni, hanem álljanak ki a fórumra s mint férfiakhoz illik vallják be nyíltan, hogy az őseinktől átszármaztatott hit utján akarnak-e ezentúl haladni? Ha ennek az ellenkezőjét választják, akkor ugyebár örökké elváltak egymástól útjaink, ha pedig hitéletünket a zsidó törvénykodex, a silchan aruch szerint Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus. Enyedy gróf, a volt erőskezü miniszter, a Körmöczy szalon ablak melletti fülkéjében beszélt igen komolyan Elizzel. — Nekem csak hihet. Elhiheti, hogy szeretem. Érdek nem vezérrel, csak maga kell nekem. Mindig is fogom magát szeretni. — Ki meri ezt mondani ? ! — Ki 1 Mert már régóta szeretem. Imádom magában azt a rendkívüli nőt, akihez hasonló csak Dickens regényeiben élt. — Várjunk még egy kissé! Várjunk! — Fölösleges a várás. Elhatároztam, hogy nem távozok innen addig, mig keze enyém nem lesz. A volt miniszter oly hévvel beszélt most, mint egykor a parlamentben, midőn a harcias, lázongó szélbali tigriseket puhította. — Talán szolnoklatban gyakorolja magát kegyelmes uram, — szólt most Körmöczy István, Eliz apja. — A kezemért ostromol, mindenáron feleségül akar venni, — felelte bátran a leány. — Fogadd meg szavát. A kegyelmes urnák szava parancs. Rátok is adom mindjárt atyai áldásomat. És áldolag terjesztette ki karját az öreg ur. Erős zabolátlan egyéniség volt Enyedy gróf. Az udvarnál is rettegtek tőle. Miniszter korában az egyik vénülő, fenséges asszony illetéktelen beavatkozását tárcája ügyébe, erélyesen utasította vissza. S ezért a Burg- ban „Der bőse Kuruc“ volt a neve. III. A fiatal asszony házasélete derű, napfényes volt. Enyedy teljesen szakított a közéleti szerepléssel, egyedül csak asszonyának, élt. Megértés, kölcsönös szeretet sugározta be otthonukat. Csakhogy semmi sem tarthat örökké. Házasságuk ötödik esztendejében Eliz unokahuga, a vidor Aranka jött hozzájuk látogatóba. A látogatás hosszabb időre szólt. A leány minden porcikája élt. csupa vágy volt. Szive szomjuhozta a szerelmet. És már az első napon kacérkodni kezdett a férfivel. Enyedy lázongó érzékei megkívánták Arankát, — de csak érzékei — nem sokára övé lett a leány . . . Eliznek nem volt szüksége besúgóra. Rettenetes, borzalmas órákat élt át. De panasz nem hagyta el ajkát, nem csapott botrányt, pedig vérzett a szive, fájt csalódása. . Napról-napra látta, hogy férje már nem az övé. Az uj érzés, a friss szerelem elrabolta tőle urát. Enyedy férji csókjában már nem volt tűz és szavából hiányzott a melegség, a szeretet. Küzdhetett, csatázhatott volna Eliz ura szerelméért. Visszahódíthatta volna a csapodár ember, de az ő légies lelke nem vágyott a felfrissített szerelemre, a köteles, könyörület- ből adott csókok árán. Tudta, ha győztes is marad a harcban, a vesztes azért, mégis csak ő lesz. És belátta azt is, hogy a multat többé nem varázsolhatja vissza. Hogy többé úgy, mint volt soha sem lesz .... Nem habozott sokáig, gyorsan határozott. Sötét tervét megvalósította. Egy este, midőn férje a klubban volt, magára hagyatva, egyedül volt. Visszavonult IGYUNK VEGYTISZTA FORRÁSVIZET! vállaji ártézi forrásvíz Kristálytiszta, hygienikus teljesen vegytiszta, szénsavval Na|/1/ F » r n n telítve, orvosok által melegen rCrCflC ajánlva. Kapható minden jó- kutvállalatánál hirnevü kereskedésben és ven- -p -p jdóglőben. — Megrendelhető: (Szatmármegye)*
