Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-09-14 / 37. szám
szept. 14. 37-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. ®p ! L^j^POKÜ 1 rann MÁSNAP mmam „LUNA“ TIZET IGYATOK. A „LUNA“ kénes ásványvíz nagykárolyi felerakata SCHNELL IMRE czégnél van. fogják megalapozni: vége lesz minden testvérharcnak, a közöttünk lévő válaszfalak önmaguktóí fognak összeomlani s közös erővel küzdünk majd törvényadta jogaink megvalósításáért s kultúrintézményeinek felvirágoztatásáért. Érsemjén, 1912. szept. 3. Szalzberger Ignác rabbi. Szenzációs újdonság! Royal kávéházban minden szombat * vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! Belépti-dij nincs ! A nagyérdemű közönség jó- akaratu támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Valamikor régen . . . Jut-e eszedbe, nyájas olvasó, amikor igy ősz elején egy könyvesbolt előtt mégy és látod a kirakatban, ajtófélfán, czégtáblán a sok kiáltó, marasztaló, beinvitáló táblát, amely azt hirdeti, hogy : „itt régi és uj iskolakönyvek kaphatók /“ — jut e eszedbe, hogy valamikor régen magad is voltál könyvkereskedő és tele torokkal kínáltad eladásra az iskolakönyveidet. Valamikor régen a vidéki kollégium előtt.. . Engedd meg, hogy emlékeid hamuja alól kikotorjam ezt a dolgot, mert a magam emlékeivel nem merek találkozni, félek, hogy szavak helyett, szégyenszemre könyek törnének elő, a diák-élet elmúlt tüneményén könnyen kesergő érzéseimből. Valamikor régen, igy ősz elején, te is árulszobájába. Agyát telehintette kedves virágaival, tubarózsákkal. S aztán rádölt a hófehér ágyra, az illatos, virágos ravatalra . . Elaludt. Örökre! A fojtó, nehéz szag elkábitotta. A sok száz apró fehér virág mérge el- szenderitette. Szép, költői lialálnemet választott. tad a régi iskolakönyveket, amelyek elvitték egy esztendejét az életednek, amelyekből annyit magoltál, amelyeket reggelenként szíjba, viaszkos j vászonba csomagolva, oh hányszor czipeltél magaddal az iskolába, amelyekre a diák-izgalmak gondterhes óráiban ugyanolyan álcom-bákomokat rajzoltál, amilyeneket ötven évvel előtted is ép I úgy odarajzolt a diák a könyvére, mint te A régi iskolakönyvet a diákok „könyv-vásáriján adtad tovább az utánad következőknek, az \ egy évvel fiatalabbaknak, aki épp olyan szegény I volt, mint te és uj, tiszta, szép könyvekre nem telt neki. Jut-e. e eszedbe a hajdani „könyv-vásár“ a vidéki utcán, ahol harsogó zsivajjal verődött össze a sok diák, mindegyiknek a hóna alatt a j portékája és inkább játékból, mint üzleti spekulációból, versengő temperamentummal kiáltoztátok: — Ki vesz VI-ikos algebrát ? — Van egy Mocznik számtan om eladó ! \ — Fehér Ipoly fizikája vadonatúj! — Politikai földrajz . . . — Beöthy „Magyar irodalom /“ — Cserép-régiségtan . . . — Toldy-jegyzetek . . . — Horatius puska . . . Hermann und Dorotheát ki vesz ? Oh, milyen nagyszerű mulatság volt és milyen véresen komoly, hogy egy-két „hatossal“ itt kellett olcsóbban beszerezni, amit a boltban még féláron sem vehettél meg, mert nem volt annyi pénz. De ott a „könyv-vásárba“ nem kellett rostéi- kedni a széllel bélelt bugyélárisod miatt, meri ott valamennyitek igy állt az Ur előtt anyagiakban és heczcz volt, mulatságos nagy heczcz az egész. Néha három napig is tartott ez a vásár. Kevés volt a kereslet és élénk a kínálat. A svából nehezen duródtak be a környékről és amúgy ú igen óvatoson kerülgették a diákpiaczot, mert már keserves tapasztalataik voltak. Hányszor adtak el a gézengúzok egy csonka regénykötetei nMagyar olvasó“ helyett, statisztikai füzetekei „Matematika“ helyett, építészeti kiadványokat „Ábrázoló geometria“' helyett, S amint valamennyi sváb gyerek megkapta a maga könyvét, itt a könyv-vásárban oktattál, ki az öregebb diákok a fiatalabbakat. Megmutatták a könyvek „kijegyzéseit“, megmutatták ami „kimarad'1, tájékoztatásokat nyújtottak át, hogy melyik tanárnak milyen a szokása. És titokban itt ismerkedett meg a kis diák a „Dráma“ cigaretta gyönyörűségeivel, a szűz dohány tiltott édességével. Valamikor régen, ilyenkor ott álltái a könyvvásárban, kis kurta nadrágban, fűzős cipőben néhány rojtos szélű könyvvel a hónod alatt és akkor még, akkor tied volt az egész világ. Műkedvelői előadás. Es mire a férje hazajött, arca halálra vált, csókos ajka szederjes volt. A férfi, mint a párja vesztett oroszlán elbődült, kezét tördelte, az eget káromolta. Eliz pedig aludt széppen, csendesen, mosolygó arccal, a hófehér ágyon, a virágos ravatalon . . . Beváltotta szavát, kitért a szerelmesek utjából. Nem várta be a szokásból adott csókok és lágymatag ölelések idejét. Több volt, mint nő, több volt mint asz- szony, jellem volt. ügy erkölcsileg, mind anyagilag fényesen sikerült műkedvelői előadást rendezett vasárnap a városi színházban a helybeli protestáns társaskör agilis vezetősége. A színház ezúttal kicsinek bizonyult a díszes és előkelő közönség befogadására, a kiknek sorában ott láttuk a város vezető férfiam kívül a vidék intelligenciáját is. A védnöknő özv. dr. Serly Gusztávnó köztiszteletnek örvendő személyisége volt az egyik vonzóerő, de a rendezőség is teljes garancia volt arra nézve, hogy oly műkedvelő gárda játékában lesz része a közönségnek, amilyen még kevés lépett a nagykárolyi színpadra s az előadás, a mely bátran nevezhető az eddigi műkedvelői előadások koronájának, egy igen kellemes és feledhetetlen estét szerzett városunk minden szép és nemes cól iránt lelkesedő közönségének és a szereplőknek is, a kikek elhalmoztak zajos tetszés nyilvánításokkal. Blumenthal és Kadelburg három felvonásos bohózata az „Arany kakas“-t adták elő a műkedvelők, hivatásos művészeket :s jóval felülmúló előadásban. Maguk a szereplők játékáról csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk s nem a kisvárosi birlap- irás, de a köteiességérzet vezérel bennünket akkor, a midőn a bámulatos öszhang és a kiváló és precíz előadásért első sorban is elismerésünket a nyilvánítjuk a rendező: Luczay János előtt. A szereplőkről Írni, ezúttal igazán nehéz feladat. Hiszen mindenike, kezdve a főszereplőtől a két portásig —- oly kitünően oldotta meg feladatát, hogy bátran felléphetnének a fővárosi színpadra is. Szabó Olga a kacér özvegy vendéglősné szerepében bámulatra méltó alakítást produkult. A bájos debreceni kisasszony, hetekig időzött városunkban a próbák céljából s kedves játékával nem egy fiatal ember szivét hozta lázas dobogásba, aki szívesen vállalta volna Fürge szerepét nemcsak a színpadon, de az életben is. Kürthy Etelka kedves és bájos jelenség volt. Játéka precíz és kifogástalan. A közönség jól kiérdemelt zajos tapsokkal halmozta minden megjelenését. Vida Rózsika csekély szerepében is ekcellált. Kaizler Erzsiké kitűnő alakításával és selypítés bámulatos utánzásával nem egyszer ragadta zajos derültségre a közönséget. Treszka szerepében kedves fülbemászó hangon énekelt, a melyet meg is kellett ismételnie. Debreceni Rózsika a levélhordó szerepében, Orbán Etus és Vida Rózsika a szobaleány és szakácsnő szerepében arattak fényes sikert. A rendezőség — no meg az udvarlók is — csokrokkal lepték meg a hölgyeket, úgy, hogy valóságos virágerdő borította a színpadot. A férfi szereplők mindenike derekasan kitett magáért. Szolomájer István a Nepomuk kályhagyárost alakította oly precíz előadás, oly othonosság- gal, hogy nemcsak feltűnést keltett játékával, de mindenki azt hitte, hogy egy hivatásos színészt lát a színpadon. Szolomájert már nem első alkalommal látjuk a színpadon, de eddigi alakításait megkoronázta a vasárnapi szerepével. A közönség hálás volt Szolomájerrel szemben s valósággal ünnepelte művészi játékáért. Kürthy Károly a Fürge pincér szerepében teljes sikert aratott és Szabó Olga benne méltó partnerre talált. Kaizler Imre a tudós professzor szerepében, Papp Zsigmond a pernyerésre büszke fiskális, K Nagy Sándor az együgyű Müller, ifj. Mázsa Pál a koldus szerepében játszottak közre a teljes sikerhez. Kedves jelenet volt Bolemann Pál és Szabó Liliké a nászutasok szerepében. Komád József, erdőtanácsos, Csőkör Ferenc mint hidegvérű angol tourista, Mezössy János pedig a vezető szerepében, Weiszbarth János, Zboray József, mint pincérek, Mátyás György és ifj. Papp József, mint a portások alakítása is kifogástalan volt. Az egész előadás alatt a közönség az egyes szereplőket többször hívta a lámpák elé s bőven jutott a tapsból nemcsak a szereplő hölgyeknek, de a férfiaknak is. Előadás után a közönség a Polgári Olvasókörbe vonult, a hol vacsora és ezután reggelig tartó táncmulatság volt. A Polgári Olvasókör vendéglőse ez alkalommal mutatkozott be először a város közönségének — s eltekintve a kiszolgálással felmerült nehézségeket —- általános megelégedés mellett. A protestáns társaskör vezetősége a megnyilvánult közóhajtás folytán, az előadást holnap megismétli. Lakás. Keresek október 1-ére 4—5 szobából és mellékhelyiségekből teljesen külön álló lakást istállóval. — Cim: Klosz Lajos Piskot. (Biharmegye.)
