Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-31 / 35. szám
Nagykároly, 1912. aug. 31. .1 Vl'- ' ö i? 35-ik szám. V. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉF5MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ÉS TTÍEZŐQAZDASAG ÉRDEKEIT SZOLGALÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adurtk vissza. Előfizetési és hirdetési dijait felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor. Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— kor Egyes szám ára 20 fillér. Tülekedés egy túlzsúfolt szekér felé. Augusztus második felében már kezdik előkészíteni a diák úti ládáját. Szegény polgárapák homlokát mindgyakrab- ban felhőzi a gond, ha arra gondolnak, hogy miből fizetik ki gyermekeikért a tandijat, miből veszik meg a legújabb bővített és javilott kiadást, miből telik füzetre, írószerre. Kis kétszobás lakások szegénységében egyie sűrűbben emlegetik a gazdag nagybácsit, vagy legrosszabb esetben a jó istent, aki majd csak segíteni fog s a gondos háziasszony figyelmesen nézegeti a szalvéták közé rejtett megtakarított forintokat, mert jön, jön már a szeptember, be kell Íratni a Pistát, Jancsit, Marist ... A fiuk mennek, ki a gimnáziumba, ki fel Budapestre az egyetemre s minden nappal, ahogy fogy a játékos vakáció, szaporodik az apának, szegény kishivatalnoknak az ősz hajfürtjei s ráncosabb az anyának, a jó háziasszonynak az arca. A fiuk pedig mennek: ki gimnáziumba, ki reálba, ki egyetemre, csak éppeo a műhelybe vagy a kereskedésbe nem megy alig egy is. Az a szekér, amely visz a diploma felé, túl van zsúfolva, ki lehetne rá (enni a ! „Megtelt“ táblát, de azért mindegyre többen kapaszkodnak föl rá. És most, ha valaki azt hiszi, hogy ujbói elkurjantjuk magunkat, hogy műhelybe magyar, nagyon csalódik. A diploma értékben egyre sülyed. Az ügyvédi, hivatalnoki, orvosi pálya proletárjainak száma folyton szaporodik, de azért mégsem lehet feltartóztatni a tudományos pályákra való tolakodást. Olt, ahol van irigy mar és .nagy kereskedelem, a tanult emberek egész serege talál alkalmazást a gyárakban és üzletekben. Nálunk már tönkrement a kisipar, a proletáriátusba sülyedt a kereskedői középosztály, de helyébe nem lépett sem nagyipar, sem nagykereskedelem, mert a Magyarországot ellátó nagyiparnak és nagykereskedelemnek Bécsben van a központja, Ausztriában vannak az ipartelepei. Ez az ország a földművelésből él, de azért Magyarországon egyetlen egy ásót, kapát, egyetlen kaszát sem gyártanak s külföldről hozzák a gazdasági gépek nagyrészét is. Hiába mondanánk tehát, hogy gyerünk ipari és kereskedői pályára, mikor nincs olyan pálya. Igaz, hogy a lateinerpálya nyomora óriási, de a hivatalnoki kenyér mégis kenyér, ha nem is lehet a fizetésből jól élni, de ha már van állás, nem muszáj éhen halni. . nálunk a szegény munkás is azt akarja, hogy fiából tanító, Írnok, vasutas,' postatiszt legyen, ne iparos és ne munkás, az is könnyen megérthető. A feljajduló tisztviselők arról panaszkodnak és a profi tféltő gyárosok azzal utasítják vissza a bérjavitás iránti kérelmet, hogy a munkás sokkal többet keres, mint üj! «W- ANGOL NOIRUHA-VARRODA. "«a Tisztelettel értesítem a nagyérdemű helybeli és vidéki hölgyközönséget, hogy ”yifk-ui0r«0irs“’afat angol nöiruha-varrodát nyitottam, ahol a legújabb divat szerint ruhák szabását és varrását mérsékelt dijjazás mellett elvállalom. A külföld valamint az ország nagyobb városaiban szerzett több évi tapasztalataim feljogositnak annak kijelentésére, hogy képes Qpiirpp sjnjJÁl V vagyok a bölgyközönség legmesszebb menő igényei teljes ki- OUílLnn mlufiLT elégitésére. Kegyes pártfogást kérve vagyok kiváló tisztelettel angol nőiszabó. üj! TÁRCZA. Genfi levél. (Saját levelezőnktől.) Génévé, augusztus közepén. „Génévé! Génével Egyszerre belemerültem az örömök, a lelkesülós, a csodálat, a meglepetések szilaj zuhatagába, mikor viszontláttam e várost, szabad, művelt és gazdag polgárok tündéri városát . . .“ irja korának finomkodó, ékes nyelvén a jó Jean Jaques Roussean a Nouvelle Héloíse valamelyik megsárgult lapján. Évek hosszú sora suhant el azóta a soktornyu város felett, nagy események, izgalmas, hatalmas küzdelmek ostromolták megtörő hullámokban szilárd bástyáit, volt szabad állam, francia birtok és végül svájci szövetséges: — de mindvégig I megőrizte- azon jellemző vonásait, melyeket lángeszű szülötte rótt föl idők végtelenébe. A félsasos, félkulcsos címer szabad és gazdag, művelt polgárok városát fogja hirdetni mindenha . . . Különös hely. A modern ember, — s (- gény 1 — aki térképpel és piroskötéses baedekerrel tévelyeg a nagy, lüktető utcákon, ha egy kicsit szentimentális, ha egy kicsit szereti a szépet, bizonyára csodálni fogja azt a csodálatos és ritka valamit, amit Roussean a lelkesülések, a meglepetés, az örömök szilaj zuhatagának nevez ... Úti jegyzetei bizonyára igy szólnának : „Kacagón kék tó tükrén, tündéri kertek képe ringatózik, időmegviselte, százados tornyok karcsú szilnettje vetekedik a csalóka távlatkáprázaI tában a havasormu Mont-Blanc szédítő magasságával . . .“ A józanul gondolkozó, száraz angolok azonban ilyesmit mondogatnak: „Génévé a penziók és az iskolák városa.“ És igazuk van. A genfi utca nem egyéb, I mint magánintézetek, iskolák, penziók szakadatlan láncolata. Amennyi tudást, képzettségeit, olcsó, pompás kényelmet ez a város nyújt polgárainak és főként az idegeneknek : szinte páratlan a világon. S mig tudást, kellemes hajlékot nyújt az átutazók tízezreinek, lassan bár, de erős, hatalmas ütésekben lüktet éltet adó ere: a pénz. Pár sorban szinte lehetetlen is vázolnunk magánintézeteinek, de különösen nyilvános iskoláinak tökéletes berendezését, valóban a XX. századba való, pompás módszerét, fiatal más évkönyv : az Education en Suisse számol be időről-időre arról a nagyarányú mun•ISKOLARUHÁKBAN LEGNAGYOBB VÁLASZTÉK* ^ SZOLIP KISZABOTT ÁRAK i Szántó Mór és Társánál 5 ► Szalmái*. (A színházzal szembe.) ^-*i SZOLIP SZABOTTÁRAK
