Közérdek, 1912. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-31 / 35. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK aug. 31. 35-ik szám. ilili m m ISKOLAI IDÉNY BEÁLLTÁVAL IGEN OLCSÓN LENET BESZEREZNI ISKOLAI KÖTÉNYEKET, LÜSZTER, CLOTT, CARTON SZÖVETEKBŐL GYEREKEK ÉS LEÁNYOK RÉSZÉRE. ÚGYSZINTÉN HARISNYÁKAT, ZSEBKENDŐKET, RUHA- ÉS HAJ- ni II f I |/^nA| yVITU KEFÉKET, FÉSŰKET LESZÁLLÍTOTT ÁRBAN ^LnU r\r\r\UL/ NAGYKÁROLYBAN, KERESK. ÉS IPARBANK PALOTA (ZÁRDÁVAL SZEMBEN). {<>}{ mm, egy tanitó. Valóban: egy jó géplakatos, egy ügyes kőműves, egy még nem tüdővészes nyomdász napi kilenc-tiz órai kemény, testet sorvasztó munkával keres annyit, mint egy kistisztviselő, mint egy segédtanító, aki esztendőkig tanult, mig a bizonyítványát megkapta. A munkás helyzete azonban olyan, a munkája any- nyira nehéz, hogy azt akarja, hogy a fia különb legyen, mint ő. A hivatalnok mégis ur, akit nem néznek ki a vendéglőből, nem távolítanak el a kávéházból, akivel nem gorombáskod- nak a hatóságnál s aki csak egy évig szolgál a katonaságnál. De ugyan ki ambicionálja, hogy a fiát eltoloncolják, becsukják, verjék és kínozzák. Hiába rikoltanak tehát, hogy sokan vagyunk már diplomás proletárok, hiába kerítjük el tandijsövényekkel az iskolát, hiába hosszabbítjuk meg a tanulási időt, mindenki arra a megtelt, zsúfolt szekérre kapaszkodik, amely a diploma felé visz. Pénzbeszedő vagy bármiféle bizalmi állást keres megbízható férfiú. Kauoióval rendelkezik. Cim a kiadóhivatalban, Szomorú elseje. Eddig csak a kis emberek rettegett nyomora napja volt ez a nap, amikor sok apró levonások után haza vitte R o b o t o s Péter vagy N a p i d i j a s Pál egy hónapi verejtékes munka árát s egyr hónapi élet keserves kis tőkéjét, amelyből 30 napon át kell tengetnie néki és családjának örömtelen életét. Ilyenkor eddig is megjelentek a könyörtelen részletezések a hús, a tej, a kenyérszámlával és estére elszedték Pétertől és Páltól az utolsó garast is, hogy újra kezdődjék a nincstelen garasos hitelből tengődő élet. A szegény embernek régen szomorú nap az elseje, mert ilyenkor kénytelen-keletien számvetést kell csinálni az élettel, az egyre nehezedő, gyalázatos drága megélhetéssel. Most aztán .általánosságban kétségbeejtő lett a hónap első napja. A gazdasági élet válsága olyan viszonyokat teremtett, hogy ma már a nagyüzemü kereskedő és iparos a vagyonos háztulajdonos is retteg az elsejétől, amikor a kötelességének eleget kell tenni. Soha még ilyen szomorú elseje nem virradt a városi emberre, mint szeptember első napja. Esedékes a házbér, de pénzt még ezer lóerős víznyomó sajtókkal se lehet kipréselni az adósokból. Ki tud ma fizetni? A kisembert tönkretette apiaci drágaság, a megélhetés apró uzsorája. A kereskedőt, az iparost a pénzváltság s a nagy vagyonok, vállalatok eresztékei is recsegnek. Mindent csőd fenyeget. Szomorúan nehezedik ez a nimolista hangulat az elbágyadt kedélyű városra. Máskor ilyenkor hangosak voltak az éjszakák a szalmaözvegyek vidámságától. Ma szalmaözvegy is kevés van. Ma itthon verejtékezik a vagyonos ember is és a nagy gondokban elfelejti a neurasztheniáját, pangó gyomrát és asztmás tüdejét. Magyar fiirdő- zők nem szaladnak tenger mellé s midenki itthon retteg a lejáratok szomorú terminusától. Máskor ilyen időtájt hangos volt a cabaré és sóhajtoztunk a színház után, most örül mindenki, hogy bezárultak a szórakozó helyek kapui. Legalább nem veszik észre, hogy X ur, vagy Y-né őnagy- sága már szinházba vagy orfeumba se jár és aranyiíju Leventa Andornak kimerült a hitele. Kétségbeejtő mostanában az elseje, mikor mindezekkel számot kell vetnünk. A kis ember ma sóhajtozva osztogatja a maga 100—200 koronáját suszternak, szabónak, husért, tejért, kenyérért s végül a földhöz vágja a számadást, mert kiderül, hogy fele adóság se futja egy havi munkájának béréből. A nagyobb jövedelmű kereskedő, vállalkozó, iparos pedig a lejáratok határnapjait számolja s hiába zaklatja adósait, nincs pénz, nincs pénz. Mindenki egy titkos hatalom kivetett láthatatlan pányvái közt botorkál és senki se tudja, mikor szorul nyaka körül a hurok. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus. kásságról, melyet az állam, a város fejt ki jövedelmének egyharmada árán, gyermekei testi és lelki kiképzésének érdekében. A pompás elemi iskolákat, az ősi kollégiumot, melynek falai még Calvin szavait visszhangozták, a felsőbb leányiskolákat szinte nem is nevezhetjük iskoláknak abban a szegényes, nagyképüsködő értelemben, amint az Magyarországon szokásos. Hatalmas, nappali szállodák ezek, fürdőtermekkel, kápráztató berendezésű társalgó- s öltöző-szobákkal, egészséges, tágas osztályokkal, kellemes ebédlőkkel, hol naponként 10 centimes-ért, vagyis a mi pénzünk szerint 8 fillérért jól étkezhetik szegény és gazdag szülők gyermekei egyaránt. A nagyon szegény tanulók pedig teljesen ingyen kapják az ebéd-szelvényeket, ingyen és titokban, társaik tudta nélkül. Napról-napra az Iskolakonyha Egyesület két-két tagja végzi ez üdvös intézménynél a felügyeletet. Egy ügyvéd és egy villamoskalauz, egy orvos és egy levélhordó sürög-forog a vidám gyermekhad asztalai között! Nyáron pedig a hegyek közt, nyaralókban pihennek az apró emberek, az Iskolakonyha Egyesület pénzén. Boldog város, boldog nép I Génévé egyeteme, a Calvin alapította büszke „Académia Geneviensis“ is ugyancsak élénk most, e nyári hónapokban, Európa, Amerika, (sőt még Kina) népei adnak itt találkozót, hogy simítsanak francia beszédjükön, hogy tökéletesen beszélhessék, ismerhessék Racine és Anatole France páratlan szépségekkel teljes nyelvét. Szakadatlan egymásutánban három csoportba osztva, folynak az érdekesebbnél-érdekesebb előadások az egyetemen. Fölolvasások, kirándulások, mulatságok és hangversenyek gyors számban kergetik egymást, a hallgatókat számos kedvezményben, csodálatos rokonszenvben részesítik e város társaságai, vállalatai. Vidáman, gyorsan telnek a napok és észre sem vesszük, hogy tanulva és szórakozva, akarva \ gy nem akarva, szép lassan mind jobban- és jobban rögződik elménkbe, szivárog lelkűnkbe az a kedves, finom, vig muzsika, amit francia nyelvnek nevezünk. Édes magyarjaim, kik éveken át, drága pénzért gagyogtok egy magyar kisvárosban franciául az időjárásról: esik eső, rossz idő van, süt a nap, hány az óra; jöjjetek a Géné ve-egyetem francia kurzusára, e százados, barátságos falak közé I „Ezt az egyetemet a genéve-i nép a tudományok iránt érzett szeretetéből emelte“ hirdeti a büszke fölirat az épület homlokzatán. Milliókat szavaznak meg újabb elemi iskolákra, de ezren és ezren tiltakoznak egy természetrajzi iskola fölállítása ellen. Nem kellenek kitömött állatoknak pompás paloták, inkább a gyermekeknek és munkásoknak ! Tiltakoznak a német gépek behozatala ellen, de nemzetközi evezős versenyükre, hid- roplán-mitingjükre tárt karokkal várják az idegeneket. Várnak és hirdetnek a penziók . . . Igazán nem tudom, melyik kifejezéssel jellemezzem tökéletesebben ezt a különös várost. Segítsenek rajtam kérem, az angol ember szavát idézzem e, vagy a halhatatlan Roussean-ét? „Génévé a penziók és az iskolák városa.“ Vagy pedig: „szabad, müveit és gazdag polgárok tündéri városa . . .“ Melyiket a kettő közül? Hát nem mindegy ez?! H. Király Ferenc. Tisztelettel értesítem Nagykároly és vidéke |T7V \/UD &C CUKA FWTTV DI I /V71DTIT létesítettem, ahol elsőrendű bükk és csern. é. közönségét, hogy Tompa-utca 17. sz. alatt I Mi\Lr\t.Oí\uU'llO I LÓ \L|V|ILil I Mi\U U / Mi\M I fát boesájtok a közönség rendelkezésere házhoz szállítva, teljes méretben kirakva, rendkívül jutányos árak mellett. Felvágott tűzifa, pormentes faszén zsákokban, avagy kilós és félkilós papir- csomagokban állandóan raktáron van. Cementáru gyáramban kutcsöveket, átereszeket, itató- és sertésvályukat és mindenféle vasbetétes csöveket készítek. Elvállalok csatornázást és mindenféle cement- és vasbetonozást. Nagy raktár _ . __ __ i 7 i n fi H kavics, homok s nyers cementben. A n. é. közönség pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel B L U 1*1 I s> I U U K.
