Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1912-01-20 / 3. szám

január 20. 3-ik szám. ÉRMELLÉK 3-ik oldal. erélyes intézkedésével vessen végett a már mindennapossá vált panaszoknak, mert az utazó közönség, ha a mostani erős tél idején szük­ségszerűségből utazik is, megkímélendő attól, hogy egyesek szeszélyéből, napokig tartó nát­hát, sok komolyabb bajt is szerezzen.' Bankáthelyezés. A „Gazdasági Népbank“ és az „Érmihályfalvai Népsegelyző bank“ f. hó 21-én költözik be a főutcán emelt díszes pa­lotájába. Főbíró ur figyelmébe! Abban az időben, a mikor még Hintalan és Ruszkai voltak az urak a képviselőtestületben, már tudniillik foly­ton insultáló modoruk miatt tisztességes úri emberek kerülték a gyűléseket, — egy hatá­rozatot fogadott el a képviselőtestület, mely szerint az évi költségvetések kinyomandók és azok az összes képviselőtestületi tagoknak megküldendők. A határozat végrehajtása 120 koronával emeli a község amúgy is minden­kép szaporodó kiadását, anélkül, hogy annak bármily gyakorlati haszna vagy értelme lenne. Azon határozott Ígéretünk mellett, hogy a köz­ség érdekeit, tartva szem előtt, mi minden év­ben teljes díjtalanul közöljük lapunkban az évi költségvetést, arra kérjük Kovács Sándor fő­bíró urat. hogy tekintettel a már teljesen újjá alakított, derék képviselőtestületre, a legköze­lebbi gyűlésen indítványozza ezen felesleges kiadás törlését s mi megvagyunk győződve arról, hogy indítványát a közgyűlés egyhangú­lag fogja elfogadni s ez által elég tekintélyes összeg megtakarítása lesz elérve. Pénzintézeti közgyűlés és mérleg. Az „Ér­mihályfalvai Takarékpénztár Részvénytársaság“ február hó 4-én délelőtt fél 11 órakor tartja évi rendes közgyűlését az intézet helyiségében. Az igazgatóság és felügyelőbizoltság jelentése szerint az évi nyereség összege az igazgatóság és felügyelöbizottság 4000 korona fizetése és 4004 korona leírások után 38152 kor. 59 fillért tesz Jel, melynek felosztására nézve az alábbi javaslatot teszi a közgyűlésnek. Fordittassék az évi nyereségből tartalékalapra 3815 kor. 27 fillér, veszteségi tartalékalapra 1144 kor. 59 fillér, tisztviselői nyugdíjalapra 953 korona 81 filler, vezérigazgató jutalékára 953 korona 81 fillér, tisztviselők jutalékára 1144 kor. 59 fillér, jótékonycélra 381 kor. 52 fillér. Osztalé­kul pedig fizettessék részvényenként 20 korona összesen 30000 korona, a fenmaradt 681 kor. 40 fillér pedig az 1912. évi számlára vitessék át. Az intézet alaptőkéje 225000 korona tar­taléktöke az 1911. évi hozzájárulással 151730 korona 42 fill., veszteség alap 6612 kor. 51 fill., tisztviselői nyugdíjalap 39471 kor. 55 fill. Betétek összege 1.263,130 kor. 94 filler. Vál­tótárca 1.384,443 kor. 58 filler. Raktár kölcsön 232665 K 86 fillér, kötvényekre 183,715, elő­leg és folyószámla 150,995 kor. értékpapír 11489 kor. Ingatlanok értéke 63,378 K, heti betétek kölcsöne 40610 K. Az igazgatóság jelentéséből kiemeljük a következőket: Az intézet üzletered­ménye meghaladja az előző évit, ennek követ­keztében abban a helyzetben van, hogy rész­vényenként egy koronával nagyobb osztalékot vagyis 20 koronát hoz javaslatba. Hogy a rak­tár vállalatnál a múlt évivel szemben elért nagyobb haszon dacára magasabb üzleti ered­ményt nem birt elérni, ez a múlt év utolsó negyedében beállott rendkívüli pénzdrágaságnak tudható be ; mert a nagy mértékben igénybe vett visszleszáinitolásnál fizetett magas kamat ellenére, kihelyezéseinél az egész vonalon a már előzőleg alkalmazott kamatlábat tartotta fenn adósaival szemben. Nem tartotta helyén valónak, hogy az amúgy sem olcsó pénzt még drágábbá tegye. Megemliteui kívánjuk még, hogy az intézet kebele ben heti 50 filléres be­fizetéssel, betétkölcsön intézmény áll fenn, melyben a rendes tag egy betétrészre 150 K kölcsönt kap. A kölcsön után heti 7°/0 törlesz­tendő, melyből 4ü/0 a tag javára esik s igy a tőke 6 év alatt teljesen letörleszlődik s még a kölcsönt vevő részére is bizonyos összeg marad lenn. Birtokválíozás. Ujfalussy Lajos ököritói és Kardos Lipót nagykárolyi földbirtokosok meg­vették a Kolling György érmihályfalvai lakos tulajdonát képező 62,450 Q-öl terület, melyet háztelkekül fognak parcellázni. Érmihályfalva és vidéke t. közönségének figyel­mébe. Mint lápunk egyik múlt decemberi szá­mában már jeleztük az érmihályfalvai gazda­sági népiskolában a házi ipari tanfolyam mü- ködése f. évi január hó első hetében kezdetét i vette. A munkálatok szakadatlanul folynak, előreláthatólag 2 hónapon keresztül. Igen tisz­telt közönségünket szükségletének megrende­lése, beszerzése, de csupán érdeklődés céljá­ból is kérjük látogatásra, hogy tanulóink mun­kálatait bemutathassuk. Abban a helyzetben vagyunk, hogy közönségünk legmeszebb menő I igényeit is kielégíthetjük, ha azokat előre irás-1 ban vagy szóval a méretek megadásával jel- ] zik. Készítünk : különféle ruhás kosarakat, nád­füllel, utazó, kupé kosarakat, virágállványokat, munka stb. asztalokat, különféle bútorokat, j szalma- és gyékény (kóka) fonatokkal, külön­féle kar- és kenyeres kosarakat. Egyszóval mindent, amit füzvessző, kóka (gyékény) szalma- j fonatok segélyével csak készíteni lehet, Pince tokokat különféle üvegekhez rendelés szerint. A megrendelt tárgyak a tanfolyam alatt elké­szülnek és március hó elején a kiállítás bezá­rása után kézbesitteloek. Hogy tanulóink munka­kedvét is kielégíthessük, kérünk megrendelése­ket, minél többet. A kiállítás megnyitásának j idejét lapunkban ismételten közölni fogjuk. — A vezetőség. Öngyilkossági kísérlet. Fejes Zsigmond gaz­dálkodó, akinek zajos múltja igen sok csendőri í nyomozás tárgyát képezte, vasárnap délelőtt a szobában egy szögre felakasztotta magát. Hogy elhatározása komoly volt bizonyltja az a tény, hogy a szoba ajtaját magára szegezte, de az ablakokat elfelejtette befíiggönyözni. Már javában lógott a kőtélén, amikor a szomszéd­ban lakó öregasszony az ablakon keresztül észrevette a vergődő embert s lármát csapva megmentették Fejest nyomorúságos életének. Akinek özvegyek a szomszédjai. Szokatlan lopás esetet derítette ki a bagaméri csendőr­ség, amely párját ritkítja a lopások krónikájá­ban. Ellopott két menyecske, a szomszédjában lakó fiatalembertől, pár száz darab téglát és abból kéményt és falat építtetett, a nélkül, hogy tulajdonosa —- vallomása szerint — észre­vette volna. Az eset hőse Mikula Gábor baga­méri gazda, a tettesek özv. Lakatos Sándorné és Erdős Kálmánná, akik beismerték ugyan tettüket, de kijelentették, hogy védelmüket a biróság előtt fogják előadni, amelyre mi is igen kiváncsiak vagyunk. Ez is a szerelem. Bart Antal érdengelegi legény beleszeretett a csinos, takaros, szemre- való Turgyán Mariskába. A napokban találko­zott imádottjával, akit azonban nem indították meg a szerelmi vallomások és elutasította a legényt. Bart erre oly méregbe jött, hogy sze­relme tárgyát oly alaposan eldöngette, hogy 8 napig gyógyuló sérülést constatált rajta az orvos. Patkógyárosok. A Gorove-tanyán teljesít egy kovács szolgálatot. Összebeszélt a béresgazdá­val és egész gyárilag teljesítették a patkócsi- nálást, amelyet Nagy Mihály és Nagy Julia utján értékesítettek, persze mindezek a dolgok a birtokos tudta nélkül történtek. A dolog va­lahogy napfényre jött s most a biróság bizo­nyosan elrendeli a gyár felett a csődöt, nem mulasztván el büntetéssel sújtani az igazgató­ság tagjait, valamint a bűntársakat is. Pannonia-szálloda Érmihályfalva, Négy újonnan fényesen berendezett szoba! Kó­ser konyoa. Pontos kiszolgálás. Mérsé­kelt árak. Eladó házhelyek, Érmihályfalván az Ujfalussy és Kardos tulajdonát képező (régi Kolling-féle) birtokon a vasút közvetlen szomszédságában köz építésre alkalmas telfeefe rendkívüli kedvező fizetési feltételek mellett négyszögölenként eladók. Értekezhetni Kardos Lipót földbir­tokossal Nagykároly. Hoffherr és Sbíiwartz-féle _ __ _ 8-as, jókarban, tel­jes felszereléssel jutányos áron eladó. Érte­kezhetni Ertarcsán (Biharmegye) Er dei László géptulajdonossal. tArczh. Délibáb fejedelem. Irta: Nedeczky Margit. — Ermellék eredeti tárcája. — Délután van. A nap teljes erejével lö­völdözi sugarait a földkéregre. A levegő forró és száraz. A nagy határ meg se moccan, mélyen hallgat. Se szellő, se ember, csak messze egymástól egy-egy kisebb csorda fek­szik lomhán a dús fűben, melyet a tarló nö­vesztett, hogy tüskés liáta lesimuljon. A csordás biztosan az országút árkában basal, melyet bárom bokor hidal át sűrűn, ányékosan. Ugatás haitik onnan, ott lesz. De az ő őrizetére bízott nyáj ugyancsak kicsi, állván egy személyből, azaz egy tehénből, mely csöndesen kérőzve és nagyokat pis­logva szemléli a világ forgandóságát. Néha meg-meg rázza a nyakát s csenget a ko- lomp. Ez az ő muzsikája. Mind égetőbb a levegő a sugaraktól, a földön alig lehet meg­állni. Távol a lég vibrál, úgy látszik, mintha kristálytiszta viz folyna ott, a föld felett s a hátrább eső tárgyak zavaros összevisszaságot mutatnak. A vibráló folt egyre terjed, terjed, végre elfoglalja a váltóhatárt. A tanyák és I csordák helyén tarka pagodók, emeletes kas­télyok, csudavárak meredeznek majd előt- j tünk, hogy máshol csalogassák újra az em­beri szemet. Majd szétfoszlik a kép, majd ! összefut más és más formában, mint egy I varázskaleioszkop. A délibáb tanyázik itt most, a napsugár szülötte . .. A tehén őrzőjét a hőség kikergette odvá- ból, felmászott az árokpartra. Paraszt suhanó ■ volt, talán még inkább gyermek. Széles vi­dor képe most álmosan lógott a föld felé. Aztán lustán, két könyökére támaszkodva, ■ lehasalt és bámult a messzeségbe. Nézte aj foszladozó, tünedező és folyton termő álom- | képet. Oh, milyen szép! Ott, ni, egy vár, fényes menet vonult fel rája, aztán rornba- dől az egész és libegő-lebegő szellőhad jár tündértáncot a helyén, majd az is szót- szalad. Valami hatalmas király elátkozott biro­dalma lesz, gondolta a fiú, népmesékből táp ­lált fantáziájával. A Délibáb kelletöen, csábosán változtatta Protens arcát. A fiú lassan fölkelt, vette bot­ját s a tehenet magára hagyva, ment arra, utána. Az pedig mintha szintén útnak indult volna. Csak mindig ugyanabból a távolból integetett, negédeskedett. A hu hol gyorsi-1 tóttá, hol lassította lépteit. De hiába. Utói nem érhette a tündórtanyát. Csak elfáradt, eltikkadt. A nap is elfáradtan nagy tüzelés­ben, hazafelé indult. Erre a Délibáb néhány zavaros, fura képet mutatott meg, tótágost álló házakat, gulyákat és kutgémeket, mintha gúnyosan elfintorítaná arcát, aztán... szét­szakadt az egész, mintha egy nagy kéz le­törülte volna a látóhatár táblájáról. Kis ideig vibrált még a levegő, aztán az is eltűnt. Hon­nan jött, hová ment? A napsugár hozta, az vitte magával uj házába, uj mezőkre. Meg­állt a fiú. Kiálltozott utána. Délibáb nem volt sehol. Visszafordult hát szomorú töp­rengéssel s kereste a tehenét. De az, úgy látszik, megunta a nagy várakozást és elöl- dégoit a merre tágasabb a világ. Nem volt sehol. — Milka, Milka! — hangzott a kiálltás, de a jó Milka nem bőgött vissza. Hol yan az már ! Elvitte a délibáb. Elloptál Nyakába akasztotta karikását a fiú, mi­után sikertelenül eserditett vele néhányat, — Ali lesz nagyanyóval, ha elveszett a Milka ? Ki ad tejet ? Ki táplál minket ? Nagy- anyó szegény ! A tehén volt a vagyona. Most az sincs ! Nagy bubánat fogta el a kis gulyáscse­mete szivét. Nem fog hazamenni, gondolta. Elmegy a Délibáb után. Az vitte el, az tudja hol van az ő Milka tehene. Útnak indult

Next

/
Thumbnails
Contents