Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
Érmellék, 1912-01-20 / 3. szám
4-ik oldal. ERMELLEK január 20. 3. szám. Yan szerencsénk az Érmellék igen tisztelt vevő közönségét értesíteni, hogy Székelyhidon, az Arpád- téren lévő kézmü- és divatáru kereskedésünkben a felhalmozott áruraktár miatt az összes szövete két, posztókat, angol kelméket, barcheteket, delineket, vásznakat, cipőket, kalapokat jgsr f, év febr. hó 15-ig mélyen leszállított árakban árusítjuk. Szives pártfogást kérve, vagyunk kiváló tisztelettel Székelyhid. Esküdtek. Soha annyi rettenetes tragédia nem tartotta izgalomban az újságolvasó közönséget, mint a legutóbbi pár hónapban. Ha a romantika eszközeivel akarnának dolgozni, teljes joggal a vér és gyilok korának minősithet- nők a legközelebbi multat. Mivel azonban — már igy kívánja a modernség — veristók vagyunk, a romantikus címzés helyett inkább az „esküdtszék“ korának mondjuk e korszakot. , Nagyon is jól tudjuk, micsoda hálátlan mesterség az esküdtszéki intézmény megkri- tizálása. Hiszen ez is egyike azon nebánts- virágoknak, melyek felül állnak minden bírálaton és amelyek frázisok csillogó vértjével és valami balga, indokolatlan előítélet pajzsával hárítanak el magukról minden kritikát, ,minden támadást. És még sem mellőzhetjük hallgatással, hogy az esküdtszéki intézmény meghonosítása óta valóságos járványként pusztít országszerte a gyilkossági ösztön. Aki a bűnösök pszihiológiájával tisztában van, az indokolás és magyarázat nélkül is belátja az említett ok és okozat közti összefüggést. A bűnöst nem rettenti vissza a fenyegető 'Halálbüntetés, hiszen egyre gyakrabban akadnak esetek, mikor az esküdtek vagy nemmel szavaznak a bűnösség kérdésében, vagy pedig a mellékkérdésekre adott válaszokkal enyhítik a főkérdésben kimondott bűnösséget. Pedig a humanizmusnak tulhajtása, sőt valami koros álhumanizmus hajtása az a széliében elterjedt hit, hogy az esküdtszéki intézménynek az a hivatása, hogy a bűnösöket, az elesetteket az eddiginél fokozottabb védelemben részesítse a törvény szigorú paragrafusaival szemben. Dehogy is ! Legelsősorban is.a társadalom érdekei részesüljenek védelemben, igazán nincs szükségünk arra, hogy újabb és újabb kedvezményekkel támogassuk a köz érdekeivel szemben a társadalom kiközösitettjeit, a gonosztevőket! Hiszen már az is kész komikum, hogy valami kisebb gonosztett elkövetése a vétkesnek a legtöbb esetben sokkal jobb és biztosabb megélhetést biztosit, mint amilyenben addig része volt, amig nem került juszticia kezei közé. Az ártatlan, a büntelen sokszor hónapokon át tengődik munka és kereset hijján, didergős télszakán hajléktalanul, a legnagyobb nyomorúságban, — a bűnösnek hajlékot, ellátást biztosit büntette, családját gondja alá veszi a patronázsegyesiilet s ha kiszabadul, külön rabsegélyzőegyesület szerez neki foglalkozást, biztos keresetet, E komikum maró gunynyá válik, ha az j esküdtszéki Ítéleteket kisérjük figyelemmel. Soha annyi felmentő Ítélet, főbenjáró bűntettekért el nem hangzott, mint a legutóbbi néhány pár hónapban. És aligha tévedünk, ha mindaddigra a véres gonosztettek nagyarányú j elszaporodását jelezzük, mig végre is radi-. j kális rendszerváltozás nem fogja végét vetni ; az esküdtek álhumanizmusának. Egy-két halálos Ítélet, — de kegyelem nélkül — talán a társadalomnak is megadja azt a nyugalmat, melyben eddig csupán a gyilkos uraknak van részük. Marczel napja. Kedden délelőtt a jóbarátok, ismerősök és a tisztikar testületileg kereste fel Kovásznay Marcel főszolgabírót, i hogy névnapja alkalmából kifejezést adjanak szeretetük és ragaszkodásuknak, melylyel nemcsak ők, de a járás egész közönsége viseltetik a népszerű főszolgabíró iránt. Halálozás. Súlyos csapás érte Béltelcy Lászlóné úrnőt. Édes anyja özv. Perec Jó- ! zsefné szül. Cseh Hermina élete 67-ik évé-’ I ben f. hó 9-én Székelyhidon hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogult hült .tetemei 11-én tétetett örök nyugalomra. Uj bankpalota. Örömmel jelentjük, hogy Székelyhid városa — hála azoknak a férfiaknak, akik a város fejlődését szivükön viselik — s közöttük Tunyoghy Lajos nagy- birtokos és bankigazgatónak — egy impozáns méretű épülettel lesz gazdagabb. A „Székelyhídi Népbank“ ugyanis nevezett vezérigazgató indítványára elhatározta, hogy a j Kossuth-utcai telkén a f. év tavaszán eme- j letes palotát építtet 48000 kor. előirányzott költséggel. Az épület tervét Virányi Béla nagyváradi építész készítette s az épület i dísze lesz a szép épületekben nagyon is szűkölködő Székelyhidnak. Tűz. Könnyen végzetessé válható tűz j pusztított kedden virradóra a Királykut-utWei sz és Fisch. cán, ahol Takács Imre asztalos-műhelye lett a lángok martalékává. A tűz valószínűleg úgy keletkezett, hogy a kályhából parázs hullott a gyaluforgács közzé s az lobbot vetve lángba borította az egész műhelyt. Takács két inasa a műhelyben aludt, akik a füsttől teljesen elkábultak s valószínűleg bent is égnek, ha Takács a tüzet idejében észre nem veszi s ki nem menti őket. A tüzet sikerült hosszú és fáradságos munka után a tűzoltóságnak lokalizálni. A halottas házban csa Weisz Kálmánná. nem hallszik egyéb í sirás és zokogás. A halotti lepel alatt mozdulatlanul fekszik egy sokat szenvedett édes anya. Öt apró gyermek álja körül a hideg tetemet, öt apró árva siratja az elvesztett édes anyát. Korán hagyta el kicsiny gyermekeit, mert a kegyetlen halál nem engedte, hogy felnevelje őket és a sorvasztó kór, amely lassanként felemésztette életerejét, megfosztotta attól, hogy anyai hivatását teljesen betölthesse. Szegény gyermekek, de korán is kellett megismerniük az árvaság keserű kenyerét, de korán is kellett megtudniok azt, hogy elvesztették a forrón szerető édes anyát! Ő már pihen künn a temetőben a hideg hant alatt, de lelke szüntelen körükben lesz s őrködni fog árvái léptei felett s kérni fogja a Mindenhatót, hogy legyen pártfogója, az ő itt hagyott kedves árváinak. * * * Súlyos csapás érte Weisz Kálmán székelyhídi bérkocsi tulajdonost. Felesége Friedmann Hermin élete 3b-ik, boldog házasságuk 13-ik évében hosszas és kínos szenvedés után f. hó 13 án elhunyt. Halálát bánatos férjén és kiterjedt rokonságon kívül öt apró gyermeke siratja. Temetése f. hó 15-én folyt le impozánsan megnyilvánult részvét mellett. Nyugodjék békében! Megint a bérkocsisok. F. hó 15-én este ismét előfordult az a felháborító eset, hogy az Ermihályfalváról érkező személyvonathoz a bérkocsis uraknak nem méltóztatott kifáradni, de ha megjelentek is az állomáson, az első vonat után behajtattak a városba, nem látván érdemesnek a később érkező vonatoknál az ujabbi megjelenést és az utasok, — közöttük nők is — kénytelenek voltak 17 fokos hidegben dideregve, fázva tenni meg az állomástól a városig a Két kilométer arra, a merre a nap sietett. De az gyorsabb lábú volt, lealkonyodott, pihenni tért. Éjszaka lett s a fiú csak mendegélt. Messze, messze járt már és jaj talán vissza se tudna találni szülőföldjére, kis falujába, ahol várja nagy- anyó szorongva öt, meg a tehenet. Kiáll majd a kis kapuba és megkérdi az arrajáró- kat: nem látták-e unokáját, Aztán ha jön az éjszaka, sírva néz ki az ablakon, jön-e már. Es várja, csak várja, ki tudja meddig! Mosolygó szája pityergőre fordult, de csak tovább kereste délibáb fejedelmet. Messze, talán nem is a földön járt. Mert ime itt napsugárból szőt ut vezette már. A fény tündérei, mesekirályok fullajtárjai röppentek el mellette. — Mit keres itt közöttünk ez a kis szürkeség, ez a fekete folt? — látszottak kérdeni. De az csak ballagott, igaz, félénken, .restelkedve. Egyszer nagy messze meglátta, amit kereset, a Délibáb birodalmát. Tarka paloták, mesekastélyok, csoda várak egymást űzve, kergetve, libbentek, csillogtak. Most már futott és közelebb, közelebb ért. Bogiáros, kó- cagós vitézeket látott már felcsillanni a síkon, meg, csudaszép mosolygó ajkú asszonyokat, zord arcú hadfiakat. Bizonyára az elhalt nagy ősök büszke tanyája ez. Délibáb fejedelem birodalma. Amint belépett a]kapun, éles harsonák és ‘ mélyszavu kürtök zenéje ütöttte meg fülét. Örökös ünnepet ülnek itt, — gondolta. Elbá- ! múlt a fényességen és félénken meghúzódva bandukolt egy menet után. Ügyet sem vetet- í tek rá ......... — Nagy kupolás terem közepén ült Délibáb feledelem. Ide jött a menet, hódolni utánuk. A fényes czeremóniák a sohse látott ünnepségek nem akartak véget érni. NagyI sokára eltűntek a látogatók. A fejedelem I egyedül maradt, elgondolkozott ... A kis paraszt fiú odasompolygott hozzá, alattomosan megrázta felséges köntöse szárnyát. S hogy választ nem kapott, megismételte jelentkezé- { sét, eme szavakkal bővítve. — Hallod-e uram 1 — No, mi az! ki vagy te ? riad föl a király. , — Én Jancsi volnék, onnan a Bácskából. Tehenet őrzök. Nem te vagy-é a Délibáb fejedelem ? — Az vagyok fiam, mi jóban jársz ? A tehénért jöttem. Meri hogy elveszett, i Tudod utánad jártam, aztán az alatt elment. Add vissza, mert nem is az enyém a : nagyanyóé. — Hát azt hiszed fiam, hogy tehenet lo- i pok én? Adta kölyke 1 No azért meg ne ijedj. ! Eredj csak szépen haza. Otthon az istálóban elkötve áll a te Mii kád. Hazafelé indult hát Jancsi. Nagysokára indult de végre hazaért. Szó nélkül az istá- ióba rohant. Hát a Milka ott állt és rábögött. I Nagy szemével szomorúan nézte, reszelős nyelvével végig nyalta sima arcáját. Jancsi sírva csókolta az ő kedvenc tehenét, de mintha 1 annak nagy, vizes szeméből nem örömöt, hanem nagy nagy fájdalmas szomorúságot olvasott volna l<i. Kicsi szive nagyot dobbant. Szaladt a kis kunyhóbb. Nagyanyó az ágy- í ban feküdt, aludt. Nem tudta bevárni, mig i hazajön unokája, elment hát keresni, utána I nagy Meseországba ............ Miko r kisírta magát Jancsi, apró cók-mók- Iját batyu képében hátára vette, kivezette a Milkát az istálóból s neki indult a nagy világnak szerencsét próbálni. Kiért a sik mezőre, s ime újra ott játszott a délibáb. Jancsi elnézte. Milyen mesz- sze jár; Hazament. Nem szököttel. Rácsapta, a hátára a kötelet, beterelte a nagy mező közepére és ott hagyta. Megsimogatta még- egyszer utoljára: — Hűséges állat vagy Milka. Gondoztad, tápláltad nagyanyót. Most ő elment, eredj Milka te is . . .
