Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-08 / 23. szám
y*.t' * 1 2-ik oldal. KÖZÉRDEK junius 8. 23-ik szám. TT UC Is O 3C!! IB MÁSNAP BBBi „LUNA“ VIZET IGYATOK A „LUNA“ kénes á sványviz nagykáryi feerakata SCHNELL IMRE czégnél van. játék megszűntével ? Nem lépett-e helyébe száz más szerencsejáték? S boldogak leszünk-e már, ha pénzünket nem a kártyán, hanem az osztálysorsjátékon, e népét- csaló intézményen, a börzén, vagy akár az ártatlan dominón fogjuk elveszíteni? Nem uraim, ligátjátsző uraim, meddő kísérletezőknek semmi komoly célja nincs. Nemcsak azért, mert jelentéktelenül keveset érhetnek el, de azért is, mert helytelen, alkalmatlan eszközt választottak a magyar nép boldogitására. Kiváncsiak arra, hogy hát mi volna a módja annak, hogy a magyar nép kár- hozatoz szenvedélyeitől megóvassék és jóléthez vezettessék? Megmondjuk. Legelső sorban jövedelmi forrásait kellene okszerű közgazdasági intézményekkel szaporítani, hogy a szűk kereseti viszonyok alatt roskadozók ne legyenek kénytelenek a szerencse útvesztőin elkalandozni, azután meg a nép tanítását szorosan egybe kellene forrasztani nevelésével. Nevelni pedig arra kellene, hogy nem lehet tisztább öröme a tisztességes keresménynél, (persze : ennek meg is kellene lennie) s nem lehet undokabb pénze az ebből szerzettnél. Ha erre nevelhetjük a népet, akkor nemcsak a kártyajáték, hanem az összes szerencsejáték csak azoknak a mihasz- náknak lesz szórakozása és pénzszerzési módja, kiket semmiféle liga a világon sem képes megjavítani. w ?«9 m* 'íiítK* A polgári leányiskola szinielőadásai. (Junius l-én és 2-án.) Premierrel kezdődött az este, Eagoromo, verses játék, eredeti japán mese után szerzetté és rendezte H. Király Ferenc. Bűbájos Japánban, törpepálmák között, szavak, ütemek, rímek muzsikálnak, bűvös zene árad az égből, mesebeli mikádó évődik egy földreszállott kis tündérrel andalító holdfényben : hívja, csalogatja, hogy maradjon e földön, de a tündérke a fölkelő nap biborsu- garain visszatáncol Mennyei hazájába . . . Csillogó leplét visszakapta a mikádótól, visszaszállhat az égbe: halandó szemek pedig áhítattal, bánatosan néznek utánna a hajnal rózsás káprázatába . . . Olyan az egész kis alkotás, mint a tün- I dérke varázsos köntöse : ezernyi finom odalehelt virággal ékes. Ahogy szerző a mese anyagából elgondolta, megalkotta, ahogy színre hozta: az a legtisztább művészet, a mesék éjjelének varázsos, gyönyörű álma . . . Müvében egyik csodás hangulat a másikat kergeti és bátran mondhatjuk, hogy színpadunkon a rendelkezésre álló hatásokat ily pazarul még nem használták ki soha. Látványos, gyönyörű rendezése szakit az unalmas műkedvelő fogásokkal: a legmodernebb irányt követi. Szereplői csodaszép ruhákba öltözött igazi kis japán babák, mindmegannyi kis művésznő. Iskolás mértéket féirevetve dicsérhetjük pompás alkotásukat. Ujfalussy Micike sir, zokog, könyörög, majd mosolyog, pajzán- kodik, mint valami vérbeli művésznő és mikor égi táncát lejti: libben, suhan, hajladozik, mint tavaszi szellőben szálló gyönge virágos ág ... Az előadó és táncos tehetseg csodásán egyesül e kisleányban. Patay Erzsiké lelkesülő, fiatal, bohó kedves és szép mikádó volt, kinek minden szavában, minden mozdulatában ott rezgeti átérzése. Gábor Anny majd komoly, majd ábrándos minisztert játszott, ép úgy, amint a japán mesék es a szerző elképzelte : karddal copffal, legyezővel és sok-sok kedvességgel, Hermann Annus buddhista papja, ki nagy fóliansokból okos- kodja ki a jövendőt, nagy tetszést keltő, ^ Pünkrsd előtt k 12 olcsó nap ^ Junius ho 1-in k A rendkívüli árakon árusított cikkek kirakatomban megtekinthetők. Leszállított áru cikkek a következők: FÉRFI KALAPOK, INCÉK, BŐRKEZTYÜK, NOSSZUSZÁRU CSIPKE ÉS SELYEM KEZTYŰK, NYAKKENDŐK, HARISNYÁK, NAPERNYŐK, ILLATSZEREK, SZAPPANOK valamint kitűnő minőségű haskötők, miederek, sérvkötök saját árban. Blau Károlynál Kereskedelmi és Iparbank palota Nagykároly. (Zárdával szembe.) ki, alig pár perce, egy piciny rózsaszin- butorzatu, kedves kis szobából. De mégis, egy szegény, öreg asszonyt kínzó álmok gyötörnek. De nem ébred fel, hogy egyetlen leányukat visszatartsák, hogy ■ megmentsék az életnek . . . ft A távozó lovak patáinak dobaja pedig, mintha szomorúan mondaná : — Isten veled szülő ház, isten veled, örökre . . . De csak nem ébrednek fel, hanem alszanak tovább ... A hold pedig csak hinti ragyogó sugarait, talán azért, hogy a szerelmesek lássanak menekülni ? ? ? A falucska toronyórája mélán üti a felet. II. Hideg, csípős decemberi éjjel. A hó lassú, sűrű pehelyekben hull a földre, mindég magasabb fehér párnát alkotva a föld fekete föld- szinén ... A völgybeli kicsiny falu toronyórája vontatottan üti el a tizenkettőt, melyre harangbugás felel s vele egyidejűleg orgonabugás tör föl a templomból Nemsokára aztán fölhangzik a templomban egybegyült hívek áhitatos éneke is : Menyből az angyal . . . A templomba vezető utón egy-egy elkésett ember és asszony bandukol, de mindég ritkábban, végre senki . . . De mégis ! Egy összetört nő halad lassú, vontatott léptekkel a hólepte utón . . . Megáll. Kebléből fuldokló köhögés tör fel . . . Pihen. Lassan. Szomorúan. Majd tovább indul. i Vékony ruháit dideregve fogja össze a hóval takart keblén. S a hó egyre hull ... A j templom közelébe ér. Megáll szomorúan hallgatja az orgona-szót, miközben egy mély, szomorú sóhaj száll fel kebléből. Aztén tovább indul. A templom ajtóhoz ér. Benéz rajta. Egész testében megreszket. Az első sorban pár öreg imádkozik görcsös zokogás közepette régen eltűnt leányukért. A lány csak nézi az összetört házaspárt, kiket ő tett oly hamar öregekké. S fájdalom összeszoritja beteg ^ kebelét. Megrázkódik. mintha rossz álmot akarna elűzni s az igazi életet visszahívni . . . Háromnegyed éve! Mily boldogan, reménykedve kelt útra azzal a férfivel! Mily boldog volt az a pár hónap! Talán büntetésül kapta ezt azért, mert a szüleit úgy, oly nagyon megkeserítette . . . Ö már nincs, meghalt. Nem akart eljönni onnan, hol tetemei nyugosz- nak, de a szükség követelte . . . S most? mihez kezdjen? mit tegyen? — Oh, bárcsak halnék meg inkább, mint azok elé a jóságos öz’egek elé kelljen kerülnöm gondolta. S még hozzá igy a halállal keblemben ... Itt ismét megkapta a visszaemlékezés. Hiszen azt a betegséget ő érte kapta . . . Mikor haldoklott, orvosért sietett s mig oda járt, meghűlt. Nem is fog kigyógyulni soha! Érezte, hogy fázik. Ezért beljebb ment a templomba. De meggyöngült idegzete nem bírta ki a nagy hideget s egy görcsös köhögés közben ájultan esett a templom kövezetére . .. Egy óra múlva már a rózsaszínű kis szobában van, amelyet oly régen nem látott. Ott várják szülei kétségbeesetten az orvos ajkáról a szót. Odakünn pedig csak hull a hó . . . Lassan, egyenletesen . . . S a beteg fekszik, küzködve a lázálmokkal karácsony reggelén. Hl. Gyönyörű májusi reggel. A nap aranykorongja éppen elhagyta a harmattól csillogó hegyormot s végig öntötte sugarait az egész nagyszerű képen, mely a rózsaszín szobácska ablakaiból látszott ... A fenyvesben a rigó fütyült valami megkapó dalt, melyre azonnal csalogány felelt. A rózsaszín szoba ablakáig föl érő hatalmas topolyfa lombos ágain pedig kis vadgalamb turbékolt. A falucska toronyórája üdén üti el a négyet. Lenn pedig fölhangzik a munkába siető parasztlányok danája. S a szobácska szomorú lakója hallgatja mindezt szótlan, ábrándozva. Gondolatban már ott van fönn, vele . . . Fejét ábrándozva hajtja az ablak-párkányra, csókolni engedve arcát a vén topolyfa leveleinek. S amint igy ábrándozik, szőke fejét glóriával fonja körül a napsugár. Olyan, mint egy édes, bus mártír . . . Szomorúan a halál érzetével keblében szívja be az üdítő levegőt, mely a fenyvesből áramlik többféle illattal keveredve szobájába. És ábrándozik a szép májusi reggelen. Két éve! Ilyenkor ismerte meg épen. Séta- lqvaglását végezte, mikor ő került elébe. Az egyszerű falusi tanító. Ránézett, megemelte kalapját s tova sietett. S ő, a gazdag úrnő, Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca jll. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus. r r
