Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-08 / 23. szám
Nagykároly, *1912. junius 8. 23-ik szám. •• KÖZÉRDEK E^MELLEK KERESKEDELEM, IPAR ES TTÍEZŐ6 AZDAS A 6 ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijait felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi Gycrgy-tér 36. Telefon 95. Főszerkesztő : Or. BISITZ BÉLA. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egv évre 6'— kor. félévre 3‘ — kör. Vidékre postán küldve egy évre 7'— kor. félévre 3’50 kor Egyes szám ára 20 fillér. Kártyaeilenes liga. Azt a hirt vesszük Budapestről, hogy ott kártyaellenes ligát alakítanak. A liga tagjai megfogják fogadni, hogy soha kártyát kezűkbe nem vesznek. Sokan vannak, kik az uj liga megalakulását örömmel üdvözlik, de mi kimondjuk kereken, hogy e miatt örömre semmi ok nincsen. Az egyietesdi játék egy uj hajtása az egész, mely csak azt bizonyítja, hogy a kártyajáték mód felett elszaporodott. A kártyázásnak végzetes terjeszkedése pedig igazán oly szomorú jelenség, hogy azon nincs mit örülni. Semmiféle liga ezt a kárhozatos szenvedélyt megfékezni nem fogja. Mert aki e. liga tagja lesz, az bizonyára nem kártyás. Hogy pedig a liga valamely alkalmas módon a kártyásokat szenvedélyükből ki fogja gyógyítani: arra semmi reménység nincsen. Azután meg csak fél munkát végezne a liga, még ha törekvése sikert aratna is. Ezt nem nehéz bebizonyítani. Még ma is azt mondjuk, hogy a kártyás „kockáztatja* pénzét — tehát kockára teszi. A kockajáték — tán a legelső, legprimitívebb szerencsejáték — pedig régesrégen divatját multa. Csak múltjának emléke maradt meg belőle. Ez a múlt pedig csöppet sem volt üdvösebb, mint a jelen, mely a kocka helyett más szerencsejátékoknak hódol. A léha szórakozásnak mindig kedve telt abban, hovy fáradság, munka nélkül játék közben pénzt szerezzen. Az emberek, különösen a lusták, ezerféle módját eszeltek ki annak, hágván lehessen mások tisztességes keresményéhez könnyű szerrel hozzájutni. A( merészek nem húzódoznak gonosz tettektől, — a félénkebbek a keNe dobja ki pénzét ;ázaió ügynököknek vésbhé veszélyes játék módját választják, rossz szándékuk keresztülviteléhez. Társadalmi rendünk dicsőségére meg. kell vallani, hogy a gonosztevőket többnyire becsukják, a szerencsejátékosok pedig tönkre- mennek. Ez aggasztó kórtünet. Kitűnik belőle, hogy erkölcseink meglazultak, de egyúttal az is, hogy megélhetési viszonyaink a lehető legrosszabbak, mert minél több a szegény ember, annál több akar hirtelen meggazdagodni — akár bűntény, akár szerencse révén. Latszik tehat, hogy a baj gyökere sokkal mélyebben fekszik, mint azt az uj liga alapitói keresik. Az orvoslása sok- ; kai nehezebb mint képzelik. Tegyük fel, ! hogy a liga működése oly eredményes lesz, hogy az összes kártyagyárakat csődbe i kergeti. Vájjon gondolják-e, hogy ez által segítettek ezen az ezerféle mizériában sínylődő társadalmon? Ugyan miféle haszon háramlóit az emberiségre a kockahanem forduljon Huszthy Zoltán közismert fényképészetéhez Nagykároly, Kossuth-u. 5., ahol biztosan természethü, :: gyönyörű kivitelű képet kap! :: TÁRCZA. Bognár Klára. i. Gyönyörű márciusi éjjel. A hold szelíden önti el ezüstös sugarait a földre, az égről pedig mint megannyi ragyogó fényes szem tekint le az a pár csliag, mely a hold erős fénye mellett is láttatni engedi magát ... A völgybeli kicsiny falu toronyórája kísértetiesen üti el a tizenkettőt . . . Mindenütt méla csönd, melyet mi sem zavar, csak a holdfénytől elbűvölt csalogány éneke ... A falucska lakossága békében nyugszik . . . Még a házőrző kuvaszok sem vonitanak, mint máskor . . . Mindenütt a nyugalom, a béke honol . . . A völgyet hatalmas hegy határolja, melyen kísérteties fényben látszik a fenyves s a mögötte elterülő komor fönnségü kastély. Ott is méla csönd honol, csak a fenyves susog csodálatos dolgokat . . . Titkos szerelemről regélnek a százados, vén fák s szomorúan bólintgatnak hozzá lombjaikkal . . . Némely fiatalabb pedig epedő, szerelmes szavakat suttog a holdsugárnak ... Nyugalom, béke honol a kastélyban is. Mindenki nyugodtan, csöndesen alszik, csak egy leány nem! Csak egy leány áll imádkozva, lázas izgatottságban remegve egy piciny, rózsaszín butorzatu, kedves kis szobában . . . Más mindenki alszik . . . Egyszerre hirtelen megkoccan az ablak. Halkan. Csöndesen. A leány félbe hagyja az imát. Az ablakhoz megy. Kinyitja, lehajol, lenéz. A mélyben egy férfi áll. Az koccantotta meg apró kaviccsal az ablakot. A nő, Bognár Klára csókot int a melyben álló férfinak, aztán szekrényéhez lép, kötélhágcsót s kis kézi táskás vesz ki. A köpenyt fölveszi, a hágcsót megakasztja. Kézitáskáját kezébe véve rálép az ablakra, ledobja a hágcsó egyik végét s az izgatottságtól remegve lép az első fokra. Majd lejjebb ... lejjebb . . . mígnem egy pár ölelelő kar közt találja magát. Aztán kart-karba öltve, sietve távoznak. Távolról lónyerités hangzik. Odasietnek. Két nemes, fajparipa áll ott, a csalitba bekötve. Csak gyorsan a nyeregbe, aztán sietve el, tova . . . Pár perc múlva már csak a lovak patáinak dobaja haitik, meg valami elmosódó, mindég távolodó tömeg látszik . . . Aztán ismét minden csöndes, ügy a faluban, mint a kastélyban nyugodtan alszanak s nem is sejtik, hogy egy drága lény röppent Nyári idény újdonságai megérkeztek férfi,fiú, gyermekruhákban legnagyobb választék Niíillltó llói* S Társallill Szatmár, a színházzal szembe, zzsr EdóíStISuí m eü r°i m SZOLID és SZABOTT ARAK! wmt A H£ßMAll-ci|io liem melegíti a lábat:
