Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-18 / 20. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK május 18. 20-ik Szám wm 3 mii mám 9 ^ Pünkösd előtt k 12 olcsó nap 4 Junius ho l-icr, ^ A rendkívüli árakon árusított cikkek kirakatomban megtekinthetők. Leszállított áru cikkek a következők : Blau Károlynál FÉRFI KALAPOK, INGEK, BŐRKEZTYÜK, NOSSZUSZÁRU Kereskedelmi és Iparbank palota CSIZMA ÉS SELYEM KEZTYŰK, NYAKKENDŐK, HARISNYÁK, NAPERNYŐK, ILLATSZEREK. SZAPPANOK Nagykároly. valamint kitűnő minőségű haskötők, miederek, sérvkötök saját árban. (dárdával SZOíllbe.) a leányok csak azért keresik a hivatalokat, hogy ott állandóan udvaroltassanak maguknak, annyira fölöslegesnek tartjuk cáfolgatni, amily fölösleges munka volna az életet a vaskos nyelvű vén szatirokíól megtisztítani. A kenyérhacban sok ostoba rágalmat elhullatnak. Szedegessék, akik elhullatják! Egy kenyérkeresö leány. FRISS FŐZELÉK. Van szerencsém a n. é. vásárló közönség szives tudomására juttatni, hogy Kölcsey-utca 1. szám alatti fűszer- és csemegekereskedésemben ijz alábbi friss főzelékek állandóan jutányos nron kaphatók: Karalábé Borsó Burgonya (rózsa) Mindennap friss áru. Vidéki megrendelések azonnal, elintéztetnek. Szives pártfogást kérve, vagyok kiváló tisztelettel Sclh.Th.ell Irrh-re. Szól spcirga Ugorka (salátának) Betek (hónapos) A bankok nem adnak pénzt. A pénzpiacon ismét valamivel jobbak a viszonyok, bár az angol bank rátaleszállitását nem tekintik a helyzet fokmérőjének. Az a vélemény, hogy amilyen hamar rászánja magát az angol bank a leszállításra, ugyanolyan gyorsan el is határozza a fölemelést és ebben a pillanatban fontosabbnak tartanák a francia bank-kamatláb olcsóbbodását, mert ez megadná a lehetőséget abhoz, hogy nagyobb tömegben ajánlanának párisi pénzt, mint ma. És ez inkább lehetne döntő abban a tekintetben, leszállitja-e a rátát az Osztrák- Magyar Bank, vagy sem. A legtöbb baj különben nem abban van, hogy nincs pénz, hanem az 'érezteti hatását, hogy nem adnak •pénzt a bankok, az egész vonalon nagy a bizalmatlanság, tartózkodás. A bankoknak azok áz igazgatói, akik a pénzbeszerzést és elhelyezést intézik, állandóan kínálnak egymásnak napipénzt, rövid lejáratra szóló kölcsönöket. De egyiknek se kell, a legtöbb nagyon bőviben van a pénznek. A vidék pedig nem kap, főleg a vidéki intézetek érzik meg a mostani helyzetet. Ennek részben az az oka, hogy megcsappant a bizalom a vidék iránt és ezzel párhuzamosan az is, hogy a külföldi ajánlatok igénybevételénél ki kell kapcsolni a vidéket. Legelsőrendü vidéki váltókat ma legalább 6 százalékkal vesznek, de a 6‘4 és Ö^/o-os eszkomptok is gyakoriak. Valahányszor meg szűkülnek a pénzügyi viszonyok, a tökével rendelkező hitelközpontok felhasználják az alkalmat, hogy a megszorult adósokból annyit sajtoljanak ki, amennyit csak lehet. A mi nagybankjaink ezeket az alkalmakat sohasem halasztják el, azt az idei esztendő különösen szomorú pénzviszonyai illusztrálják a legélénkebben, hogy nagybankjaink milyen számító önzéssel igyekeztek a szűk pénzviszonyok minden előnyét a j maguk javára kihasználni. Ez a számitó ön- ! zés nemcsak abban mutatkozott, hogy a megszorult adóstól minél nagyobb kamatot igyekeztek kipréselni, hanem elsősorban abban, hogy a kellemetlen versenytársaktól igyekeztek megszabadulni. Még sohasem mutatko- I zott a nagybankok részéről olyan ellenséges indulat a kis- és középbankokkal szemben, mint most és az a kíméletlenség, amelylyel j a már válságba jutott két-három pénzintézettel szemben eljártak, mindennél jobban 1 világítja meg azt a célt, amely felé törekszenek. Minden átmenet nélkül megvonják I a hitelt ezektől a kisebb intézetektől s mindent elkövetnek, hogy apró versenytársaiktól örökre megszabaduljanak. Ezek a kisebb intézetek a nagy bankoknak mindig útjában állanak. Elveszik tőlük a takarékbetétek nagy részét, elvesznek tőlük klienseket és néha igen jó üzleteket és igy érthető, ha az első zavar alkalmával minden eszközt meg- ! ragadnak, hogy ezektől a kisebb versenytár- 1 saktól megszabaduljanak, A piacon közUj sör nagy raktár! ifj.Matolcsy Sándor nagy sörraktára. F. évi április hó 1-én megnyílt :::: Nagykárolyban, a gencsi-utcán :::: Tanulmányaimat befejezem, bővebb tapasztalatot szerezni külföldre mentem, honnan éppen hazatérőben voltam, midőn egyik nagyobb városban este 7 órától másnap reggel tízig kellett várakoznom a hazám felé induló vonatra. Untam magam, időmet eltölteni színházba mentem, ott láttam meg azután azt a leányt, kit nem feledtem el soha többé. Idősebb nővel alsó páholyban volt e tünemény, kinek arca hamvas, rózsa piros volt, homlokán fenség, magasztos báj honolt és két éj szeme szelíden csillogott, alakja cédrus, karcsú termete, mily hófehér volt kicsinyke két keze, egyszerű világos estélyi öltözéke s hajába kis virág volt éke. Nem folytatom e leirást tovább, de annyit mondhatok szép volt e leány, mint menyben az angyalok. A függöny felvonására megadták a jelt, a közönség az előadásra figyelt, de ón csak őt néztem szüntelen s szivem átjárta egy kélyes, édes érzelem, azt hiszem az ébredő szerelem 1 . . . • Mindegy álomból riadtam fel hirtelen, midőn a színházban lévő embertömegen, ez egy szavú százhangon rivalt vészki álltás zúgott rémesen: tűz ! tűz ! A színpad függönye egy perc alatt a [ lángok martaléka lön s kétségbeesés látszott minden arcon, mellyen kevéssel előtt derű öröm ült. Láttam, mint akart az ismeretlen szép leány kisietni páholya ajtaján, mely azonban sehogy sem engedett, mert kifelé nyílt s előtte a folyosón tolongott agg, ifjú, nő és gyerek. Ekkor én a páholyig hatoltam s korlátján egy pillanat alatt átugrottam, vállomat az ajtónak feszitém az recseget, tört és végre törve engedett, kinyílt és ekkor karjaimba véve az elalélt szép gyermeket, a tömeg közt előre törtem, mig egy mellék folyosóra értem, a leányka társnője nyomon követé léptem. Már csak nem megközelitém a kijáratot, midőn hatalmas fenyő gerenda megszenesedve alábukott kedves terhemet érte volna, de feltartó karomon ropanva tört a szenes fa ketté s megsebzé s egész életemre megjegyzé homlokom. Elszédültem, de csakhamar íetörlém az arcomon lecsurgó vért s a kijárat végéhez értem, hol egy bámész bérkocsi állott éppen, kinek kocsijába segitém kis tündéremet, kit társnője a kocsiba szintén követett. 0 köszönetét rebegve, búcsút intett felém s csakhamar eltűnt szemem elől a drága tünemény. Másnap hazámba utaztam, nem feledve őt, a szinházbeli szép nőt. II. Fél év múlt el az esemény után, járásorvosnak neveztek ki idegen helyre. Első látogatásomat Bárdfalvy grófnál tettem, hol az elhunyt öreg orvos utóda lettem. Amint az inas az elfogadó terembe vezetett a gróf nyájasan fogadott, azonnal leültetett. Darabig köznapi dolgokról folyt a beszéd, midőn egy hölgy jött be, kinek a gróf megfogta kezét, engem azonnal bemutatott. Egymásra néztünk . . . szédülni kezdett fejem! ... e nő a gróf leánya volt, a megmentett színházi ismeretlenem. III. Ezután egy köznapi történet következett: rangtalan ember főrangú nőt szeretett. Igen én imádtam őt, hisz lelke tiszta volt, mint liliom, átlátszó verőfény derült szép napon. Sokáig titkolám s végre bevallám neki szerelmemet s ő suttogva mondá, hogy viszont szeret. Nem bocsáj tkozom részletekbe, boldogok voltunk, találkoztunk sokszor. Légvárakat építettünk szerelmesek szokásaként. De vége lett a szép álomnak. A gróf rosszul órzó magát, hivatott megjelentem s miután szereket rendeltem, a Ne dobja ki pénzét Ns- házaló ügynököknek hanem forduljon Huszthy Zoltán közismert fényképészetéhez Nagykároly, Kossuth-u. 5., ahol biztosan természethii, :: gyönyörű kivitelű képet kap! ::
