Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-04 / 18. szám
ti Nagykároly, I9ll május 4. 18-ik szám. V. évfolyam 't-.iL. ! OZERDEK EMELLEK KERESKEDELEM, IPAR ES IDE ZŐ GAZ DAS A G ÉRDEKEIT SZOL6ALO TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Ij Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Főszerkesztő: □ r. BISITZ BÉLA. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő : S1MKÓ ALADÁR. Helyben házhoz hordva egy évre 6’— kor. félévre 3’— kor. ’ Vidékre postán küldve egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor Egyes szám ára 20 fillér. Kereskedők elleni panaszok. Nem a társadalom a hibás, mert c:ak azt veheti a vevő, amit a kereskedő raktáron tart. H.i nem fogjuk rohamosan apasztani az őrületes kiadást a külföldi árukért, akkor elpusztul a nemzet a föld sziliéről. A nagy németeknek császárja nem restell az ügynökösködést sem, ha arról van szó, hogy a német ipar érdekében cselekedhet. A mit a német császár tesz a maga fajtája érdekében, azt a magyar kereskedő nem akarja vagy nem meri tenn:, a magyar faj existenciája érdekében. Panaszok érkeznek a xMagyar Védő Egyesület központjához a vidéki testvér egyesületektől, mind egyforma mind ugyanazt siratja: ,,a ke/eskedök gátolják a hazai iparcikkeknek térfoglalását, az osztrák iparcikkeket dicsérik, a magyar gyárosokat nem törödömséggel vádolják, a honi cikkeket ócsárolják, az osztrák gyárost simábbnak tartják . . .“ így írnak az ország minden vidékéről. Nem akarunk éles fegyvert kovácsolni ezekből a tényekből a hazai kereskedelem ellen, de megszivlelésre ajánljuk a kereskedelmi egyesületeknek, tegyék megbeszélés tárgyává, miként lehetne közös akarattal, árucikkenkint favorizálni a honi termékeket. Volt idő, nem régen, a mikor ,,bojkot“ után kiáltott a társadalom, ez nem volt helyes, mert a békés fejlődésnek az egymás megértő-ének kell uralkodni a polgári társadalomban. Teljes jóindulattal kérjük a magyar kereskedőket és kereskedelmi egyesületeket, szervezeteket, védjék meg az országot a végromlástól. Vegyék tudomásul, hogy 1832 millió koronáért hoznak be Magyar- országba külföldi árut a magyar kereskedők. Ha véletlenségból magyar lenne a német császár, alig jutna be egy pár millió korona áru külföldi cikk a hazába. Végre is, ha a nemzetnek gazdasági téren való boldogulásával, existenciájával a kereskedők nem akarnak törődni, hanem valósággal elleuséges álláspontot foglalnak el a honi termeléssel, ne csodáljuk, ha an- timerkantilisták vannak és a táboruk nöttön-nő. Legyen vége a közönynek, egyesült erővel törekedjenek a nemzettel tartam és nem a nemzet ellen. A pap és a jegyző. Szenzációs bűnügyi tárgyalás. Cljabb tanúkihallgatás. Évek hosszú sora óta ellenséges viszonyban él Csanálos község róm. kath. plébánosa és jegyzője. Ebből az ellenségeskedésből fo- lyóíag egymást érik a feljelentgetések a köz- igazgatási hatóságoknál, bíróságoknál s ha összegyűjtenék ezen perek ügyiratait, azok bizonyára egy vasúti waggonrakományt képeznének. Ezek az ellenségeskedések kihatnak a közügyekre is és amellett, hogy feldúlják a község lakosságának békéjét, lép- ten-nyomon akadályokat gördítenek a község fejlődése és békés kormányzása elé. Hogy ki a hibás ebben a kérdésben? azt megállapítani lehetetlen. A plébános azt állitja, hogy neki van igaza, mert Szabó Dezső lépten-nyomon üldözi azért, mert a helybeli lapokban Szabó Dezső részéről adott azon állítólagos nyilatkozat, amelyben ki* jelenti, hogy megválasztása esetén áttér a TÁRCÍM. • Az ablakfüggöny. Irta: Szomaházy István. Mig az asszony kissé elbóbiskolt ebéd után, a férj — a nyárspolgárrá puhult dón Juan — gyöngéden melléje telepedett a hintaszékbe és a Dreyfus-ügy legújabb híreit olvasgatta a megszokott újságjából. Ilonka reggel óta az ágyban maradt s bár igazán nem volt valami komoly baja, Tamási letette az újságot és mivel attól félt, hogy a melegség fölébreszti a feleségét: halkan a ablakhoz lépett, hogy a függönyöket lebocsássa. Szerencsésen le is bocsátotta az egyiket, de mielőtt még a másik ablakkal is végzett volna, Ilonka fölébredt szendergéséből. — Mit csinál ? — kérdezte az urától ijedten. Tamási a betegápoló gyöngéd türelmével fordult meg: — Amint látja, édes, barátom a függönyöket .... A nap oly melegen tűz ide, hogy még jobban megfájdulna a feje tőle . . Tamási igen udvariasan mondta ezt és mégis váratlan feleletet kapott. Ilonka haragosan ült fel ágyában, keze remegett a felindulástól és idegesen, majdnem gorombán kiáltott az ablaknál álló Tamásira; — Rögtön huzza föl a függönyt .... — De cicám .... — Ha nem huzza föl, azonnal leugrom a harmadik emeletről ............ A jó férj aggódva tekintett a beteg asz- szonyra, aztán engedelmesen fölhúzta megint a fehér függönyt. És e közben egy pillanatra az a régi, bemohosult korszak jutott az eszébe, mikor ő még magányos garzonként bolyongott a zuhogó őszi esőben .... Miért jutott ez a korszak az eszébe ? Egy nevezetes és mégis melankolikus emlék miatt, amelyet a fehér függöny most egyszerre felidézett benne . . Tamási, mig a felesége parancsának ilyen készségesen eleget tett, egy pillanatig huszonkét esztendős korának rég elfeledett ideáljára; a szép, huszonkilenc1 éves Kaysernóre gondolt . . . Tamási, aki akkor egy ügy ü kis jogász volt, egy Andrássy úti kávóházban a füléig belebolondult abba a szelíd tekintetű, csinosan kiöltözött, barna asszonyba, aki a húgával együtt törzsvendég volt az egyik sarokfülkében. A viszony a székes fővárosi szerelmek rendes sablonjával kezdődött: Tamási bókokat irt a képeslapok szélére, majd apróhirdeVííinOS Áron ^ele^ru nagykereskedése ^Szatmár, kir.törvényszékkelszemben. Ajánlja: festék-, lakk-, kenee-, kefe- és ecset-árukban dúsan felszerelt raktárát. Iparosoknak és ismételadóknak nagy kedvezmény! Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek. Telefon 368. Hová sietel? HEHHANN-hoz! JHi vonz hozzá? A jó és olcsó vivője. T
