Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-27 / 17. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK Tisztviselő urak részére ismert jó minőségben készült angol scheviott öltöny K 40 divat kamgárn K 38 ragián sport divatfelöltö K 36 a legszebb szabással, ízléses kivitelben. KENDÉNÉL DEBRECZEN PIAC-UTCA 55. SZÁM ALATT. (Hungária mellett.) _____április 27. 17-ik szám. le tet, kuruzslók spekulációját ebből a mesterségből. Ha e nélkül a hóhéri javadalom nem elég arra, hogy Faddon, Báli Mihály földjei szaporodjanak, fizesse meg az állam jobban a hóhérszámlát, de ne adjon szabadalmat az ilyenre. A kivégzések színei ezzel veszíteni fognak, de már legfőbb ideje volt, hogy ezekből a színekből töröljenek valamit. Miskolcon a nagy publikum bevonásával rendezték az akasztást, amelynél drámai jelenetek, izgató események kitörésére adtak alkalmat. S a miskolci eset után helyesen cselekedett a temesvári királyi ügyész, amikor a halálos Ítélet végrehajtásának keretéből kizárt mindent, ami nem oda való,'ami annak szomorúságát sérti és eltiltotta a kötél-vásárt is. A hóhér kuncsaftjai kétfélék, vagy komolyan hiszik, hogy az akasztott ember kötele szerencsét hoz s ezeket a kultúra érdekében is meg kellett fosztani ettől; vagy pedig s ez alighanem a többség, akik mulatságból, érdekes szórakozásból kapkodják a kötéldarabkákat és az ilyenek miatt meg különösen el kellett tiltani, mert a kivégzés Uangulatából mulatságot csavarni, olyan cinizmus, aminöre nem szabad módot adni és aminőnél legkevésbé szabad közreműködni az állami hóhérnak. A temesvári királyi ügyész erélyes intézkedése egy lépés -—- a halálbüntetés ellen való akcióban. Mert a mikor az egymást követő halálos Ítéletek nem csök- j kentik a büntettek számát, hanem alkalmat adnak a lelki elvadulások, a hóhérromantika fejlődésére, akkor meggondolandó, hogy megtorlásnak mégis erősebb az örökös rabság, amelyet nem kisér az j emberi élet utolsó pillanatáig élő hiúság tápláléka, a híresség, amelynél az igazságszolgáltatás csöndben, a bámészkodás kizárásával végzi a maga büntető tisztét és a melyen az elitéit sorsából cinikus üzletet, babonavásárt nem csinálhatnak. Vidéki pénzintézeteink fizetői készségéhez. (DrB.) A pénzpic hosszantartó feszültségéből kifolyó hitelkorlátozások és megvonások hátrányos oldalát mindjobban érzik vidéki intézeteink. Különösen a Központi Hitelbank összeomlása óta sokan közülök a legnagyobb zavarba kerültek. Azon körülmény pedig, hogy a fővárosi vezető intézeteink, leginkább pedig a jegybank némely esetben már a közép bankoktól is csaknem magtagadták újabb hitel folyósítását, még aggasztóbbá teszi helyzetüket. Az úgy szólván vigécek módjára viselkedő osztrák eszkomptenzők pénzbőség idején elhalmozzák kisebb intézeteinket ajánla- > i taikkal; és ezek most kímélet nélkül nyakra- főre mondják fel a nyitott hitelt: elképzel- j hető ilyenformán, hogy milyen nagy gondot J ád vidéki intézeteink vezetőinek a hosszabb I időre kihelyezett tőke visszafizetése ? De egy- [ úttal afelett is lehet elmélkedni, hogy ilyen j körülmények után egészséges gazdasági je- í lenségnek mondható-e, ha kisebb és teljesen a hitelre szoruló intézeteink hitelszerzés terén az ország határán tulmennek. Mindaddig, míg a vidéki intézeteink a felmondott hitelt nem a kihelyezett kölcsönök visszaszívása utján iparkodnak megtéríteni, addig az ország gazdasági szempontjából nem jelent kárt; mihelyt azonban a hosz- szu lejáratú hitelre utalt ipar, kereskedelem és mezőgazdaságtól vonják azt el, úgy ennek beláthatatlan káros bonnyodalmai lesznek. Pedig előbb-utóbb késztetve lesznek erre, mert a normális pénzviszonyok alatt abban a reményben nyújtottak hitelt az iparosnak, kereskedőnek és gazdának, hogy szükség esetén tovább adják, illetőleg újabb hitellel pótolják a kihelyezést; ha azonban, mint jelenleg is a hitelforrások bedugulnak előttük, j nem marad más hátra, mint a részükről nyújtott hitel felmondása. Könnyen elképzelhető már most az ipa- I ros, kereskedő és gazda szomorú helyzete, ha tőlük az életszükségletként szereplő hitelt megvonják. Nemcsak a további befektetés, de talán még az üzem rendszeres folytatása is két- ' séges; a fölvétes gazda kénytelen eladni az I utolsó rögöt is, nem maradhat más hátra, mint a kivándorlás; az iparos nyersanyagot hitelbe Uj sörnagyraktár! ifj. Matol csy Sándor nagy sörraktára. F. évi április hó 1-én inegnyilt :::: Nagykárolyban, a gencsi-utcán :::: tudott Erzsébet elbeszélni, az ő soha nem létezett, beképzelt visszonyairól. Emlegetett fényes, csillogó daliákat, kik elbódult fővel hevertek előtte a porban, mig ő királynőkét gázolt az összetört sziveken keresztül. Az. ilyen és ehhez hasonló kalandos regék, persze prózaibb alakban, de mégis elterjedtek s a szegény Erzsébet rettentő rossz hírbe jött, anélkül, hogy valaha igazán rossz lett volna. Már sokkal pozitvehb pletykák keringtek Katinkáról, erről a pikáns arcú gömbölyű szépségről. Különösen egy regényes kalandját emlegették sokat, még csitri iskolás leány korából, mikor valami érdemes szücsmester- nél kvártélyozott. A jámbor civis korán feküdt, az utca-ajtót gondosan elzárta s igy Katinka és szerelmes lovagja sokáig csak a kerítés rácsán keresztül válthattak érzelmes légi csókokat és sóhajokat. A pásztoróráknak a majszter ur vetett véget, még pedig olyan megrázó tragédia keretében, melynek leírása megviselné a legszázadvégibb idegzetet is. A harmadik leány egyesíti nénjeinek minden, szépségét és minden csep lázongó vérét. Él-hal a katonákért s gyakran kikel a mostoha sors ellen, hogy kadét udvarlónál magasabb sarzsüg még nem vihette. A legkisebb leány, Magduska, még nem esik számítása az udvarlók szempontjából. Neki csak a gavallérok „selejtje“ jut s legfeljebb mint páratlan Ügyességű „Postillon d'amour“ nénjei szolgálatában kap fontosabb szerepkört, hogy ezzel milyen morált szív fiatal leikébe, az már magától is érthető. A négy leánynak apja, anyja van, mégis árvábbak a legárvábbnál. Apjok a század súlya alatt görnyed, anyjok pedig még most is bohó módra szeretne élni s igy csak veszedelmes versenytársként állanak útjában a viruló szép teremtések. Maguk szabadjára vannak ők hagyva egészen, mint akik sohasem ismerték a garde- dam tisztes fogalmát. Csak úgy magánosán asszonykiset nélkül, udvarló diákoktól körülvéve sétálgatnak késő estig, hálás teret nyújtva a kisvárosi mamák megbotránkozásának. Pedig lehet, hogy ártatlanabb dolgokról folyik köztük a szó, habár kissé tulhangosan is, mint amilyenről sutog a szigorú mamák előtt lépkedő jólnevelt bakfis impertinens jogász kísérőjével. Ez az emancipált viselkedés valóságos j bojkottot eredményezett a kisvárosi társadalomban a Laki lányok ellen. Valamire való fiatal ember, nem mert megállani ablakjuk alatt, mert akkor a többi leányos házaknál csukódott be előtte az ajtó így maradtak egészen magokra a remek szép leányok fellengős, fényes álmaikkal s a hűséges apró diáknéppel, mely minden őszön megújulva érkezik meg a számukra. A legelső diák-gavallérok már régen családapák, de a szegény leányok még egyre fogadják az azok helyébe lépő beszusztalan ajkak lázas udvarlását. És hervadoznak lassan észrevétlenül, hervadásukban sem kíméli meg őket a kisvárosi ozsonnák pletykaéhes nyelve. Pedig ha tévedt utakon jártak volna, úgy mindenesetre csülogóbb keret övezné ezeket az igazi drága köveket. így mindig megöregedtek idő előtt, vén leányosan szárazak és nagyon soványok, mert az álmodott uralkodó herceg vagy őrgróf aligha téved a kis ódon városkába messali- anceot kötni. Még jó szerencse lesz, ha valamelyik idejekorán kijózanodik s odanyujtja kezét egy gamásnis hetyke Írnoknak, vagy egy kifényesedett gérokku számtartónak. De a megelégedést megtalálhatják igy is. Pedig ez az élet legcsillogóbb, igazán érékes kerete. Ne dobja ki pénzét házaló ügynököknek hanem forduljon Huszthy Zoltán közismert fényképészetéhez Nagykároly, Kossuth-u. 5., ahol biztosan természetim, :: gyönyörű kivitelű képet kap! ::
