Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-13 / 2. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK január 13. 2-ik szám. RÓTH LIPÓT Ajánlja dúsan felszereli raktárát öntött, Meidinger és Deák-tér. vaskereskedése NAGYKÁROLY. Deák-tér. folytonégő kályhákban jutányos árért és jó minőségben. Tanuló fizetéssel felvétetik. ggg meséi szállingóznak felénk, melyek valamennyien a farsanghoz kötvék. A modern ember természetesen mit sem ad a költészetre, nem adnak a levendulaillatra, sem semmire, ami ezekkel a lim-lomok- kal összefüggésben áll. Az élet szigora kiirtja a telkekből a szép s jő iránt való fogékonyságot, hogy helyet adjon más praktikusabb érzelmeknek. TOLVAJ gyógyszerészsegéd. Ellopott takarékpénztári könyv. Kifosztott uriasszony. Reim István kisvárdai lakos, dohányjövedéki tiszt feljelentést tett a rendőrségen Thanhoffer Gyula gyógyszerészsegéd ellen, hogy az rokonától özv. Nagy Józsefnétől egy 8500 koronáról szóló takarékpénztári könyvet ellopott s abból 2500 koronát kivéve, megszökött. Thanhoffer Gyula, mint segéd több helybeli gyógyszertárban volt alkalmazva. Főnökei kiváló munkabiró egyénnek ismerték, de megbizhatósága és jelleme igen sok ki- vánni valót hagyott fenn, úgy, hogy legutóbbi helyéről azonnal és bizonyítvány nélkül kellett távoznia és hónapok óta állás nélkül élt városunkban. Lakása özv. Nagy Istvánnénál volt, aki teljesen megbízott a különben intelligens fiatal emberben s jóllehet a lakásbérrel már hónapok óta adós maradt, nem sürgette azt, bízva abban, hogy Thanholí'er állásba jut és kifizeti tartozását. F. hó 8-án Thanhoffer eltűnt lakásáról, de ez nem keltett gyanút, mert azt hitték, hogy állás után jár. Kedden délelőtt nagy Józsefnénak fizetéseket kellett teljesítenie s e célból a takarékpénztárból akart bizonyos összeget ki- I venni. Kereste a „Központi Takarékpénztárinál ; <8500 koronáról szóló betéti könyvét, de a I legszorgosabb kutatás dacára sem tudta ! megtalálni. Ké+ségbeesetten sietett a pénzintézethez, j ahol azt. a lesújtó hirt közölték vele, hogy hétfőn a betéti könyvre Thanhoffer Gyula gyógyszerészsegéd részére 2500 koronát fizettek ki s a könyvet visszaadták Thanhoffernek. Özv. Nagy Józsefné meggyőződvén arról, hogy ki lett fosztva, rokona utján azonnal megtette a feljelentést a rendőrségen, amely a vizsgálatot haladéknélkül megindította és Csorba Gyula rendőrkapitány, Szentgyörgyi Elek írnokkal bejárták az egész várost, kutatva a tolvaj gyógyszerészsegéd után, de eredmény nélkül, mert'. Thanhoffer minden nyom nélkül eltűnt a városról. Egy halvány remény mégis van ahhoz, hogy nyomára akadnak. Ügyanis a nyomozás során Csorba Gyula. rendőrkapitány arról értesült, hogy, valószínűnek látszik az, hogy Thanholí'er Erendrédre vagy Mezőpet- ribe rokonaihoz menekült. A rendőrség táviratilag kérte az érend- rédi csendőrőrsparancsnokságot, hogy a tolvajt tartóztassa le s ha ez eredményre nem vezetne, a feljelentést átteszi az ügyészséghez, az országos körözés elrendelése végett. Lapzártáig Thanhoffer elfogatásáról távirat nem érkezett. HANGVERSENY A besztercebányai m. kir. 63-ik gyalogezred :: zenekara :: EST szini előadás után A „MAGYAR KIRÁLY” kávéház helyiségében teritettasztalok mellett válogatott műsorral tart. Belépő dij nincs. A n. é. közönség szives :: pártfogását kéri :: Wesscl tulajdonos. elfáradva, lehajtani piciny szőke fejét anyja j ölébe. A szerető, kedves anya ölébe. De ezek csak emlékek. Édes emlékek. Azóta szomorú az élete. Nincsen mellette édes anyja, nincsenek játszótársai. Minden változatosság, minden szeretet nélkül folynak napjai, Csak a madárdal s a fák lombjainak csendes su- sogását hallja. * Tél van. Kegyetlen, hideg tél. Csak az erdő dalos madarai érzik ezt igazán. Pár héttel ezelőtt még vígan daloltak, kedvesen csicseregtek. Daluktól zúgott az erdő. Hangjuk a fák lombjainak susogásával összeölelkezve, hömpölygött tovább . . . tovább, mesélve az élet szépségéről s regélve a csacska madárkák öröméről, szerelméről. De ez elmúlt. Már csak mint álom, mint ragyogó színekből szőtt álomkép él. Csend van most mindenütt . '. . Nem dalol a madár ... Nem susognak a falombok. Ilyen szomorúság van a kis kunyhóban is. Semmi sem zavarja a csendet. Csak egy- egy elröppenő sóhaj töri meg. A remete szegényes nyugágyán fekszik. Beteg. Talán fel sem kel többé . . . Talán már haldoklik is. A leány a másik sarokban csöndesen alszik. Elnyomta a hosszas virrasztás. Éjjel-nappal szakadatlanul ott őrködött beteg, megtört atyja mellett. Most álmodik. Az anyjáról álmodik, a jóról, a kedvesről. Álmában anyja felé fut, vele beszél. Megakarja ölelni, de az kisiklik karjai közül. Változik az álomkép. Azt érzi, hogy kellemes illatu pázsiton jár. Körülötte rózsabokrok, illatos virágok. Andalító, bájos égi zenét hall. Ekkor felébred. Tekintete rögtön atyja sápadt, sovány arcára esik. Az alszik csöndesen, boldogan. A leány az ágyhoz megy. Kezeivel simogatja a csontos, kiaszott arcot. Az öreg mosolyog álmában, mintha angyalok selymes, puha keze simogatná. Szelíden mosolyog. De nem sokáig. Egy rém, egy rettenetes árny vonul át rózsás, boldog álmán. Hirtelen felemeli gyönge, vékony karját. Arca a rém látásától eltorzul, kezével feléje sújt. A keze erősen iitődik az ágy kemény deszkájához. Keze elzsibbad a rettenetes ütéstől. Az álom eltűnik s felébred. Az álom. az árnynyal való viaskodás megtörte gyönge tagjait s a fáradságtól alig bírja kezét megmozdítani. Szemét is csak nagy nehezen tudja nyitva tartani. Le-lecsu- kódnak pillái, elszenderül, de hirtelen fölretten csendes szendergéséből. — Édes atyám, mondd, jól aludtál, álmodtál-e rólam s anyuskáról — kérdi a kislány. — Álmodtam, kedves leányom. Boldog álmom volt. Ismét a régi, kedves álmom, de megzavarta ismét az . . . az . . . — Láttam, óh atyám, arcodról, hogy boldog voltál. Arcod szelíden, kedvesen mosolygott. — Igen, régen nem volt ily örömöm. De gyere közelebb hozzám. Hadd fogjam meg kezedet. Tedd fejedet még egyszer a váltamra. Simuljon még egyszer aranyos, napsugaras hajad az én ősz hajamhoz. Melengesd fel lehelleteddel még egyszer ezt a hidegülni kezdő arcot. Érzem, • hogy itt a halál, mely nemsokára megszabadít. De van egy titkom, amely megrontotta életemet, boldogságomat’ mindenemet. Ezt keli elmondanom neked, ezt nem vihetem magammal. Ez fáj nekem itt ... itt .. . belül. Eközben szemeit esdeklőn függeszti a falon függő keresztre. A kereszttől kér, tőle vár segítséget, lelkierőt bűne bevallásához. Mintha segítséget kapott volna, megerősödve emeli megtört szemeit ismét leányára. — Figyelj ide, leányom, elbeszélek neked mindent, amit eddig nem volt szabad megtudnod. Hallgass, ne szakíts félbe, mert már csak perceim vannak hátra. Köny csordul ki a leány szeméből. Ezt az agg reszketős kezével letörli s hozzáfog élete legnagyobb titkának elbeszéléséhez. — Ezelőtt harminc évvel ifjú voltam és szerelmes. Egy lányt szerettem. De ő gazdag volt, gazdag . . . nagyon gazdag, O is Ruhát fest és vegyileg tisztit Hatiíel Sámuel = Nagykároly, Kölcsei-ut i. = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59.
