Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-13 / 2. szám
január 13. 2 ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. Figyelmen kívül ne hagyjuk hogy a legszebb és legfinomabb Vpo*ll ÍttVIiIíÍ boákat, karmantyúkat (muffok) Ö *7 SZŰCS mesternél szerezzük be, annyival is inkább, mivel az első magyarországi szücsipari divatkiállitáson „jó munka, jó ízlés“ versenyképességért állami éremmel és díszoklevéllel lett kitüntetve. Mindennemű boa-garniturákban a legnagyobb választék. — Határozott, szolid árak! Teljes tisztelettel VÉG-II 0-“3T“CTZ-.^ Debrecen, Fő-utca 42. sz. Vidéki lapc'sinálás. Istenem, istenem a mai világban, amikor már minden könyvügynök újságíró és minden olyan papiros, melyre három hirdetést nyomnak, újság, ebben a mai világban de nehéz is a mi sorsunk. Ne ütközzék meg senki azon, hogy panaszkodunk, mert mi bevalljuk, hogy dicsekszünk, miközben panaszkodunk. Mi a missziókkal járó lelkesedéssel ülünk le minden reggel a redakció asztalához, hogy becsületesen, a köz érdekében és a közönség ujságszükségletének teljes büszke tudatában csináljuk meg ezt a mi lapunkat. Szent meggyőződésünk az, hogy egy lap exisztenciájának csak egyetlen oka és alapja lehet az, hogy a közönségnek szüksége van arra a lapra. A közönség lapszükségletének tudata táplálja a mi munkaerőnket és munka- kedvünket. Magyarországon nagyon sok helyen másként van. Külföldön az emberek halálra kacagnák magukat azon az álapoton, hogy sok lap itt egészen indoktalanul indul meg. Egyszerűen nincs oka annak, hogy az a lap legyen. Rendszerint érdekcsoportok hetilapjai ezek, melyek két árverési hirdetményre számi!anak és a kiadó jóindulatú sógorának az előfizetésére alapulnak. Persze, ebből furcsa és felette komikus fejlemények lesznek. Mert hát mi tűrés-tagadás, különös ugyan, tehát valljuk be ha már úgy van, hogy bizony egy újsághoz szerkesztő is kell. Vérbeli újságíró, akinek minden vágya, kedve, szomorúsága és vidámsága a lap. Csakhogy szerkesztő ezeknél a zuglapoknál nincs. Rendszerint a nyomdász maga csinálja, néha az illető nem is nyomdász, csak egy iparos-tanciskolai érettségéit letett papir- kereskedő. így történt aztán meg az, amit viharvert ollónk minden sértő szándék nélkül kacagva nyiszált ki a Tiszapolgár és Vidékéből és a mely valószínűleg a szerkesztőség tudta nélkül jelent meg és amelyet ime ideragasztunk : A Tiszapolgár és Vidéke egy idő óta rendetlenül jelenik mig. —- Kérjük t. előfizetőink szives elnézését e hanyagságért, melyért csak részben minket terhel a felelőség. i A Pesti Hírlapnál elismerjük, kevésbé for- I dúlnak elő a minenkhez hasonló bajok. Hát ennél pokolibb humort a maga kétségbeejtő komolyságában még nem pipált ez a fertőzött, rücskös, öreg Európa. Egy lap, j amelyik rendetlen megjelenéséért azzal men- I tegetődzik, hogy a Pesti Hírlapnál máskép I áll az ügy. De máskép ám, tisztelt kollegák, mert ott a közönségnek szüksége van alapra. Hasonló a „Nyirbár és Vidéke“ múlt heti j számában a következő hir : Lapunk legközelebbi száma nyomdahiba I miatt elmaradt. Kérjük olvasóközönségünk szi- vés elnézését. Ez a két közlemény teljes fénnyel vilá- ; git bele a vidéki kis sajtó világába. Istenem, Istenem ;az ember úgy elgondolkodik, hogy ki a fészkes nyavalyának van szüksége az ilyen'papirosokra ? Es ha van, miért nincs? A közönség nem kívánja, az pedig nem elég, ha csak a kiadó kívánja . . . Szilfa-, kűrisfaanyag kifürészelt állapotban keréktalp, küllő rúd stb. kocsi- és kerékgyártók részére és gazdasági szekerekhez beszerezhetők Kosa Bertalan szerszámfa-nagykereskedésében, Szatmáron. Színészet. Netnényi Lipót színtársulata már a második hetet tölti körünkben és ha panasz egyáltalán merülhet fel valamiben, úgy az csak a közönség ellen szólhat, mert nem méltányolja támogatásával eléggé sem az igazgatnának előzékenységét, sem pedig a társulatnak igyekezetét. Tagadhatlan tény, hogy úgy a változatom műsor, melynek keretében a budapesti színházak legújabb darabjai lesznek bemutatva, a kifogástalan, precíz, összevágó előadások, teljesen kielégítik a legtulzottabb igényeket is, s annál inkább ki kell, hogy elégítsék a mieinket is, mert hiszen — sajnos — mi sem nyújtunk a direktornak megfelelő ellenértéket és félünk attól, hogy a mi városunkban hosszabb téli szezon csődöt fog mondani. Mi sem lenne kellemesebb, mint ebben csalódnunk, mert akkor jövőre Neményi igazgató még jobban fog igyekezni a mutatkozó hiányok elsimítására. Ha kérelmünk és kívánságunk van, úgy ez az, igyekezzék a felvonásközöket megrövidíteni, mert ezek most igazán próbára teszik türelmünket. A lefolyt hét műsorán ismét három uj darab került bemutatóra. Pénteken, január 5-én egy szellemes francia vígjáték „Az ezred apja“ igen jó előadásban lett bemutatva, A közönség kitünően mn- latott a kedélyes jeleneteknek s a pompás raf fineriával kuszáit kacagtató helyzeteknek. Természetes, hogy a szereplők is vidáman, jó kedvvel játszottak, ami nagyban elősegítette a sikert. Gáspár (Boután ezredes), Ernyei (Párodéi!), Stella (Celniotte), Kun Dezső (Morzis) oly kitünően oldották meg feladatukat, hogy megérdemelték a felhangzó tapsokat. Komáromy Gizi, Sponer Ilonka, Homokay Gabriella és Szelenyi Emilia elkövettek mindent, hogy jól mulassunk, ami teljes mértékben sikerült is nekik. Igen jó volt Pelsőczi László Doileux kutyamosó szerepében. Szombaton két előadás volt. Délután a .Nagymamát“ láttuk jó előadásban, este pedig a „Kőfaragó“ cimü vígjáték bemutatója volt. szerelmes volt belém. Szerettük egymást, de I mert én szegény voltam, szülei nem adták hozzám felesépül. Vártam, küzdöttem, dolgoztam s reméltem. Itt elfúlt a szava. Köhögési roham fogta el. Szavait alig folytathatta. Dolgoztam s nyertem a kártyával pénzt, sokat . . . sokat. A pénz feloldotta a szülők jégkemény szivét. Kértem, könyörögtem a lány kezéért. Sok könyörgés után engedtek szavamnak s feleségül adták hozzám. Most már sietve, lihegve beszélt. Innen kezdődött boldogságunk. Mindennap szebbnek, jobbnak találtam a világot. Mit kívánhattam volna egyebet, Pénzem volt. Boldog voltam. Örültem az életnek. De nemsokára ismét erőt vett rajtam bűnös szenvedélyem. Először nyertem. Sokáig mindig csak nyertem. De megfordult a szerencse. Egy éjjel, ah rettenetes éj volt az, vesztettem sokat . . . sokat. Elvesztettem vagyonomat, el boldogságomat. Szegény, nyomorult, senki ember lettem. Igen, kedves leányom, egy . . . egy . . . senki. Itt az arca nagyon bánatosra változik, feje megremeg arcizmai hevesen megrándulnak. Leestem a menyországból egyszerre. Le a nyomorba, le a posványba. Bánatomban inni kezdtem. Inni. mindig csak inni . . . akartam. Örökös vad mámorba fojtottam fájdalmamat. Ebből a mámorból, ebből az örök éjből nem volt ébredés . . . csak egy . . . egy szörnyű . . . Rózsaszín, borgőzös, fátyolozó felhő borult agyamra. Feleségem ilyenkor sirt . . . sirt sokáig . . . sokáig. Zokogott. Zokogva borult nyakamba. Kérlelt, kért, könyörgőtt, hogy térjek a jó útra. Itt az öreg összeszedte minden erejét, hangja erősebbé, szinte viharzóvá vált. Leányát erősebben vonta magához, kezét jobban szorította. Ekkor kidobtam az utcára s elűztem . . . el a világba. Szeméből könyek törtek elő. Megnedve- sitették sovány, sápadt arcát. Hangja gyengébb, bánatos, majd szinte elhaló lett. Egy év múlva hallottam, hogy meghalt édes anyád. Meghalt az, akit ón egykor jobban szerettem az egész vüágnál, jobban életemnél. Férjétől, gyermekétől, szüleitől távol . . . idegenben . . . nyomorban. Nem volt senki mellette, aki lefogta volna örökre lezáruló szempilláit. Ez ütés, villámcsapás volt kábult agyamra. Megutáltam magamat, életmódomat. Útálat- tal fordultam el eddigi életemtől. Újat, szebbet akartam kezdeni, melyben feloldódik szivem bánata. Megundorodtam az emberektől s elhatároztam, hogy elmegyek, el minél távolabb tőlük. Kimondhatatlan bánatomban egész napokon át sírtam. Sírtam és imádkoztam. Itt ismét a keresztre függeszté szemeit. Áhítattal nézi . . . nézi a keresztet. Akkor csak te voltál velem. Ketten voltunk. Karomba vettelek s megindultam veled a vadon ... az erdő felé, hogy ott remete módra, imádkozva, szent áhítatban töltsem le hátralevő napjaimat. Itt éltem, bízva az Istenben, bízva jóságában. Ez volt a titkom, édes gyermekem, ezért voltam oly sokszor szomorú. De néha vigaszt találtam az imádságban. Most bízvást, boldogan halok meg. Semmi, semmi sem húz vissza az életbe, az örömbe, a keserűségbe. Elereszté a leány kezét és annak rózsás arcát megcsókolva, visszahanyatlott vánkosára. Szemét még egyszer végighordozta szegényes kunyhóján. Végig az oltáron . . . végig a kereszten. Szempillái lassan lezárulnak örökre . . . S oly szépen fekszik, mintha álmodnék szépet . . . nagyon szépet szerelemről ... boldogságról . . . Ifj. Rácz István íűszer és csemegekereskedésében Nagykároly, Kálmánd-lltca 5. Mindenféle elsőrendű fűszer- és csemege-áruk, jégbehiitött bor és sör, valamint édesített szeszes italok kaphatók. Hosszuaszói erdélyi borviz kizárólagos raktára.
