Közérdek, 1912. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-06 / 1. szám

Nagykároly, 1912. január 6. l-sö szám. V. évfolyam. . KÖZÉRDEK öv ÉF5MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ÉS TTl EZŐG AZ D ASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. j Főszerkes ia Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Dr. BESITZ ÚÉLA. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Felelős szerkesztő : SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: il Helyben házhoz hordva egy évre 6'— kor. félévre 3'— kor. Vidékre postán küldve egy évre 7’— kor. félévre 3'50 kor Egyes szám ára 20 fillér. nyoinori Az életien tartási költségek szinte le- győzhetlenekké váltak, legalább azon mil­liókra nézve, kik saját munkájuk révén tengetik életüket napről-napra. Kínosan érezhető különösen a tej drágulása, mivel az nemcsak nélkülözhet- len a kis gyermekeknek, de fontos élelmi- í szer minden háztartásban. A marhahús mellett a borjúhús is folytonosan drágul. Épp ugv emelkedik az ára a kenyérnek, lisztnek, tojásnak, vajnak és zsírnak, a j gyümölcsnek, cukornak és petróleumnak, nem is szólva a fehérneműről, ruházat­ról és lakásról. A drágaság elaszult sóvár körmei­vel kaparász a szegény kisemberek er-, szényeiben, még mielőtt a kereseti vi­szonyok hanyatlásának, sőt esetleg a munkanélküliség káros hatását kihever­hették volna. Drágaság, szükség, Ínség és nyomor ütötte fel fejét mindenütt, ahol nem idegen munka kizsákmányolásából lak- mároznak. Igazán tény-e, hogy a termé­szet ridegsége oka ennek? Azért, mert a tikkasztó hőség elsorvasztotta a föld ado­mányait, másutt meg a jég és más idő­járási viszontagságok pusztították a ve- teményeket? Bizonyára igaz: a természet mostohasága idézte elő a legtöbb élelmi­szer áremelkedését. Egész Középeurópá- nak sokat kellett szenvednie az idei nagy szárazság miatt. De más hatalmak állnak útjában annak, hogy az egyebütt élelmi­szerekben mutatkozó feleslegeknek az or­szágba való szállítása által a természet okozta drágaságot ellensúlyozni lehetne. Merev előírások és határozmánvok, tör­vények és rendeletek: vámok gabonára, marhára és húsra, tovább:! a határ el­zárása idegen állatok behozatala elől. Ily nemű berendezések teremik a mestersé­ges drágaságot ős i.. De ne feledkezzünk meg a valódi Ö I bűnösökről, kiknek fegyvere a törvény kibúvója és kiknek lelketlen eljárása idézi elő első sorban az uzsora arakat és ve- i lök a nyomort. Ezek: a ringek, trösztök és szindikátusok. Emberek tehát, kik a drágaság és Ínség kísérteted a nagy tömegekre uszít­ják, hogy mások bőrén élösködve szapo­ríthassák gazdagságukat és a fogyasztók j kiszipolyozásával befejezzék azt a mun­kát, melyet a töke a dolgozó osztály kihasználásával már előbb megkezdett. Ami azonban ember müve, azt em­berek meg is semmisíthetik. A kizsákmányolási rendszer ellen erélyesen kell fellépnie a dolgozó osz­tálynak. A fenyegető éhinség idején min­den törvény megengedte eszközzel ostro­mot kell intézni ama berendezésekre, melyek az élelmiszerárak mesterséges fel­esig ázásával a tömeget kifosztják. Nyittas­sanak fel a vámsorompók, hogy a szom­szédos Balkánállamokból korlátlanul le­hessen élőmarhát és húst behozni. Mér­sékeljék a vasúti díjszabásokat és lépjenek közbe a községi hatóságok, hogy a kö­zönséget "nköltgésfi áron lássák c1 élelmi­szerekkel. Ezek oly követelések, melyeket a tengődő tömeg méltán támaszthat az uzsorahad túlkapásaival szemben. A munkájok keresetéből élőknek jo­guk van olcsó kenyeret és húst követelni. Amit e követeléseikkel védelmeznek, az nemcsak éhségök csillapítása és a nyo­mor leküzdése, hanem testük épségben- tartásán kivül a szellemi és erkölcsi erő fokozása, a követelések teljesítése pedig Kavics-homokbánya az év minden szakában üzemben. Gőz­üzemű berendezés. Mindenféle vas­beton és betonmunkához kiválóan al­kalmas Szamosfolyam-kavics. Vasüti állomás Szatmár-Udvari. — Rendelmények bámnihot' és btivniely mennyisét/ben a legrövidebb idő alatt elintéztetnek. aía _ Bikfalvy Albert ® tulajdonoshoz cimzendők BEREND, posta és táviró állomás Szatmár>ud«ari. — Vagy BEER SÁMUEL, Szatmár-Németi, Bánya-utca 17. sz. ■■ Telefonszám 264. TÁRCZA. Pétörke. Gondolkozom, elmondjam-e a Pétörke tör­ténetét? Olyan rövid és igénytelen, hogy lesznek, akik megmosolyogják. De mégis csak elmondom, hogy ezzel a pár jelenték­telen szóval tartozom a Pétörke emlékezeté­nek. Aztán mikor róla beszélek, felvonul em­lékezetemben életemnek egy ragyogó kor­szaka, mikoron hittem a halhatatlanságban s kivágtam az újságokból a szépen csendülő verseket. — Ott laktam a Gyár-utcában egy ren­geteg bérház negyedik emeletén. A szobám keskeny volt és hosszú, mintha egy másik nagy és elegáns teremnek szolgált volna elő­szobául. Aztán gyakran gondoltam arra, hogy hogyan is férhettem én ott meg abban a kis, sötét és elhanyagolt zugban, hova a nap ténye se látogathatott s csak falak, a szom­széd kőhalmaz vakolatos, szürke oldalát lát­tam. Csodálatos, hogy mégis gyakran vissza­vágytam oda a szeres, sáros, füstös Gyár­utcába s fel oda a fecskefészkes, negyed­emeleti legénytanyába. Akkor is, mikor Smyrna-szőnyegét taposta lakk-topánom s hivatalosan megkívánt bókokat súgtam a fél­milliós házikisasszony fülébe. Hanem akkor mindez messze volt még. S tudj’ Isten, nem izgatott. Lehet, azért kö­vetkezett be idők múltával. Mert rendesen az jön, amit nem várunk s amiért bolondu­lunk, lenge ködképpé foszlik. Egyetlen nagy és őszinte gyönyörűségem Pétörke, kiről lám, hogy szó tétessék, mennyi fátylat kell meg- libbentenem az emlékek halottkamrájában. Oh mert annyira ,is összenőttünk, össze­forrtunk mi ketten. Én, ki egy havasi falucs­kából vándoroltam ide s ő, kit az alföldi vadvirágos, délibábos téréiről dobott ide lát- hatlan, gonosz ördögi kéz. Mert láthatatlan volt az a kéz, melyre gyöngéd csókot nem,nyomott Pétörke, holott az szülőanyjáé volt. És gonosz és ördögi volt az a kéz, mely csecsemő gyermekét idegen személyre bizni nem átallotta. Gyakran só­hajtottam fel, látván Pétörke nagy szeren­csétlenségét, minek is ad az Isten hitvány asszonyszemélynek magzatot ?! Olyan szív­telen, vad teremtésnek, amilyen a Pétörke szülőanyja lehetett. Herezné,,, az ő második anyja, mit törő­dött vele ? Ő is egy hajszállal volt jobb an­nál az asszonynál. Rátukmálta, könyörögte a gyermekét, kénytelen-kelletlen elfogadta. Azonban ez nála nem sokat jelentett. Mert a Picula macskáját, a sárga és barna foltok­kal tarkásat jobban szerette. Mindössze egy kis boszuság s egy kis darab zsemlyehéj, amitől a hegyes orrát fintoritotta Picula őnagysága. Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlásnélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenit fogtechnikus.

Next

/
Thumbnails
Contents