Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-08-12 / 32. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK augusztus 12. 32-ik szám. Játék, norinbergi és díszműáru raktár. Hagy választék kézi- :: munkákban. :: MM MM MM MM MM MM MM «ar Legolcsóbb bevásárlási forrás! “«a Első Nagykárolyi Bazár NflGVKÁFJOLy, [)eák-tér. Kaufmann Jakab-féle ház. MM MM MM MM MM MM MM MM V Himzőselymek. y TT7inden alkalomra célszerű ajándéktárgyak. :: mény állandósítás által biztosítandó s az 1871. évi 18. t. a. törvénycikk a megyei, községi és körjegyzői elnevezésben, mint a községi közigazgatás állandó szervét élethossziglani választását biztosította és habár a törvények és rendeletek a községek köz- igazgatásához és igazságszolgáltatásához községi elöljáróság elnevezés alatt egyél) szerveket is jelölnek meg, de az kétségtelen, hogy minden ágazatu teendők terhe és felelőssége a községi jegyzők vállaira nehezedett. Hogy mily fontos hivatást tölt be a kör és a község jegyzője, legnyilvánvalóbban mutatja azon ténykörülmény, a melyszerint dacára, hogy a jegyző a tőrvény által az előljárósági szervezet második sorában helyeztetett. — de az a hivatás kör, melyet betölt, a közéletben azon szervezet fejévé tette; — ő rajta nyugszik tehát minden hivatali ügykör irányítása s e mellett még óriási munka halmazattal kell megküzdenie, mert a községek szervezetében a munkaerő még beállítva nincs. A hivatását lelkiismeretesen betöltő községi jegyző úgy községének, mint az államnak hasznos szolgálatot teljesít s valóban büvészi működésre van szorítva, hogy megtalálja az egyensúlyt azon teendők körében, melyet népével szemben kétoldalulag kell véghez vinni, mint a község ügyei vezetője más oldalról, mint az állami teendők végrehajtója. A midőn tehát a községi jegyző elérkezik oda, ha természetesen testi szervezete is kibírja, hogy 40 évet töltve be hivatatá- nak teljesítésében, reá szolgál arra, hogy szolgálati érdemei elismertessenek s méltó arra, hogy népének háláját, felettes hatóságának elismerését keblében érezhesse ritkaság számba megy, de hogy mily módon láthassa annak megnyilvánulását arra nézve bizony kevés esetet jegyezhetünk fel. En, a vezetésem alatti jegyzői egylet nevében és kartársi meleg szeretettel üdvözlöm ünnepelt kartársamat s a legmélyebb tisztelettel üdvözlőn! az ünnepélyre megjelent vendégeinket s a közgyűlést ezennel megnyitom s felkérem Nagy István egyleti jegyzőt az ünnepi beszéd megtartására. Ezután Nagy István érendrédi jegyző, az egyesület aranytollu jegyzője mondotta el alábbi gyönyörű beszédét: 40 év! Megállók e szónál . . . gondolkodom, gondolataim visszaszállnak a múltak ölébe. Mennyi öröm mennyi bánat . . .?! mennyi csalfa délibábos remény ... s mennyi csüggedés váltá fel egymást . . .? Hány élet keletkezett azóta ... s viszont, hány szeretve dobogó szír lüktetése sóhajtott Isten hozzádot busongó övéihez . . . ? Hány verőfényes nap után következett ború ?. . . s hány meteor a szétrobbant világok e romszilánkjai szágüldtak az Égbolton a mérhetetlen világűrbe ? Az emberi élet forgatagában hány esemény játszódott le azóta. . . s hány papírlap lett teleirra az esementfek e tényével ? . . . —• amit történelemnek neveznek. Talán ez tudna némi fáklyafényt vetni, mert hisz egy régi mondás tanítja: „A történelem az élet meutere, az idők tan uja s az igazság felderítő je.“ 40 év nagy idő! Az elismerés lobogójának kétszeresen kell meghajolnia ennek letéteményessé előtt, ha az, mint köztisztviselő jelenik meg előttünk; mert: ! rnig egyrészt családi kötelességének téve eleget, becsületes magyar fiukat nevelt e lankadó hazának, addig másrészt közpályám működésével mélyreható közkormányzati ténykedést töltött be. És pedig milyen közpályán ? Hála a mindinkább erősbülö köztudat derengő fényének, mind általánosabbá válik annak ismerete, hogy azt, amit a parlament a nép javára igyekvöleg alkot a törvényekben s amely törvények alapján az összkormány az állam gyeplőjét kezeli, a rendelkezések elintézé- zének végső litere a községek és városok, — innen futnak fel a cselekvések, a szükségességek alanyi és tárgyi vésze s a közkivánalmak mértékei, mint az elötest ereiben a vér, az ország lüktető szivéhez. Az ezeréves tölgy éltető nedűjét hajszáig;; ' kereivel szívja fel s az alatta pihenő eltikkad: vándor, felüdülése pillanatában, nem gondol arra, hogy az üde, zöld lombkoronával árnyas nyughelyét nyújtó tölgy életerejét honnan és miáltal meriti. A községek azok az atomok, melyeknek tömege alkotja a birodalmat s melyek éltet adnak az álladalomnak. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha a követelmények eme özönével tultömött közállásban, a kívánalmak e labirintusában nem találja vagy megtéveszti némelyik községi jegyző a vezető irányfonalat, mert hisz emberek lévén Herakles isteni erejével, a thermophilei Leonidász bátorságával, Perikies bölcsességével egyetemben, megáldva nem lehetnek. Úgy látszik mélyen tisztelt közgyűlés, hogy Becskg Géza szeretett kartársunk, ki a mai napol 40 éve lépett a közcselekvés terére, megtalálta s el nem téveszté Ariadne fonalát. Talán a nemzetünk nagyfának, vármegyénk aranytollu költő főjegyzőjének Kölcseynek ama intelme volt vezérfonala, hogy: „Az, ki életében sokát érzett és gondolkodott s érzeményeit és gondolatait nyom nélkül elröppeni nem hagyta, oly kincset gyűjthet magának, mely az élet minden szakában a szerencse minden változásai között gazdag táplálékot nyújt lelkének.“ Mint a napkeleti bölcseket a megváltó születéséhez egy csillag vezette, úgy volt neked dicsfényed nagy költőnk intelme s ez tett képessé volt elmerülve. Ez az eget ábrázolja a csillagokkal, a holddal a bűvös éjszakán. Majd másikat szemlélt, amely a nappalt ábrázolta. Mélyen bámulja ő ezeket, csodálja az Isteni erőt, amely így uralni tudja a hatalmas természetet. Ugyannyira elmerült a szemlélésbe, hogy szülte nem is tudta hol van. A főpap rászegezte tekintetét. Csodálattal látja, j hogy az egész gyülekezetben senki még1 figyelemre sem méltatja a képet és ő t. i. a a királyfi mily édesen szemléli azt, menyire elmélyedt belé. Felismerte benne, hogy az az ifjú nagy tudományu lehet és hogy nagy emberek szülötte. Kiadta hát a parancsot, hogy a fiú másnap jöjjön hozzá, mert beszélni valója van vele. Igen megijedt a fiú, azt gondolta, hogy az apja küldte ezen férfiút, hogy őt vissza vigye és vissza térítse, mert atyja, t. i. a király, nem tudta, hogy fia hol van, mert ő csak egy kis szabadságot kért volt és nem jött vissza. Bánatosan sóhajtott: Most itt kell hagynom szeretett tanítómat, el kell válnom a kedvelt és kedves zsidó vallástól. Mennyire fáj ez nekem. Végre is a sorsra bízta a jövendőt. Másnap el is ment a pápához, ki e szavakkal fogadta: Mond meg nekem kedves fiam ki szülötte vagy ? Csak bátran mond, ne félj semmit, ne tagad el származásodat! A fiú e nyájas szavakra elmondotta a vele történteket. A nagy lelkipásztor nagyon elapósát. Hazaérkezve tudatta a pópa leányán val szándékát. A leány engedelmeskedet atyjának. Megtörtént a menyegző . . . x\ férj egy alkalomkor sokkal tovább dolgozott és tanuló szobájában, mint szokott. Ez feltűnt a nőnek és bement a férje szobájába. Ott csodálva látja, hogy férje magán kívül van. Arca oly fantastikus, oly viruló, oly szép volt, lelke azonban vándorutján volt. Megijedt erre és rögtön orvosért küldött Elbeszéli a megjött orvosnak férje időszakos? lelki vándorlását. Megvizsgálják a férfit és constatálják, hogy az élet kezd már bele visszatérni. Ugyanis ekkor már emberfölötti lelke testébe tért. Végre is magához tért és mintha semmi sem történt volna, tovább folytatja mindennapi munkáját. Nem tudta megállni neje, hogy meg ne kérdezze férjétől, miért volt most lelke oly soká távol. Kérdő szavára igy válaszolt a férj: Hát tudod kedves feleségem, most lelkem mélyen ment be másvilágba, a boldog országba a mennyországba akart bejutni. Midőn azon- 'an a gnédem főkapujához értem, e szavakul állítottak meg: Állj meg, nem vagy zsidó szülött, csak áttér., hát nem juthatsz be. Csak úgy mehetsz be ide ha meghalsz s ismét megszületsz, mint zsidó szülött. Akkor örömmel nyilnai meg előtted a mennyország kapui. Erre ón igy válaszoltam: csodálkozott a fiú szavain, majd igy folytatta a beszédet: Nagyon megtetszettél nekem édes öcsém, ajánlatot tennék neked, nemlejinél-e hajlandó leányom nőül venné. Ä fiú erre megilletődve feleli: Hát hogy lehet ez nagy urán, mikor én zsidó vagyok és leányod pedig keresztény. A főpap igy válaszolt: Tudd meg én is zsidó vagyok de sorsom úgy rendelte, hogy kereszténnyé legyek. De azért testestől-lelkestől zsidó vagyok. Leányom is zsidóvá válik, ez csak «gy szavamba kerül és minden 'envetés nélkül feleséged lesz. Eleinte a fiú hallgatott és kitérve válaszolt, de később beleegyezett. Nohát jó — válaszolt a fiú —■ beleegyezek, de feltételeim vannak, amit okve,len teljesítened kell, ha azt akarod, hogy veed legyek. Először is tud meg, hogy lelkim sokszor felszáll az égbe, az sokáig szokat az Isteni trón előtt térdelni. Ezen idő alat én halotthoz hasonló vagyok. Elandalgok elaszom, csak testem van, ekkor e földön lelkem pedig kiszakad belőlem. Ekkor nem szabad felkölteni, sem pedig zavarni. Továbbá pedig ez elengedhetetlen kérésem, hogy leányod a zsidó vallásra térjen, vagyis a zsidó vallást kövesse. A pápa mindezt megígérte és magával vitte a fiút. A fiú érzékeny búcsút vett tanítójától, t. i. a ladiktól és követte leendő Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készitek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő" fogtechnikus.
