Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1911-08-19 / 33. szám

augusztus 19. 33-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal I I I I Fáj a feje ? Használja a Mi/irán** Paszt*^át- mely főfájást, Gaszner-féle jj*szaggatást, migránt s ál­talában mindennemű főfájást öt perc alatt megszüntet. Egy doboz ára I kor. 3 dobozt utánvét mellett küld Ctaszner Béla gyógyszerész § Érmihályfalván. 0 I I I I ISII nyeit, tulfejlett igényeit akarjuk kielégíteni. Mert legyünk őszinték és valljuk be, hogy a mi jogtalan igényeink aránytalanid na­gyobbak a jogosult nép-igényeknél. Több bért! Helyes. Termeljünk többet! Gazdálkod­junk a korszellemhez illően (intenzivebben), rationálisan, okszerűen s a tudományadta eszközökkel. Mert nem elég modern (ultra­modern) költemények és festményekkel kul- j túránkat tömjénezni akkor, amikor nyáron parlagon hever földünk, anyaföldünk mos­tohán, extenziven kezelt egy nagy területe, i Percentuáliter egy nagy hányada. Plever ak­kor, amikor kenyérért, több bérért kiált az államot, a földmivelő államot fentartó nép számszerűen ki nem fejezhető nagy tömege. Jogosan' kiált! Hozzánk kiált! E kiáltásra indultunk meg mezőgazda­ságunk kultúrájának fejlesztésével. Legyünk érte hálásak tehát az általunk cucilistáknak minősített, de tulajdonképen világitó tornyok­ként megjelent munkástürelmetlenkedésnek, mely izgalom megszabta útjaink, céljaink, törekvéseink irányát. E törekvés első jele a több növényi tápanyag természetes utón való termelése volt. Nem sikerült. Mert nem áll elegendő állatállomény rendelkezésünkre. El kellett térni tehát az ősi gyakorlattól. Mesterséges utón kellett előállítanunk a növényzet éltető és fejlesztő szurrogátumait. Előállítottuk. Műtrágyával pótoljuk az animá- lis trágyát. Sikerrel. Gyönyörű eredmények­kel. A műtrágyával nemcsak kiegészitjük az istálló trágya hiányait, nemcsak fokozzuk te­hát az animális trágya hatását, hanem ami a legfontosabb, fokozzuk a lioldankénti ter­mést. Terméstöbbletet állítunk elő egy- egy. Sokan együtt — a község. Sok község együtt az egész ország és igy, csakis igy gazdagíthatjuk önmagunkat, országunkat, s mert csakis egy gazdag ország lehet füg­getlen, tehát hazafias, polgári és világpoli­tikai kötelességünknek is eleget teszünk a többtermeléssel. A többtermelésre, az intensiv gazdálko­dásra alkalmasabb módot, mint a műtrágyá­zást aligha fedez fel a közel jövő. Nehéz, válságos gazdasági kérdéseinkben elvezet — „Mindezeken kívül azt mondom ma­guknak, tanulják meg még jobban azt a me­sét: savanyu a szőlő!“ A többiek összemosolyogtak, azt hitték, valami névnapfélét tartott a Tanár úr a teg­nap s ez még arról maradék. Csak mi tud­tuk ketten a Jankóval, hogy mennyire sava­nyú a szőlő, mit a Tanár úr emleget. Azóta se szőttem boszut senki ellen. Pedig azóta hányszor, de hányszor sírtam, mérgelődtem az élet miatt, az emberek miatt , . . Hiszen azóta mindenki elhagyott, Magam is elhagytam magamat: agglegény vagyok. Csak Lengyel Jankó nem hagyott el soha. 0 lett az én legjobb barátom. A felesége a legjobb barátnőm. Az ő felesége tudja a világon a legjobb ételt főzni, s a legszebb virágokat nevelni. Cserepestül áll a sok virág az ablakban. Szépen, rendben. S valahányszor ifjúságunkról, diákságunk­ról beszélgetünk s véletlenül az ablakra, cse­repekre esik tekintetünk mindkettőnknek egyszerrre mosolygósra áll a szájunk, össze­nézünk, de arról a történetről nem beszélünk soha, soha. ., Nem is tudom, miért? . .. Lehet azért, mert Duci a Jankó felesége. bennünket az áldásos, gyümölcsöző, jövedel­met hozó termés biztos mezejére. Gazdatársaim! Műtrágyázzunk tehát. Ne csak ruházatba», fürdőzési és sport kér­désekben utánozzuk a divatot. Hódoljunk a tudományos, a reális divatnak is. Gazdálkod­junk modern korszerű eszközök és anyagok felhasználásával. Ne csak a járó lóvunk, a szerszámunk, a kocsink és a pricesz nadrágunk, hanem a vetésünk, a termésünk is legyen szebb és jobb mint ezelőtt. A gazdálkodás nem ősi, úri passzió, nem kiváltságos, traditiós fog­lalkozás többé. A gazdálkodást ma kereske­delmi vállalatnak tekintse a gazda, hol üz­leti tevékenységét helyes meliorátiókkal és jövedelmező befektetésekkel kell vezetnie. Nem szabad maradinak, conservativnak lenni. Mert az apáink, igaz, nem szántottak gőz­ekével, de nem is olvasták villanyvillágitás mellett az „Est“-et és nem beszéltek telefo­non Budapesttel. Nem volt annyi igénye és kiadása a leg- könnyelmübb ükapánknak egy év alatt sem hajdan, mint amennyi a legszolidabbé egy hónap alatt ma! Nem voltak zsurok, nagy kalapok, drága ruhák, an., yfogak. Nem vol­tunk kényesek, idegesek. Nem volt lakbér, hús és szivardrágaság, nem volt annyi fel­sorol h atatlan társadalmi kötelességünk és el­kerülhetetlen kiadásunk, mint ma. Ha mind­ezeket be akarjuk hozni, ha mindezeken fe­lül évenkint fére akarunk valamit tenni, ak­kor okszerűen műtrágyával kell gazdálkodnunk. Magáról a műtrágyáról, a műtrágya előállfi ísáról, beszerzési és felhaszálási mó­dozatai. P a legközelebbi számban fogok t. olvasóinknak, régi jó gazdatársaimnak, lelki- ismeretes, szakszerű és önzetlenül jóakaratu felvilágosításokkal szolgálni. ifj. Széli Mihály. Angol börbutorok készítése Nagykárolyban. Kecske, juh vagy antik bőrrel és mok- kettel, bárminő mintában a legszebb és legjobb kivitelben olcsón készül Holczmann István mííbutor-készitö, kárpitos-műhelyében Nagy­károlyban, Jókai-utca 7. szám alatt, — a készít­tető a rendelt bútorait, azok készítése alatt bármikor megtekintheti. El a szanatóriumba. A modern intézmények közül nincsen szimpatikusabb a szanatóriumnál. — Mond­hatnám, szükségesebb is alig van, hiszen annyiféle bajában áll az embernek szolgála­tában, hogy csakugyan modern dolog az, amely felmutathatja ezt a sokoldalúságot. Az emberek ki akarják egy kissé magu­kat szeretett, hfi nejük vagy férjük morgása­itól pihenni: elmennek idegeiket megnyug­tatni a szanatóriumba. Egy jó családból való ifjú mélyebben ta­lál valami hires szépség szemébe nézni, ag­gódó családjának csekély utánjárására a sza­natórium készen várja. Szerelmükben csalódott, vagy szerelemért szenvedett embereket, hűséges prátfogójuk, az árnyas kertben elhelyezett csöndes sza­natórium tárt karokkal fogadja. Szerelmes hercegnők börtöne lesz a nyájas épület s a családi botrányok, nyilvánosságra hozásától rettegő aristokrata boldog megnyugvással gondol — ha már minden kötél szakad — a szanatórium áldásaira. Nevetni akaró örökösök a haragos csa­ládfőt rettegve dugják el valami vendégsze­rető hajlékba, nehogy valami rossz hangu­latban ideje legyen olyan változtatásokat csi­nálni a végrendeleten, a mitől sírásra görbül­jön a nevető örökös ábrázata. Szóval a szanatórium áldásos intézmény annak, akinek pénze van hozzá, meg szive, hogy az alkalmatlan testvért, apát vagy há­zastársat előkelő egykedvűséggel egy kis szabadságvesztéssel nyújtsa. Szegény ember meg, ha a nyomorúságtól, vagy tudja az ég mitől, meghibbant elmével jár- kel is e görbe földtekén, csak akkor kerülhet be az élőhalottak szomorú házába, ha legalább is életveszélyesen megsebesített valakit, miáltal bebi­zonyította, hogy közveszélyes. Mondom, csak akkor kerülhet huszadmagával egy öt sze­mélyre berendezett szobába, lóvén szép ha­zánkban sok az eszkimó, kevés a fóka. Csak nemrégen történt, hogy nem bírták elhelyezni az elmebetegeket egy nagyobb vi­déki városban, holott azok családi beavatko­zás nélkül voltak bolondok és még sem volt hely a számukra; pedig az is megtörtént több gyógyházban, hogy hazaengedték a betegeket, mielőtt teljesen meggyógyultak volna. Ugylátszik, hogy a felszaporodott betegek mellett ahoz is protekció kell, hogy hivatalosan bolond legyen. Vagy sok pénz, regényes sze­relem, szökés, stb. stb., s akkor egy kis csa­ládi jóindulattal az önveszélyes alak egyidőre el van zárva. A szegény embernek még az is lukszus, azért jól teszi, ha a gazdagnál jobban vigyáz testi­lelki épségére. Nagy betörés a Szécheny i-utcában! Kifosztott Wertheim-szekrény. Hajsza a betörök után! Párját ritkító betörés történt kedden éjjel a város legforgalmasabb utcájában, ahol a helyi viszonyokkal ismerős egyének behatoltak egy üzletbe s ott egy Wertheim szekrényt fel­törve 730 korona készpénzt és egy női arany­láncot vittek el magukkal. Hogy nagyobb ösz- szeget nem vittek el, az csak a véletlennek köszönhető. A rendőrség megindította ugyan a nyomozást s le is tartóztatott egy gyanús egyént, de mindez ideig nem sikerült a va­lódi tetteseket kideríteni. Részletes tudósítá­sunk a következő: Kedden Weisz Lajos Széchenyi-utcai keres­kedő, a reggeli nyitásnál észrevette, hogy be­török jártak az üzletében. Asonnal értesítette az esetről a rendőrséget, amely megállapította, Ifj. Rácz István fűszer- és csemege-kereskedésében Nagykároly, Kálmánd-utca 5. Mindenféle elsőrendű fűszer- és csemege-áruk jégbehütött bor és sör, valamint édesített szeszes italok kaphatók. BOT- Hosszuaszói erdélyi borviz kizárólagos raktára.

Next

/
Thumbnails
Contents