Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

Érmellék, 1911-08-05 / 15. szám

I. évfolyam. 15. szám. Ermihályfalva—Székelyhid, 1911. augusztus 5. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Főmunkatársak: Értarcsa: SZOBOSZLAY SÁNDOR. Székelyhid: LACKOVICH LÁSZLÓ. Bagamér: MOLNÁR ANTAL. Megjelenik Érmihályfalván és Szé- kelyhidon minden szombaton dél­után, a „Közérdek“ melléklete gyanánt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Gróf Károlyi Gyorgy-tér 36. szán Kéziratok nem adatnak vissza. TÁRSADALMI HETILAP. Nyilttér sora 50 fillér. Ermihályfalva. Régi nóta. Érmihályfalva, 1911. aug. 3. Pár év óta nagy a felzúdulás a drágaság miatt, különösen a húsárak emelkedése foly­tán. A panasz nemcsak a sajtóban, hanem a képviselőházban is gyakran fölhangzott s ugyancsak erős volt a követelés, hogy a szerb és román húst minél nagyobb mérték- ben be kell ereszteni. Azt lehetett volna hinni, hogy már az akkori drágaságot nem j bírja ki a közönség s ha az áremelkedés még tovább tart, valamely formában be fog kö­vetkezni a krach. Nemsokára azonban elült a panasz és kesergés s az élelmiszerek magas ára nem mutatott hajlandóságot arra, hogy leessék, hogy nagyobb Ívben repüljön alá. Ahelyett, hogy ezt megcselekedte volna, szép lassan ismét emelkedni kezdett, hogy a repülőgépek mintájára magassági rekordot csináljon. Az egyik héten csak pár fillérrel nőtt ugyan a különféle húsok ára, de ez a pár fillérnyi emelkedés hétről-hétre mutatkozott és mutat­kozott és mutatkozik is úgy, hogy ma már szép magasságot ért el a hús ára. S mit tesznek a fogyasztók, a kik eddig ugyancsak jajgattak ? A szó szoros értelmé­ben elsimultak és miután mást nem tehet­nek, hát belenyugosznak a komisz helyzetbe, ami az árakat újabb emelkedésre birta. Ma természetesen elképzelhetetlen drágaság mel­lett főzik az ebédet és vacsorákat, — ha ugyan főzik. , De nemcsak a városokban, hanem nálunk Érmihályfalván is, ahol eddig türhetők vol­tak az állapotok, alaposan változott a hely­zet. Mondhatjuk, hogy alig élünk olcsóbban, mint a városi. Hiszen, mint a hiteles ada­tokból kitűnik, nálunk egy sovány, vén te­hén húsát 80—90 krajcárért mérik kilónként — csonttal együtt. A „nagy kereskedelemben“ egy kiló marhahúsnak az ara 85—95 krajcár, ami pe­dig azt jelenti, hogy a kicsinyben vevők — leszámítva a nyomatékot és csontokat — a mészárosnak egy kiló husért 1 forintot fi­zetnek. A borjúhús ára szintén erre a ma­gaslatra emelkedett s a juhhúst is ugyan­csak méregdrágán lehet beszerezni. Ami pe­dig a baromfit illeti, azt ma-holnap nálunk meg sem lehet fizetni. Olyan horribis ösz- szegeket kémek a csirkéért, tojásért, de kü­lönösen a kacsáért és libáért, hogy szinte megborsódzik az embernek a háta, ha hallja az árakat. Valóságos luxuscikk ma már a baromfihús. Mondanunk sem kell, hogy a luxuscikkek rangjába lépett már a disznóhus is, ha nem is az izénél, de az áránál fogva. A hushiányon ez idő szerint a vadhús sem segíthet, mert nincs, de ha volna, azt is patika — áron adnák. A hal — mint mondják — nem drágult ugyan meg, de először rossz, másodszor csak csütörtökön lehet kapni a piacon, harmad­szor drágább, semhogy szegény embernek szolgálhatna mindennapi eledelül. Szerencse ebben a nyomasztó helyzetben, hogy a zöldség nem mutat nagy áremelke­dést és igy elég olcsón megélhet az, akinek Megszökött bankárok! Beugrott kölcsönkeresök! Tömeges feljelentések! A Stem testvérek üzlete befagyott. Az a céljuk, hogy több szegény emberek keserves keresetéből maguknak tőkét gyűjtve, pár hétre kényelmes életet biztosítsanak s azután hadják faképnél áldozataikat, csak részben sikerült; mert épen akkor, a midőn a legna­gyobb biztonságban érezték magukat, lelep­leztük őket és igy elejét vettük annak, hogy még többen sirassák hiszékenységüket. így is sok az áldozatok száma, a kik már eddig is feljelentést tettek a bírósághoz, de soka­kat visszatart az, hogy egyfelől félnek a vizsgálattal járó kellemetlenségektől, más­felől nem akarják nevüket a nyilvánosság elé vinni. Ezeket az urakat megnyugtatjuk, mert kijelentjük, hoc/y a feljelentők ne­veit ezután nem hozzuk nyilvánosságra. Megtehetik bátran a panaszt. Mi elértük cé­lunkat. Mi megmentettük a szegény népet a csalók körmei közül, ezzel leróttuk köteles­ségünket. A büntetés a bíróság dolga lesz. Csütörtök óta eltűnt a két bankár. Az igazgató és a titkár ur. Lezárt redőnyök előtt álldogál egy-két ember, azok közül, a kiket a csalók körmönfont csalafintassággal becsapva, tőlük előleget csikartak ki. A csendőrséghez egyre-másra érkeznek a fel­jelentések. Legutóbb Szilágyi György ál- mosdi kovács-mester is tett feljelentést, a kinek 50 koronája bánja hiszékenységét. A szolnoki kir. ügyészségtől is megjött az ér­tesítés, a melyben tudatja, hogy a két jóma­dár ellen többrendbeli csalás miatt folyik a vizsgálat. Csak a jőmadarak nincsennek se­hol, ki tudja melyik megyében ütötték fel tanyájukat és élnek a hiszékeny jó magyar nép zsírjából? Ermihályfalva nincs annvira érdekelve, mint a vidék. Almosd, Bagamér, Érsemjén, Érselindből van a legtöbb áldozat. Igen sajnálatos tényként kell megemlítenünk egyik helybeli szocialista vezér viselkedését, aki pártfogásába vette a csalókat, úgy tün­tette fel őket, mint a nép apostolait, akik olcsó kölcsönnel akarnak segíteni a nép ba­ján. Hogy miben ált az apostoloskodás, azt bebizonyították a következmények. Ebből is láthatja a nép, hogy kell hinnie a szocialista vezetőknek, akik lehet üzleti érdekből, de feltételezzük jóhiszemüleg is közre játszottak megkárosításukhoz. Ezek a jómadarak még arra is vetemedtek, hogy a fővárosi lapok­ban hirdetést tettek közre, hogy az „Agrária“ bank két kaucióképes szolgát keres. Ki tudja hány áldozat siratja keserves keresményét ? Hány szegény embert csaphattak be ily mó­don. A napokban egyik helybeli úriember levelet kapott egyik fővárosi ismerősétől, a melyben a bank felől informátiót kér, mert pályázott a szolgai állásra és acceptálva lé­vén, a kauciót akarja beküldeni. — Az úri ember válasszul elküldötte lapunkat. Kéz- zelhető, mily meglepetést okozott I Különben most már a csendőrség vette a kezébe az ügyet s igy valószinü, rövid időn belül szu- ronyos fegyverek között két ur fog sétálni Érmihályfalva főutcáján: az „Agrária pénzintézet igazgatója és titkárja“, helyeseb­ben Stern testvérek, a szíjgyártó és üveges segéd. A piszok. Érmihályfalva, 1911. augusztus hó 3. Nincs ennél actuálisabb cikk és nem volna indokolatlan, ha ezen szerény lap Érmihály- falváról szóló részének ez volna az állandó vezércikke. Elrémitő, undorító az a szenny, az az ocs­mányság, a mi ezen kis városnak, — melyet ezen lapon mémely maliciozus pennás embe­rek az Érmellék gyöngyének neveznek, — ut­cáin hever. A jó falusi erkölcsöket elhagyta a lakos­ság és vasárnap hajnalán, szombat alkonyán nem seper ki-ki a maga háza előtt. Rábizza mindenki ezt a kötelességet a nemes városra, melyben annyi hatósági or­vos székel, hogy a feltevés szerint rendel­kezni fognak az eltisztitás iránt. Rábízzák a érdemeken pihenő rendőrbiz­tosságra Érmihályfalva város ezen legfőbb semmit tevő intézményére. Valóban szégyenteljes az állapot, hogy a csütörtöki nagy hetivásárokra beözönlő te­mérdek állat szennye ott szárad, porlad az utakon, hogy porrá válva ellepje az emberek orrát, száját, tüdejét. Az udvarokról kifolyó szennyvizek, az el- hordatlan trágyadombok illatával vegyesen olyan valami együttest adnak a 40 fokos bőségben, hogy azt csak edzett mihályfalviak bírják el, idegenek egyszerűen leszédülnek. Hiszen ez mind szép dolog és a semmit tevő hatóságot talán nem is háborítanék ez idő szerint nyári pihenésben (t. i. itt csak téli, tavaszi, nyári és őszi pihenésről lehet szó), ha nem közelegne a nagy memento : a kolera réme. Ez azonban szigora kötelességünkévé teszi, hogy minden tekintetet fére téve ezennel név- szerint felhívjuk. a) Jakab Rezső főjegyző, b) Dr. Andrássy Érnő járásorvos, c) Szekán Ferenc rendőrbiztost, hogy : 1. sürgősen intézkedjenek, hogy a vásár­tér és a kivezető utcákról a trágya már csü­törtökön délután takaritassék. 2. Az udvarokról a trágya 3 napos batár­idő alatt kibordassók. 3. A sertéshizlalók a város területén meg­vizsgáltassanak és a megengedettnél nagyobb mennyiség tartásától a tulajdonosok eltütas- sanak. 4. A vásártér, közlegelő voltából, ismét ren­des utcává, illetve lakott és lakható térré változtassék. MALAY és LIPICZKY oki. építőmester és építészek Nagykároly, Szatmár. Vállalnak bármily építkezést és tervek készítését. Iroda: Nagykároly, Széchenyi-utca. ■ Szatmár, Hunyadi-utca 24. ■i Telefon 55. szám. m ■■ Telefon 246. szám. ■ hajlandóságé van a vegetáriánus életmódra. Ezzel azonban aligha segítünk a bajokon, tessék hát szervezkedni s ezáltal olyan ha­tást gyakorolni a hatóságokra is, az élelmi­szer árusítókra is, hogy az uzsora és vele együtt a nagy nyomor is megszűnjék.

Next

/
Thumbnails
Contents