Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-11-04 / 44. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK november 4. 44. szám. RÓTH LIPÓT Ajánlja dúsan felszerelt raktárát öntött, Meidinger és Deák-tér vaskereskedése NAGYKÁROLY. Deák-tér. folytonégő kályhákban jutányos árért és jó minőségben. Tanuló fizetései felvétetik. A cukor, kávé és a vasút. Azokat, akik a mostani drágaság minden ódiumát kizárólag a mezőgazdákra akarják hárítani, bátrak vagyunk figyelmeztetni arra, hogy nemcsak rostélyossal él az ember, hanem egyik fő táplálék a szerényebb háztar- ásokban a kávé is. kávé pedig egy esztendő leforgása alatt kereken 100 százalékkal drágult meg, azaz még valamivel többel. A cukor áránál pedig nem kevesebb, mint 40—50 percentes drágulás észlelhető. Végül ami a drágulás kérdésében igen döntő tényező, a pénzügyminiszternek az a legutóbbi kijelentése is több figyelmet érdemelne, hogy a vasúti tarifákat fogja emelni. Csodálatos, hogy bár ezekről a dolgokról szintén elég bőven írnak az újságok, a nagy- közönség tehát tudomást vehet róluk, de azért még mindig nem hallottunk arról, hogy a nemzetközi apostolok tüntető körmenetet szándékoznának akár a cukor gyárosok, akár a kávébörze spekulánsai, akár pedig a kereskedelmügyi miniszter ellen rendezni. Pedig hát aki előveszi a krétát és egy kis számvetést csinál, meggyőződhetik arról, hogy a kávé és a cukor és a vasúti tarifa együttesen legalább is van olyan drágasági tényező, mint a hús. Egy szerény munkásnak 4—5 tagú csaladja 8—10 bögre kávét fogyaszt el naponta. Különösen nagy a kávéfogyasztás az olyan háztartásban, amelyek egyébként húst csak korlátolt mértékben fogyasztanak, azokban ahol sok az apró gyerek. Ha pénzértékre kiszámítjuk a drágaság okozta különbözetet, látni fogjuk, hogy a kávé és cukor árának emelkedése az ilyen háztartásokban körülbelül ugyanolyan összeggel terheli meg a háztartás mérlegét, mint a hús árának emelkedése. íme itt van a drágaságnak olyan tünete, a melynek nem a termelők az okai, hanem a kartel és m spekuláció. A cukor árakat, amint — Pedig kérték is. Még az állomási főnök is kérte, más főtisztek is, pedig azoknak szép fizetése van. No hát ahhoz hozzá is mehetett volna. — Hozzá hát, ha már kérték. — Dehát ez nem tetszett neki. Egyszer aztán meg is szeretett valakit. A vasúton látta meg s megszerette. Valami művész vagy diák volt vagy mi. Így megszerette, hogy többet el sem tudta felejteni. Rögtön visszajövök. — A vonat lassan megállóit, künn a kalauz nyers hangja ordított: Köpec. Ahogy a vonat elindult, ismét beült hozzám. — Az az ur vagy miféle, sokat utazott arrafelé. Meg is ismerkedtek. De szerelemről szó nem esett. Aztán tán azt hitte a leány, hogy nem szereti a legény, mert nem válaszolt a kutyaházi a levelére. — Nagy betyárok az ilyenek. — Már hogy mondhat ilyent az ur ? Nem volt az betyár, csak egy vizsgát kellett neki letenni, azért nem irt, hogy amikor^ letette, akkor jöjjön, s egybe megkérje a leányt. De a kisasszony ezt nem tudta s hogy hiába várt, kétségbe esett. Egy reggel korán kiszökött az anyja mellől s megvárta a pesti vonatot. — S no megjött a gazember? — E volt a baj uram, hogy nem ezért várta. De odahajtotta a fejét a vonat alá s épen a nyakán ment keresztül. Mire leszök- döstünk már akkor ott volt a feje a kaviI tudjuk a hatalmas cukorkáidéi szabja meg. j Ez a kartel most is azzal okolta meg a cukor áremelkedését, hogy kevesebb cukorrépa termett mint az előző évben. Ez kétségtelenül igaz, arról azonban a cukorkartel mélységesen hallgat, hogy a cukorrépáért a gazdának az idén 40—50 százalékkal többet fizetett volna, mint a mennyit fizetett a múlt évben. Holott igy hozná ezt az osztó igazság, mert hiszen a kevesebb cukorrépa csak a répa árak emelkedését jelenti, holott a valóságban nincs igy. A répa nem drágult, a cukor azonban annál inkább. A kávé árának az emelkedését szintén a spekuláció okozta. Ez ellen szerencsétlenségünkre — legalább itt Magyarországon — nem védekezhetünk. Nekünk nincsenek liávé- ültetvényeink. Az angol fogyasztók valamivel jobb helyzetben vannak, az ottani nagy fogyasztási szövetkezetek már saját kávéültetvényeket is tudtak szerezni, mi még nem. A kávé árának az emelkedését tehát legfeljebb némán tűrjük, de amellett forr bennünk a méreg a spekuláció minden fajtája ellen, mert épen a kávéval való eset bizonyítja azt, hogy a spekéláció mennyire elősegíti az árak emelését. Nem csekély jelentőségű dolog a vasúti tarifák tervezett emelése sem. Ennek is elsősorban a fogyasztóközönség fogja megírná a levét. Hozzáértő emberek vitatják, hogy a tarifa emelésre most kevésbbé volt szükség. A pénziigyminiszte:egyetlen okot hoz fel a tarifa emelés beigazolására, azt t. i., hogy a magyar állam vasutjai nem eléggé jövedelmezők. Hát ez lehet igaz, de korántsem elegendő ok arra, hogy abból az ország közönsége a mostani nehéz helyzetében még újabb terheket vegyen a vállaira. Mert hát a tarifa emeléssel úgy leszünk, mint a kávé, vagy a tejárak emelkedésével. Ha a tej literje megdrágult 3 fillérrel, akkor valamennyi kávéházcson, s az a szép piros szalag csupa vér volt. Ekkor már sírtam én is, a kalauz is. Mikor eleget sirtunk, a kalauz szepegve folytatta. — A közönség is leszállt. Az utasok közt egy szép fiatal ur is odapislantott. Hát odaszokik, felkapja, csókolja s amikor sokáig csókolja a leány felnyitotta a szemét, ismét lehunyta, de ezt már nem látta a fiatal ember, az összeesett, úgy fogták fel az utasok, alig lehetett kivenni a fejet a keze közül. — Hát? — En már aztán nem láttam, nekem mennem kellett a dolgom után. Hogy ezért emésztette el magát a kisasszony, azt is csak úgy mondta egy másik, aki |tudta. Már én azt mondom, hogy nem jó az a nagy szerelem. Eddig mondta a kalauz. Mikor a vonat prüsszkölve, fütyölve robogva érkezett Brassóba, a kalauz a felvigyázó háznál a sínekre mutogatott. Lehet, hogy ott történt ez a szomorú történet. Es én hiába keresem azt a pirosszalagos, barna fejet, nem látom. Az öreg Cenk szomorúan bámul le a magasból a völgybe. Vén üstöké mintha integetne: „nem látod meg soha“. Elment, meghalt. Nem is keresem. Hiszen a Cenk is integeti: nem látom meg többé, nem, nem soha... ban a csésze-kávé drágul meg 2 fillérrel. A felemelt vasúti tarifát is áthárítják a fogyasztó nyakába és ha bizonyos élelmiszernek vagy más fogyasztási cikknek a lakóhelyünkig való fuvardija csak egy pár fillérrel lesz magasabb, a közvetítők hada elég oknak fogja találni arra. hogy az illető fogyasztási cikknek az árát a fuvardíj-különbség tízszeresével emelje. Mindezek a dolgok egyúttal bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a folyton fokozódó drágaság nem egy termelési ágnak hibájából, vagy önzéséből keletkezett, hanem bűnös abban mindenki. Az áremelés ma ugylátszik mániává fajult, a mely végigvonul az egész társadalmon s nincs ellene más orvoság, mint a társadalomnak lemondani egyes fogyasztási cikkekről, vagy pedig éheznie. ■ "rw ■ Kóser vendéglő megnyitás! Van szerencsém úgy a helybeli mint a vidéki közönségei értesíteni, hogy Nagykárolyban, az újonnan épült Kereskedelmi és Iparbank palotájával szemben egy a mai m 'dem kor igényeinek megfe előleg berendezett nyitottam, ahol Ízléses ételek állanak a közönség rendelkezésére. — Abonenseket mérsékelt díjazás mellett elfogadok, valamint állandóan kapható zóna villás is uzsonna. Lakodalmak rendezését és kiszolgálását is elvállalom. Szives pártfogást kérve vagyok kiváló tisztelettel HEMLI HERMANN vendéglős. műkedvelés határairól. (H. I.) Nem azokról a műkedvelőkről lesz itt szó, kik a maguk úri passziójából vagy bizonyos lelki szükség kényszerítő hatása alatt festenek, szobrot faragnak, fényképeznek, hegyet müsznak stb. Ezek, amennyiben I sem eszközeikben, sem céljaikban, sőt határaikban sem állnak semmiféle nexusban a publikummal, teljesen privát mulatságnak te- 5 kintendők. De van a műkedvelésnek egy másik, eszközeiben ostobább, céljában termé- ; szetlenebb, hatásában rombolóbb faja; a jó- ' tékonycélu műkedvelés. Az, amiről semmitse tud a fővárosi ember, mert sohase, vagy ha igen, akkor nagyon ritkán látott, aminek a ; divatozása miatt nyög Magyarországnak minden vidéke s aminek mégis szolgálatába szegődik, mert ez a „divat“ egyik vagy másik ! oldaláról kielégíti a hiúságát, kicsike feltűnési vágyát, vagy legjobb esetben azt hiszi magáról, hogy a köz érdekében cselekszik. Mert tulajdonképen mi is az a jótékonycélu műkedvelés ? Ahogy letörték az utolsó kukoricaszárat, ahogy leesett az első hó, ahogy szobába szorul az ember, első gondolata, hogy kört, társaságot, teremtsen magának, ahol és amivel Ifj. Rácz István fűszer és csemegekereskedésében Nagykároly, Kálmánd-lltca 5 Mindenféle elsőrendű fűszer- és csemege-áruk. jégbehütött bor és sör, valamint édesített szeszes italok kaphatók. Hosszuaszói erdélyi borviz kizárólagos raktára.
