Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-11-04 / 44. szám
november 4. 44. szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készitek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u in.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmiivésziescbb kivitelben. László Jenő fogtechnikus. agyonüsse unalmasan hosszú nappalait, éjszakáit. A kör. a társaság, egyideig jó csak, aztán az is. unalmassá válik. Ekkor már ott forog minden ember fejében az „estély“ s száz efféle meghatározása a társas egybe- gyüléseknek. S rögtön kész a terv. A „köri elnök“, falun a tanító, pap, jegyző felhívja az ifjúságot. S mi könnyebb, mint Katót táncba vinni ? Egy hét múlva nyomtatott papirokon repült szét a világba, hogy : „melodráma, előadja X. ur. Z. kisasszony zongorakiséretével" avagy „A kifent bajusz. Színmű 4 felvonásban. Előadják:....“ s isten tudja miféle furcsaságok. Mindezeket pedig megcselekszik azon a címen: „jótékonycél“. Minden jótékonyság szép s nemes dolog. S manapság százszorosán, ezerszeresen több azok száma, kik jótékonyságra szorulnak, mint akár ezelőtt egy évszázaddal is. Viszont ezerszerte kevesebb azok száma, kik önként jótékonyságot gyakorolhatnak. Jogos tehát az, hogy minden eszközt megragadhassunk s felhasználhassunk arra nézve, hogy önkéntes adót- szedjünk azoktól, akik ezt az adót amugyis szívesen fizetik, azoknak, akik e nélkül nem képesek élni. De ha minden eszközt fel szabad is használni a jótékonyság érdekében, egyet, a tisztességet elfeledni akkor sem szabad. Legyen akármilyen eszköz, csak tisztességes legyen. Es itt megkérdem azoktól, kik hívei a műkedvelés fennebb vázolt formájának, hogy tisztességes eszköze-e a jótékonyságnak az a műkedvelés, mikor szegény hivatalnokoktól, jámbor iparosoktól, a szokás és divat kény- szeritése alatt beugró tisztességes és intelligens emberektől rongyos ülőhelyekért bezsebelnek sok, sok forintokat s cserébe, nem adnak érette mást, fnint egy igen élvezhetetlen, sem művészi, sem eredeti, betanult frázisnyikorgást, X. ur, vagy Y. kisasszony döcögős szavalatát, némelykor épen hegedű- játékát ? ! Ez tisztesség ? És mindezt a jótékonyságért? Dehogy ! Csalódik, aki azt hiszi! Nem azért. Hanem azért, mert X. ur fia valamelyik falusi hatalmasságnak, aki jvégzett négy gimnáziumot, ostornyélnek nézi a liegedüvonót s teret keres működésének. A jótékonycél érdekében esik, ha ugyan esik, egy-két forint. És ezt ugyancsak jó szerencse, ha két-három hetenként ismételgetik. És ezt nevezik „műkedve- lés“-nek. A műkedvelésnek ilyen irányban való terjedése határozottan káros, de meg nem akadályozható. Nem is ezért akarok én néhány sort írni ezekről, hanem más egyébért. Nem is olyan régóta, mindössze pár éve, komolyabban, sőt energikusan fogtak hozzá felsőbb hatóságok az iskolából kikerült ifjúság tömörítéséhez, helyes irányban való továbbneveléshez. Papoknak, tanítóknak sűrűn érkeznek tanfelügyelői, egyházhatósági rendeletek, felhívások, hogy alakítsanak „Ifjúsági Egyesületieket. És a sociális munka folyik serényen, az egyletek alakulnak, egyikmásikában serény munka folyik, egyik-másika pang, lézeng. Általában két eszközt — más nem is mindenhol áll rendelkezésre — ragadnak meg a vezetők. Ez az olvasóterem és a műkedvelői előadások. Az elsőben — ha pártpolitikai célokra fel nem használják — nagyrószben már megtalálták a helyes utat. Ez az első szolgál arra, hogy politikai és társadalmi téren szélesebb látóköre nyíljon az ifjúságnak. A műkedvelői előadások legelső s legfontosabb célja a művészi érzék, a szép iránt szeretet s művészetek megkedveltetóse kellene, hogy legyen. Nem pedig, amint azt a fővárostól eltekintve az ország nagy részében tévesen magyarázzák : az időtöltés szórakozás. Minden művészi dolog célja a tökéletesités. Ez nem jelenti ugyan, hogy csak akkor szabad a művészet felé törekedni, ha tökéletest adhatunk. Ugyan melyik műkedvelői előadás lehetne tökéletes ? Természetes, hogy egyik sem. De feltétlenül törekednre kell arra, hogy az adott körülmények között a lehető legtökéletesebbet adja. És vájjon ugyanezeket teszik-e ? Nem, a világért sem. De láttam olyan esetet, hol havonként mindig előadtak egy színművet s hetenként mindig felolvasó estélyeket tartottak ugyanazokkal a szavaló kisasszonyokkal, hegedüjátszó fiatal urakkal. Már maga a mulatni vágyás keltette sietség is kizárja azt, hogy valami jót csinálhassanak. Vezető embereik semmitse tesznek ez ellen, sőt maguk járnak elől rósz példával. Pedig némely művészi dologban szinte meglepően sok öntudatos megfigyelése van egy-egy tanítónak, egy néhány papnak. Felhasználni vagy nem tudják, vagy nem akarják, vagy nem engedik a körülményeik. Ilyen körülmények közt a jótékonycél szülte előadás többet ront, mint javít. Nagyon jól ismerem a vidéki viszonyokat s tudom, hogy ezeken igenis lehet változtatni. Ha idejében tudtára adjuk az ifjúságnak azt, hogy a műkedvelés komoly, nagyon komoly dolog. Ha a műkedvelés határaiul, sőt céljául nem a szórakozást, hiúságot, tetszel- gest, szerepelni vágyást állítjuk, de művelődést, a művészi dolgok szeretetét, a tökéletesedést s mindezeknek legutolsó hatásköréül a tisztességet. Jótékonycél s rossz előadás ; rfinc-s ennél utálatosabb, tisztességtelenebb. És hogy mindez így történjék, a vidéki lapok gyakorolják a kellő ellenőrzést és kri- ikát. Utolsó védekezés az, hogy mindig csak hit kell Írni arról, aki jótékonycél érdekében jlép föl. Miért ? Talán a m. t. publikum nem kétszeres árat fizet a jótékonycélu előadásokért, estélyekért?? A vidéki műkedvelésnek tökéletesen meg kell változnia. Ennek a megváltoztatásnak végrehajtásában részt kell vennie a műkedvelőknek, publikumnak, sajtónak egyaránt. Legfőképen pedig azok vállait nyomja, kik az „Ifjúsági Egyesületek“ vezetői. Ezeken áll elsősorban, hogy kitűzzék a magyar ifjúság elé a műkedvelés határait. uj: U|! U|! Világhírű fotoplasztikum Verböci-utca I. sz. alatt (Majtény-utca sarkán) A világ minden kiállításán aranyérmekkel lett kitüntetve ez a fotoplasztikum, mely nemrégen Nagykárolyba érkezett állandó tartózkodásra. Bemutat t. nov. 6-tól nov, 13-ig uj, érdekes műsort; Utazás a festői szépségű Francia Svájcban. A fotoplasztikum nyitva van minden nap este 9 óráig, tehát ne mulassza el senki ennek megfelelően egy ily sorozatnak megtekintését. Szilfa-, kőrisfaanyag kifürészelt állapotban keréktalp, küllő rúd stb. kocsi- és kerékgyártók részére és gazdasági szekerekhez beszerezhetők Kosa Bertalan szerszámfa-nagykereskedósében, Szatmáron. hadnagy. Kaland a vonaton, liogiá* a pásztorára n. — Saját tudósítónktól. — Kedden délután Debreczenből Szatmár felé induló vonat egyik másodosztályú kocsijában mulatságos és nem mindennapi eset történt. Debreczenben beült a vonatba egy rend- kivül elegánsan öltözött, mollett, feltűnő szép hölgy. Végigjárta az egész kocsit, míg végre talált egy magának való alkalmas szakaszt. Ebben a fiükében mindössze egy hadnagy ült, aki a hölgyekkel szemben megszokott udvariassággal fogadta a csinos leányt. A vonat megindult és lassú méltósággal, mint egy kiérdemelt rendfőnök haladt to- I vább. Ä katonatiszt vére forrni kezdett, meg nem állhatta, hogy a nőhöz ne szóljon. De minek részletezni a dolgot, elég az hozzá, hogy a legrövidebb idő alatt benső, a leg- I bensőbb barátság fejlődött ki a hadnagy és : a szép hölgy között. A beszélgetés azonban nem tarthatott sokáig, mert a vonat fütyentet és prüszkölve, lassan, de bizonytalanul bedübörgött a nagykárolyi állomásra, ahol a nő, a szép kicsi nő leszállóit. Roppant megható, érzékeny és meleg lehetett a búcsú, mert a szomszéd fülkéből egészen jól lehetett hallani egy hosszú, öt percig tartó cuppogó cuppanást. A hölgy leszállt, a katonatiszt folytatta útját tovább, busán egymagában. A vonat elhagyta már a zsadányi állomást is, amikor a hadnagy az órájára nézett. Azaz pardon, csak akart nézni, mert hiába kereste az apró drága arany jószágot, az a lánccal együtt eltűnt. A kalauzzal együtt átkutattak minden kocsit, de az értéktárgyak csak nem kerültek elő. A hadnagyot szerfelett bosszantotta a dolog, amiért is a legközelebbi vonattal Nagykárolyba visszautazott és a szállodákban személyesen kutatott a hölgy után. Fáradozása azonban meddő maradt. így üres kézzel volt kénytelen tovább folytatni megszakított útját. És ha majd ezután is akad vasúti kalandja, tudni fogja, hogy hányat ütött az óra. Legszebb ruhatisztitás iiti IT7I IHI“^ n I " Nagykároly, •• i * iNAJTmJEk PÁL Széchenyi-utca 43. vegyileg szaraz utón! *1 « ^ I rt^L.r\ i n L.
