Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-07-08 / 27. szám
KÖZÉRDEK julius 8. %7-ik szám. 2-ik oldal. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készitek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben fogtechnikus. mutatni azokra a rettenetes bajokra, melyek egy államra, ha az egyoldalulag fejlődik, zúdulhatnak s ezen egyoldalúság, megszüntetésére emeljük fel gyenge sza i vunkat. Ha majd mindnyájan átérezzük an- j nak szükségességét, hogy a mi állampolitikánknak is a külföldi nagy államok resonja után kell igazodnia, ha majd mi is tapasztaljuk saját kárunkon, hogy csak földmivelő állam sikeresen nem veheti fel a nemzetek nagy küzdelemét, akkor talán elérjük mi is azt, hogy nem az aratás s annak eredménye adja meg az egész esztendő sikerét, hanem az ipar s kereskedelem sikere. Csukorbetegek. olyannyira makacs székrekedései ellen valóságos specifikum a Ferencz József-keserüviz. Reggel éhgyomorra adunk 1 decit felmelegitve. Az igazi Ferenc z Józse f-keserüviz az összes hashajtó-szereket természetes, erőteljesen oldó ereje folytán túlszárnyalta már. Ezt bizonyítja Cantani tanár a lángeszű kutató is, mikor azt Írja, hogy a természetes „Ferencz József“ keserüviz nemcsak mint könnyű hashajtószer nyilvánítja hatását, hanem lassankint olyannyira javítja a gyomormüködest, hogy teljesen pótolja a karlsbadi vizeket 1 Kérjünk az üzletekben és gyógytárakban határozottan valódi Ferencz Józse f-kese- rüvizet, nehogy valamely gyenge forrás vizet kapjuk! Megjegyzések a Közérdek junius 17-iki számában megjelent, „Mi történik Érkörtvelyesen ?“ cimü cikkre vonatkozólag és még valami egyéb. Tekintetes Szerkesztő Ur! B. lapjának junius 17-iki számában „Mi történik Érkörtvélyesen?“ cim alatt egy közlemény jelent meg Vágó Elek községi jegyzőtől (hogy ő a szerző, arról biztos tudomásom van), mely egy III. o. gimnázistának is szégyenére váló stylizálással és mondatszerkesztéssel elmondja, hogy én egy urvacsora- osztás előtti héten délutáni istentiszteletet nem tartottam, hanem a szalmafonó tanfolyamon kerestem szórakozást 6 a harangozó hívására csak akkor jöttem funkciómat elvégezni, a mikor a hívek megbotránkozván az eljáráson, eltávoztak a templomból. Az audiatur et altera pars elvénél fogva legyen szabad nekem is a magam észrevételeit megtenni e dologra vonatkozólag! Nevezett dolog megtörtént ugyan, de nem egészen úgy, a mint a tisztelt beküldő ur megírta, hanem a következőképpen : Én azon időtájban, mikor az emlitett ur- vacsoraosztási alkalom volt, t. i. február havában, még nem voltam egészen ismerős a kürtvélyesi szokásokkal, mivel azelőtt pár j héttel foglaltam el itteni állásomat (jan. 19-én). így nem ismertem p. o. azt a szokást, hogy j itt az u. n. paenitenciális héten nemcsak d. e., hanem d. u. is van istentisztelet. Csakis ennek tulajdonítható aztán az, hogy mikor a nevezett urvacsoraosztás előtti héten 2, 3 reggel is hiába lestem, hogy valaki menjen a templomba, a harmadik nap délutánján, ebéd után lementem a szalmafonó tanfolya- inot megnézni, melynek helyisége 4—5 percnyire volt a templomtól. Utam a községháza előtt vezetett el, melynek ablakából, mint később megtudtam, kárörvendő szemekkel nézte községünknek, érdemekben aligha megőszülendő jegyzője, Vágó Elek, az én eltávozásomat. Intésére azonnal besurrant a templomba a községházán levők közül egy „két tagból álló gyülekezet“, a mely gyülekezet azonban neszét vevén annak, hogy a harangozó értem jött s hogy én pár perc alatt a templomban lehetek, rövid ájtatoskodás (?) után a mint jött úgy el is tűnt. Úgy, hogy mikor én, a harangozó hívására, harangozás után 4 perccel, tehát a rendes időben tényleg meg is jelentem a templomban, a „gyülekezet már akkor ismét a városházán hallgatta a Vágó ur bölcs mondásait. (Ezt se hallottam még senkitől, hogy Vágó ur okosan is tud beszélni, de hát úgy látszik ezt is megteszi olykor, mint megtette hajdan az ő prototypusa (előképe), a Bálám szamara i*! . . . Szedő.) fine tekintetes Szerkesztő ur ez történt az én személyemre vonatkozólag Érkörtvélyesen és igy s nem más és nem másképpen, hogy azonban a Vágó uréra vonatkozólag mik történtek, annak megírására ezideig még nem akadt krónikás I Megpróbálok hát én lenni az, ki végre-valahára a maga teljes mivoltjában mutatja fel ezt , az embert úgy a saját községe lakosai, mint a nagyközönség előtt! Mikor Vágó ur, egy évtizedes bolyongás után, mint félreismert tehetség (?), pár évvel ezelőtt Erkörtvélyesre jött és szomorúan tapasztalta azt, hogy vállain harmincegy év van már (. . . cserebogár, sárga cserebogár! á la Petőfi. Szedő.) s ő még mindig állás nélkül van: igazán annak a nagyfülii állatnak is becsületére váló türelemmel és kitartással igyekezett a veleszületett egyéni kiválóságokat (!) nem levetkőzni, hanem egyelőre csak elfolytam s kedvessé (risum teneatis 1) tenni magát a község lakossága előtt, mely akkor már jegyzőválasztás előtt állott. Boldog volt (!), ha minnél több embert ölelhetett a barátságtól (!), szeretettől (!!), szelídségtől (!!!), kedvességtől (ül!) csak úgy duzzadó kebelére. Per-tu-t ivott hivatalnokokkal és polgár emberekkel, társasösszejövetelek alkalDon Juan szivében ismeretlen érzés támadt, azután hazament, lefeküdt selyem ágyába, amit nagykegyessen meghagyott neki az ördög és meghalt boldog mosolyai ajkán és az utolsó perczig arra a leányra gondolt, akit szenvedélyessen és igaz szerelemmel szeretett, és aki öt nem szerette. tyese a megnémult királyleányról. Volt egyszer egy királykisasszouy, a ki egy éjszakai ^ijedség következtében hirtelen megnémult. És azóta nem hallotta senki sem beszélni, Atyja a király, hiába hivatta udvarába a legnevesebb orvostanárokat hiába alkalmaztak azok minden elképzelhető gyógy módot, a király leány csak néma maradt. És az országban nagy volt, a szomorúság. Egyszer alkonyat táján egyedül sétált a királyi palota kertjében. Vigyázatlanságában nagyon is közel talált menni a rácshoz, mely a kertet az utczától elválasztotta. A kert előtt ugyanekkor egy hölgy és egy ur sétált közvetlen a rácsozat mellett. Amint a hölgy megpillantotta a királyleányt igy szólt kísérőjéhez: — Szegény milyen kár, hogynéma, pedig csak huszonkét éves! — Bocsánat, a jövő hónapban leszek ti- zennyolcz szólott megsértett hangon a királykisasszony, akin a leghíresebb orvostanárok sem tudtak segíteni. Allah és e jámbor dervis. Volt egyszer egy jámbor életű ősz dervis, aki abban a hitben élt, hogy ő Allah földi választottja. Mikor betöltötte századik életé-' vét közelebbi érintkezésbe akart lépni Allah- hal. — Szólj hozzám, — esedezett éjszakákon keresztül. Egyszer egy dzsin szólt le hozzá és igy szólt. Allah nem beszél veled! — Ha nem akar szólni ő az én nyelvemen, mint földi szolgája előzékeny leszek és megtanulom az ő nyelvét. Héber, görög, latin vagy arabul. — Allah nem beszél, Allah néma — felelt a dzsin. — Vakmerő dzsin, szólt az öreg, — Allah csak többet tud mint én és te. Miért ne tudna Allah beszélni ? — Allah néma, neki nincs szüksége ma szegény nyelvünkre. Hét évig gyötörte a jámbor öregei a gondolat, hogy Allah néma, de azután ismét erőt vett rajta a vágy vele érintkezni. — Hallgass meg legalább, — esengett egész éjszakákon. Ismét megjelent a dzsin és nevetve mondta. — Allah nem halja te szavaidat. — Mit tegyek hát, hogy meghallgasson? Megmérgezzem ellenségeit? Feláldozzom ártatlan unokáimat? — Allah nem hall. Allah süket. — Miért, — kérdezne a dervis kétségbeesetten. — Allah süket, néki nincs szüksége a mi szerény hangunkra. Erre a jámbor öreg elvesztette Allahba helyzeti bizalmát. Mikor azonban zivatar pusztított a földön s az ég dübörögve dörgött, az öreg félve bujt él és egy süketnéma fenyegető kiálltásait vélte hallani. A próféta papucsai. Mohamed meghalt és a hívők utódot kerestek. Találtak is egy embert, aki azt állította, hogy a próféta koponyáját örökölte és ismeri annak minden gondolatát. Sőt még annál is többet, mint a mennyi a Koránban van. Erről mit sem akarnak tudni kiálltották a hívők. És levágták a fejét, mely a próféta gondolataival volt megtömve. Akadt egy másik ember, akire a próféta kedvencz háromhölgyét és a szent ővet hagyta örökül. Ez a férfiú sokat tudott mesélni Mohamed házi életéről, kedélyéről és titkos cselekedeteiéről. A hívők figyelmesen hallgatták. De aztán neki is levágták a fejét, elégették az ővet és a hölgyet bezárták egy mosóba. Találkozott egy harmadik is. Ez a próféta papucsait örökölte és a papucsokról 384 kötetnyi könyvet irt. Erre kutatni kezdtek a hívők, nem örökölt-e emberük valami mást is a prófétától. Ekkor azomban kitűnt, hogy a prófétának még árnyékába sem léphet, de a próféta papucsai kitünően illenek a lábaira. És a hívők megválasztották őt Mohamed utódjának. Ifj. Rácz István fűszer- és csemege-kereskedésében Nagykároly, Kálmánd-Utca 5Mindenféle elsőrendű fűszer- és csemege-áruk jégbehütött bor és sör, valamint édesített szeszes italok kaphatók. fflF Hosszuaszói erdélyi borviz kizárólagos raktára. Kereskedők figyelmébe. Mellékfoglalkozásképen üzletben, irodában naponta este 5 -8 óra között könyvelést és kereskedelmi levelezést szerény díjazásért elvállalok. — Cim a kiadóban.
