Közérdek, 1911. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)
1911-07-08 / 27. szám
27. szám. julius 8. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. Ruhát fest es vegyileg tisztit Haufel Sámuel = Nagykároly, Kölcsei-ut I = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59. mával csak úgy csillogtatta szellemi tehetségét, tartott ékes (?) dikciókat a nép boldo- gitásáról, a község felvirágoztatásáról stb. stb. S célját el is érte, mert a tettetett kiválóságai és erőszakolt barátságos, jóindulatú modora által megtévesztett választók annyira kitartottak mellette, hogy Vágó ur sok, nálánál minden tekintetben kiválóbb egyénekkel szsmben megnyerte az érkörtvélyesi községi jegyzői állást. Ilyen volt Vágó ur a múltban, a jelenben egészen másképpen fest. O azonban, hiányos szellemi képességei miatt, ezen változásról nem igen bir tugomással! Mert miként amaz, egyik neves magyar költőnk müvéből ismeretes, obsitos katona (Hári János), ki csak baka volt ugyan, de hogy annál nagyobb becsülete legyen, annyit emlegette lovát, hogy utoljára maga is elhitte, hogy nem baka, hanem huszár volt: éppenugy Vágó ur is annyit emlegette, mutogatta az ő nagy tudását, jegyzői képességeit, barátságos, jó modorát, hogy utoljára szinte rögeszméjévé vált, hogy ő csakugyan minden izében derék ember s úgy a község lakosai, mint a feljebbvalói részéről föltétien elismerést érdemlő hivatalnok. Pedig dehogy az, dehogy az! Bizonyítják ezt úgy hivatalos eljárásai, mint a közélet terén való szereplése és a község lakosaival való bánásmódja! A választás után Vágó ur a modort, az emberekkel való bánásmódot illetőleg roppant megváltozott. Azelőtt talán még széket is adott s azt sajátkezüleg le is törölte, ha valami ügyes bfijos ember kereste őt fel irodájában, most, mint valami barlangi medve csak rá-rá böffent az emberekre, kiket (bal-) sorsuk az ő irodájába vezet, köszönésüket nem fogadja s általában úgy, olyan gorombán bánik mindenkivel, mintha nem is emberrel, hanem csak egy kutyával volna dolga! Pedig a körtvélyesi nép Szerkesztő ur, régóta hires már a környék előtt arról, hogy igen értelmes, józangondolkodásu és tisztességtudó, még az egyszerűbb tagjai is s igy emberiesebb bánásmódot igényel és vár attól a jegyzőjétől, kinek kedvéért sokkal különb embereket mellőzött, mint Vágó ur! De ezeket Vágó ur nem tudja, dacára, hogy régóta lakik már itt. Igen, mert az ő összes ténykedése csak az irodára szoritkozili (már úgy ahogy !), mintha bizony a jegyzi magasztos hivatását egy község életéber csak a passus kiadása, szerződések megírást stb. képezné! De nemcsak az egyszerű néppel bánik igy ; hanem még a tekintélyesebb gazdálkodó emberekkel is, kiket pedig még a közel múltban is szeretettel ölelt kebelére. Hja meri akkor szükség volt a népszerűségre I Irodán kívül most már ezekkel sem érintkezik, mert, mint mondá, ,nem akarja a tekintélyét kisebbíteni.“ Hát mondja meg most már tekintetes Szerkesztő ur, hogy ilyen felfogással, ilyen modorral és bánásmóddal lehet-e egy községet annak előnyére és boldogságára közigazgatni? S lehet-e csodálkozni azon, ha a jegyzői irodából kiszidott, kipiszkolt körtvélyesi magyaroknak szájából ilyesféle rigmusok törnek ki: „Jobb lett volna messze, távol Hirt sem hallani egymásról Tekintetes főjegyző ur minékünk !* De nem tagadja ő meg magát az egyesekkel szemben tanúsított viselkedésénél sem. A f. óv január havában, mint azt tekintetes Szerkesztő ur is jól tudja elsősorban tanítókat alkalmaztak mindenütt a népszámlálásra. Nálunk nem igy történt! Vágó ur itt is megmutatta, hogy milyen nagy jóakarat van ő benne! Mellőzte a tanítókat, kiknek pedig nyomorúságos fizetéséhez nagyon felfért volna az a 50—00 K. népszámlálási díj s a munkálatot olyanokra bízta, kik kovésbbé értettek hozzá, mint ők s még kevésbbé voltak annak dijjára rászorulva, mint ők! Hejh pedig vala mikor ezen tanítók egyike a Vágó ur legjobb kortesei közzé tartozott. De imi a hála nem tartozik a Vágó ur tulajdonságai közzé ! Egy másik ténye hasonló ehhez. Községünknek egy köztiszteletben és be- csülésbeh álló lakosa valami pletyka miatt, egész ártatlanul összeütközésbe került Vágó úrral. Vágó ur ez idő óta ádáz ellensége lett neki, kivel pedig azelőtt igen jó barátságban volt. Nevezett »gyén végre is megunván azt az áldatlan állapotot, mely; közte és Vágó ur közt volt, a múltkoriban, feleségével, egy igen derék, tiszteletben álló uriasszonynyal együtt, elment Vágó úrhoz, hogy felvilágosítsa őt iránta táplált haragjának alaptalansága felől s a régi viszonyt újból helyreállítsa. Mit gondol Szerkesztő ur, mit cselekedett Vágó ur, mikor nevezettek megjelentek nála? Azt gondoija, hogy úgy tett, mint müveit úri emberek tenni szoktak, t. i. udvariasan fogadta őket s a felajánlott békejobbot elfogadta? Dehogy! Vágó ur nem igy tett! ő, mikor az illetők nála megjelentek, sarkon fordult s úgy otthagyta őket, mint szent Pál az oláhokat s kiment a hideg éjszakába sétálni végtelen zavarba hozván ezen tettével a jelenlévő anyósát, feleségét és vérig sértvén azt a tisztességben megőszült embert, ki idősebb ember létére is elment Vágó úrhoz, az ügyet rendbehozni. Mit szól e dologhoz Szerkesztő ur? Ilyet csak Vágó ur tehetett meg, kinek halvány sejtelme sincs arról, hogy mi a müveit, úri emberekhez illő eljárás az ilyen esetekben! A következő eset meg a napókban tör- I tónt. Vágó ur, mint minden nadrágos embernek halálos ellensége, ádáz gyűlölettel viseltetik már régebb idő óta egy helybeli reform, tanító ellen, ki pedig a jegyző választáskor ugyanám korteskedett mellette. Több, kisebb- nagyobb csipkelődzás után Vágó ur egy nagyot és merészet gondolt, elhatározván, hogy most már csakugyan kitöri a nevezett tanító nyakát. Igen ám, csakhogy mint az ilyen Vágó ur féle nagypipáju, de kevés dohányu embernél történni szokott, ő sem érzett magában elegendő erőt nemes szándékának véghezvitelére. Másokat akart tehát eszközül felhasználni. Ugyanis a helybeli olvasókör elnökéhez egy beadványt nyújtott be, melyben arra kérte a választmányt, hogy mivel nevezett tanító hébe-hóba jobban elmulatozott, mint kellett volna, ezen az alapon golyózza ki a kör tagjainak sorából, De Vágó ur szörnyen befagyott ezzel a tervével, mert bár a választmányi gyűlés előtt egy nehány embert igyekezett az ő indítványának pártolására rábírni (ez a ténye is ő reá vall!), mégis mikor tárgyalásra került a sor, a jelenlévő 8 választmányi tag közül csak két ember akadt, kik mint a Vágó ur hű vazallusai és egyéniségének nagy csodáiéi, félig-meddig pártolták az indítványt; a többség azonban, dicséretére legyen mondva, átlátott a szitán és napirendre tért a dolog fölött. Sőt mikor az elnök a Vágó ur nevében azt a kilelentést tette, hogy ha ő (t. i. Vágó ur) nem kap elégtételt, hát akkor kilép az olvasókörből: nevezett többség úgy kiáltott fel: „Hát akkor lépjen ki!'1 Hát aztán mit gondol S/.erkesztő ur beváltotta Vágó ur a kilépésre tett Ígéretét dacára annak, hogy nem kapott elégtételt, mert az illető nem golyóztatott ki ? Dehogy váltotta! Az övénél több önérzet és nagyobb Ítélő képesség kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen nyilatkozatnak, mint a, minőt ő tett, a lxorderejét fel tudja fogni! Én hát ez utón is felhívom Vágó urat arra, hogy hallgatással ne üsse agyon a dolgot, hanem ha kimondta az á-t, mondja ki a b-t is és lépjen ki abból a körtvélyesi olvasókörből, melynek, választmányát képesnek tartotta arra, hogy az ő szép szemének kedvéért kicsinyes okokból egy embert erkölcsi csődbe juttasson. Ne féljeu Vágó ur! nagy tudásának (??) és tevékeny működésének (???) hiányát nem ..fogja megsinleni az olvasókör, vannak ott Önnél okosabb és tevékenyebb emberek is, kik ha nehezen is (!!) de pótolni fogják azt, a mit Önben az olvasókör veszítem fog (?) Jövőre vonatkozólag pedig adok Vágó urnák egy jó tanácsot: mielőtt mások felett ítéletet mondana, vagy mondatna vizsgálja meg önnön magát is, hogy vájjon nincsenek-e hasonló .hibái Önnek is. Mert nézze kedves Uram! Ön ugy-e azért akart egy embert egy testület s a társadalom előtt lehetetlenné tenni, mert az egykor-máskor el-elmulato- zott? Emlékezzen csak most már egy kissé vissza, hát Önön nem megesett ez egyszer- másszor. P. o. egyszer, valamikor éppen annak a most kigolyóztatni akart embernek s még másoknak is a társaságában olyan állapotban volt a községházán, hogy no !!! Ejh, ejh Vágó ur azt a bizonyos gerendát máskor jobban megfigyelje a maga szemében s csak azután foglalkozzék a más szemében levő szálkával!!! Tekintetes Szerkesztő ur! Ilyenformán néz ki Vágó ur, mint ember; mint hivatalnokról is tudok egyet s mást. Tudja Szerkesztő ur egy idő óta segéderőt is alkalmaz Vágó ur az irodájában egy 5 gimnáziumot végzett, nem egészen 17 éves gyerek embert (hja mert olyan fizetés és bánásmód mellett, mint Vágó urnái van, különbet nem kap). Ez az i. n. segédjegyző végzi is a maga dolgát. De az már még se járja, hogy olyan dolgot is végeztet fele a principálisa, melyet tudtommal egy olyan korú és végzettségű ember, mint a s. jegyző ír, nem végezhet. Nem tudom tudatlanság- )ól-e, vagy nem törődömsegből teszi-e Vágó ír azt a dolgot, hogy az irodájából s a köziégből való gyakori ki-kiruccanásai alkalmával megteszi a segédjegyzőt anyakönyvvezető- íelyettessé s adat ki és irat alá vele anyakönyvi kiadványokat. Nem gondolja Szerkesztő ur, hogy ez olyan lelkicsinylés féléje i jegyzői munkakörnek? S még ezt az embert nevezik az ő jó Többszörösen kitüntetve! ROSENBERG SAMUEL cipőraktára az „Arany csizmádhoz = NAGYKÁROLYBAN, Van szerencsém a t. közönség b. tudomására hozni, hogy raktáramat férfi-, női- és gyermekcipővel dúsan felszereltem, melynek nagyrésze saját műhelyemben készült. — Különösen felhívom az úri férfi- és női közönség figyelmét a legjobbnak elismert pqsr- „KO ESIRAK “-féle cipőkre, melyből Nagykárolyban kizárólagos raktárral bírok. Angol- és amerikai cipő-különlegességek bármikor kaphatók. — Mérték utáni megrendelések 24 óra alatt készíttetnek el. — Vidéki rendeléseket pontosan eszközlők. — Szives pártfogást kérve, vagyok kiváló tisztelettel Jutányos áraki Gyors- és pontos kiszolgálás! Rosenberg Sámuel.
