Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-03-10 / 10. szám
4-ik oldal. KÖZÉRDEK márczius 10. 10. szám. I Államilag ólomzárolt arankamentes lóhere- és lucernamag vak, eredeti quedlinburgi répamagvak H ' kedvező fizetési feltételek mellett kaphatók © TAUB SÁMUEL cégnél Nagykárolyban, Széchenyi-utca 23. szám. — Telefon 86. sz. I _ & elő a törvényhatósági utaknál is. Uta^ő- bali befolyt 15,688 K 5.2 fill., hátralék 189,243 K 51 fillér. Ügyészség. Dr. Fabó Zoltán ügyész jelentése szerint február hóban letartóztatva volt 189 férfi, 24 nő, szabadult 155 férfi, 20 nő, letartóztatva maradt 34 férfi, 4 nő. Állategészségügy. Czilli György főállatorvos jelentése szerint az állategészségügy kedvézőbb. A száj- és körömfájás több községben megszűnt, sajnos azonban, hogy az most. oly községekben mutatkozik, mely eddig mentes volt. Jelenti, hogy Szatmáron husvizsgáló tanfolyam tartatott, melyen 14 husvizsgáló nyert képesítést MAGGI *5f egyszerű manapság a féle kockából kész húsleves előállítása: leveseknek betéttel való készítésére, hamis levesek izének megjobbitására, főzelékeknek feieresztésére. mártásoknak ,, sülteknek ,, stb. A kocka — csupán 12 liter forró vízzel leöntve — azonnal 1 tányér kiváló, használatra kész húslevest ad. Egyedül valódi a MAGGI névvel és a keresztcsillag védjegygyel. Lovaglás a szőlőben.! A félszernü csikó ! Sártenger mint pihenő! Városunk egyik polgára, akinek a teremi völgyön szépen beültetett szőlője van, az elmúlt hét egyik napján borlehuzás céljából kiment a pincébe. Bizonyosra vehető az, hogy az ottan eltöltött időt nem használta fel imádkozásra, s miközben a tavalyi bort lehúzta a seprürül, nehogy valami hiba történjen a kréta körül, azt meg-megkóstolgatta, amitől azután alaposan elázott. Városunk „seprő királya“ címen ismert Farkas bácsi ekközben értesülvén a bor lehuzásásáról a seprű megvétele céljából bevetődött polgártársunkhoz s sánta, gödhös, félszernü Ráró lovát a ház előtt hagyta. Megkezdődött az alkudozás, miközben jó magyar szokás szerint a pohárkocintgatás sem maradhatott el. Farkas bácsi licitált. Először egy, később kettő, végre az elfogyaszott italok hatása alatt három liter pálinkát is igért a kifőzendő seprűért. Diktum, faktum, minden közjegyzői okirat nélkül meg lett kötve, az egyezség, melynek örömére újból egy kancsó 1909-iki került az asztalra. A mint fogyott a bor, ép úgy jött meg a bátorsága is házigazdánknak s mint régi huszár, a boszniai okkupáció alkalmával tett távlovaglásáról hátborzongató históriákat beszélt el, a mind laposabbakat pislogató Farkas bácsinak. Jóllehet az atlanti óceánt 24 óra alatt képzeletben átlovagolta polgártársunk és Junó lova mindig magasan hordozta a fejét a kancsó még sem akart kiürülni. Ezalatt a nap lement az égboltozatról és a szerződő felek lei ve attól, hogy beáll a sötét éjszaka egy utolsót, de alaposat behörp intve a kancsó tartalmából bezárták a pincét és készültek hazamenni Alig tették ki lábukat a lankából polgártársunknak szqmébe ötlött a ház előtt lehorgasztott fővel ácsorgó ló. Megáit meredten nézett, majd egy különös érzéstől megkaparint odaszaladt hozzá, átölelte, cirógatta csókolgatta, édes szavakat suttogván fülébe. A ló csak nézett, szokatlan lévén azonban előtte ezen szeretkezés nyilvánítás, nyerítésekben adott kifejezést tetszésének, mit szőlős gazdánk végtelen , boldogságában a régi ismeretség felújításának tudott be. Farkas bácsi hasztalan tiltakozott az ellen, hogy az ő gethes, sánta lova, Junó volna, még a nembeli állapot ecsetelése s annak nyilvánosságra hozatala, hogy Lobi Jakab városi állatorvos közönséges lebunkózni való dögnek minősítette, nem volt elég ahhoz, hogy polgártársunkat nézete megváltoztatására bírja s ragaszkodott ahhoz, hogy ő Junón séta lovaglást rendez. Hasztalan volt minden tiltakozás, ki kellett fogni a lovat a hámból és polgártársunk felült a ló hátára. Junó, helyesebijén Ráró, előtt szokatlan volt a lovaglás s nem tetszésének azzal adott kifejezést, hogy rúgni és táncolni kezdett. Polgártársunk azonban nem tágított s jól megszorítván a lovat elkezdett vele galop- polni. Lovagunk mind sebesebb galoppra ösztökélte a paripát, amely fél szemére vak és sánta lévén nem sokáig tűrte a szoronga- tást, hanem a szőlőkapu közelében nekiment az ároknak és lovagunkkal együtt beledőlt a szinültig telt pocsolyába. Polgártársunk azt hívén, hogy az Atlanti óceánt úsztatja keresztül, nógatni kezdte a lovat, de az teljes kényelemben érezvén magát, nem akart úszási gyakorlatot tartani. Á hideg víz végre is bejárta polgársunk ruháját s ekkor ébredt valóra, hogy ő nem a tengerben, de a szőllő árok pocsolyájában fekszik Farkas bácsi gethes lovával. Nagy nehezen kimászott a pocsolyából és időközben segítségére siető Farkassal együtt kiemelték a lovat és visszavezették kiindulási pontjukig, ahol kocsira ültek és hazamentek. Hogy otthon mi történt s hogy nem e polgártársunk vette át a Ráró szerepét s nem e kapta a lovaglás alatt általa a lónak adott ütéseket élete párjától ? azt nem árulta el a csizmadia mesterek. Vasárnapi mulatságán a történetet elbeszélt egyik rendező-bizottsági tag. Kedden este a „ROYAL“ kávéház összes termeiben ingyen tombolával egybekötött nagy :::: Purim-estélyl rendezek. A legszebb álarcos értékes ajándékban részesül. Számos látogatást kér .-. Öszterreicher József tulajdonos. Lipi a kórházban! Könyörületes emberek figyelmébe! Segítsük a szerencsétleneket! Itt volt a tél minden nyomorával és szenvedéseivel. A természet, ez a jó édes anya, mely örökpihenésre szívesen vesz mindenkit rang és vagyonkiilönbség nélkül egyformán ölébe, ingyenes szállást csak tavasszal és nyár alkalmával nyújt és fagyos, hideg érzéssel fogadta a szegényeket, akik kénytelenek voltak egy-egy épülő félben levő palotában, a városháza kapujában, vagy a tűzoltó lovak istálójában meghúzódni, hogy tovább vonszolják sokat hányatott, megunt életüket. A tél mindig nyomorúságos és sok nélkülözést szenvedést hoz, de az idei tél, még keserűbb volt az eddigieknél. Előbb a városháza kapujában, ahol minden fagyásnak indult, később az épülőfélben levő „Kereskedelmi és Iparbank“ palotája pincéjében húzódott meg éjszakára egy szegény ember, végre pedig . polgármesteri engedéllyel a tűzoltó lovak istálójában ütette fel téli lakását. Ott az undok, bűzös patkányok környezetében húzódott meg és töltötte éjszakáit elhanyagolt, senyvedő 'testével s egy szerény pokróc képezte takaróját, á melyet az egyházi elnök könyörülete juttatott számára. Éhsége ki-ki csalogatta a napsütésre és az a pár fillér, melyet az emberi könyörüle- tesség nyújtott neki, képezte mindennapi táplálékát. ..... Vé gre is megtörte a nyomor és szenvedés és most ott fekszik kórágyán városunk ezen tipikus alakja, elhagyatva mindenkitől a városi kórházban Rosenblatt Lipót a bélyegző ügynök. Szomorú hir ime, többet beszél mindennél, jobban kiabáló minden humánus intézménynél, melyek fényes bálokon, téli zsuro- kon akarják ezeket az istáló lakókat kiemelni a patkányok társaságából. Volt idő a mikor Lipi szebb, jobb időket is élt. Becsületes, tisztességes foglalkozása volt. Megnősült s itt kezdődik minden nyomorúsága. Hitvese megcsalta s a szegény ember, a ki komoly pillanatásban még mindig vérző szívvel gondol az általa imádott nőre, árrá a lejtőre jutott, a honnan nincs visszatérés soha. — Alkoholista lett. Szégyene lett hitsorsosainak, szégyene rokon- j ságának, a kik közül igen ritka az, aki rabja legyen, a minden nemesebb érzést kiölő al- I koholnak. Egyet azonban nem szegett meg. Züllött rongyos volt, sárba fetrengett, de megma- I radt vallásosnak és keresztény háznál nem evett senkinél meleg ételt soha. Megtartotta egyházi törvényeit s habár az emberi kö- nyörület igen gyakran ajánlotta fel részére a tápláló eledelt nem fogadta el csak arról a helyről, a hol tudta, hogy azt szigorúan az ő vallási törvényei szerint készítik el És most ez az ember, a kiben mi csak az embert tekintjük, a kit szerencsétlenahá- zassága a véglejtőre juttatott, eljutott arra*is pontra, a hol jó meleg szobában, meleg ételekkel, szeretetteljes gondozással igyekeznek enyhíteni szenvedésein, s tiszta, hófehér ágyneműben gondozzák, elhanyagolt s az idők viszontagságának kitett testét. Itt nincs alkalma szenvedélyének áldozni, itt ismeretlen az alkohol. Elhagyja-e a kórházat valaha nem tudjuk. Lipi beteg, nagyon beteg. Megtörte a szenvedés, megtörte a nyomor. Most azonban itt az alkalom, a mely kötelezően Írja elő, hogy segélyezzük s tegyük hátralevő napjait elviselhetővé. Saját szavait ecseteljük: „Ételt kér.“ Olyan
