Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-03-10 / 10. szám
10-ik szám. márczius 10. KÖZÉRDEK 5-ik oldal. ételt, a mit ö szeret. — Olyant, a mihez ő még a legnagyobb nyomorúságában is ragaszkodott, olyat, a milyet az ö vallási törvényei szerint készítenek el. Jó emberek, könyörületes szivek, azokhoz forbulunk, a kiknek megadta az Isten a módot ehhez. Teljesitsétek Lipinek a kérelmét. — Ezt diktálják az Írás szavai, ezt su- galja nektek az emberi könyörület. Purim•es' tély vörös l »orral l. Kedden, folyó hó 14-én a Balaton üiáiéliáxlian álarcosok felvonulásával nagy Purim-estélyt rendezek. A három legszebb álarcos jutalomban részesül. A zenét Dankó Ferencz kiváló zenekara szolgáltatja. — Ízléses italokról gondoskodva van. Számos látogatást kér v v .\ SCHWARCZ ADOLF Kellemetlenség a gyorsvonaton. „Kihajolni veszélyes.“ Hűs szél áradt kelet felöl, zengi a költő, a hűs szél még fokozódott a vonat gyors robogása által. Az ablakon könyed elegánciá- val kihajló nő mindezt csak akkor vette észre, mikor a szél -7- se szó, se beszéd — lekapta a fejéről a kalapot, a dús hajfürtökkel együtt. Egy rémes sikoltás, mely megfagyasztotta az utasok ereiben a vért s az utasok előtt ott állt egy nő, kalap nélkül, koros, rövid őszülő hajvarkóccal, a kalap és a dús fekete tűrtök, pedig a szellők szárnyán re- pült-repült, vissa Szaniszló felé. A helyzet olyan volt, hogy a legfásul- tabb kedély sem folyt-háttá el a kacagást.- A fiatalos dús fekete haj fürtök kacér volt ! tulajdonosnője lesújtó tekintettel mérve végig utitársait, szó nélkül befutott egy szomszéd üres fülkébe és magára zárta az ajtót. Nagykárolyban pedig lekötött fejjel hagyta el a gyorsvonatot s addig nem mutatkozik I esténként a Deák-téri korzón, mig — nem bízván Kínál vagy Lucay diskréciójában, a szép, uj, fekete fürtű, hosszú paróka meg nem érkezik a fővárosból. HÍREK. Kérelem olvasóinkhoz! Minden értékes dolgot — titoktartás biztosítása mellett — közlünk. Minden igaz dolgot szívesen megírunk ! Semmit sem hallgatunk el egyáltalában ! Tisztelettel kérjük a közönséget, hogy fontos esetekben telefon utján, levélben vagy személyesen — keresse fel a szerkesztőséget. A „Közérdek Ermelléku mindent megír! Tisztelettel a szerkesztőség. Azok, akik kedden este a Budapest felől jövő gyorsvonattal utaztak, nem mindennapi látványosságban részesültek. A vonaton jött haza egy úrnő, egy ismert szépség, egy többé már nem fiatal, de még mindég fekete hajú özvegy asszony, a ki esténként a Deáktéri korzó jótékony homályában még elég fessnek és kívánatosnak látszik. Ennyi dicséret után bízvást elárulhatnók e történet hőnőjének nevét is, azonban az alább elmondandók kötelességünkké teszik a férfias discréciót. A gyorsvonattal jött tehát az esti szépség, a vonat pedig Szaniszló és Nagykároly között robogott a tőle már megszokott buzgalommal. A Degenfeld-tanyán túl a Nagykároly- felé jövő utasok már készülődni kezdenek. A csomag-hegyek lekerülnek a hálókból, a felöltők a fogasról s a gyengébb idegzetüek edzik magukat, hogy könyökükkel majd utat törnek a kijáratok-felé. Hősnőnk, a még mindig fekete szépség szintén készülni kezdett, föltette kalapját, melyet két tűvel letiizött éjfekete hajfürtéihez. A kalapról külön meg kell jegyeznünk, hogy nem volt valami széles kalap. Becsületes polgári kalap volt. Ennyi előkészület után, kezdődhetik a történet: Nagyon kell szeretni a természet szépségeit, aki Szaniszló és Nagykároly között valami szépet fedez fel, különösen most télen, mikor a mezőket részben hó, részben viz borítja. Az ördög tudná megmondani, hogy a dús feketefürtü asszony mire volt kiváncsi, a mikor leeresztette egyik ablaktáblát és kidugta fejét az ablakon, nem törődve azzal a figyelmeztetéssel, a mely ott kiabált az ablak deszkáján, paritásosán ordítva, hogy: „Kihajolni veszélyes“ és „Opasno je van se nagnuti.“ A könyelmüség megboszulja magát — mondotta egykori magyar olvasókönyvünk. A vonat sem tűrhette, hogy valaki packázzon az „Opasno je van le nagnutí“-val. Személyi hir. Csaba Adorján főispán, ki csütörtökön teljesen felépült, hivatalos ügyei elintézése céljából még két napig Budapesten marad és előreláthatólag ma este tér vissza székhelyére. Busan kongnak a harangok. — Talán búsakban, mint rendesen. Gyászolnak ők is velünk, hisz egy ember távozott az élők sorából, aki egész életét, minden tudását a köznek szentelte. Ne csodálkozzanak olvasóink, hogy csak rövidke pár sort szentelünk elhunyt kartársunk emlékének, hiszen joggal mondhatná bárki is, „mit kesergünk, minek a fáldalom ily spontán megnyilvánulásának kifejezést adni, hiszen az elhunyt csak egy újságíró volt“. Csak egy újságíró, a ki életében annyi és oly sok viszontagságnak, bántalomnak és üldözésnek volt kitéve. Pozsonyi Gábor hivatásának volt mártírja. Sokat i szenvedett, sokat vetette jobbra, balra a sors, i mig végre visszatért szülővárosába, hogy itt szolgálja a közérdeket, a mely oly mostohán hálálja meg a testet és lelket egyaránt megölő munkát és fáradságot. Megölte őt is a munka és az emberekben való csalódás. Kiesett kezéből a toll, a mely oly sok élvezetet szerzett olvasóinak, ki a toll, amellyel alkotni akart s naggyá, virágzóvá tenni szülővárosát. Az őszinte és igaz részvét könnyeit hullajtjuk koporsójára s emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. Nyugodjék békével. Esküvő. Glück Izoi, a Reiter szatmári cég üzletvezetője, holnap délután 3 órakor esküszik örök hűséget az izr. Szentegylet házában Fried Bernát szódagyáros kedves és bájos leányának, Sárikának. — Sok boldogságot kívánunk az uj párnak! Eljegyzés. Dr. Hegedűs István nagykárolyi ügyód a „Polgári Takarékpénztár“ ügyésze, eljegyezte Kaufmann Ilonkát, ifj. Kaufmann Adolf nagykárolyi nagybirtokos kedves és bájos leányát. Kinevezés. A m. kir. belügyminiszter a szatmári adófelszólamlási bizottság elnökévé az 1911. évre Madarassy Gyula, helyettes elnökké pedig Róth Károly nagykárolyi lakosokat nevezte ki. Pozsonyi Gábor. Vizsgálatot kérünk. Az elmúlt héten egyik helybeli mészáros a városi vágó- hidoh leölt és teljesen egészségesnek talált sertést hozott üzletébe, kimérés végett. Feldaraboláskor konstátálva lett, hogy a sértés borsokás s a hús az illetékes hatóság által el lett kobozva. Tisztelettel kérjük a polgármester urat, szíveskedjék a vizsgálatot elrendelni, miként lehetséges az, hogy a vágóhidról egészségesnek jelzett és fogyasztásra alkalmatlan állatok kerüljenek kimérés alá, mert ez az eset oly felületességre vall. mely szigorú megtorlást követel. Házasság. Juhász József a debreczeni gazdasági iskola igazgató-tanára folyó hó 25-én tartja esküvőjét Kardos Béla helybeli kereskedő kedves és bájos nővérével Ilonkával. Elveszett. A napokban elveszett Nagykárolyban egy darab 9000 koronáig ér- I vényes Frenkel Pál által elfogadott, Frenkel Zsigmond által kibocsátott, ki nem töltött biankó váltó. Felkérem mindazokat s különösen a vidéki pénzintézeteket, hogyha valaki a váltó értékesítése céljából jelentkezne, a váltót elvenni s azt a szatmári ; rendőrséghez elküldeni szíveskedjék. A becsületes megtaláló részére jutalmat adok. Szatmár, 1911. március hó 10. Frenkel ! Pál Szatmár, Hitelbank. Egy minta-hivatal. Lapunk egyik számában a fény-utcai állami ut malom felőli I oldala járhatatlanságáról egy panasz jelent !meg. A panaszról Kocsó Károly műszaki tanácsos ur az államépitészeti hivatal főnöke, személyesen szerzett meggyőződést és azt igaznak találván, haladéktalanul elrendelte annak kijavítását, a mely eszközölve is lett. Kedves kötelességet teljesítünk akkor, amidőn úgy a felszólaló, mint lapunk részéről, a közönség érdekeit mindenkor lelkesen felkaroló tanácsos ur előtt, őszinte köszönetünk- nek adunk kifejezést. Nyilatkozat. Lapom múlt évi 47. számában egy közlemény jelent meg, mely a „Kölcsey Égyesület“ egyik estélyével foglalkozván, abban a cikkíró erős és minden alapot nélkülöző támadást intézett Cseh Lajos főgimn. igazgató ur, az egyesület alelnöke ellen. Amint a megejtett vizsgálat is beigazolta, a cikk tudtom és hírem nélkül került a lapba, mert a lap abban az időben Szatmáron nyo- matódván, halaszthatlan ügyeim miatt csak a megjelenés napján délután mehettem át Szatmárra, a mikor a cikk, — mely postán érkezett, egyenesen a nyomda címére — már ki volt nyomva és nem állott módomban, hogy a megtörtént tényen változtathassak. Magam sajnáltam legjobban, hogy az megjelent, mert beláttam, hogy annak nemcsak helye nincs, de határozottan tendenciával Íródott. A legnagyobb készséggel jelentem ki, hogy én Cseh Lajos urat sem személyében, sem közéleti működésében bántani vagy sérteni nem akartam és sajnálom, hogy ő ezért magát bántva érezte. A cikk Íróját magam sem ismerem, mert bár nyomoztam ebben az irányban, megtudnom nem sikerült, mivel a cikk Remington Írógéppel lett Írva s igy a kézirat sem ismerhető fel. Az igazsághoz híven, a legnagyobb készséggel adom meg az igazgató urnák a teljes elégtételt a mit megtenni kötelességemnek tartok. Dacára annak, hogy a cikk megjelenésében magamat hibásnak nem érzem, a történtekért az igazgató úrtól bocsánatot kérek. Nagykároly, 1911. március hó 9. Simkó Aladár, a „Közérdek“ felelős szerkesztője. Rendőrség figyelmébe. Panaszt vettünk a majtény-utcai lakosoktól, hogy különösen heti vásárok idején, de igen gyakran hétköznapokon is, a vidéki fuvarosok szekereikkel elálják a Majtóny-utca sarkától a Nemes Ferenc kovácsmühelyéig terjedő területet s ezen a tájon etetik, itatják lovaikat egész délelőtt. Hogy ez a művelet müy káros hatással van a közegészségre, azt felesleges fejtegetnünk, mert nemcsak az állatok, de azok tulajdonosai szeméttel töltik el az utca
