Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-06-03 / 22. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK junius 3. 22. szám. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. m.: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus. Hájas, elzsirosodott egyének megszabadulnak a felesleges zsirtömegtől, ha naponkint reggelizés előtt és vacsora után 1—2 órával egy-egy borospohárnyi valódi Ferencz Jó- zsef-keserüvizet meleg vízzel vegyítve megisznak. Ez a kúra nagyon kényelmes és nem jár annyi fáradsággal és időveszteséggel, mint a soványitó kúrák általában. Leidesdorf, a nagyhirü bécsi orvostanár, megállapította: hogy a természetes Ferencz József-keserüviz hatásábanjabban válik ki, hogy kisebb adagokban is hat és hosszabb használat után sincsenek rossz következményei. Mindig használni kell olyankor, ha szükség van rá, de tanácsos néha olyankor is használni, a mikor azt hisszük, hogy szükségleien. A valódi Ferencz József keserüvizet jobb füszeriizletek- ben és az összes gyógytárakban árusítják. Reflexiók egy körlevélhez. (Pogány és zsidó.) E lapok hasábjain Fürt Ferenc főrabbi tollából egy cikk látott napvilágot, mely nagytiszt. Berey József nagyeesedi lelkész paptársaihoz kibocsátott körlevelében foglalt megtévesztő kifejezésnek kellő értékére való leszállítását célozta. Nem voltam soha s nem is leszek barátja a céltalan és végeredményekben mindig j meddő vallási vitatkozásoknak. Nem, különösen akkor, midőn a vitatkozók egyike számbeli óriási túlsúlyánál fogva akar hatni | a másik törpe kicsinységére. Hogy azonban ezen alkalommal kivételes álláspontot vagyok kénytelen demonstrálni, azt csak azért teszem, mert — véleményem szerint — Fürt főrabbi nem merítette ki eléggé azt, amit kimeríthetett volna ; vagy még inkább azért, mert Fürt nagyon is glace-keztyüsen beszélt Berey lelkészhez és nem oktatta ki eléggé arról, hogy egy lelkésznek nemcsak azt kell leírnia, amit tud, de tudnia kell azt, amit ír. Ennélfogva kérem a tek. Szerkesztő urat, kinek b. lapja mindig nyitva áll az igaz ügy szolgálatában, hogy szerény soraimnak is helyt adni kegyeskedjék. Előre is kijelentem, hogy tudom,- miszerint soraim épp oly kevéssé lesznek hasznára a szóban levő ügynek, amily csekély mérvben árthattak az ecsedi mocsáros talajból kinőtt téveszmék a zsidóságnak. Mert igazán nagyon rosszul állhatnának a zsidók ügyei Magyarországon, ha egy lápi szózat képes lenne e hazában elfoglalt ezeréves pozíciójukat megdönteni s ennek meg nem törté nhetése végett az én csekélységemnek kelljen alig található szavát védőleg felemelni ! Hogy az ecsedi papnak fáj a feje. azt őszintén sajnálom. Hogy ezen főfájás nem abból a miazmás légből keletkezett, melyhez a ba- cillusokat a zsidók szolgáltatták, azt az ecsedi pap is sokkal jobban tudja, mint bárki más. Csakhogy az ecsedi pap is csak arra a szerepre vállalkozott, mint a kanosai mészáros : nem oda vág; ahová néz. Fordítsa tehát tekintetét az ellenkező irányba Nagyeesed érdemes lelkésze és nézzen körül, de necsak nézzen, hanem lásson is a saját hívei között, kik napról-napra jobban és jobban elterelődnek az aklából s át- szökdösnek (talán a zsidók közé ? nem, hanem) a nazarénusok megnőtt csapataihoz . . . Feleljen csak a lelkész ur : a zsidók vagy a nazarénusok szaporodtak meg az utolsó decenum alatt a lápi fővárosban ? Ön lelkész ur erkölcsi pofonokat kap pa- róehiájának sziklabástyái között a nazarénu- soktól s attól fél, hogy rövidesen nyájnélküli pásztor lesz belőle. Ergo, muszáj valakire rákiálltani „hands off”, de mivel hívei nem nagyon hallgathatnak ékes szavaira, le hát eo ipszó bűnbakot kell oda állítani a felsőbb- ség elé : itt van a baj, nyakunkon a zsidó és pogány. Avagy azt hiszi nagytiszteletii ur, ha Ön „fogjátok meg*-et fog kiáltani zsidó és po- gányra, akkor a nazarénusok az Ön szolgálatába és vezérlete alá fognak sorakoznia? ! . Nem, ez nem fog oiy hamar megtörténni. Miért ? Mert Önben valószínűleg hiányzik a kultúra I igaz, éltető szellemétől áthatott, gyöngéden érző, * részvételre mindig kész zsidó szív. Engedje meg nagytiszteletü ur, hogy Önt egy egyszerű zsidó mellé állíthassam s akkor ki fog tűnni az Ön — meztelensége. Lássuk minémü pogányságokat viszen véghez a társadalmi., életben egy zsidó s ebből fog kitűnni az Ön negativ képe. Ha azután mégis fentartja a zsidó és po- gányokról alkotott véleményét, akkor félreállok, hiszen Schiller már régen megmondta: Gegen die Dummheit kämpfen sogar Götter umsont. Tehát lássuk ! Iszonyú és elítélendő bűn a zsidótól, hogy ajtajára a szentirás pár versét kiszegezi, hogy a szegény kolduló lássa, hová mehet be bízvást kéregetni, hová teheti be a lábát, biztosággal a kidobalás veszedelme nélkül.. És legyen meggyőződve, hogy a keresztyén koldus hamarább talál itt alamizsnára, mint Önnél találna, ha be menne.'. Ön nem zsidó-pogány, tehát nem is cselekedhet ezek tettei szerint. Ha Nagyecsed városában péntek napon zsidó koldus jön, akkor az ottani zsidó-pogány templom gondnoka utalványt ad részére, hogy szombati napoú valamelyik vendéglőben lakást és ennivalót kapjon. Arát a zsidó hitközség fizeti. Ahol vendéglő nincs, ott a szószoros értelmében elkapkodják a szegény embert és boldognak csak az érzi magát, kinek aszta-: Iánál kéregető zsidő foglal helyet. Vájjon Ön hány koldust vendégelt már meg vasár- és ünnepnapokon az ételek javától roskadozó asztalánál ? Mondja csak kérem nagytiszteletü ur. hányszor cselekedett Ön ilyen zsidómódon V S ezt nevezi Ön pogányságnak ? Hiszen akkor halvány dunsztja sincs a Krisztusi cselekedetről ! : . . _ ’ ■ —■. -y Menjünk tovább ! » , Azután milyen pogányok is azok a zsidók ! Ha van Nagyecseden egy földhöz ragadt talyigás zsidó, kinek 10 koronát sem érő rossz gebéje a néhai nevet vette fel s a család éhenhalás veszedelmének van kitéve, természetesen mindig kártyázott — bocsánatot kért partnerétől s a kávéshoz ment.. Ott előadta sérelmét, átadta ultimátumát, hogy vagy az uj pincér távozik vagy ő neki kell más kávóházat keresni. A kávés mit volt mit tennie, minthogy legjobb vendégét elveszítse, azonnal elbocsáj- tofia a bámuló mit sem sejtő pincért. A „gróf ur“ pedig, mint aki rendbe hozta a dolgát, leült s kártyaasztal mellé, folytatta a játszmát ott, ahol elhagta. És furcsa. Tiz esztendeje, hogy a kávéházba járt, de sem vendég, sem pincér nem emlékezett, hogy egyetlen egy alkalommal is előfordult volna, hogy nyert legyen. Közetkezetesen és egyformán, miként egy gépezet, napról-napra s állandóan veszített. Sőt sokan észrevették, hogy amikor a szerencse már neki kedvezett is volna s előnybe jutott, szántszándékkal oly hibákat követet el, melyek természetszerűleg maguk után vonták, hogy az elszámoláskor veszteségben volt. A veszteséget pedig mindenkor nagy urfi grandezzaval vadonat uj papírpénzben egyenlítette ki. Természetes, hogy a kávéházi vendégek, akik a „gróf ur“ gyengéjét ismerték szörnyű módon törekedtek, hogy játszó partnere lehessenek a kegyelmes urnák. Ám hiába a „gróf ur“ egyik 'különcködéséhez tartozott, hogy kétszer egy és ugyanazon emberrel nem játszott. Sokszor más kávéházba kellett pincért szalajtani kártya partnerért, akit természetesen felvilágosítottak, hogy minő különös kártya játszmára hivatalos. Ha már sehonnan sem tudtak előkeriteni idegen vendéget, ki még a méltóságos úrral nem játszott, ilyenkor szomorúan gubbasztott a sarok asztaf mellett s lenéző rideg pillantásokat lövelt az őt hörnyező s kíváncsiskodó közönség felé. Ha az óra éjfél után kettőit ütött, ha még oly érdekes parti lett légyen is kezébe, csendes resignatióval letette a kártyát. Világért sem volt rábírható, hogy a megkezdett játszmát folytassa. Mint ilyenkor megjegyezni szokta. Őseinek hagyománya tiltja, hogy éjféli két óra után kártyát vegyen kezébe. Akik vele játszottak értesülve voltak rögeszméjéről s igy sohasem lett belőle kellemetlenség. Dacára annak, hogy évek óta volt a kávéház törzsvendége, sem nevét, sem közelebbi adatokat múltjáról s jelleméről nem tudtak. Csak annyit, hogy „gróf“ s hogy rendezett anyagi viszonyok között kell élnie, mert minden áldott nap elveszített 10—20 koronát, melyet mindig pontosan és teljesen uj bankókban egyenlített ki. Viselete kifogástalan elegantiát árult el, modora fóurra vallott. Monogramja, mely botján, esernyőjén, kabátján, zsebkendőjén ékesedet!, mindenütt kilencágu koronával volt fedva, mely grófi születésre vallott. Soha senkivel annyira intim nem volt, hogy még csak nevét is megmondta volna. Mikor kártya partnerének bemutatkozott, valamit mormogott fogai között, de senki fia attól ugyan ki nem okosodott. A kávéházba mindenki szerette. Szerette különcködései, rigolyái dacára, mert mindenki iránt szives s leereszkedő volt s cseppet sem éreztette, hogy ő ereszkedett le hozzájuk, hanem mindig ojbá tüntette, a dolgot, mintha őt érné a tisztelet, a velük való éritkezés- sel. A pincérek pedig egyenesen imádták mert borravalói valóban fejedelmiek voltak, e A ravaszabbak ki is használták gavallériáját, amennyiben különféle koholt okok alapján nem egyszer vágtak eret ropogós bankóktól duzzadó pénztárczáján. Egy napon mint rendesen betértem a kávéházba, a pinezór ki lesegiti kabátomat vállaimról meghatott hangon újságolt. batizt, karton és voiléből a legszebb kivitelben 9 koronától feljebb kaphatók Katz Sámuel női divattermében. Nagykároly, (Gróf Károlyi György-tér.)
