Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-21 / 3. szám

3. szám. január 21. KÖZÉRDEK 3-ik odal Ruhát fest és UH III 7FÍ. RÓ MII nr :: Nagykároly, :: h E A római kath. templom mellett. vegyileg tisztit «Inul üli ÜHlilU ™ ™ Alapittatott 1902. Ha tion" vallotta Bebel, bármily önmegtagadásba is került ez a vallomás. A magyarországi szociáldemokrata párt pedig vonja le ebből a tanulságokat és ne álljon elő minden le­hető és lehetetlen alkalommal a tömegsztrájk fenyegetéseivel, hanem dolgozzék békésen és nyugodtan szakszervezeteinek megerősí­tésén. Ne dolgozzék jelszavakkal, mert kü­lönben még abba a gyanúba keveredhetik, hogy — magyar. rc aiiQqwjpiiE Szives tudomásul! ”1 3=fl Van szerencsénk Nagykároly város IU,, és vidéke t. közönsége becses tudó- j mására hozni, miszerint a :: Nagykároly-Erdődvidéki :: Takarékpénztár Részvénytársaság müdödését megkezdte. Üzletünk a takarék és bankügy­let összes ágaira kiterjed, neveze­tesen elfogad: takarék be- j"0| nettó kama­téteket |0 tozás mellett Betéteket folyó számlára meg­egyezés alapján kuláns tétel mellett. Értékpapírokat vesz, elad, meg­őriz, kezel és azokra előleget ad. Váltókat leszámítol a legalacso­nyabb kamattétel mellett. Jegzálog kölcsönöket folyósít be­kebelezés mellett házakra és föld- bitokokra a legmagasabb értékig. Nagykároly-Erdődvidéki Taka­rékpénztár Részvénytársaság. iSIQ^i=i==i=i Kirándulás Szinérváraljára, Egy szép és nemes hivatást teijesitő egyesület áll fenn már évek óta Színéi vár­alján, vármegyénk eme kies fekvésű váro­sában. Az egyesület célja: a szegény árva, elhagyott gyermekeknek téli ruhával való felsegélyezése. Az egyesület élén Dr. Székely Farkas kir. járásbiró, a város társadalmának kiváló és köztiszteletnek örve idő tagja áll, aki nem csak ragyogó tollával tesz hasznos szolgálatot a kultúrának, de ott van min­denütt akkor, amidőn arról van szó, hogy ségiteni kell a szegényeken, az elhagyatot­takon, azokon akiket megfosztott a Min­denható attól, hogy dermesztő tél idejére jó meleg ruha takarja, nélkülözésektől és éhségtől elgémberedett tagjaikat. Minden évben rendez az egyesület estélyeket, hogy ennek jövedelméből szaporítsa a kiosztandó fillérek számát. Folyó hó 14-én is egy ily estélyt rendeztek a „Korona“ vendéglő he­lyiségében, amely estély azonban az elő- ádásban részt vett kiváló műkedvelők, de másfelől az azon uralkodó fesztelen jó kedv folyián igen sokak előtt hosszú ideig em­lékezetes marad, A rendezőség minden le­hetőt elkövetett, hogy az estélyt mennél fényebbé, kellemessé és élvezetessé tegye, s hogy a cél sikerült, azt bizonyítja az is, hogy a „Korona“ szálló nagyterme alig volt képes befogadni az estélyre megjelent intel­ligens közönséget. Az estély vonzó erejét mi sem bizo­nyítja fényesebben mind az, hogy a szom­szédos községek intelligenciáján kívül a fővárosból, Nagykárolyból, Érmihályfalváról jS jelentek meg vendégek, akiknek a nagy figyelemmel összeállított műsor folytán egy igen élvezetes estélyben volt részük. Városunk két kiváló műkdvelője Kál- nay Gyula és Kaufmann Sándor is részt vett a szereplők között, s igy mi sem ter­mészetesebb, hogy mi is képviseltettük ma­magunkat, hogy jelen legyünk akkor, ami­dőn ünnepli a közönség azokat, akiknek vonzó, kedves előadásában gyönyörködni már nem egyszer volt alkalmunk. Délután 2 órai gyorssal egy jókedvű társaság indult el Nagykárolyból részt venni az estélyen. A társaság tagjai voltak. Bra- neczky József főgimnásiumi tanár, Jakabffy Gábor építész, Kálnay Gyula főispáni titkár, Kaufmann Sándor bankigazgató, végül a sajtó képviseletében e szerény cikk írója. Szatmáron csatlakoztak hozzánk: Tankóczy Gyula főkapitány és színtársulatunk tagjai közül: Heltay Hugó, ifj. Baghy Gyula és Szende Ferenc. Hogy azonban ne unatkoz­zon a vicinálison a társaság, arról gondos­kodott Gábor barátunk, aki egy pár üveg finom pezsgővel látta el az örökké szomjas, vig, bohém társaságot. Szatmáron még egy kellemes megle­petés ért bennünket. A mulatságra igyek­vők között találkoztunk Lovass István ér- mihályfalvai földbirtokossal, aki bájos Ilonka leányával vett részt az estélyen (hogy kitü­nően mulattak, s különösen Ilonka Nagy- sám, azt fényesen bizonyítja, hogy sokan még egy tourthoz sem juthattak hozzá). Apába Simkó Géza pénzügyi titkár is fel­szállott és az igy már a számra teljes tár­saság vidám kedélyhangulatban délután 4 órakor megérkezett Szinérváraljára. A vasút állomásnál szétváltak útjaink, s csak az estélyen találkoztunk újra s hogy menyire örvendtünk eme viszontlátásnak bizonyítja, hogy még reggel 6 órakor is együtt volt a társaság, gyönyörködve a tán­coló párok tömegében. Minket Kepets József földbirtokos és malomtulajdonos látott vendégeid, Branecz- kyt, Simkó Gézát és engemet. A bemutat­kozáson hamar túlestünk. Pár szóból állott csupán. „Isten hozott benneteket, üljetek le, érezzétek otthon magatokat.“ S mi szót fogadtunk, jól éreztük magunkat, átmelegi- íett bennünket a családi otthon kisugárzó szeretete. Csakhamar bizalmassá vált a tár­salgás. amelyben fiatalos jókedvvel vett részt a ház agg matrónája a 90 éves özv. Kepets Ferencné úrnő is. Kedvesen, boldog mosolylyal ajkán tett kérdést hozzánk. Ér­deklődik minden iránt s kis unokája Gyu­rika fején pihentetve kezét, a nagyszámú családtagokban gyönyörködve, angyali jóság ömlik el még mindig fiatalos arcán. Csak­hamar előkerültek a boros poharak s Elő­hegy nedűje mellett vidámabb lett a társa­ság, amelyet megaranyozott a ház két bájos tündére Margit és Irnfuska jelenléte, Magyaros vacsora (szégyen, vagy nem szégyen, de üres tálakat vitt ki a felszol­gáló leány) vidám társalgás között jött el a mulatságba menés órája s előállott a kocsi, amely a társaságot a Korona szállóba vitte. Mire oda értünk, már a szálló nagy és fényes termeit teljesen megtöltötte intel­ligens előkelő társaság, úgy hogy alig tud­tunk bejutni helyeinkhez. Fellebbent a függöny. Kaufmann .Sán­dor ült a zongora előtt. Zugó tapsviharral fogadta a közönség, melynek leesiiapodtá- val a mi művészünk megkezdte a játékát. Játszott, üjjai végigsiklottak a billentyűkön, mély érzést árult el játéka. A szomorú, bá­natos magyar nóták után, vígba kezdett. Felpezsdült a vér ereinkben s a közönség lelkesedése magával ragadta őt is s újból játszott s játéka valóban művészi volt. A közönség hálásan ünnepelte s bennünket a büszkeség hatott át. Egy bájos úri leány Kora Aranka kisasszony lépett az emel­vényre. Mély érzéssel, rendkívül nagy elő- készültséggel szavalta el dr. Székely Farkas kir. járásbiró alkalmi ódáját (az ódát tárca rovatunkban közöljük). Gyönyörő úri asz- szony Bárány Béláné ajkairól, Rácz Lajos kiváló cigányprímás diskrét kísérete mellett, hallottunk szép, bánatos magyar nótákat énekelni. Tapsoltunk szívből, tapsoltunk lelkesedésből és szerettük volna hallani tovább, tovább a bájos ajkakat. Szinérvár- alja büszke lehet az ő dalos csalogányára. Heltay Hugó cabaret számai zajos derültsé­get keltettek, akit Szende Ferenc kisért zongorán. Tapsokat igen sok tapsot nyert jutalmul. Ezután egy, nem két művész játé- ban gyönyörködött a közönség. Gerber Jenő és dr. Supka Gézába. Előbbi hegedűn ját­szott, utóbbi zongorán, játékaik igazi művészt árultak el. PendI Mária Valéria kisasszony­tól dr. Supka Géza zongora kíséretével „Az én helyem“ Schubert gyönyörű dalát hallottuk énekelt. A kisasszony szépen is­kolázott hangjával magával ragadta a kö­zönséget. Megint egy nagykárolyi műkedvelő Kálnay Gyula lépett az emelvényre. Szívhez szóló lágy bariton behízelgő hangja meg- rezegtette szivünk húrjait. Általános elisme­rés, szűnni nem akaró taps volt jutalma a megismételt énekszámoknak. Befejezte a műsort egyvigáték az „Egér­ke“ előadása, melyben Pujda Margitka kisasz- szony játékáról azt hittük, hogy egy hiva­tásos művésznőt láttunk a színpadon. Ked­vességgel párosult naivitása zajos derült­ségre ragadta a közönséget mely háláját tapsviharban nyilvánította, ifj. Bagy Gyula hálás szerepében művészi játékot produkált. Ezután egy feledhetetlen szép jelenet következett. Táncra perdült a fiatalság s táncolt lelkesen, fáradhatatlanul virágos jó kedvvel, magyar tűzzel és hévvel. Szebb­nél szebb leányok, bájosabbnál bájosabb asszonyok röpködtek el párjaikkal szemem előtt, boldog mosolylyal ajkukon, élvezve a táncot, feledve mindent . . . csak az est élvezetében gyönyörködve. Engem pedig ezt látva, keserűség fogott el arra a gon­dolatra. hogy miért nem vagyok én is fia­tal. minek nem vehetek részt én is a tánc­ban, de leginkább azért, miért nem lehetek én ennek a boldog, gyönyörű leányok és asszonyokban gazdag varosnak a lakója és polgára! ? Besütött a reggeli napsugár a tánc­terem ablakán. Más városban talán csudál- kozott volna, hogy még reggel 6 órakor és táncoló párokat látott, Szinérváralján nem. Itten ez a divat. Boldog egy város. Isme­retlen itt a klikk rendszer. Megbecsülik itt egymást a társadalom külömböző osztályához tartozók, nem nézi le itten a gazdag a sze­gényt. Apropó! a szegények! Azok nem irigyelték a vigadó boldog párokat. Azok hálakönnyel telt szemekkel gondoltak a mulatókra. Hiszen a mulatság jövedelméből 800 korona jutott számukra kiosztás végett. Itt egy kis kabát, ott egy cipő, másutt jó meleg ruhát nyújt az emberi könyörület a nyomor áldozatai számára, s ha egybekö­Ha fáj a feje, ne tétovázzék, hanem használjon azonnal Beretvás-pasztillát, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migrain és fejfájást elmulasztja. Ára 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerés Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.

Next

/
Thumbnails
Contents