Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1911-04-15 / 15. szám

2-iJt oldal. KÖZÉRDEK 15. 15. szám. Fogászati műterein Nagykároly, Köuyök-utoa U, Késeitek (a gyökér eltávolítása nélkül is): természetim fogpótlásokat aranyban és (vnlkanjt kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások u. ni;: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvósziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikai. Az Isteni hatalom és bölcsesség köny- nyek megpróbáltatások között vezet dia­dalra, a bűn, zsarnokság ideiglenes dia­dalában munkálja az erénynek, a szent szabadságnak győzelmét, Golgothák felett nyújtja a dicsőség glóriáját, a megcsufol- tatásban is a Mesiási tisztelet alapjait rakosgatja, Nagypéntekre Husvétot hoz, bukás után gyözedelmet ád, a halálban életet hirdet! Ez a gyözedelem Husvét igazsága! Ám idáig nem utaink Istennek utai 's nem a mi gondolataink Istennek gondo­latai legtöbbször. Csak az eseményeiben, jelenségében és jelentőségében igazán s méltán „nagy“-nak nevezett hétre gon­doljunk. A virágvasárnap diadalmenetet tartó vezér, milyen megfoghatatlan módon lett Nagypénteken a zsidóknak megcsufolt ama királya, miként váltódik fel a népajkán a „Hozsánna“. „Feszítsd meg“ erre; a kikorbácsolt latrok tábora mint alakul ki egy hatalmára féltékeny érdek csoportá.; És hányszor, hány helyen ismétlődő: eset ez ?! A tér, az idő, a szereplők vál­toznak ugyan de az Isten hatalma, böl- csesége a boldogító, magasztos eszméket a Golgotákon viszi keresztül diadalomig! mindenütt. Mesiások, Golgoták nélkül nincs gyözedelem! Tél nélkül nincsen kikelet! Halál nélkül nincsen feltámadás! Vesztőhelyről hajt ki a keresztyén ség, a népszabadság szenteszméjének terebé­lyes fája, melynek árnyakában óh hányán találunk menedéket és üdvösséget. A hatalmi érdek, zsarnoki önkény tynodusokban kamarilákban csak börtö­nökkel, bitókkal véli célját elérhetőnek. De sírban nem marad az eszme, sem zászló vivője! Él a hit, él a szabadság1 Él a ke- resztyénség és él szabad nép, szabad ha­zában ! Bizonyságot tegyünk mi mellette: Krisztusban hivek, szabad hazának szabad gyermekei, Husvét ünneplői! Az eszme, igazság, erény diadalának, a jó győzelmének záloga, bizonyossága, hitünknek alapja, az erkölcsi világrend nek is fundamentuma: a Krisztus feltá­madása ! Ez a legnagyobb gyözedelem! A nagy apostol Pál lehetetlennek tartja az erkölcsi világvesztett, céltalannak az életet, hiábavalónak a hitet a vallásosság praedikálását, ha a Krisztus fel mm tá­madott. Szinte magasztosult lelkesedéssel állítja. „De a Krisztus feltámadott a halálból és azoknak, a kik elaludtak lett első zsen- géjek“. Ez a hit drága kincse népek, nemzetek millióinak, vigasszá az özvegy­ségnek, enyhítője az árvaságnak. E hitről mint igazságról tesz bizony­ságot a hivek megszámlálhatatlan serege mikor áhítattal ül Húsvéti ünnepet és örömtől lelkes hangokon mond éneket a Krisztus feltámadásáról: gyözedelem, gyö­zedelem ! A Krisztus feltámadott! Gyö­zedelem ! Mándi Szabó Miklós. Nó'orvosok. egybehangzó véleménye sze­rint a régisrnert Ferencz Jósief-keserüviz számos megbetegedésnél a legkedveltebb has­hajtónak bizonyult. Kiváló előnye, hogy a leg- elkényeztettebb természetű szervezetek is szí­vesen veszik, mert kitűnő hatása minden kel­lemetlen melléktünet és következmény nélkül I biztosan és rövid idő alatt nyilvánul. Dr. Braun von Fernvvald tanár, a bécsi ! egyetem szülészeti klinikájának igazgatója Írja: í A természetes Ferencz </o2se/’-keserüviz ismert gyors és biztos hatásáról nagyon gyakran meggyőződtem és ezért a Ferencz József-viz használatát beteg asszonyoknak a legmelegeb­ben ajánlhatom. óvakodjunk az utánzatoktól! A valódi : Ferencz József-keserüviz minden jobb ásvány­vizek eladásával foglalkozó kereskedésben be­vásárolható. Az Igazgatóság Budapesten van. A mi proletárjaink. (D. M. L.) Legnagyobbrészt faluról kerül [ a városba vagy valamely vidéki központba, mint inas. Elvégezte úgy, ahogy a falusi téli iskolát, megtanult sokszor irni-olvasni is. Egy-egy városi mester szerződteti 3—4 évre, ad neki ellátást, lakást, sokszor ruházatot is. Megkezdődik számára az élet kálváriája, a tágas, szabad természet romlatlan lelkű gyer­mekét befogja a műhely négy fala, a romlat­lan, tiszta levegő helyett a zárt műhelyi élet. A kismesternél még megtalálja itt-ott az el­hagyott családi tűzhely egy-egy melegítő su­garát, de az, ki nagyobb vállalathoz került, elveszti a család melegségének áldásos hatá­sát. Pedig ebben a korban még nagy szük­sége. van az ifjú szívnek a szere tetre, a ná­lánál idősebbek támogatására. Onkénvtelenül is simul ahhoz a környezethez, melyhez ! sorsa köti, melyben idejének, életének leg- i nagyobb részét tölteni kénytelen. ismét csodálkoztak, a leányka bozontos oláh pásztort hivott elő a sűrűből. Megszólalt a pásztorkürt. Megrezdült a tó, hegy, fák s egy csodálatos zenekar minden hangjai egy­szerre lettek halhatók. A látogató hirtelen föltekinteti : maga fölött, a légben lesújtani vélte a hirtelen zenébe csapó zenekar kar­mesterének hatalmas ütempálcáját. . . A száz hang majdnem lassan eggyé lett, maid fokról-fokra emelkedett,, inig végre fi­nom hárfahangokon oszlott szét fönn, a ma­gasban . . . A pásztor pénzt kapott, köszönt, távozott. A gyermekek pedig indultak vissza az ide­genekkel. Sok asszony nem bírta el a csodák terhét : az erdőszéli kápolna keresztje előtt órák hosszat imádkoztak. Mondták : hogy inegkönnyültek. A gyermekek pedig nőttek csodamódon. Még megjelentek tavaszon a fürdőzők között, de már Petru ritkábban fogta meg a Fruzina kezét s ha megfogta, sokáig ott fejtette a magáéban s a szeme is, mintha keresett volna valamit a leány szemeiben. Egyszer aztán megtalálta a nyitját a dolognak : — Hol lakik a Te apád Fnizina? - kér­dezte melegséggel. ’ — Odalenn Dobollón — felt a leány, mint aki nem tudja miről van szó. — Te Fruzina! Én sem lakom onnát messzire, csak Szita-Bodzán. Ha az ősszel haza megyünk, úgy Szent-Anna napja után, én elmegyek a te apádhoz s megmondom I neki, adjon nekem téged, jó lesz-e Te Fru- j zina ? , A leánynak torkán akadt a szó. Pedig tudta, hogy egyszer ennek így kell lenni. Es eljött a Szent-Anna napja. Elmentek a fürdőzők is. Akik visszajöttek a következő esztendőben, már nem találták ott a két gyer­meket, Petrut. s Fruzinát. . . , 11. Esztendők teltek, mióta Petin s Fruzina eltűntek Bál vári yosfüredrő I. Hiányukat érez- I ték azok, kiket kalauzolgatni vagy egyéb- ! ként szoktak szolgálni. De a hiányt hamar feledik az emberek. Vagy talán megszokják többi életjelenségeik közt látni. Mert nem lemondás az, mit annyi esetben annak ne- I veznek, pusztán a hiány megszokása. Petruékhiányát is megszokták. Úgy elfeled­ték őket, mintha sohse lettek volna. Pedig újra megjelentek. Pénzes Nagy János, torjai módos parasztgazda vette észre, hogy a tó­nál egy pásztor van, aki mintha szebben fújná pásztorkürtjét, mint az eddigiek. Az i arcáról megelégedés, sőt öröm áradozik s két: 1 nagy szemével olyan szeliden néz, hogy az ! első ránézéssel sympathiát érez iránta. Petru volt, Senki sem kérdezte a nevét se, ő sem mondta, nem volt már rá szüksége az em­bereknek. Csak egy takaros, csinos katrincás leánynak élt, ki vasárnaponként ki-kirándult a tóhoz a közeli faluból, ahol a parasztgazda mindenes cselédje volt. Csókok estek, furulya szólt, ki törődött a juhokkal ? Szegény em­bernek szegény a szerelme is. Kétfelé szolgálnak ketten, inig házra, jó­szágra valót gyűjtenek. De ennek a szere­lemnek ezer édessége a csók, pásztorkürt, furulyaszó s egy nóta : ..St-ii tu" . . . Ili. Fruzina községében két idegen ur járt. Székely lányokat kerestek Bukarestbe. Gaz­dag keresetet, szép ruhákat s könnyű szol­gálatot Ígértek. Fnizina agyában gondolat született. Hátha ő is elmenne a többi lányok­kal ? Házra, jószágra mihamar gyűlne a pénz. Talán még Petru is megörül neki. Csalódott. A közeli vasárnap, melyen újra kiment a tóhoz s elmondta Petrunak a történteket, sajátos gondolatát: Petru abbahagyta az ölelést, kirántotta karját s messzelökte a le­ányt magától ... A leány pityeredéit ajakkal, könnytelt szemekkel nézett vissza rá, de kö­zeledni nem mert, Hát csakugyan nem engedsz Petru ? Elmehetsz, de találkozunk mi még ez­után is, még ha elmégy, akkor is találko­zunk s akkor, úgy segítsen.a domne, igy te­szek né, ezzel a kürttel, igy ne ... . . . . S magasra emelt pásztorkürtjével úgy suhintott le a levegőben, hogy a külső, kür­töt befogó háncs kígyóként omlott le a gyönge alkotmányról. A leány lábai elé hajította a k r Ihm BAR TEA BELI & aszta!»* telepe & NAGYKÁROLY, Majtény-utca 13. szm alatt. . II Elvállal minden szakba vágó munkálatok teljesítését, u. m.: épület-, üzlet-, portait berendezéseket a legszolidabb napi árak mellett. — Kartársai részére jutányos árért teljesít gyalulásokat és gépmunkálatokat. l

Next

/
Thumbnails
Contents