Közérdek, 1911. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1911-04-15 / 15. szám
15-ik Szám. április 15 KÖZÉRDEK 3-ik oldal: Ruhát fest és vegyileg tisztit = Nagykároly, = a római kath. templom mellett. Alapittatott 1902. A gyermeki fogékony, romlatlan lélek önkénytelenii] formálódik, alkalmazkodik a segéd úréhoz. A segéd nr hatalma, a segéd ur akarata szuggesztiv érővel bir akaratára és az inas igeként lesi annak kijelentéseit. A falusi iskolából magával hozott csekélyke tudással,.primitiv életismerettel mohón szedi magába az uj életkörülmények által nyújtott tanításokat. A segéduraknak eszmecseréje foglalkoztatja a természetes erővel megáldott agyat, a véletjenségből kihallgatott vagy meghajlásra szánt fejtegetések, a tetszetős jelszavak, termékeny talajba hullanak. Mert a természetes ésszel, gyors felfogással megáldott serdülő ifjonc szinte éhes a tanulásra és ha tanulásra alkalma nyílik, mohón szedi magába a tudományt, legyen az bármilyen is. Nézzük csak meg az inasok számára felállított iskolákat, A faluról felkerült egyszerű gyerek legtübbnyire mohón lesi a tanító szavait, igyekszik elsajátítani azt, mit otthon elmulasztott és ha jó kezekbe kerül, a pár esti órán szerzett tudásával inasévei alatt elég szépen kiművelődik. Pedig fáradt testtel, sokszor elcsigázva álmosan fii ott a nehéz napi munka után, mégis örül, hogy tanulásra alkalma nyílik. Minél jobban közeleg a felszabadulás ideje, annál jobban igyekszik - és ez természetes is közeledni ahhoz az eszközhöz, melyhez mint segéd majdan tartozik. Tetszik neki, hogy ő számottevő tagja leszen egy társadalomnak, mely az életben szerepel, sőt meglehetős hangosan viselkedik. Hiszen már inaskorában szervezik őket, már akkor is „ifju-munkás“ kizsarolt, kiuzsorázott, éhbérért dolgozó, a szakszervezet tanítása szerint. Ezek ellen a tanítások ellen azután hiába való minden küzdelem. Az emberi ösztön, az emberi leiken uralkodó törvények hatása alatt ellenállhatatlanul történik ez igy. Ha valakibe belevésődik az, hogy elnyomott, hogy a viliig vele szemben nem igazságos, önkénytelenül is oda húz, hol védelmet találni re* ménykedik. Es ha már úszik az az árral, onnan visszatéríteni nem igen lehet. Még jobb meggyőződése ellen sem fordul már vissza, már azért sem hagyja a zászlót, mert fél a fűztől, mely felégette a visszavonulás hídjait. Az az eredmény, melyet a munkaadók szövetségéi rövid fénállásuk óta a munkásviszonyok javulásában felmutathatnak, reménnyel töltheti el őket, hogy a jövőben újabb nagyobb sikereket arathatnak. Még eddig nem mívelt, parlagon heverő térre ' is kiterjeszthetik most már figyelmüket. Pro- grammjukba fel kell venni a jövő munkás- nemzedék szervezését már abban a korban, midőn lelkűk még szabad, midőn még befogadják azokat a tanításokat, melyek elvonják őket a jelszavakkal győzedelmeskedő osztályharcot prédikáló tanítások hatása alól. Igaz, hogy ez pénzáldozátba kerül és intenzív működést kíván. Tanoneotthonok felállítása már régi terv és sokat segíthetne talán. Mindent azonban ettől reményeim utópia, mert hazai vívmányaink ellenkeznek vele. A mesterek szövetségeinek ezen a téren is síkra kell szállniuk és egyöntetűen eljárni, mint azt tetszik, mondjuk pl. aszennv- konkurrencia, a munkavállalás vagy akár a munkások túlkapásai ellen való védekezésükben. A nyereség, melyet a jövő fáradozásukért hozna, bízvást fölérne azzal a fáradsággal, melyet erre fordítanak. Ha visszatekintünk a múltba, a céhrendszer idejére, azt látjuk, hogy a céhmestereknek elsőrendű és legnagyobb kötelességük volt az inasképzésre való felügyelet. A céh valósággal apja, nevelője volt a jövő munkásnemzedéknek és az inasévek eltörölhetetlen nyomokat véstek az ifju- munkás fogékony leikébe. A szabad kereske- ' delmi és ipari rendszer világában nagyon is másodrendű kötelességévé sülyedt a mestereknek az inasképzés. A mesternek sem ideje, sem kedve, hogy ilyen kicsiségekre fecsérelje idejét. Ezért siklott ki kezeik közül az inas jövője, lelki világa, szeretete és tisztelete egyaránt. Pedig ennek visszahóditása most már égetően szükséges igazán. A szövetségeknek kötelességük lenne módot keresni erre. Szer- vezetük segélyével állandó és folytonos ellenőrzés alatt tarthatnánk azokat a mestereket, kik inasképzéssel foglalkoznak. Utasításokat dolgozhatnának ki minden egyes szakmában külön, melyeket megtartani a szövetségi elvből folyó kötelessége lenne minden szövetségi tagnak. Es ebben bizton hiszem, kész segítőtársakra találna a szövetség nemcsak a hatóságokban, hanem a munkásifjuság tanítóiban is. Az „ifju-munkások“ szervezetei ellenében kötelező ifjúsági egyesületek felállítása vezetne célhoz, hol az inas bő alkalmat találna a kényszer látszata nélkül az önművelésre. Az ifjúsági egyesületet olyanná kellene varázsolnia a szakmaszerinti szövetségeknek, hogy az ifju-munkás benne igazán jól érezze magát és többre becsülje a másik egyesületnél. Ezen ifjúsági egyesületek szerr vei ügyelnének fel azután az inas műhelyi képzésére is és gondoskodnának arról, hogy az ifjút ne érhessék olyan bántalmak, minők manapság még itt-ott előfordulnak egyes iparosok műhelyeiben. Mennyire megváltoznék egyszerre a helyzet! Az inas, ha látná, hogy a szövetség lelke őrködik felette, hogy for- i dúlna oda, mestere felé ! Mert a szeretet J szeretet termel, bizonyítják ezt azok a tanítók, kik szeretettel foglalkoznak az inassal. Még segédkorukban is szívesen felkeresik őket és hálával gondolnak reá, meri szeretettel emelte magához, az embert, a jövő iparosát látta benne és nem mint a szociá- listák elhitetni szeretnék, az igavonó állatot. Fest és vegyileg tisztit mindennemű ruhákat kifogástalanul és a legszebben KONCZ JÓZSEF DEBRECEN, Arany János-utca 10. tönkretett szerszámot, ki még mindig szoborként állt mellette, hova előbb Petruja lökte el magától. S a szerető gorombasága megérlelte akaratát : megyek. Csak azért is. , Petru a juhok után indult. Észre se akarta venni többé a leányt. Úgy tett, mintha mi sem történt volna vele . . . Sem senkivel . . . S pár pillanatra rá ismét szólt a furulyaszó : „Stii tu" . . . IV. Pénzes Nagy János Torja falujának kellős közepén székelt hatalmas, kastélyszerü parasztházában. Trónolt és uralkodott számtalan cselédje fölött, kik mindnyájan szertejárának Torja határiban, őrizvén Pénzes Nagy .János uramnak töméntelen juhát, kecskéjét és teheneit. Apájától örökölt nagy vagyonát maga gyarapította ennyire 38 éves, fekete bajuszu, csinos ember volt, kinek csak nem régen halt meg a felesége. A faluban sok rosszat nyelveltek az eset fölött, kiváltképen az asszonyok, de melyik törvény teszen a pletykából igazságot ? ! Nagy János uram azért vigan élte világát, senkivel nem törődvén. Szokása szerint minden ősszel bejárt Bukarestbe, mely neki fővárosa volt, hol eladhatta sok marháját, sok pénzt harácsolva értük. így esett egyszer, hogy felesége halála után harmadik őszre ismét berándult. És sokáig odamaradt. A barátai már aggódtak érte. És mikor már tudakozódni akartak utána, egyszerre hazaállitott Pénzes Nagy János. De nem egyedül. Feleséget is hozott magával : kényes, rangos oláh dámát, ki egy keveset magyarul is tudott. Cifra, gyenge volt a lelkem, még a ruhája is, mintha csupa selyem lett volna. Emlegette, hogy ő ismeri is ezt a vidéket, de Pénzes Nagy János sohasem vette észre. (Mi is van azon észreveni való, ha egyszerre valaki lelkében kiabálva szólal sok emlék, mi is volna azon különös, ha megszólal fa, fű, virág : „Stii tu . . .) VI. Pénzes Nagy János a felesége markába tette volna a világ minden kincsét, zengő aknáját, énekelő fáját, csak ne félt volna, ne reszketett volna úgy az éjszakától. Nappal vidám, csicsergő madárka volt, de éjjel félt, mintha kísértetek jártak volna, fehér lepedőben . . . Nagy Jánosnak azt tanácsolta valaki, hogy szórakoztatta asszonyát. Vigye a közeli Büdös barlanghoz, Bálványos várhoz, vigye el a Szent-Anna tavához . . . Pénzes Nagy János megtette. Az asszonyka vonakodott, de ura rábeszélte ... És késő őszi napnak délutánján ott állottak a szomorú tó partján. Az asszonyka szive repesett a sok széptől, mi körülvette. Könnye is kiesett. (Vájjon minek, miért volt az a könnyű ?) Nagy János még több örömet akart szerezni. Pásztort hivatott, aki kürtjébe fújjon. Nemsokára ott volt az is. Illedelmesen köszöntötte az idegeneket. Torzonborz szakálla, nagy haja ijesztővé tették, de nagy szemei fiatalságát hirdették. Elővette kürtjét, szájához emelte, egy pillantást vetett még az asszonyra és^. . . halálijesztő arccal kapta el a szájától, emelte a magasba, hogy lesújtson vele ismét, lesújtson egy asszony életére . . . A magasba emelt kürt kihullt kezeiből... elhagyta minden ereje. Visszarohant birodalmába, a rengetegbe s nem hagyott semmit maga után, csak egy bámuló férjet, ki egy ájult asszonyt tartott kezei közt s egy pásztorkürtöt, melyről nem tudhatni, hogy vájjon szólal-e meg többé a szomorú tónak partjain . . . Pénzes Nagy János öregségében is hiven ápolja egész életében- beteg feleségét. Az ágy felett régi pásztorkürt lóg, a háncsa lelóg már róla ; a kürt végén két szó van bevésve, nehéz, durva kezek vésték, nehéz durva betűkkel, iráshibásan: „Stii tu“ . . . Emlékszel-e ? . . . Bizonyosan emlékszik, kinek e szavak szóltak. A Szent-Anna tava pedig nyugodtan, csendben szomorúan fekszik százados hegyei közt. Nyugalmát nem zavarja a pásztorkürt érzces hangja . . . . . . Az utolsó pásztor úgy futott el egy asszony elől, halálos sáppadtan . . . Ha fá| a feje, ne tétovázzék, hanem használjon azonnal BeretTTSuS-^psiSlZitlllá/t, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migrain és fejfájást elmulasztja. Ara 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti: Borotvál Tarnál gyógyszarész Kiipeiton. Orvosok ál tál ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.
