Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)
1910-02-05 / 6. szám
1910 február 5. KÖZÉRDEK 3 A „részletfizetés“ uzsorája. Részletfizetés! Ez a csatakiáltás, mintha kisé alább hagyott volna. Az aj végrehajtási törvény kissé megszorította a mindent részletre eladók eladási kedvét s a sommás perek légiója, mely ezekből az ügyletekből származott, mintha valamelyest megcsappant volna az egész ország birói karának legnagyobb örömére. Ám az aranjnezi szép napok eljövetelét mutató korszak hamar elmúlt. A részletkereske- dők egy része ugyan becsukta a boltot, de csak azért, hogy helyet adjon az uj és újabb vállalkozóknak, akik még mindig, sőt még inkább merészelik portékáikat a szegényebb néposztálynak, csekély részletekre, de annál busásabb árak mellett eladni. S folyik a részletüzlet vígan tovább. Mindent, mindent kaphatunk részletre az ágyteritőtől fel egészen a Brownig pisztolyig, a fogpiszkálótói egészen a Uchatius ágyúig. A for- télyos részletügynökök, különféle álruhákba öltözve, mindig megtalálják a módját a közönség becsapásának s mindenkor lesznek naiv hiszékenyek, akik felülnek mindama maszlagoknak, melyeket a rutinirozott álkereskedő, legtöbbnyire álhirlapirók beadnak nekik. S nem lehet ellenük védekezni. Mert majd hazafias könyvek, hazafias célokat sejtető sorsjegyek, majd tényleg tisztességes jótékony egyesületek segélyezését mondják a célnak s csak mikor a kámpány már lezajlott, veszi észre a becsapottak tábora, hogy bizony ismét csak hiszékenysége áldozatául esett s a, célt melyet vásárlásával előmozdított, nem szolgálta az eszköz, amellyel azt véghez vitte. A részletre jelszó most is éppen úgy dühöng, mint annak előtte, csak valamivel óvatosabbak az eladók. A vevők, azok még ma is épp olyan könnyen hívők, mint a régi időkben, amikor még az uj végrehajtási törvényt nem alkották meg azok, akik ezzel ennek a lehetetlen kereskedelemnek egyszer s mindenkorra vé get akartak vetni. Oh, de minő nagyott csalódott az, kinek célja volt a szegény hiszékeny népnek segítségül sietni a nálánál rosszabb, kitanultabb ügynökökkel szemben. Most már láthattuk, hogy az a pillanatnyi ijedelem, melyet az uj törvény ezekben a kereskedőkben keltett, hamarosan véget ért s ime, most már rá sem hederitve, éppen úgy folytatják kisded játékaikat, mint a múltban, semmi sem gátolja őket abban, hogy köny- nyelmü hitelezéseikkel bajba ne rántsák azt a fogyasztó közönséget, amelynek sem azokra az irodalmi termékekre, melyeket részletekre árusítanak, sem azokra a fényképező gépekre, lőfegyverekre s egyéb felesleges holmira szükségük nincsen, amellyel a részletkereskedők ez ország lakosságát oly túlontúl elárasztják. Az uj törvény tehát mit sem változtatott a régi helyzeten. Nem változtatott pedig azért, mert a gyakorlat nem foganatosítja a törvényt abban az intencióban, amelyben az alapítójuk megalkotta. Nem védi a kisembereket, azaz nem jobban, mint annak előtte, éppen hogy a fizetéssel bírók illetményének letilthatatlan részét emelte kétszeresére. De azt, amit gondoltak, hogy a kétszobás és az alatt állók bútorzatát ne lehessen bántani, vagyis hogy a családok existenciáját ne lehessen a végrehajtások s azok foganatosításával feldúlói, ezt az uj törvény éppen alkalmazásának módjában nem tudta behozni s igy a kisember érdeke e téren védelemben tovább sem részesül. Részletre! Hangzik fel újból a már elte- metetnek hitt jelszó s a részletre vevők keserves könnyei áztatják továbbra is a hazai talajt, az uj törvény alkotóinak legnagyobb keservére. A szekszárdi Kaszinó közgyűlése. Ritka, sőt el lehet mondani, hogy eddig még sohasem tapasztalt, nagy arányú érdeklődés mellett folyt le f. évi január 30-án a szekszárdi kaszinónak évi rendes közgyűlése. A kaszinó összes helyisége zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel. Suttogás itt is, ott is, félhangos, sőt hangos kapacitáció egyik vagy másik jelölt érdekében, mert mondani sem kell, a közgyűlés a választás jegyében folyt le s a nagyobb érdeklődést a vezető igazgatói állás betöltése okozta. Dr. Kramolin Gyula járásorvos ésj dr. Szentkirályi Mihály polgármester állottak egymással szemben, mint vezető igazgató-jelöltek s amint már múlt heti számunkban előre jeleztük, dr. Kramolin Gyula lett a győztes. Nem az itt azonban a fontos, hogy ki nyert, ki maradt kisebbségben.. Bármennyire értékeljük is az uj igazgató egyéni jeles tulajdonságait, bizonyos lehaugoltsággal kell konstatálnunk, hogy szekszárdi Kaszinónak mégis határozott — vesztesége van. Simontsits Elemér volt igazgatónak meg- másithatlan elhatározása foly’tán való távozása ugyanis kétségtelenül nagy csapás a szekszárdi Kaszinóra nézve. Nem lekicsinylése ez az uj erőknek, csak méltatása, elismerése a távozó érdemeinek. A szekszárdi Kaszinó uj otthonának megszerzése, a mellette elvonuló korzó, a Simontsits könyvtár létesítése s az a gyűjtések történetében páratlanul álló eset, hogy egy-két év alatt a semmiből 30 ezer koronát hozott össze a Be- zerédj-szobor alapra, holott a Garay-szoborra csak 40 év alatt gyűjtöttünk ennél valamivel, alig nagyobb összeget, mutatja az ő erős kezét alkotó, teremtő energiáját. Félünk, bogy távozása végzetes lesz a kaszinóra, kivált most, amikor az adómentes évek leteltével nemsokára megszaporodnak a kaszinó terhei. Az ő félreállásával kaszinónkat fenyegető katasztrófát az elharapódzott igények, követelések lefokozása, a tagok összetartása, az egymást megértés és a megbecsülés s a bizalmas, meleg, barátságos, élénk kaszinói élet megteremtése mérsékelheti, háríthatja el csak. Az élénk, érdekes gyűlés lefolyása a következő volt: A közgyűlést Simontsits Elemér igazgató 11 órakor nyitotta meg. A határozatképesség konstatálása után indítványára korelnöknek dr. Beöthy Károlyt, körjegyzőnek pedig dr. Perczel Bélát választották meg. Ezután Simontsits Elemér igazgató terjesztette elő kimerítő évi jelentését. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg az elhunytakról; Borzsák Endréről, Gyük Ferencről, Ilaidekker Károlyról, dr. Hangéi Ignácról, Totth Ödönről. S mély sajnálattal emlitette föl Ujfalussy Imre kilépését. Totth Ödön elhunyténak különösen meleg, őszinte sorokat szentel a jelentés, amikor a következőket mondja: „Azt hiszem mindnyájunk lelkében visszhangra találnak az ő tisztes emlékének szentelt igénytelen szavaim, mikor róla megemlékezvén, azt állítom, hogy az ő közszeretetben és köz- becsülésben állott egyénisége, lelkének finomságaival s mindvégig friss ideálizmusával, fel fogásának nobilitásával és emelkedett szempontjaival, az ő magas műveltségével, puritán jellemével és ép oly öntudatos, mint amily erős és lelkes emberbaráti érzéseivel, valamint a kaszinó iránt csaknem annak fennállása óta tanúsított odaadó érdeklődésével és kitartó ragaszkodásával ennek az egyesületnek nemcsak dísze, de egyik oszlopa is volt. Totth Ödön hosszú ideig volt ennek az egyesületnek elnöke s mindvégig választmányi tagja. Mint a kaszinó bizalmának letéteményese, ő irta meg s az akkor tartott díszközgyűlésen ő olvasta fel a kaszinó ötven éves történetét. Közel ötven évre visszamenőleg nem volt a kaszinóban olyan mozgalom, melyben az ő önzetlen buzgalma és értékes társadalmi tevékenysége szerepet ne játszott volna. Lehet moudani parexellence társadalmi lény volt. S mindvégig a mienk volt. Az ő elvesztése felett érzett fájdalmunknak, őszinte sajnálatunknak és emléke iránti nagyrabecsülésünknek akartam kifejezést adni akkor, amikor a közélet terén kiérdemelt babérjai mellé, _ ravatalára koszorút tettem a kaszinó nevében. Üde, de mert igazi volt, hervatag is volt koszorúnk virága ; mintha azt a barátságot akarta volna gymbolizálni, melyet megannyi méltatlan csalódás dacára társas összejöveteleinken magasztalni soha meg nem szűnt. De amint nem hervadnak el soha azok az érdemek, melyeket ő a szekszárdi kaszinó Lntartása, e kaszinó tekintélyének öregbítése és színvonalának emelése körül szerzett, éppen úgy maradandónak kell lenni annak az elismerésnek is, mely őt a mi részünkről megilleti. Azért indítványozom, mondja ki a közgyűlés, hogy amikor Totth Ödön elhunyta felett őszinte sajnálkozásának ad kifejezést, egyszersmind osztatlan elismeréssel örökíti meg az egyesület évkönyveiben az ő tisztes emlékezetét.“ A jelentés ezután beszámol a kaszinó megnyugtató anyagi helyzetéről s többek között ezeket mondja : Általában csak annyit akarok megemlíteni, hogy amortizációs kölcsöneinkre, valamint régi folyó számla tartozásunkra a részletfizetések pontosan eszközöltetvén, a kaszinónak eredetileg 227T02 koronában fennállott tartozása ma már csak 209 728 kor. 83 fillért tesz ki, a házvétel időpontjától letelt néhány év alatt tehát 17'373 kor. 17 fillér tartozás lett letörlesztve, vagyis a kaszinó anyagi helyzete e rövid egynéhány év alatt ennyivel javult. Igen körültekintő gazdálkodásra van azonban szükség igeu tisztelt közgyűlés, mert készülnünk kell az ingatlanok után fizetendő adók emelkedésére, aminek bekövetkeztével kiadásaink természetesen szaporodni fognak. A könyvtár 64 kötetből álló 41 müvei gyarapodott s jelenleg 2589 műből áll 3553 kötetben. A jelentés ezután áttér a vállalkozókkal való kísérletezésre s a távozó igazgató a kaszinói élet elevenségét egy megfelelő vállalkozó kedvező beállításától reméli. Megemlékezik végre Bezerédj Pál jubileumáról s a következő meleg szavakkal adóz a halhatatlan érdemeknek s jelenti be a tisztikar lemondását. „Igen tisztelt közgyűlés ! A folyó év tavaszán telik be 30 ik esztendeje annak, hogy’ a mi ka szinónk hazafias érdemekben gazdag, országszerte köztiszteletben és becsülésben álló igazgatója, Bezerédj Pál főrendiházi tag ur Öméltósága, a magyar selyemtenyésztés felvirágoztatása körül kifejtett emberfeletti tevékenységét megkezdte. Távol áll tőlem, hogy e körben, melynek minden egyes tagja közvetlen közelből figyelheti és ismeri Bezerédj Pál önzetlen hazaszeretetének teremtő erejét, az ő világra szóló sikereit és érdemeit ismertetni akarja. Csupán arra akarok alkalmat adni, hogy a kaszinó közszelleme szép hagyományaihoz képest elismeréssel adózva az érdemesnek, önmagához méltóan megnyilatkozhassék. És azért indítványozom, hogy Bezerédj Pál Öméltóságát, a magyar történelem nagyjai közé soroló áldásos tevékenységének 30 ik évfordulója alkalmából, a szekszárdi kaszinó hazafias elismerésének és nagyra becsülésének nyilvánítása mellett közgyűlési jegyzőkönyvi kivonatban üdvözölje. Midőn még úgy a magam, mint a kaszinó tisztikara és választmánya nevében hálás köszö- netemet nyilvánítom azon megtisztelő bizalomért, amellyel bennünket a múlt évben is kitüntetni méltóztattak, kérem fogadja a kaszinó közgyűlése őszinte nagyrabecsülésem nyilvánítását.“ Ezután elfogadták a Rácz József pénztárnok által előterjesztett számadást és költségvetést s neki a felmentvényt megadták. Ekkor két szavazatszedő bizottságot választottak. Az I-ső bizottság elnöke: Hoffmann Sándor, tagjai: Sass László és Kenézy László, a Il ik bizottság elnöke : Áldor Ödön, tagjai: Tekus Vilmos és Matzon Kálmán lettek. A szavazás ritka nagy érdeklődés mellett délután 4 óráig folyt, amikor azt lezárták. Beöthy Károly elnök az eredményt este 6 órakor a kö vetkezőkép hirdette ki: Ügyvezető-igazgató lett: dr. Kramolin Gyula (110). Helyettes igazgató: Bodnár István (116). Vidéki tagok sorából: Igazgató: Bezerédj Pál (171) Háznagy: Bajó János (110). Ügyész: dr. Török Ottó (170). Pénztárnok : Rácz József (168). Könyvtárnok: Holub János (170). Jegyző: dr. Perczel Béla (109). Választmányi tagok: Ágoston István (160), Bajó Pál (114), Beke Ferenc (165), dr. Beöthy Károly (117), dr. Éry Márton • (166), dr. Fent Ferenc (167), Fink Kálmán (116), Forster Zoltán (164), Hazslinszky Géza (156), dr. Herczeg Gyula (168), Hoffmann Sándor (163), Kurz Vilmos (114), Leopold Sándor (106), dr. Leopold Kornél (140). Mathis Kálmán (162), Molnár József (165), Őrffy Lajos (169), Simontsits Elemér (164) uj, dr. Szentkirályi Mihály (94), Salamon Iván (115), dr. Steiner Lajos (168), dr. Tanárky Árpád (114) uj, Tihanyi Domokos (165), Tóth Károly (164), Török Béla (160), Wigand János (122). Vidéki választmányi tagok : Vilczek Sándor (166), Sass László (165), Sztankovánszky János (165), Jeszenszky Andor (166) Az eredmény kihirdetését, mely a hivatalos lista győzelmét jelentette, harsány éljenzéssel, sőt tapssal vették tudomásul. Végül Beöthy Károly dr. elnök az elismerés meleg hangján emlékezett meg az eltávozott igazgatóról s indítványozta, hogy emléke jegyzőkönyvileg is megörökittes8ék. S hogy a szeretet, őszinte ragaszkodás mennél közvetlenebb módon nyerjen kifejezést, indítványára bizottságot küldtek ki a volt igazgatóhoz, hogy a kaszinó háláját, elismerését élőszóval is tudtára adják. A bizottság tagjai voltak : dr. Leopold Kornél, Wigand János, id. Eibach Ödön, Áldor Ödön és Hoffmann Sándor.
