Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)

1910-02-05 / 6. szám

1910 február 5. KÖZÉRDEK 3 A „részletfizetés“ uzsorája. Részletfizetés! Ez a csatakiáltás, mintha kisé alább hagyott volna. Az aj végrehajtási törvény kissé megszorította a mindent részletre eladók eladási kedvét s a sommás perek légiója, mely ezekből az ügyletekből származott, mintha valamelyest megcsappant volna az egész ország birói karának legnagyobb örömére. Ám az aranjnezi szép napok eljövetelét mutató korszak hamar elmúlt. A részletkereske- dők egy része ugyan becsukta a boltot, de csak azért, hogy helyet adjon az uj és újabb vállal­kozóknak, akik még mindig, sőt még inkább merészelik portékáikat a szegényebb néposztály­nak, csekély részletekre, de annál busásabb árak mellett eladni. S folyik a részletüzlet vígan tovább. Mindent, mindent kaphatunk részletre az ágyteritőtől fel egészen a Brownig pisztolyig, a fogpiszkálótói egészen a Uchatius ágyúig. A for- télyos részletügynökök, különféle álruhákba öl­tözve, mindig megtalálják a módját a közönség becsapásának s mindenkor lesznek naiv hiszéke­nyek, akik felülnek mindama maszlagoknak, me­lyeket a rutinirozott álkereskedő, legtöbbnyire álhirlapirók beadnak nekik. S nem lehet ellenük védekezni. Mert majd hazafias könyvek, hazafias célokat sejtető sors­jegyek, majd tényleg tisztességes jótékony egye­sületek segélyezését mondják a célnak s csak mikor a kámpány már lezajlott, veszi észre a be­csapottak tábora, hogy bizony ismét csak hiszé­kenysége áldozatául esett s a, célt melyet vásár­lásával előmozdított, nem szolgálta az eszköz, amellyel azt véghez vitte. A részletre jelszó most is éppen úgy dü­höng, mint annak előtte, csak valamivel óvato­sabbak az eladók. A vevők, azok még ma is épp olyan könnyen hívők, mint a régi időkben, amikor még az uj végrehajtási törvényt nem al­kották meg azok, akik ezzel ennek a lehetet­len kereskedelemnek egyszer s mindenkorra vé get akartak vetni. Oh, de minő nagyott csalódott az, kinek célja volt a szegény hiszékeny népnek segítségül sietni a nálánál rosszabb, kitanultabb ügynökök­kel szemben. Most már láthattuk, hogy az a pillanatnyi ijedelem, melyet az uj törvény ezek­ben a kereskedőkben keltett, hamarosan véget ért s ime, most már rá sem hederitve, éppen úgy folytatják kisded játékaikat, mint a múlt­ban, semmi sem gátolja őket abban, hogy köny- nyelmü hitelezéseikkel bajba ne rántsák azt a fogyasztó közönséget, amelynek sem azokra az irodalmi termékekre, melyeket részletekre árusí­tanak, sem azokra a fényképező gépekre, lő­fegyverekre s egyéb felesleges holmira szüksé­gük nincsen, amellyel a részletkereskedők ez ország lakosságát oly túlontúl elárasztják. Az uj törvény tehát mit sem változtatott a régi helyzeten. Nem változtatott pedig azért, mert a gyakorlat nem foganatosítja a törvényt abban az intencióban, amelyben az alapítójuk megal­kotta. Nem védi a kisembereket, azaz nem job­ban, mint annak előtte, éppen hogy a fizetéssel bírók illetményének letilthatatlan részét emelte kétszeresére. De azt, amit gondoltak, hogy a kétszobás és az alatt állók bútorzatát ne lehessen bántani, vagyis hogy a családok existenciáját ne lehessen a végrehajtások s azok foganatosításával feldúlói, ezt az uj törvény éppen alkalmazásának módjában nem tudta behozni s igy a kisember érdeke e téren védelemben tovább sem részesül. Részletre! Hangzik fel újból a már elte- metetnek hitt jelszó s a részletre vevők keserves könnyei áztatják továbbra is a hazai talajt, az uj törvény alkotóinak legnagyobb keservére. A szekszárdi Kaszinó közgyűlése. Ritka, sőt el lehet mondani, hogy eddig még sohasem tapasztalt, nagy arányú érdeklő­dés mellett folyt le f. évi január 30-án a szek­szárdi kaszinónak évi rendes közgyűlése. A kaszinó összes helyisége zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel. Suttogás itt is, ott is, félhangos, sőt hangos kapacitáció egyik vagy másik jelölt érdekében, mert mondani sem kell, a közgyűlés a választás jegyében folyt le s a nagyobb ér­deklődést a vezető igazgatói állás betöltése okozta. Dr. Kramolin Gyula járásorvos ésj dr. Szentkirályi Mihály polgármester állottak egy­mással szemben, mint vezető igazgató-jelöltek s amint már múlt heti számunkban előre jeleztük, dr. Kramolin Gyula lett a győztes. Nem az itt azonban a fontos, hogy ki nyert, ki maradt kisebbségben.. Bármennyire ér­tékeljük is az uj igazgató egyéni jeles tulajdon­ságait, bizonyos lehaugoltsággal kell konstatál­nunk, hogy szekszárdi Kaszinónak mégis határo­zott — vesztesége van. Simontsits Elemér volt igazgatónak meg- másithatlan elhatározása foly’tán való távozása ugyanis kétségtelenül nagy csapás a szekszárdi Kaszinóra nézve. Nem lekicsinylése ez az uj erőknek, csak méltatása, elismerése a távozó érdemeinek. A szekszárdi Kaszinó uj otthonának megszerzése, a mellette elvonuló korzó, a Simont­sits könyvtár létesítése s az a gyűjtések történe­tében páratlanul álló eset, hogy egy-két év alatt a semmiből 30 ezer koronát hozott össze a Be- zerédj-szobor alapra, holott a Garay-szoborra csak 40 év alatt gyűjtöttünk ennél valamivel, alig nagyobb összeget, mutatja az ő erős kezét alkotó, teremtő energiáját. Félünk, bogy távozása végzetes lesz a kaszinóra, kivált most, amikor az adómentes évek leteltével nemsokára megszaporodnak a kaszinó terhei. Az ő félreállásával kaszinónkat fenyegető katasztrófát az elharapódzott igények, követelé­sek lefokozása, a tagok összetartása, az egymást megértés és a megbecsülés s a bizalmas, meleg, barátságos, élénk kaszinói élet megteremtése mérsékelheti, háríthatja el csak. Az élénk, érdekes gyűlés lefolyása a kö­vetkező volt: A közgyűlést Simontsits Elemér igazgató 11 órakor nyitotta meg. A határozatképesség konstatálása után indítványára korelnöknek dr. Beöthy Károlyt, körjegyzőnek pedig dr. Perczel Bélát választották meg. Ezután Simontsits Elemér igazgató terjesz­tette elő kimerítő évi jelentését. Kegyeletes sza­vakkal emlékezett meg az elhunytakról; Borzsák Endréről, Gyük Ferencről, Ilaidekker Károlyról, dr. Hangéi Ignácról, Totth Ödönről. S mély saj­nálattal emlitette föl Ujfalussy Imre kilépését. Totth Ödön elhunyténak különösen meleg, őszinte sorokat szentel a jelentés, amikor a következőket mondja: „Azt hiszem mindnyájunk lelkében vissz­hangra találnak az ő tisztes emlékének szentelt igénytelen szavaim, mikor róla megemlékezvén, azt állítom, hogy az ő közszeretetben és köz- becsülésben állott egyénisége, lelkének finom­ságaival s mindvégig friss ideálizmusával, fel fogásának nobilitásával és emelkedett szempont­jaival, az ő magas műveltségével, puritán jellemével és ép oly öntudatos, mint amily erős és lelkes emberbaráti érzéseivel, valamint a ka­szinó iránt csaknem annak fennállása óta tanú­sított odaadó érdeklődésével és kitartó ragasz­kodásával ennek az egyesületnek nemcsak dísze, de egyik oszlopa is volt. Totth Ödön hosszú ideig volt ennek az egyesületnek elnöke s mind­végig választmányi tagja. Mint a kaszinó bizal­mának letéteményese, ő irta meg s az akkor tartott díszközgyűlésen ő olvasta fel a kaszinó ötven éves történetét. Közel ötven évre vissza­menőleg nem volt a kaszinóban olyan mozgalom, melyben az ő önzetlen buzgalma és értékes társadalmi tevékenysége szerepet ne játszott volna. Lehet moudani parexellence társadalmi lény volt. S mindvégig a mienk volt. Az ő elvesztése felett érzett fájdalmunknak, őszinte sajnálatunknak és emléke iránti nagyrabecsülésünknek akartam kifejezést adni akkor, amikor a közélet terén kiérdemelt babérjai mellé, _ ravatalára koszorút tettem a kaszinó nevében. Üde, de mert igazi volt, hervatag is volt koszorúnk virága ; mintha azt a barátságot akarta volna gymbolizálni, me­lyet megannyi méltatlan csalódás dacára társas összejöveteleinken magasztalni soha meg nem szűnt. De amint nem hervadnak el soha azok az érdemek, melyeket ő a szekszárdi kaszinó Lntartása, e kaszinó tekintélyének öregbítése és színvonalának emelése körül szerzett, éppen úgy maradandónak kell lenni annak az elismerésnek is, mely őt a mi részünkről megilleti. Azért indítványozom, mondja ki a közgyűlés, hogy amikor Totth Ödön elhunyta felett őszinte saj­nálkozásának ad kifejezést, egyszersmind osztatlan elismeréssel örökíti meg az egyesület évkönyvei­ben az ő tisztes emlékezetét.“ A jelentés ezután beszámol a kaszinó meg­nyugtató anyagi helyzetéről s többek között ezeket mondja : Általában csak annyit akarok megemlíteni, hogy amortizációs kölcsöneinkre, valamint régi folyó számla tartozásunkra a részletfizetések pontosan eszközöltetvén, a kaszinónak eredetileg 227T02 koronában fennállott tartozása ma már csak 209 728 kor. 83 fillért tesz ki, a házvétel időpontjától letelt néhány év alatt tehát 17'373 kor. 17 fillér tartozás lett letörlesztve, vagyis a kaszinó anyagi helyzete e rövid egynéhány év alatt ennyivel javult. Igen körültekintő gazdál­kodásra van azonban szükség igeu tisztelt köz­gyűlés, mert készülnünk kell az ingatlanok után fizetendő adók emelkedésére, aminek bekövetkez­tével kiadásaink természetesen szaporodni fognak. A könyvtár 64 kötetből álló 41 müvei gya­rapodott s jelenleg 2589 műből áll 3553 kötetben. A jelentés ezután áttér a vállalkozókkal való kísérletezésre s a távozó igazgató a kaszinói élet elevenségét egy megfelelő vállalkozó ked­vező beállításától reméli. Megemlékezik végre Bezerédj Pál jubileu­máról s a következő meleg szavakkal adóz a halhatatlan érdemeknek s jelenti be a tisztikar lemondását. „Igen tisztelt közgyűlés ! A folyó év tavaszán telik be 30 ik esztendeje annak, hogy’ a mi ka szinónk hazafias érdemekben gazdag, országszerte köztiszteletben és becsülésben álló igazgatója, Bezerédj Pál főrendiházi tag ur Öméltósága, a magyar selyemtenyésztés felvirágoztatása körül kifejtett emberfeletti tevékenységét megkezdte. Távol áll tőlem, hogy e körben, melynek minden egyes tagja közvetlen közelből figyelheti és ismeri Bezerédj Pál önzetlen hazaszeretetének teremtő erejét, az ő világra szóló sikereit és érdemeit ismertetni akarja. Csupán arra akarok alkalmat adni, hogy a kaszinó közszelleme szép hagyomá­nyaihoz képest elismeréssel adózva az érdemes­nek, önmagához méltóan megnyilatkozhassék. És azért indítványozom, hogy Bezerédj Pál Öméltó­ságát, a magyar történelem nagyjai közé soroló áldásos tevékenységének 30 ik évfordulója alkal­mából, a szekszárdi kaszinó hazafias elismerésé­nek és nagyra becsülésének nyilvánítása mellett közgyűlési jegyzőkönyvi kivonatban üdvözölje. Midőn még úgy a magam, mint a kaszinó tisztikara és választmánya nevében hálás köszö- netemet nyilvánítom azon megtisztelő bizalomért, amellyel bennünket a múlt évben is kitüntetni méltóztattak, kérem fogadja a kaszinó közgyűlése őszinte nagyrabecsülésem nyilvánítását.“ Ezután elfogadták a Rácz József pénztár­nok által előterjesztett számadást és költségvetést s neki a felmentvényt megadták. Ekkor két szavazatszedő bizottságot válasz­tottak. Az I-ső bizottság elnöke: Hoffmann Sán­dor, tagjai: Sass László és Kenézy László, a Il ik bizottság elnöke : Áldor Ödön, tagjai: Tekus Vilmos és Matzon Kálmán lettek. A szavazás ritka nagy érdeklődés mellett délután 4 óráig folyt, amikor azt lezárták. Beöthy Károly elnök az eredményt este 6 órakor a kö vetkezőkép hirdette ki: Ügyvezető-igazgató lett: dr. Kramolin Gyula (110). Helyettes igazgató: Bodnár István (116). Vidéki tagok sorából: Igazgató: Bezerédj Pál (171) Háznagy: Bajó János (110). Ügyész: dr. Török Ottó (170). Pénztárnok : Rácz József (168). Könyvtárnok: Holub János (170). Jegyző: dr. Perczel Béla (109). Választmányi tagok: Ágoston István (160), Bajó Pál (114), Beke Ferenc (165), dr. Beöthy Károly (117), dr. Éry Márton • (166), dr. Fent Ferenc (167), Fink Kálmán (116), Forster Zoltán (164), Hazslinszky Géza (156), dr. Herczeg Gyula (168), Hoffmann Sándor (163), Kurz Vilmos (114), Leopold Sándor (106), dr. Leopold Kornél (140). Mathis Kálmán (162), Molnár József (165), Őrffy Lajos (169), Simon­tsits Elemér (164) uj, dr. Szentkirályi Mihály (94), Salamon Iván (115), dr. Steiner Lajos (168), dr. Tanárky Árpád (114) uj, Tihanyi Domokos (165), Tóth Károly (164), Török Béla (160), Wigand János (122). Vidéki választmányi tagok : Vilczek Sándor (166), Sass László (165), Sztankovánszky János (165), Jeszenszky Andor (166) Az eredmény kihirdetését, mely a hivatalos lista győzelmét jelentette, harsány éljenzéssel, sőt tapssal vették tudomásul. Végül Beöthy Károly dr. elnök az elisme­rés meleg hangján emlékezett meg az eltávozott igazgatóról s indítványozta, hogy emléke jegyző­könyvileg is megörökittes8ék. S hogy a szeretet, őszinte ragaszkodás mennél közvetlenebb módon nyerjen kifejezést, indítványára bizottságot küld­tek ki a volt igazgatóhoz, hogy a kaszinó hálá­ját, elismerését élőszóval is tudtára adják. A bizottság tagjai voltak : dr. Leopold Kor­nél, Wigand János, id. Eibach Ödön, Áldor Ödön és Hoffmann Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents