Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)

1910-02-05 / 6. szám

2

1910 február 5.

A leghatározottabban követeljük továbbá a bírói vizsga és ügyvédi vizsga teljes egyen- rangusitását oly értelemben, hogy az 1891. XVII. t.-c. életbelépte után szerzett bírói diploma minden további feltétel nélkül jogosítson az ügyvédi gyakorlatra.

E kérdésben semmi megalkuvást el nem fogadhatunk, mert ez fogja megadni igazi függetlenségünket, ez fogja teljessé tenni a jogszolgáltatásra annyiszor előnyősnek hangoztatott felfrissítést, ez fogja lehetővé tenni az érvényesülést arra nézve is, aki temperamentuma s alkatánál fogva inkább a függetlenebb ügyvédi hivatásra alakult ki, mint a birósági szolgálatra.

Hogy kérelmünk ezirányban is jogos, köny- nyü kimutatnunk. Bizonyságot tehet rá minden jogászember, ügyvéd, biró egyaránt, hogy a jogi tudás fokára egy szemernyit sem lehet az ügyvédi vagy bírói vizsga közti külömbségből következtetni.

A rideg valóság úgy van, hogy a bírói vizsga 3 évi, de legtöbbször 4—5 évi folytonos, a jogszolgáltatás minden ágában eltöltött egész munkaerőt igénybevevő működést kíván meg, amit a praktikus jogszolgáltatás még az ügyvédi funkcióra nézve is nagyobb gyakorlati ismeretet, de főleg nagyobb ítélőképességet és százszor nagyobb erkölcsi tőkét, igazságszeretetet és ami ezzel jár, ember szer etelel nevel a lélekben, mint a nagyrészt — 60—7U°/0 — névleges ügyvédjelölti praxis, ami csak szigorlatokra magolásból áll legtöbbször s a végén újra csak ügyvédi vizsgára készülésből.

A valóság az, hogy az ügyvédjelöltek túlnyomó nagy részénél az állandó vizsgára készül- getés miatt alig marad valami kis idő és alkalom a gyakorlati jelölti működésre.

Nem kell ettől megijedniök az ügyvédeknek, mert csak kevesen fognak a bírói pályáról az ügyvédi pályára átlépni s mert előreláthatólag nem annyira concurrens elemet nyernek ezekben, mint inkább segítő társakat a tisztességtelen cliens- fogók ellen.

A fizetésrendezés tekintetében a nagyváradiak módosított köriratában foglaltakhoz ragaszkodunk.

Hogy eddig megfelelő előmeneteli viszonyokról álmodni sem lehet, mig ily aránytalan nagy a jegyzői és gyakornoki állások száma a bírói állásokhoz viszonyítva, azt bizonyítani felesleges.

Hogy a legfiatalabb dijas gyakornok — a díjtalanokról ne is szóljunk — mikor rukkol 1300-al előbbre, hogy albiró lehessen, mikor az évenkinti kinevezés 100 körül mozog — ez is megoldott számtani rejtvény, a fullánkja a szivünkben van s annál fájóbb a szúrása, mennél nyilvánvalóbb, tarthatatlan helyzetünk.

fejlett, izmos testalkotása legott elárulta, hogy nem tétlenségben élte át java férfikorát.

— Egy kis végrehajtás van elrendelve ön ellen : fizesse ki, csekély az egész.

— Ki is fizetném én könyörgöm alássan, de hát ha most nincs munkám, hát miből fizessek. Nem tagadtam én el soha, hogy nem tartozom vele, de mikor a gyárból már négy hete elbocsátottak, hát honnan vegyek pénzt.

— Hat akkor kénytelen leszek felírni amije van, mert a törvény úgy parancsolja.

— Azt is a gazdagoknak csinálták, fakad ki a szegény ember, mikor látja, hogy veszélyben van mindene, amit egész életén át szerzett feleségével eggyütt.

— Sajnálom, de nem tehetek másként, felel a végrehajtó s indul a szoba ajtó felé.

Ott az asszony hirtelen elébe ugrik s ösz- szetett kezekkel halk hangon rimánkodva kérte: Az istenért be ne menjen a tekintetes ur, itt van a nagyobbik leányomnak a vőlegénye, aztán még faképnél hagyná a szegényt, ha megtudná, hogy milyen nagy nálunk a nyomorúság.

A végrehajtót szinte meghatotta a leánya boldogságáért aggódó édes anya könyörgése s igyekezett őt felv'lágositani. Azt nem tehetem jó asszony, mert látnom kell, hogy mit irok fel, máskép nem birom megirni a jegyzőkönyvemet.

Egy pillanatig csend lett, de az asszony úgy állt ott az ajtóban, mint aki eltökélte, hogy csak az ő holttestén keresztül léphet oda be élő ember. Aztán újra hozzáfogott a rimánko- dáshoz.

— Jómódú, vagyonos fiatal ember a leányom vőlegénye, de ha meglátja, hogy mindenünket felirják, hát még azt hiszi, hogy minket is neki kell majd eltartania, ha elveszi a Zsófikát.

KÖZÉRDEK

Legsürgősebb dolog tehát a jegyzői állások egy részének bírói állásra való átszervezése oly arányban, hogy ezáltal a helyes munkabeosztás is egyidejűleg megvalósittassék. Minden telekkönyvi hatóságnál legalább egy, nagyobb forgalmúnál 2—3 jegyzői állás is átszervezendő. A törvényszékek felebbezési tanácsainak megerősítése is kívánja, a közpolgári bíráskodáshoz minden törvényszéknél legalább 1, de a legtöbbnél 2—3 birói állás szerveztessék, hogy igy a felebbezési tanács birói és tanácselnökei a más természetű ügyköröktől megszabaduljanak és a korlátozott felebbvitelre is tekintettel, idejük legyen alaposabb tárgyalásra és határozathozatalra.

A vizsgálóbírói, cégbiztosi ügykör szintén erősen kíván birói önállósággal működő újabb erőket, a jegyzői félgyámgerenda helyett.

A büntetőtanácsok is úgy festenek igy belülről és közelről tekintve, hogy a heti 20 30

Ítéletet a tárgyalások és currentia mellett úgysem a biró foglalja írásba, hanem 95 százalékban a jegyző.

Micsoda erőpazarlás az, hogy az amúgy is a birói önállóságra régen érett, sokszor 5—7 éves birói vizsgával felszerelt jegyző munkáját a szabályok szerint még egy, illetve sokszor 2—3 bírónak át kellene vizsgálni, hogy az aláírás indokolt légijén.

A birói állások kevés volta nemcsak ott terem rossz gyümölcsöket, ahol, mint Budapesten is miatta türelmetlenül, érthető, jogos felháborodással gyüléseznek ellene, hanem mindenütt, a legelhagyottabb vidéki törvényszéknél is.

Ezért van az a sok tárgyaláselhalasztás, az a sok hosszú terminus, az a sietés, sokszor kapkodás a tárgyalásoknál, amit legtöbbször mindkét peresfél megsirat.

Ezt tessék a statisztikából megvizsgálni, de orvosolni is ám, mert ez nagyobb baj, mintha a költségelőleg az irodaáltalány javára néha nem térül meg, vagy egy pár ablakot a goromba szél vagy a nehéz kezű rab ki- vagy betöri. Mert még siralmasabb a kép, ha azt látjuk, hogy egy esetleg két biró is megbetegszik, egy birói állás pedig négy-öt hónapig betöltetlen, a '40 kilométerre fekvő faluból bejön a kitűzött tárgyalásra a peresfél, esetleg az ügyvédje is, várnak délig, hátha lehet tanácsot alakítani, végre is elhalasztják a tárgyalást pár hónapra. Útiköltség, ügyvédköltség csak szaporodjék, hisz úgysem boldog a magyar. A bélyeg és Ítéleti illeték talán még ki fog kerülni valahonnan.

Hát az egyes bíráknál mire jó az, hogy áthelyezések vagy máshova kinevezéseknél ott kell hagyni a folyamatban levő pereket, azok várhatnak 4—5 hónapig is, csak azért, hogy újra kezdje a tárgyalást egy uj biró.

— De a végrehajtó egyre erősitgette, hogy akár hogyis, de legalább a becsüsnek be kell mennie, hogy a bútorokat megszemlélje.

Nohát csak jöjjön be velem az ur, szólt közbe Kovács Gáspár, de ne szóljon odabent, hogy mi járatban van.

A becsüs bement vele, az öreg egyenesen oda vezette a diványhoz, ahol a fiatalok ültek s talán éppen a jövendő boldogságukról álmodoztak. Csinos növésű, erős fiatal ember volt a vőlegény s katonásan felugrott, mikor jövendő apósa az idegennel hozzájuk közeledett.

— Egy jó ismerősöm, Szántó Ferenc asztalosmester ur — mutatta be a becsüst az öreg — eljött, hogy megnézze a bútorokat, mert nála akarjuk csináltatni a Zsófika bútorait is.

A leány hirtelen elpirult, mint ahogy elpirulnak a menyasszonyok, ha a jövendő házasságukról beszélnek. A becsüs figyelmesen megnézett mindent, aztán mielőtt távozott odafordult a leányhoz :

Legyen nyugodt kisasszony, olyan szép bútort fog kapni, hogy megirigylik érte, aki csak meglátja.

Odakint azután bediktálta sorba mind a végrehajtónak, amit látott s minden darab után utána mondta a becsértéket. Kissé hangosabban beszélt, mint kellett volna, mert a leány mindent meghallott s röstelte, ahogy olyan olcsó bútorokat fog kapni. Aztán hogy végeztek, elköszöntek.

A lépcsőn mosolyogva fordult a becsüs a végrehajtóhoz:

— Szegény jámbor öregek. Csak látta volna végrehajtó ur, milyen izgatott volt a vőlegény mikor meglátott. Megismert, hisz csak tegnap voltunk nála is . . .

Hát olyan nagyon nehéz ezen a bajon is segíteni ?!

Ezen is csak az segíthet, ha a járásbíróságnál levő jegyzői állásokat nagy részben birói állássá szervezik át. Hisz a mostani munkabeosztás mellett is a járásbiróságnál nincs igazi jegyzői munka. Mert az meg teljesen munkaerőpazarlásnak tekinthető, hogy a járásbirósági büntető tárgyaláson diktandót iratnak a sokszor birói vizsgával is ren delkező jegyzővel.

Ennek a ferde helyzetnek más irányban is igen káros következménye van éppen a jegyzőkre nézve.

Nagyobb forgalmú járásbíróságoknál oly gyorsan kell a bírónak a büntető ügyeket letárgyalni, hogy a heti 4—5 tárgyalási napja mellett letárgyalhassa a bünpereket, hogy a jegyzőkönyvet rövid feljegyzések alapján otthon a lakásán, hivatalos órája kívül kell a jegyzőnek elkészíteni Ha még emellett ambíciója az is, hogy tanuljon gyakorlatilag is valamit, akkor ugyancsak karmolnia kell, hogy el ne merüljön az aktatömegben.

Mennyivel nyugodtabb, alaposabb tárgyalást vezethetne az egyes biró, ha nem kellene sietnie, hogy az egy napra kitűzött 20—30 tárgyalást még világos nappal befejezhesse. Menynyivel szebben kidolgozhatná ítéleteit, mennyivel több ideje volna a kútfők, a judikatura tanulmányozására.

De a munka minőségénél beálló javulás még fokozottabb mértékben volna érezhető a törvényszékeknél, ahol a perek jó részében mint végső forum ítélnek sahol arra is kell törekedni, hogy az egységes, következetes jogi felfogás fejlődjék ki, hogy a bizalom a bíróság bölcsesé- gében megszilárduljon.

De ezt csak a birói állások szaporításával érhetjük el, ha ilykép a kiváló birákból felülvizsgálati tanácsokat alkothatunk s ennek tagjait a más irányú és sokszor időt emésztő beosztás, mindenféle tanácsba rángatástól megkíméljük.

Mert nem elég a feiebbvitel korlátozása, hanem javítani is kell az alsóbb fórumok munkáját, máskép nagyon sok keserű gyümölcse lesz a feiebbvitel nagyfokú megszorításának.

Ha a most kifejtettek fontosságát megszívleljük, azt látjuk, hogy nem annyira a jegyzők előmeneteli viszonyainak javítása, mint inkább magának a jogszolgáltatásnak érdeke sürgeti a jegyzői állások jó részének birói állássá átszervezését.

Oly fontos érdek ez, hogy az a 600—700.000 korona, amit az ily rendezés igényelne, ahoz képest csekélységnek kell hogy tekintessék. Nem is fejtegetjük azt, hogy a munkakedvet menynyire növelné a fiatal jegyzői gárdában, ha a birói vizsga megszerzése után legalább 4-—5 év múlva birói funkciót kaphatna, önállósághoz jutna s hogy mily káros hatású a munkakedvre, ambícióra a mai állapot, midőn 6—7 sőt 8 éves birói diploma mellett az önállóság teljes hiányában mások, nála sokszor fiatalabb protekciós bírák mellett kell más helyett, más nevében robotolnunk, éreznünk sokszor a szeszély csapásait. Ily munkakör mellett hogyan fejlődhessék bennünk önállóság függetlenség, mikor még emellett a titkos informálás is divik a titkos minősítés mellett és arra a gondolatra fanyarodik nem egy közülünk, hogy jobb az alkalmazkodás, legalább is hasznosabb, mint az önérzetes munkára támaszkodás.

Ideje tehát, hogy mielőbb országos értekezletet tartsunk s onnan sürgős orvoslást kérjünk nyomorúságos helyzetünknek.

Szivünkben érezve a kolozsvári közgyűlés elnöki megnyitójának igazságát: hogy a bírónak a társadalomban, annak vezetésében részt kell vennie — tudva azt is, hogy csak avult frázis, maradhat az, hogy a biró ne politizáljon, hogy politikai pártgyülésen részt nem vehet, átértve hivatásunk magasztos voltát, hangos szóval kérünk azon érdekeknek tiszteletet és megbecsülést, amiket mi képviselünk.

Ez válaszunk átiratotokra, egyúttal kérünk benneteket, hogy még tavaszra (legjobb volna március 15) hívjátok össze a jegyzői országos értekezletet megfelelő helyre, illetőleg az összehívás iránt lépjetek érintkezésbe a törvényszékek jegyzői karával.

Szerkesztőségi telefon: 24L