Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)

1910-01-22 / 4. szám

Szekszárd, VI. évfolyam.

4. szám.

Szombat, 1910. január 22.

Kiadóhivatal:

Bezerédj István-utca 5. szám.

.Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Hirdetések

legjutánvosabb számítással, díjszabás szerint.

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utca 3. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények.

Előfizetés:

egész évre 10 kor., félévre 5 kór. negyedévre 2 kor. 50 fill.

Néptanítók,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik. 5 kor.

Megjelenik minden szombaton.

TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ II ETIL AI

AZ ORSZÁGOS M. KIR. SELYEM!ENYÉSZTÉST FELÜGYELŐSÉG HIVATALOS LAPJA.

•Belmunkatárs JAJiOSITS KÁROLY.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos. IIODDIAR ISTVASi.

Egyes szánt ára 20 fillér.

A szekszárdi polqári leányiskola tovább fejlesztése.

Most, midón a szekszárdi polgári leányiskola uj otthona már csaknem teljesen ké- ! szén áll, talán nem lesz érdektelen lapunk | olvasói előtt, ha e helyen polgári leány- | iskolánkról, annak fejlődéséről és fejlesztésére irányuló terveinkről néhány szót szólok.

Ismeretes, hogy az azelőtt oly nagy mértékben elhanyagolt nőnevelés ügy az utóbbi évtizedek alatt tetemesen javult.

A fejlettebb társadalmi élet, a tudományok minden irányban való fejlődése folytán a nőkkel szemben is sokkal nagyobb igényekkel lép fel mint azelőtt, tőlük is sokkal tágabb ismereteket, sokkal nagyobb műveltséget követel, mint régebben.

A Czobor Erzsikék kora — hogy szerkesztőnk szavaival éljek* — ma már mese számba megy leányaink előtt, oly hihetetlennek tűnik fel az, hogy az urihölgyek is nem egyszer férjüktől tanulták meg az irás mesterségét. Az is hihetetlenül hangzik a mai leányok fülében, hogy csak néhány évtizeddel ezelőtt a társadalom a nőktől általában nem kívánt sokkal több ismeretet, mint amennyit ma az elemi iskola nyújt. Ha a tudományok ilyen fokú elsajátítása mellett a nő olvasás által önszorgalmából magát némileg tovább képezte s esetleg valami nyelv- és zeneismerettel rendelkezett, az ilyet már kiváló művésznőnek tartották.

Br. Eötvös József, aki a nőnevelés

* A közel múltban egy cikkében emlékezett meg róla.

ügyének emelését oly rer dkivül fontosnak tartotta és annak fejlesztésére minden lehetőt megtett, felállította a felső nép és pol gári iskolákat a leányok részére is s ezzel a nőnevelés fejlődésének egyszerre hatalmas lendületet adott.

Itt Szekszárdon is az 1876. évbe.i lel- állitották a polgári fiúiskolával kapcsolatban a felső népiskolát a leányok részére.

Rz a 2 osztályú iskola, amely tanítványait az elemi iskola 6. osztályából vette fel, eleintén csak nagyon szerény keretben mozgott.

A Bezerédj utca egyik földszintes házában nyert otthont. A két tanintézet közös igazgatás alatt állt és a leányiskola tanulóinak száma összesen 22 volt, 1877. évben a Bezerédj-utcai házból az iskola a Giray- téren levő e célra épült emeletes épületbe költözött be. A közös igazgatás is csakhamar megszűnt; a felső leányiskola 1880. évben külön igazgatót nyert

Az első években nagyon lassan tudott tért hódítani az uj tanintéz t. Az első 6 évben növendékeinek száma a 2 osztályban 22—29 között váltakozott. Később már lassan növekedett a tanítványok létszáma, úgy, hogy az 1890—91. tanévben az iskolának már 50 tanulója volt.

Az 1891—2. tanévben nagy fordulat állott be az iskolaéletben. Az iskola vezetőségének régi óhajtása ment teljesedésbe I az által, hogy a 2 osztályú polgári leány- j iskola 4 osztályú polgári leányiskolává alakíttatott át.

Ez időtől fogva a növendékek létszáma évról-évre gyarapodott; iskolánk magyar nemzeti szempontból is fontosságra tett szert, a vidéken nemzeti közszükségletet elégített ki, amennyiben a német községekből is sokan felkeresték azt s nem egy német anyanyelvű leány vált itt derék magyar leánnyá a 4 év alatt, nein egy német leány sajátította el itt úgy a magyar nyelvet, hogy ma mint tanítónő, ó tanítja az édes hazai nyelvre a község idegen ajkú gyermekeit. 3 évtizeden át ez az iskola volt Tolna vármegyének egyetlen magasabb fokú leánynevelő tanintézete.

Vármegyénk nőnevelés ügyének örvendetes fejlődését mutatja az is, hogy ma már megyénk több helyén is van polgári leányiskola. De az uj polgári leányiskolák sem csökkentették tanítványaink számát, úgy, hogy például a múlt tanévben is a magántanulókkal együtt 199 volt. Minden intelligens szülő belátja azt, hogy milyen szükség van ma már a leányok kiképezte- tésére s aki nem adhatja be leányát a polgári iskolába rendes tanulónak, az taníttatja magán utón, mert a mai társadalom a polgári iskola végzését a leányoktól most már feltétlenül megköveteli.

Ennyit a szekszárdi polgári leányiskola ; múltjáról s azzal kapcsolatban vármegyénk ■ nőnevelés ügyéről.

Lássuk most polgári leányiskolánk jövőjét !

A nőnevelés ügyét nagymértékben előbbre viszi most a polgári leányiskolák u

Lelkiismeret.

Hol az igazság? kérdi lelkem,

Ha vigaszt nehezen talál, —

Hát csak az való, hogy születtünk, —

S egy a bizonyos: a halál?:

Egynek nem segít száz imádság,

Se pap, se tömjén, se misék;

Más: boldogul egy durva szóra;

Soknak a vallás: semmiség!

Igában nyög a jótét lélek,

Kárt vall és épít — ravatalt;

S nézd! a gaz fennen hordja fejét, Paroláz, visel hivatalt.

Hol az igazság ? kérdi lelkem, —

5 a falon int egy jelenet;

Szellemújj tűn’ fel a homályban;

Egy szót ir fel: Lelkii-nntiret.

NÉMETH PÁL.

Mikor Mák Juci megnémult.

— Éppen a bodajki tornyot zsindelyezték lelkem.

— Ne mondja komámasszony.

— Csillagom, hiszen ott voltam, még most is halálos veríték veri az egész testemet, ha rá gondolok. Olyanra nem emlékszik az öreg Sopájzi bácsi se, pedig már vak is, süket is s a 84-et tapossa.

— Tudja komámasszonv, előttem'csak úgy rémlik, hogy hallottam róla valamit s

eszembe jutott most, hogy ezt a szerencsétlent láttam a templomajtóban.

— Tudom én, galambom, az egész dolgot apróra. Hogyne tudnám Hiszen nyoszolyólány voltam . . . Hogy eljár az idő, lelkem, lelkem. Jaj, ha eszembe jut, mindjárt elvesz most is a szemem világa . . . Miatyánk Isten !

— Mondja el komámasszony, ha nem restelli.

— Mindjárt, csak ide megyek a Kukac boltjába. Tudja lelkem, úgy vagyunk már vele az urammal, hogy egy reggel sem maradhat el a pálinka. Sok pénzbe kerül, de hát a szegény embernek az adja az erőt.

— Hiszen éppen én is oda igyekszem. Gyerünk együtt. Hallotta-e már, hogy a Templomos Csányi Gergőéknek meghalt a fiacskájuk, az a szép hatesztendős gyerek. Az éjszaka. Pedig semmi baja sem volt, csak úgy gurnyasz- tott két hét óta, hol melege volt, hol meg fázott ... a lelkem, nekem keresztfiam . . . I Doktort nem hivattak, mert hát az ilyen kis | gyereknek az se tudja kitalálni a baját.

Tegnap este ott voltam én is. Vizet kért j szegényke, de nem mertünk neki adni, mert hát minek is issza azt a sok vizet. Éppen disznótor volt, borral kináltuk s megivott a lelkem vagy négy pohárral, aztán éjfél után meghalt.

— Hja, lelkem, komámasszony, szabad az Isten mindnyájunkkal. Nohát forduljon be galambom hozzánk, majd elmondom a Mák Juci j esetét, az én emberem úgy is kukoricát mór- i zsolni van.

— Igaz, hogy sietős dolgom volna. Az j uram várakozik, meg a Templomos Csányiék- ; hoz is kéne menni a fiúcskát öltöztetni, de nem ' bánom no, olyan kiváncsi vagyok rá mindig mi- I kor ezt a szegény koldust látom.

— Hát galambom úgy történt az, hogy Mák Juci gyönyörűséges szép leány volt abban a korban — velem egy idős — de roppant kényes is. Persze tudta, hogy 5 az első a faluban. Csak igaza van a tiszteletes urnák, hogy Isten megalázza a kevélyt. ő parancsolt apjának, anyjának, mert hát azok bálványozták. Minden vasárnap más-más cifra ruhába öltözött s mikor végig ment az utcán, mint egy páva, bizony megnézhette akárki. Meg is nézték sokan, de ő rá se hederitett a parasztlegényekre. Az apja, az öreg Mák András, biró volt akkor Bodajkon, sok úri népség megfordult egyszer- másszor a házánál és Jucikát úgy elkapatták, ho.iy no . . .

— Mindig az ilyenek csinálják a zavart a szegény ember lánya körül.

— No, csillagom, itt Juci volt a hibás, rajta is van Isten büntetése. Mert hát, — hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, — lakott a faluban egy ácslegény, Bárdos Pál, molnár volt a rétaljai malomba. Bizony kár volt érte. Olyan volt legénynek, mint Juci lánynak, páratlan. De nem mert hozzá közelíteni, csak messziről kisérte édes szerelemmel, titkos epe- déssel. A lánynak tetszett, hogy őt is magába veszejtette, mert deli fiatal volt s aztán milyen erős, galambom . Egyszer a tulipán korcsmárosnál (vörös képéről hívták úgy) összeszólalkozott a csizmadiákkal, bevágta fejszéjét avastag tölgyfa asztalba, hogy no aki kihúzza, annak egy hordó bort fizet. Lelkem kilenc csizmadia nem birta a fejszét kivenni a fából, ő meg könnyedén kirántotta. De meg is juhászkodtak a csizmadiák.

— Tyü, tyü, de nagy erő lakhatott . .

Egyszer galambom, mi történik. — Hát

az, hogy a Juci a malomban volt őrletni, nem