Közérdek, 1910 (6. évfolyam, 2-13. szám)
1910-01-22 / 4. szám
2 tanterve, amelyet a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter az 1908. évben adott ki s amelyet a múlt tanévtől kezdve fokozatosan életbe léptettünk már eddig is, az 1910—11. tanévben pedig minden tantárgynál teljesen érvényre juttatunk. Az uj tanterv nagyon sok légi panaszunkon segít, nagyon sok hiányt pótol. Célja: a leányt a gyakorlati életre előkészíteni s őt a társadalomnak és a hazának hasznos, művelt tagjává tenni. E célt szolgálva különös súlyt fektet a gyakorlati és a nemzeti nevelési szempontra. A gyakorlati szempontnak a nevelés terén való szem előtt tartása rendkívül fontos és szükséges; a nemzeti szempontnak ilyen módon való érvényesülése pedig — amint a tanterv kívánja — nemcsak eléggé nem méltányolható, de valóban ideális dolog. Az édes hazai nyelvnek, a hazai földnek, a nemzet történetének, az itt megkívánt arányban való kellő lelkesedéssel párosult tanítása nevel majd a nemzetnek hazájukat igazán szerető, annak jóvoltáért mindent feláldozni tudó derék honleányokat! Az uj tanterv életbe léptetése tehát nagy haladást mutat a polgári leányiskolák fejlődésében. De mi most Szekszárdon még egy lépéssel tovább akarjuk vinni iskolánk fejlesztését. Régen éreztük már városunkban is szükségét egy olyan intézménynek, amely a polgári iskolából kilépő leányt tovább képezi s ezzel mintegy folytatja a polgári leányiskola munkáját. Ugyanis: a polgári leányiskolából kilépő leányka még nagyon fiatal arra, hogy a nevelest s a tanítást nélkülözze. A polgári iskolában elsajátítja ugyan nagy része azon ismereteket, amelyekre neki egykoron szüksége lesz, de ott annyira el van foglalva az elméleti tárgyak tanulásával, hogy a gyakorlati tárgyakra nagyon sok időt nem fordíthat. így bár osztályonkint heti 3 órában megtanulja a szükséges kézimunka minden nemét, a harisnyakötéstól kezdve a felsőruha szabása és varrásáig, de részint a még nagyon fiatal kora, részint a kézimunka tanulásra fordított kevés idő miatt e tárgy- j ban olyan ügyességre nem tehet szert, a KÖZÉRDEK milyenre az életben egy nőnek olyannyira szüksége van. De nemcsak a gyakorlati, hanem némely elméleti tárgynak tovább tanulása is nagyon szükséges még az ilyen leánynak. Például az irodalomból is annyi ismeretet nyújtanak a polgári leányiskolában, ameny- nyit egy 13 — 14 éves leány felfogni képes. Olvassuk és tárgyaljuk velük irodalmunk egy-egy remekét. De mennyi van, ami később a fejlettebb korú leány előtt tárgyalásra szorulna ?! S éppen mikor a leány a polgári iskolából kilép, akkor fejlett már annyira az értelme, akkor finomult már annyira az Ízlése, hogy az irodalom kiválóbb műveiben igaz élvezetet találhasson De ebben őt még vezetni, olvasmányai megválasztásában irányítani szükséges. Ekkor van a leánygyermek abban a korban, mikor a munkát meg lehet és meg kell vele kedveltetni, mikor már ő is be tudja látni azt, hogy a munka — életszükséglet, amely nélkül boldogulni nem lehet; akkor kell őt igazán vezetni s bele szoktatni abba, hogy ügyességét, képességét a család javára fordítsa. Ezen célok elérésére akarunk mi most a polgári leányiskola mellé egy továbbképző női kézimunka tanfolyamot felállítani, amely hez hasonló ma már az ország több polgári leányiskolája mellett van. E tanfolyamok a mellett, hogy az irodalomban, a rajzban tovább képzik a növendékeket, a könyvviteltant is felveszik tantárgyaik közé ; némely helyen művelődéstörténetet és éneket s rendkívüli tantárgyként idegen nyelveket is tanítanak, de ami a legfontosabb : a fehérnemű és felsőruha szabása és varrásában, valamint a női kézimunka más ágaiban teljesen kiképezik a tanítványokat. A fő célja ezen tanfolyamoknak éppen a női kézimunka egyes ágainak (különösen a fehérnemű és felsőruhaszabás- és varrásnak) oly .szakszerű művelése, hogy az ilyen tanfolyamot végzett nők a tanult munkanemben magukat teljesen kiképezzék s ezen- ismeretüket és ügyességüket otthon családjuk körében önmaguk és családtagjaik száigen szokott pedig ilyen cseléd munkára fanyalodni. A Pali olyan áhítattal nézett rá, hogy akár visszájáról foroghatott volna felőle a malom, a lány meg gorombán rárivalt. — No, mért bámul úgy rám, nem vagyok én uj kapu ? — Azért nézem, felelt a legény fájó, suttogó hangon — mert szeretem. — Hahaha, kacagott Juci tapsolva kezeivel — igazán ? Be tudná bizonyítani ? No jöjjön — s azzal szaladt ki egyenesen a patakgátra, Pali utána. — Mély itt a viz ? kérdi a leány. — Lehet másfélöles, felel a legény. — No, ha szeret, hát mutassa meg. Azzal a nyakában levő piros kalárist lekanyaritotta s bedobta a patakba. No menjen, hozza ki. Bárdos egy szó nélkül beugrott a vízbe. Mig a kalárist kereste, az a figura lány úgy kacagott oda fent a parton, tetszett neki a mulatság Egyszer aztán elkomorodott a leány, mert hiszen csak benne is volt lélek. No hiszi-e már, kérdé a csuromviz legény, amit mondtam. Hiszem, elhiszem s olyan tekintetet vetett rá, a mitől abban a minutumban megszáradt rajta a ruha. Megjött a tavasz is, olyan szépen indult az idő, az áldás már mutatkozott a határban. Nagyon emlékezem rá lelkem, mert én is abban az esztendőben mentem férjhez boldogult első uramhoz. Az Isten nyugtassa meg. Hát egyszer csak rebesgetik, hogy májusban esküszik a csendbiztos Jucikával, olyan titokban csinálták, hogy senkisem tudta, még a hirdetés alól is ispenzálták magukat. Bárdos nem ment vissza a malomba, mint ácslegény dolgozgatott, akkor éppen a torony tetejét zsindelyezték. Hiába mondtuk Jucinak, — mert én is koszorús leány voltam, — hogy úgy intézze a hitre való menetelt, hogy Bárdos észre ne vegye, nem használt semmit. Az a csél-csap leány még örömét találta benne, hadd egye a méreg . . . . , . Elindultunk a templomba a hitre. Szépséges májusi nap volt. Úgy ragyogott minden, de mégis legszebben ragyogott a menyasszony, igaz, hogy drága ruha is volt rajta. Soha olyan szép teremtést nem láttam. Bárdos ott kopácsolt baltájával a toronytetőn. . . . Hát galambom, amint közelebb érünk a templomhoz, feláll a toronytető lécén, két kezét a homlokára teszi a nap elébe s úgy néz a vonuló nászmenetre. Én mindjárt félni kezdtem, mondtam is Jucinak. De ő csak nevetett arra is, hadd hizlalja a szemét rajtam, mondá. A muzsika szólott, de azért a népség látta a toronyról a bámuló ácslegényt, vették észre azt is, hogy ingadozik . . . baltáját fölemelve tartotta a jobb kezében. . . . Amint odaértünk a torony alá, egy rettenetes orditás hallatszik felülről, aztán repül egy balta a vőlegény fejének s hull utána egy ember a toronytetőről sebesen, sebesen az ajtó előtti kövezetre. Jaj, Miatyánk Isten, most is fázom. Szerelmes Jézuskám, a Bárdos volt ko- mámasszony. Az lelkem. Mikor felocsúdtunk a rémületből s szétnéztünk, hát a csendbiztosnak a fél orcáját egészen levágta a balta csak úgy fityegett, mint a mészárszék előtt a borjucimer. Bárdos Pali ott feküdt irtózatosan összetörve élettelenül. A menyasszony sápadtan állt, koszorújára, arcára fröcscsent a vér meg a velő. Csak makogott. Soha attól a minutától nem szólt egyetlen kummát se lelkem. Megnémult. mára értékesíthessék s ha közülök valakinek szüksége lenne rá, az itt szerzett ismeret neki az életben tisztességes megélhetést biztosítson. S igy e tanfolyam egészen a gyakorlati életre képezi tanítványait. Hiszen mindig nagy szükség volt a családban a nő munkásságára, de kétszeresen szükség van arra most, mikor a megélhetés oly nehéz mikor a munkabér oly óriási nagy. Minden családanya tudja, hogy milyen sokba kerül ma egy-egy női ruha csinálta- tása. Annyiba, hogy sokszor egy ruha var- ratásának árán egy másik ruha anyagát lehet megszerezni. S milyen megtakarítás az egy csalidnál, ha a fehérnemű és felső női ruhák varrásáért vagy csak nagyon kivételes esetben, vagy egyáltalán soha nem kell fizetni, mert mindent meg tud varrni az anya vagy a ház leánya ? I Erre akarjuk mi e tanfolyam felállítása által különösen kiképezni leányainkat. E nagy szükségletet pótló továbbképző tanfolyam felállítását mi már régen szerettük volna kérelmezni a vallás- és közoktatásügyi minisztertől, de ebben eddig meggátolt bennünket iskolánk helyiségének szűk volta, ahol a polgári leányiskola is alig lért meg. De most, hogy szeptembertől kezdve iskolánk uj, kényelmes helyiségbe megy át, ez a gátló körülmény megszűnik. Az uj otthonban lesz szép tágas kézimunkaterem, nagy rajzterem, kézimunka-szertár, rajz-szertár stb. úgy, hogy e tanlolyam felállítását többé a helyiség szűk volta meggátolni nem fogja, A községi iskolaszék már lépéseket is tett ez irányban, amennyiben e hó folyamán kérvényt intézett e célból a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Reméljük, hogy kérésünk meghallgatásra talál és a minisztérium Szekszárdon is — mint már az ország több városában tette — polgári leányiskolánkat ki fogja bővíteni egy tovább képző női kézimunkatanfolyammal. Arról meg vagyok győződve, hogy nemcsak Szekszárd város lakossága, de Tolna vármegye közönsége is, nagy öröm1910 január 22. A lakodalomból persze semmi se lett. Jucika otthon maradt némán. Szülei hónapokig úgy ríttak, mint a patak. Nemsokára aztán sirba vitte őket a bánat. Jucika is otthagyta Bodajkot. A szép, kevély lányból a legszerencsétlenebb teremtése lett a világnak. — Jaj, komámasszony, bizony sokáig is időztem, az uram majd haragudni fog. Megyek, sietek. — Megálljon galambom, én is egy kis enni valót viszek az emberemnek. Amint a templom elé érnek, ott ül a kövön egy száraz, vézna alak. Haja rendetlenül lóg szemeibe, barázdás arca sápadt, szeme tétovázó mellette kendőben egy s más alamizsna. A két asszony megáll: Szegény Juci . . - mondja egyik. A vézna alak fölemeli beesett szemeit: Ha—bo—a—bo —ba, ha—bo—abo—ba hebegi, kinyújtja váz kezeit. — Juci 1 1 Nem ismersz engem ! Én vagyok a Piritós Jánosné, Cseke Magda ? — Ha—bó—a bo—a—ba—ba. — Szegény leány 1 Adjunk neki valamit, komámasszony. — Emlékezel-e Juci, mikor menyasszony voltál ezelőtt 45 esztendővel ? A váz arc mintha figyelemre szedné ösz- sze ráncos vonásait. — Emlékezel-e Bárdos Palira, a szép ácslegényre ? Aszott kezével homlokához kap, mintha emlékezete fiókjában keresne valamit, aztán kócos fejét száraz karjára bocsájtja és sir, sir a szive szakadtáig . . . Forgács Endre
