Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-09-17 / 41. szám
Nagykároly, 1910. szeptember 17. 1-ik szám. III. évfolyam. KOZ RDEK ERMELLEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Főszerkesztő: DR. BISITZ BÉLA „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő: SÍM KÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6‘— korona félévre 3-— korona. Vidékre postán küldve egy évre 7-— korona félévre 3'50 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hiidetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. A tanév elején. A tanév elején ép úgy mint annak végén gomba-módra terem a cikk a sajtóban. Mind lóhátról bírálja a mai középiskolát, bőséges pedagógiai utasításokat ad, vagy nagyhangú mondásokkal akarja azt a látszatot kelteni, hogy a cikk szerzőjének tudománya még a szakemberekénél is nagyobb a tanítás terén. Valóban akárhányszor határozottan nevetséges azaz együgyiiség, bosz- szantó az egyoldalúság és korlátoltság, a mellyel ítélkeznek tanárról, tantárgyról és eredményes és eredménytelen működésről. Úgy tűnik fel a dolog, hogy a pedagógiát is a politika sorsára juttatják, a melyhez mindenki akar érteni. 1. Nem lehet célunk ilyen vagy hasonló tartalmú cikkekkel vitába ereszkedni. Hálátlan dolog a vita általában véve is, de főkép ha ilyen kényes kérdésről van szó, mint a milyen a tanítás vagy a nevelés. Kényes a kérdés azért, mert ha a szülő esetleg sajtóban vagy azonkívül kritizálja a tanárt, sokkal jobban megkritizálhatja a tanár a szülőt és annak nevelését, mert nem egy gyermekkel, hanem egész csapattal áll szemben és nem kell sok idő ahhoz, hogy észre vegye a különbséget, az éles különbséget a gyermekek között a neveltség terén. Ez a körülmény adja kezembe a vezérfonalat, — a melyet nyomon követve azt akarom bebizonyítani, hogy elsősorban önmagára vessen követ a szülő, mielőtt a tanárra vetné, mert a tanári működés eredménytelenségének leggyakoribb oka — hangsúlyozom a nevelésről beszélek — abban rejlik, mert a gyermek, a tanuló a szülői háztól sok esetben kevés vagy semmi nevelést nem kap, vagy épen rossz befolyások és viszonyok között él. Hogy mindjárt a kritikán kezdjem, igen sok intelligens művelt ember gyermekei előtt a legvastagabb és legtöbbször igazságtalan kritikát mond arról a tanárról, akinek órájára másnap fia elmegy. Ilyen viszonyok között eredményes nevelésre vagy tanításra nem lehet számítani és a tanár is elkeseredik működésének sikertelenségét, látva s talán nem is tudja, hogy működésének gá- tolói ép maguk a szülők, akiknek segítségére akar lenni a nevelés terén. A nevelés természeténél fogva tekintélyen épül fel. A szülő is csak akkor ér el gyermeke nevelésében eredményt, ha tekintélye van gyermeke előtt; ha ezt vagy eljátszotta,, vagy hiányzik erre az erkölcsi erő, nevelésében soha eredményt nem ér el. Milyen nagyfokú meggondolatlanság tehát, ha a szülő lerontja a tanárban is azt, amire legnagyobb szüksége van, t. i. a tekintélyt. Az eredménytelen működésnek egyik okát ebben látom. Tartózkodjék a szülő attól, hogy fia tanárjáról vagy tanítójáról éles, helytelen megjegyzéseket tegyen, kétes híreknek vagy más megjegyzéseknek ne adjon hitelt — vagy ha igen — hát legalább a gyermeke előtt ne nyilatkozzon. Saját érdeke a szülőnek, hogy erre vigyázzon! Hiszen olyan véleményt ültet gyermeke fogékony leikébe, amit kitépni nagyon nehéz vagy épen nem lehet, ami a gyermeknek ártalmára van! Továbbá ne szabadítsa fel gyermekét arra, hogy vagy szülője vagy más előtt tanárjáról vagy tanítójáról bírálatot mondjon, olyant értek, ami minden lehet csak nem kedvező. A szülő erre a legtöbb esetben épen nem gondol, sőt ő maga biztatja erre gyermekét. 2. A szülőnek mindé? saját gyermeke a kedves, legkedvesebb. Aki a szülő szivéhez akar férkőzni, jó utat választ, ha gyermeke utján teszi azt meg, mert az a legtöbb szülőnek gyenge oldaía. A legtöbb szülő gyermekében egy-egy kis bölcset lát, kis tudóst vagy egyebet, (legveszedelmesebbek azok a szülők, akiknek csak egyetlen egy fiú gyermekük van, pláne ha nincs is több gyermek a családban). Az ilyen szülő mástól is elvárja, hogy fiát dicsérje és bánjon vele, mint egy kis tudóssal. Az ilyen apa vagy pláne az anyja kicsikarja mástól a kényszerdicséretet és nagyon boldog vele — hizeleg hiúságának. ' Mikor a gyermekről az iskolában tanárja máskép merészkedik vélekedni, mikor talán kissé gyengébb érdemjegyet ad, akkor a szülő elkeseredik és ezt az elkeseredését j épen nem szokta vissza fojtani, ha egyéb j dologban nem, de abban bizonyosan kitör, hogy ellenszenvesnek minősiti a tanárt. A szülői helytelen szeretet bálvány képet faragott és tarka-barka képzeletében már ilyen vagy olyan urnák látta a fiát, mikor azután az iskolában a többi gyermek között kitűnik, hogy nem is olyan kiváló a gyermek, csalódást érez a szülő és azt a tanár számlájára irja. Pedig egész más tér az iskola! Olyan tér, ahol bőséges alkalom nyílik arra, hogy a gyermekek között tehetség, akaraterő, fegyelmezettség stb. szempontból biztos külömbséget lehet tenni. A tanár nem egy gyermeket lát, hanem valamennyit, nem tehet különbséget sem jutalomban, sem büntetésben. Ezt a szülő sehogy sem akarja belátni. Legyen a szülő igazságos és elfogulatlan, lássa be, hogy a tanár nem követheti a szülő ábrándjait. 3. Szálljunk még feljebb és kérdezzük, hogy egyáltalában mi jellemzi a mai nevelést ? Savanyu prófétának felcsapni egyáltalában nincs szándékunkban, de mégis keserű panasz hangon kell mondanunk, hogy talán soha olyan limonádés, gerincztelen, gyenge akaratú nevelés nem volt, mint ma. Viselkedésben, dologban, játékban stb. legjobban a fegyelmezettség hiányzik. Hiányzik a lüktető erős egészséges lelkűiét, hiányzik a kitartó munkára való képesség, de annál több a tehetetlen, szétmállott kedélyű félembernek készülő ifjú, mert ilyen a társadalom, a honnan kikerül. Ilyen viszonyok között le kell szállítani az ifjúsággal támasztott igényeket — sokszor a keserű csalódásig. De nem folytatjuk most tovább. Talán, aki bővebben foglalkozik a dologgal, jobb és még találóbb okokat tud-e körből felhozni. Szakembertől, az ilyent köszönettel vesszük. Meglehet győződve a szülő, hogy a jó Isten a tanár szivébe is teremtett szeretetet a gyermek iránt, csakhogy annak nincsenek olyan törvényei, mint a minőket a szülők közül sokan akarnának felállítani. Együtt működésről, eredményes együtt működésről csak akkor lehet szó, ha a szülő a tanárban nem gyermeke ellenségét, hanem barátját látja, aki igazi jó indulattal viseltetik iránta. — Ha pedig hibát keres, első sorban keresse és kutassa azt önmagában és ha már önmagát, eljárását, nevelési módját elfogulatlanul és igazságosan megviszgálta, akkor menjen tovább, de azt hiszem, akkor nem sok marad már, a mit a tanár számlájára írhatna. Nincs nagyobb öröme a tanárnak, mint amikor jól nevelt gyermekkel van dolga, mert ott jó alapra talál, ahol ő biztosan és sikeresen tovább építhet, de azt el ne várják a tanártól, hogy ő alapot adjon, ez sem feladata, sem hivatása, de nincs is módjában megtenni . Nagykároly, 1910. szept. 12. iPnhNffiiii Péter, Ékszert, órát, ezüstnemüt jótállás mellett bámulatos olcsó áron csakis Magyarország legnagyobb ékszerüzletében Deb- reczenben a Löfkovits Arthur és Társa cégnél vásárolhat. I3T SzisSöíi figyelmébe! ^ A beált iskolaévad alkalmából: Turista ingek, gyermek-trikkók, kalapok, ingek, női toillette-cikkek a legnagyobb választékban legjutányosabb árak mellett kapkaták Blum Armin süí«e“ä5 w b***1 fcgyházbatt tjStött harisnyán egyedüli nagy taKtáta. 'WW Segolcsóbb bevásárlási forrás! Lapunk mai száma 10 oldal terjedelemben és 3500 példányban jelent meg>
