Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-11-26 / 51. szám
51. szám. november 26. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronák, csapfogak a legművésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus. és megfogadta, hogy az egylet feladatain legjobb tehetsége szerint fog munkálkodni. Pénztárosnak Singer Márton, titkárnak Melinda László dr.-t választottak meg. Miután még a hatvan tagból álló nő és férfiválasztmány megalakult, az elnök a gyűlést lelkes hangulatban berekesztette, 'sí1 yö" Járványos betegségeknél mint ko- %í lera, typhus, vagy lázas be- ^ : tegségeknél fő a viz, : || legbiztosabb óvszer a i IBO NI OH Fii aükálikus természetes ■ SAVANYUVIZ I Mint nyálka oldó szer úgy magában mint meleg tejjel vegyítve köhögésnél, rekedtségnél, tüdőhurutnál stb. legjobb gyógy- sikerrel ajánjtatik. Nehezen emésztő gyomorhurntnál kitűnő hatá a van ! VIZELETHA JTÓ GYÓGYITAL. Kérjük minden kávéhézban és vendéglőben bor vagy pezsgőhöz mindenkinek kitűnően fog izleni. v\\ Vy i áx i A ' i M % Wx <4 ß /y 1 A iy '/y íy u>, C\y, Magyar merkantilizmus. Irta Dr. Bischitz Béla A jelszavak állal teremtett hamis fogalmak uralma egyetlen egy téren sem nyilvánulnak oly szembeötlően, mint a kereskedelem terén. Közgazdasági tekintetben ugyanis azzal a nevezetes jelenséggel állunk szemben, hogy amióta visszanyertük politikai önállóságunkat, gazdasági,életünknek termeléssel foglalkozó tényezői sokkal gyorsabban és hasonlíthatatlanul nagyobb eredménynyel beillesztették magukat a világverseny által felállított keretbe, mint az értékesítéssel, a közvetítéssel foglalkozó tényezők. Mezőr gazdasági termelésünk mindinkább okszeü- és belterjes lett, gyáriparunk egynémely ágazatban hatalmasan fejlődött és megállja helyét a világversenyben és gyáriparunk vezető emberei műszaki tudásukkal számot tesznek, nem kevés esetben első helyet foglalnak el a világ elsői közt. Haladtunk, fejlődtünk a munka terén, hátramaradtunk a kereskedő képzettség, a kereskedelmi értelmiség és ezzel a helyes célnak szolgáló kereskedelmi intézmények terén. És ez a jelenség is fényesen igazolja a magyarság tulajdonságaiban és sajátságaiban rejlő nagy etikai erőt. Munkára termett nép vagyunk. Hajlamunk, szorgalmunk, tehetségünk a munkára irányul és e téren csak helyes kezdeményezésre, jó irányú vezetésre van szükség és ez utón jól és biztosan tudunk haladni. Nem igy kereskedelmi téren. Nincsen igazi hajlamunk erre és nem haiadtunk e téren, mert vajmi kevés történt e hajlam serkentésére. Az állam a kereskedelem emelésére nagyon sok dologi intézményt létesített, sok eszközt bocsátott a kereskedelem rendelkezésére, de az egyén nevelése figyelmen kívül hagyatott, Nem neveltünk kereskedőket. Építtettünk hajókat, de nem neveltünk kormányosokat és kapitányokat. Mert az ötletszerűen dolgozó kereskedők működése még nem jelent kereskedelmet. Pedig éppen a mi sajátos gazdasági viszonyainkból folyik, hogy az ország mezőgazdasága és ipara, tehát az országnak termelésre hivatott tényezői munkálkodásuk eredményét csakis a jól szervezett kereskedelem biztosíthatja. Egy előző cikkünkben kimutattuk, hogy évente több mint 250 millitóért fogyasztunk oly külföldi terményeket, melyeket nem szükségből, de köny- nyeimüségből és rossz szokásból hozunk be. Nem csak a fogyasztón fordul meg az, hogy a terményeket behozzuk, hanem a kereskedőn. Az ötletszerű, a kellő gazdasági ismeretekkel nem biró kereskedő nem ismeri és nem is kívánja ismerni az ország termelési viszonyait és rá nézve még ma is csupán a hagyományos osztrák beszerzési források léteznek. Meg van nála a ha- zafiság, a kellő jóakarat, de hiányzik a gazdasági értelmiség. A gazdasági kérdések harci zajában a kereskedelem kinövései a „msrkantilizmus“ jelzésével illettéinek és a termeléssel foglalkozó gazda és iparos — de különösen a gazda — szinte megborzad az idegenül hangzó szó hallattára. Nem tudja ugyan, hogy mit jelent, de mindenesetre megijed tőle és mert divatos, hát ő is szidja a „merkantilista“ kereskedőt. Pedig a mai viszonyokat tartva szem előtt, valóban hiú, üres munka a merkantilizmus ördögét a falra festeni és a közgazdaság naiv gyermekeit a merkantilisták mumusaival ijeszteni ; nálunk igazán csak az idegen jelszavak hamis fogalma van meg, mert hiszen ismételjük, nekünk épp oly kevéssé van kereskedelmünk, mint ahogy nincsenek kereskedőink. De ha ez igaz", miért van az mégis, hogy nálunk a még ma pár excellence mezőgazdasági államban a természetszerűleg támadt, de mesterségesen fokozott gazdasági harcban az agrár körök a nem létező kereskedelmet, a kereskedőt támadják?Nos hát azért, mert kellő magas nívón álló, szervezett kereskedelmünk egyáltalában nincs és a békében, vagy harcban fölvetett gazdasági kérdések ki lesznek vetkőztetve általános jellegükből és egyéni minősítést nyernek. De ez nem következhetett volna be soha, ha kereskedelmünk hivatásuk magaslatán álló, öntudatos, intelligens kereskedőkre támaszkodhatnék, akik maguk is nem csupán névleg, de valóban gazdasági tényezők lévén, az országnak termelésre hivatott tényezői munkálkodásuk eredményét általuk biztosítva láthatnák. De ilyen kereskedőink, fájdalom, alig vannak. Ami kereskedelmünk van, azt nem a mi úgynevezett kereskedőink teremtették : teremtette kizárólag az állam, anyagi erőnket messze meghaladó anyagi áldozatokkal és évről-évre fokozódó gondozással. Ahol a magyar kereskedelem bármily irányú és célú intézményre vagy szervezetre támaszkodik, az mind kizárólag állami kezdeményezésnek, állami beavatkozásnak, állami fentartásnak köszöni létét. Akár a kül-. akár a belkereskedelmet tekintsük, nem találunk egyetlenegy intézményt sem, amely a magasabb nívón álló kereskedelem érdekének szolgálva, kereskedők által társadalmi utón létesittetett volna. De igenis ismerünk intézményeket, melyek állami kezdés folytán az állam és társadalom anyagi segítségével jól átgondolt kereskedelmi szervezetre létesittetett és eredeti rendeltetésük teljesen hajótörést szenvedett a vezetéssel megbízott kereskedelmi szakerők értelmiségi hiányán és elsősorban azért, mert nincsenek felsőbb látókörrel biró kereskedőink. Ismét visszatérünk arra a gazdaságilag oly mélyen elszomorító körülményre, hogy több mint 250 millióért fogyasztunk oly terményeket, amelyek házi- és napi szükségletet képeznek, amelyek termelése és előállítása túlnyomó részben a mezőgazdaság és a kis- és középipar keretébe tartoznak, a mely termények nálunk előállíthatok és elő is állíttatnak, de amelyekért a kereskedő külföldre, első sorban és majdnem kizárólag osztrák beszerzési forrásokhoz fordul. Csak fájó pillantást kell vetnünk fővárosunk bármely utcáján levő üzletek kirakataira, csak futólag ha tanulmányozzuk ezek árjegyzékeit, alig találunk mást, mint külföldi, első sorban osztrák terményt. És miért? Csakis rossz szokásból, nemtörődömségből, a hazai termelési viszonyok nemismeréséből. Éppen nálunk, ahol a termelés annyira rászorult arra, hogy a kereskedő nyissa meg az utat számára a fogyasztóhoz, ami által a kereskedő, különösen nálunk, a legfontosabb gazdasági szerepre van hivatva, sajnos a kereskedő és a kereskedelem ezt a feladatot nem teljesiti. És innen van az, hogy a támadások, amelyeknek a kereskedelem nálunk, különösen az utóbbi években ki van téve, mintegy ösztönszerüleg a termelők köréből jönnek. Nem mintha indokoltnak találnék e támadásokat, de eszünkbe jutnak a következő szavak, amelyekkel Roscher egyik nagy munkáját fejezi be: „Minél merevebben és minél engesztelhetetlenebbi.il állnak a gazdasági pártok egymással szemben, annál inkább kötelessége az igaz kutatónak, hogy az ellentétes egyoldalúságok jó oldalait megismerje“ és mi teljes tudatában a kereskedő nagy gazdasági szerepének, szeretnék a harcba vont kereskedelem egyoldalúságait megismerni és abból a helyes következtetéseket levonni, kutatásunk, tanulmányunk egyetlen eredménye azonban, hogy nincsen kereskedelmünk. A kereskedelemnek meg kell adni azt a helyet, amely az állam életében indokoltan megilleti. Ámde — bármily sok vagy bármily kevés kereskedő üljön is a parlamentben — e helyet csak úgy tarthatja meg, ha szakszerű nevelése és öntudatos gazdasági képzettsége erre az egyéni erőt megadja azoknak, akik kereskedőknek indultak és azok akarnak is maradni. És majd ha a kereskedőink a kellő nevelés és képzettség alapján önmaguk is megismerik hivatásuk horderejét és ők maguk is az államot fen- tartó gazdasági elemek egyenrangú tényezőjének tartván magukat, eszerint teljesitik is feladatukat, ez esetben még a „merkantilista „jelzőt“ is tiltakozás nélkül efogadhatják. A merkantilizmus a 17. és 18-ik században keletkezett, azért, hogy Francia- országot gazdaságilag megmentse Hollandia uralmától. A magyar merkantilizmusnak is megvan a maga nagy hivatása: Magyarországot megmenteni, felszabadítani Ausztria gazdasági uralma alól. = Levélpapír különlegességek, Ízléses képes kártyák Weisz Zoltán ^kedésében SZQtfflÜPOII ■ ■ —= !! Elismert szolid árak !! ===== KflBELIK QTULfl SZOBRÁSZ ÉS SÍRKŐ RAKTÁRA------ NAGYKÁROLY —••••••• ■■ 12 év óta fennálló üzletébe a legkiválóbb minőségű bútor márványlapok gyártását vezette be. M
