Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-11-12 / 49. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK november 12. 49-ik sz. CSAKIS _A. NŐKET ÉRDEKLI! —Ili— Katz Sámuel Megérkeztek az őszi és téli felöltök, bundák, sző fine és plüss paletók, boák és muffok legdivatosabb kivitelben. — Legújabb kosztümök és franczia ruhák mérték szerint készíttetnek. Kész pongyolák oIcbo árban. __________________ gyilk osok egy szép beszéd árán megszabadulnak a jogrendet sértő cselekmények következményei alól, önkénytelenü! felmerül a kérdés, lehet-e és van-e létjogosultsága magának az intézménynek ? Nemrégen két óriási botlást követtek el az esküdtek Magyarországon. Oly hatalmas arányú volt a botrás, hogy el kellene esni bele magának az esküdtszék intézményének. Egy fiskális megtudja, hogy felesége megcsalja. Összehívja a családi tanácsot, megállapítja a megoldási módot, elhatározza, hogy a családi boldogságát feltúró baráttal elvéteti feleségét s ezzel az egész ügyre az „elintézett“ szót írja fel. Ez a tanácskozás eltartott 3 napig, s aztán találkozik a jóbaráttal, se szó, se beszéd, a nála levő revolvert ki kapja s az utcán a mit sem sejtő barátot több lövéssel megöli. S mit csinál az esküdtszék, felmenti, s miért, mert jogos felháborodásban követte el tettét, nem volt beszámítható. Hát lehet az esküdtszéket komolyan venni akkor, amidőn 3 nap eltelte után jogos felháborodásról, nem beszánrithatóság- ról beszél ? Ha tetten kapja a jóbarátot s úgy vesz magának elégtételt a családi becsületen elkövetett sértésért, értem a jogos felháborodást, értem azt, hogy az illető beszámíthatatlan állapotban követte el tettét, de 3 nap múlva, amidőn már a családi tanács a legapróbb részletetekig megtárgyalta az ügyet és elintézte úgy, ahogy azt a megcsalt férj tanácsolta, akkor jogos felháborodásról, beszámithatatlanságról beszélni abszurdum. Ez a botlás azonban még mindig emberileg menthető, menthető anyiban, mert még mindig lehet arról beszélni, hogy amidőn a megcsalt férj találkozik a családi szentélyébe betolakodó jóbaráttal, a pillanat hatása alatt jöhet olyan állapotba, hogy az ész elveszti uralmát a test felett. De amidőn az esküdtek azt mondják ki, hogy azért, mert az orvosszakértők által teljesen normálisnak mondott leány, erkölcstelen életet folytat, nem bűnös abban, hogy az anyját megöli, azért, mert mint erkölcstelen leány nem birt belátási képességgel, nem birt a bűnösség felismerésének képességével, olyas valami, ami az embert egyenesen kétségbe ejti. Hát aki erkölcstelen életet él, az gyilkolhat, csinálhat mindent? Hát az erkölcstelen élet beszámítást kizáró ok? Hát csak az erkölcsös ember tette beszámítható? Erkölcstelenség és beszámithatóság, felismerési képesség egy fogalom, illetve az egyik kizárja a másikat? Szomorú, nagyon szomorú tények ezek 1 Hát a megsértett jogrend ki van egyenlítve az által ha a megcsalt gyilkos férj nejével második nász útra megy Abbáziába, ha az anyagyilkos leány tovább folytatja az erkölcstelen életet? Hát van-e lét- jogosultsága egy olyan intézménynek, amely lehetővé teszi azt, hogy egy szép beszéd legyen a büntetés egy fiatal tetterös férfiért, egy létet adó anyáért? -Van-e ott élet-, vagyon biztonság, ahol gyilkolhat szabadon mindenki s ha ügyes a védő ügyvéd megválasztásában, megszabadul néhány havi vizsgálati fogság árán ? Az esküdtszéknek mindaddig nincs és nem is lehet létjogosultsága, amig az esküdtek a szellemi élet kellő magaslatára nem emelkednek! Nincs alapja addig, mig az esküdtek megfelelő judicummal, műveltséggel nem bírnak, nincs alapja addig, mig az esküdtek nem állanak hivatásuk magaslatán, amig nem tudnak különbséget tenni az ész és szív parancsai között. Nálunk az esküdtszék egy színmű, ahol van sirás, zokogás, frázis stb., egy színmű, amelyben sohasem bukik el a hős, a bűnös! A szakbiróság is alkalmazza, ahol azt indokoltnak látja, az enyhitő körülményeket, alkalmazta, ahol arra törvényes alap volt, a büntethetőséget kizáró okokat! Mi szükség van tehát arra, hogy a Justia épületében színmüveket játszanak? \ ________;_____________7 Fe st és vegyileg tisztit mindennemű ruhákat kifogásta- :: lanul és a legszebben :: Koncz József QEBREGZEN, Arany 3ános-utca 10. Alapitlatott IMI. évben. Telefon 101. szára. /' \ Egy üdvös szabályrendelet jóváhagyása. Megrendszabályozott kofák. Vége a piaci uzsorának. Még 1908-ban történt. Országszerte általános volt a panasz az élelmiszer drágaság miatt. Az egész város lakossága egyebet sem tett, mint jeremiádokkal nyögte tele a világot a megélhetés nehézsége, s különösen siránkozva a piaci kofák durvasága miatt. Mindenki a város polgármesterétől várta az üdvözítő intézkedést, várta azt, hogy a képviselő testület által alkotott és a kofák piaci vásárlását korlátozó szabályrendelet jóváhagyása iránt minden lehetőt elkövet és véget vet azoknak a durvaságig menő insultusoknak, a melyekben hétröl-hétre városunk urinőinek volt része. Keserűen csalódtak! Egy év telt el a szabályrendelet megalkotása idejétől. A jóváhagyás érdekében nem történt semmi. A polgármester jobban el volt foglalva a kilátásba helyezett vasúti indóház építését megköszönő deputátió vezetésével, semhogy a polgárság anyagi létét érdelő ezen ügyre gondolt volna. Maradt minden úgy a hogy volt. A kofák kikapták a vásárló urinök kezéből a vett baromfit s futva kellett menekülnie azoktól a trágár kifejezésektől, a melyben a bősz piaci kofák részesítették. Lapunk megindításakor programmunkba vettük a közönség érdekei megvédését s már az első számban is reámutattunk városunk piacán uralkodó visszaélésekre. Jóllehet a kofák nyelvüket nyújtogatták reánk, becsmérlő kifejezésekkel illettek bennünket, nem hagytunk fel a küzdelemmel s lapunkban igen gyakran kértük fel a polgármester urat a szabályrendelet jóváhagyásának kieszközlése iránt. Laptársaink között egyedül állottunk a küzdtéren. Kényes volt ez a téma a város hivatalos lapjának, de kényes volt az akkori főispáni sajtónak is, mert jóllehet Falussy Árpád jelenleg érendrédi ügyvéd többször megígérte, hogy az ügyet rendezni fogja, nem tett semmit a jóváhagyás I érdekében. Ő tudja miért ? Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természethü fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jeai fogtechnikus. sei, békességben menekülhessek tőle, arról szó sem lehetett. Sőt ellenkezőleg: ragasz- i kodott a feleség összes szent jogaihoz s gyötörni akart, a mig szuszogok. Így voltunk. A múlt júniusban nyaralásra készülődtünk. Becsomagolván könyveimet, fegyvere- j imet szedtem össze. Az asszony avval is csak gúnyolni akart — maga figyelmeztetett minden kis rozsdafoltra. Egyik revolveremet elvittem kitisztittatani. A puskamüves belé rakta a hat golyót én pedig, zsebre dugva a pisztolyt, ballagtam haza. Ma is jól emlékszem megmondtam, hogy 6 órára otthon leszek. Miért, miért nem, elég az hozzá, hat óra helyett öt órára érkeztem haza. A többi, talán csak a gondatlan szobaleány hanyagságán múlott... Az előszoba a,taja nyitva volt. Amint belépek a sza'onba, ott látom egy ifjurnak az ölibe. Csókolództak. Hidjék el: gyönyörködtem bennük . . . Most már rendben leszünk! Most aztán bele egyezik, hogy elváljunk ! Áltam az ajtóban s képes lettem volna kezet szorítani azzal a derék emberrel. Nem vettek azonnal észre tovább kóstolgatták egymást. Az asszony pillantott meg. Fölugrott s halkan sikoltott, aztán olyan pokoli gyűlölettel nézett a szemem közé, hogy én borzongani össze. Az ember — pedig milyen hercmes volt — elsápadt hápogott valamit, reszketett. Fölöleges mondanom, hogy magam sem voltam valami diskuráló kedvben. Jó két perczig szótlanul mustráltuk egymást. — Uram — szólt végre az a derék ember — rendelkezésére állok. *Nem tudom mi az oka, de ez a kijelentés roppant mulatságosan hangzott. — Hát ha ledurrantanám az urat? — kérdeztem én. Az asszony — erre elmosolyodott. .. Oh, az a kicsinylő mosoly, a mit én olyan régen, olyan jól ismertem már. És a szeme! Mintha beszélt volna a szeme. Te!?... Hogy te ledurrantanál valakit!? Szegény kis barátocskám, mit hep- cziáskodol! ? Minden gyötrelmem, amit tiz év alatt szenvedtem mellette, mindaz egyszerre eszembe jutott. Mintha torkon ' ragadott volna valaki, előrántottam a revolvert négyszer egymásután, ráfőttem az asszonyra, kétszer pedig arra a gavallérra. Az asszony meghalt. Még volt annyi ereje, hogy kétszer kinyögte: — Gyáva . . , Gyáva . .. így öltem meg. Eszem ágában sem volt, hogy megöljem, nem is czéloztam. Lelkemre mondom nem is czéloztam. L egfinomabb porosz-szén minden szoba füleshez •II* alkalmas •! !• haaiiató e?s> Vili Eli SAMU I ISfi /•«l-.'.VA i:hő vi,7,
