Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)
1910-11-05 / 48. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK november 5. 48-ik sz. CSAKIS A KÖKET ÉRDEKLI ! - .............. Megérk eztek az őszi és téli felöltök, bundák, szőrme és plüss paletók, boák és muffok legdivatosabb kivitelben. — I ni__1 Legújabb kosztümök és franczia ruhák mérték szerint készíttetnek. V Kész pongyolfilt olcsó árban. on Hatz Sámuel szabálytalanságokat végre meg fogja unni és szigorúan rá fog koppintani a körmükre ezeknek az uraknak. Meghalt a kedély Nagykárolyban. (S). Meghalta kedély. Csak erről tudom hogy beteg a világ. Hogy lelkileg gyötrő- dötten, testileg is fáradtan vonszolják az élet zötyögős szekerét az élet nyomorult Lázárjai. Ha az utcára tekintek, semmi sem változott körülöttem, Embereket látok, gyarlókat gyengéket, erőtleneket. De akik mégis megfeszített idegzettel, a küzdéstől roncsolt agyvelővel harcolnak a létért. Egy-egy közülők gyenge báb mivoltában is titáni erőt fejt ki. Héroszokká lesznek a ványhadt testű, gyermeteg lelkű emberek. Mert az élet és csak az élet emeli magasabb értékre az érőket. Az élet, mely parancsol, üz, ösztönöz, szeges korbácscsal véresre ver, halálra dermeszt és újra fölkelt, hogy sokszor meg- i halasszon. Itt járnak mellettem, körülöttem a modern Ahasvérusok. A létezés gályapadjához leláncolt rabok. Úgy járnak mint jártak nem régen. És dolgoznak, mint azelőtt. És szenvednek, mint akkor. És minden más úgy van, mint volt egy évvel előbb. Lakodalmas menet után j temetés indul. Lengén lebbenző színes kendők nyomán ott feketélik a gyász fátyola. I Most is születnek, házasodnak és halnak az emberek. Most sem születnek jobbaknak, sem J roszabbaknak, mint azelőtt. Most is házasodnak. Mert a hús vonzódása a húshoz nem lett és nem is lesz kisebb. Most is halnak az öregek és halnak a fiatalok is. jó is, hogy igy van. Mi lenne velünk, ha a kaszás nem vágna rendet a sorainkban. Most is marják egymást az emberek. Ha többen lennének föl is falnák egymást. Minden úgy van — mondom — ahogy volt. De mégsem egészen. Eltemettük a mosolyt. Meghalt a kedély. cs ebből tudom én, hogy beteg a világ, Nézem és látom az embereket. Fáj nekem a közönyük, a fásultságuk. Fáj a hangtalan szenvedésük és megrémít az ér- zéktelenségtik. Azelőtt is voitak gondjaik az embereknek. Sohasem volt az élet üröm nélkül. De sohasem volt öröm nélkül. A munkát kedvvel végezte mindenki. Pedig a munka nem szép és nem nemesit, j A munka öreggé tesz, elfáraszt, ráncőkat telepit az arcra és közelebb hoz a sirhoz. De dolgoztunk örömmel és főleg ke- délylyel. Nem a munka miatt, de a gyümölcséért. Kiki megtette a kötelességét. Mert kinek-kinek van gyermeke, atyja, anyja, testvére, sógora atyafia. Akiről gondoskodni kellett. Vagy ha más nem volt, hát volt ő maga. Azelőtt az embernek becsülték magukat is annyira, hogy magukról gondoskodjanak. Az egész világot a kedély igazgatta. Meg a jóindulat, amely vele jár. Borzasztó, hogy most meghalt a kedély. Siralmas, hogy most nincs, nem lehet az emberekben kedv, ami alkotásra ösztönözzön és a létfentartáshoz hozzájáruljon. De meghalt-e igazán a kedély? Ha nem is halt meg, olyan mélyen alszik, hogy soká tart majd, mikor megint fölébred. Azelőtt a sápadt arcok mosolyogni is tudtak. Tudnak talán még most is. De keserűen, kényszeredetten. Meg kell csak figyelni az embereket. Valóságos siralomház lesz ez a világ. Egyik ember szánja a másikat. Magán már nem tud szánakozni. A sok szánalom mindig szánalmatlanságra vezet. • Az emberek eljárnak most is kávéházba, színházba, bálba. Most is szól még a zene, folyik a játék. De mindez miért ? egyik ember a másik előtt takargatni akarja a baját. Mert baja van ma mindenkinek. Szinte le lehet olvasni az emberek arcáról a kémlelő pillantást. Mindenki bele akar látni a más veséjébe. Hogy az ne lál- hasson az övébe. És mindenki a más baján szánakozik, hogy a magáét felejtse. Ahol azelőtt csupa szin, hangulat volt minden, ott most a kedélytelenség szürke árnya kisért. A mosoly könybefullad, a nevetés is olyan, mintha sirás volna. Bizony mondom, meghalt a kedély. És aki nem hiszi el, nézze csak meg a fiataloFogászati műterem. Nagykároly, Könyök-utca 11. Készítek: (a gyökér eltávolítása nélkül is) természetim fogpótlásokat aranyban és (vulkánit) kautschukban; szájpadlás nélküli fogpótlások úgy mint: aranyhidak, koronák, csapfogak a legmüvésziesebb kivitelben. László Jenő fogtechnikus. ménytelen. Egy nap arról értesültem, hogy a német határon Szosznovicében titkos gyűléseket tartanak a békétlenkedők. A 8000 lakosú Szosznovicében leginkább lengyelek és zsidók laknak és államellenes iizelmekre már ezért is alkalmas. Van a kis városban egy pompás régi kastély. Itt száll meg a cár egyszer-kétszer esztendőnként vadászkirándulásai alkalmával. A lengyel királyok által pazar pompával épített kastélyhoz tartozik egy csudaszép katholikus templom is, a melyet a cár görög-orthodox templommá akart átváltoztatni, de nem tehette, mert a lengyel főnemesség azzal fenyegetődzött, hogy ha ez megtörténik, akkor az utolsó emberig Ausztriába vándorolnak ki és vagyonukat forradalmi célokra adnák. Éppen ebben az időben készült a cár vadászatra Szosznovicébe. És én megsejtettem, hogy nem a pétervári palota ellen készül a merénylet, hanem a szosznovicei kastély ellen. Nyomban odautaztam. Nemsokára a cár is odaérkezett. A cár megérkezése után egy kis szatócs-üzletre irányitottam a figyelmemet. Feltűnt nekem, hogy e napokban rendkívül nagymennyiségű élelmiszert szállítottak. Nyilvánvalóan e mögött rejlett a merénylet titka. Gyorsan határoztam. Egy éjszaka körülkerítettem a házát kozákokkal, én magam meg egy szakaszszal a házba törtem. A meglepett tulajdonos, egy öreg lengyel, halotthalványan ült a lócán. Embereim | felkuttattak minden zeg-zugot, de semmi gyanúst nem találtak. Egyszerre a pupitus i mellett egy csapóajtót látok. Fölnyitottam ! és egy falépcsőt láttam, a mely a pincébe vezetett, A pincébe mentem, ahol eleinte semmi gyanúsat nem vettem észre. Hirtelen szemembe ötlik egy falba vágott nyílás a I pince legsötétebb zugában. Ez a nyílás egy földalatti folyosóba vezetett és olyan sziik volt, hogy csak középtermü ember mozoghatott benne, én pedig — mint láthatja — robosztus termetű vagyuk. Mindazonáltal nem sokat teketóriáztam. A nyílásba szálltam, azzal az elhatározással, hogy kikutatom, történjék velem akármi. Áthatolhatlan sötétség volt a folyósón, a J hol kúsznom kellett, mint a kígyónak. A mellkasom annyira;összeszurult, hogy a sürő, rossz levegőben fulladozni kezdtem A veríték ellepte egész testemet, de azért megállás nélkül előre túrtam magam. Csak egyszer álltam meg egy pillanatra, mert ájulás környékezett. De a mint magamhoz tértem, megint előre kúsztam Egyszerre észreveszek egy világos foltot, egy fénysávot — közvetlen közelemben — egy férfiarcon, A férfi szeme lángolt a láztól. Soha életemben nem fogom elfelejteni ezt a pillanatot. A földön feküdtünk szem- től-szembe, mint két vadállat, a homlokaink érintették egymást. Ösztönszerűleg a revolverem után akartam nyúlni, de oly szűk volt a folyósó, hogy a kezem jóformán meg se mozdulhatott. Hát ez a szerencsém volt, mert a lövés könnyen felrobbanthatta volna a tömérdek mennyiségű lőport, a mely a folyósó túlsó végén éppen a cári kastély alatt volt felhalmozva. A mig erőlködtem, hogy revolveremet a zsebből kivehessem, a másik közelembe kúszott és kísérletet tett, hogy megfoghasson. De hát ó sem mozoghatott és igy nem tehettünk egyebet, minthogy gyűlölködő szemmel méregessük egymást, mozdulatlanul és tehetetlenül. Ekkor vettem észre, hogy a világosság egy kis villamos lámpából ered a melyet ellenfelem kezében tartott. Iszonyattal láttam, hogy ez az ember azon erőlködik, hogy a két elektrikus drótnak végeit összekösse. Tudtam, hogy a vezetődrótok kontaktusát akarja előállítani, ami, hasikerül, a lőpor nyomban fölrobban. És akkor légbe röpül a cári kastély, mindazokkal, akik benne vannak. Iszonyú erőlködéssel és egy lépéssel előre toltam magam és sikerült nekem, a fogaimmal elkapni az egyik drótot. Az ellenfelem szörnyű erővel rángatta a drótot, hogy a fogaim majd kiestek, de nem bírhatott velem. Egy pár pillanat múlva a kezei erőtlenül lehanyatlottak. Alig tudtam lélegzetet venni, de öszL egfinomabb porosz-szén minden szoba fiiiéshuz alkalmas «a® kapható £4® £4® £4® (14®(^®Öt®Ö5®e$®£4®eS®Öt® FUMED HAMU II.SA EN Mii £0 Oílí, *«//</ A ího ty •
