Közérdek, 1910. július-december (3. évfolyam, 30-56. szám)

1910-11-05 / 48. szám

48. szám. november 5. KÖZÉRDEK 3-ik oldal. Ruhát fest és i vegyileg tisztit * 191 IFE L SÓM IUEI f> :: Nagykároly, :: 1 Kölcsey-utca 1-ső szám. Alapittatott 1902. i kát. Akiknek még ismerniük sem volna sza­bad az életet. De akiket megsápasztott, gör­nyedné tett az élet. 7i\fJ7, 7\ \V/i Járványos betegségeknél mint ko- § lera, typhus, vagy lázas be- : tegségeknél fő a viz, : fi legbiztosabb óvszer a KRONDORFI alkálikus természetes xy, % SAVANYUVIZ ■ vy, Mint nyálka oldó szer úgy ma­gában mint meleg tejjel vegyítve köhögésnél, rekedtségnél, tü- döhurutnál stb. legjobb gyógy- sikerrel ajánjtatik. Nehezen emésztő gyomorhurutnál kitűnő hatá a van ! V1ZELETHAJTÓ GYÓGYITAL. Kérjük minden kávéhézban és ven­déglőben bor vagy pezsgőhöz mindenkinek kitűnően fog izleni. 'a"/. Wí C\\ '/A', I '/A', 1 lO' '7a', 7a', 7y, 'X/, 7a', :%y, A társadalmi adó. Nagykárolyban különösen érezzük. Tele vagyunk panaszszal, hogy milyen rengeteg módon adózunk az államnak ; hogy immár roskadozunk a különböző címek alatt ugyancsak hatalmassá növekedet adó­teher miatt. ns a mig az állami intézmények fen- tartásához szükséges adót többnyire csak a végrehajtó közbejöttére fizetjük meg nagy keservesen ; elfeledjük, hogy majdnem ugyan­annyit, sőt talán jóval többet is kifizetünk évente úgynevezett társadalmi adóra. Ez a társadalmi adó a különböző társas egyesületeknek fizetett tagsági dij cí­mén, meg a különböző jótékony, nemes célú mulatságok alkalmávat felmerült költ­ségek alakjában rovódik le minden eszten­szeszedtem minden erőmet és — tárgyalni kezdtem vele : — Nézze, ebből az egérfogóból nem menekülhetünk meg. De ha megadja magát és nyugodtan ezen az alaguton velem a házba jön, a hol a kozákjaim vannak és ha bűntársait elárulja, akkor önnek nem lesz bántódása. A merénylő kétkedőleg nevetett. — Ön nem hisz nekem. Becsületemre esküszöm . . . — Becsületére? Hisz ön rendőrtiszt. — A cár nevére esküszöm. A merénylő szeme gyűlölettől izzott. Vadul meresztette rám tekintetét és aztán igy szólt: — Az anyja_ életére esküdjék. _ Megtettem. És ez meggyőzte. És ekkor megkezdtük visszavonulásunkat, c-letem leg­rémesebb perceit ekkor éltem át. A szűk folyósó szinte összemorzsolt. A testem fájt, de azért előre mentünk és végre kijutottunk. A merénylőt átadtam a kozákoknak. Garbo" ner-nak hívták. Elmondta a tizennyolc bűn­társa nevét, a kiket Szibériába deportáltak. Őt is oda küldték, de nem rab gyanánt. Egy kis házikót kapott ajándékba és ott él azóta a családjával bántatlanul. dobén éppen olyan szigorú következetesség­gel és elmaradhatatlansággal, mintáz állami adó, vagy a községi adó. Ez ellen ritka ember panaszkodik Ma­gyarországon : mert az is benne van a magyar ember vérében, hogy olyan teher ellen, amit maga vett a vállára, nem pa­naszkodik soha, ha még olyan erősen kell is nyögnie alatta. Mert hát az is igaz, hogy ha nem pa­naszkodunk is, de nyögünk. Nagyon jó anyagi viszonyok között kell lennie annak a polgártársunknak, aki azt az úgynevezett társadalmi adót csak amúgy könnyedén viselheti, fizetheti. Leg­többen bizony úgy vagyunk vele, hogy szí­vesen fizetjük ugyan, de nehezen. Nem azt akarjuk ezzel kifejezni, hogy a társadalmi adózás ellen vagyunk, hanem csupán azt, hogy — ha már az állami adó­zás terén is sürgetjük a progresszív rend­szer behozatalát — fektessük a társadalmi adózást is igazságosabb, méltányosabb alapra. A társadalmi intézmények fentartásához szükséges adót is úgy vessük ki és oly­képpen igyekezzünk vállalni, hogy a kik a nagyobb terhet is sokkal könnyebben visel­hetik, mint mások a kisebbet — vegyenek magukra az önkéntes teherből annyit, hogy a kik kisebb teher viselésére képesek, csak nyögés nélkül, erejük arányában kapják meg a maguk teherrészét. Mert méltóztassanak csak megvizsgálni, hogy milyen aránytalan most a társadalmi adó terhének megoszlása ! Egy 1000—2000 forint évi fizetéssel rendelkező tisztviselő, hivatalnok társadalmi adója évenkint 50—60 forintra rúg körül­belül. Ugyanannyit fizetnek az 5—10 ezer forint jövedelemmel vagy még ennél is töb­bel rendelkezők, Hát ez nem arány. Ezen változtatni kell. Nem olyanképpen, hogy talán a társa­dalmi adót kívánó intézményeket kevesbít­sük. Isten mentsen ! Hanem meg kell tenni a kezdő lépést arra nézve, hogy a tagsági dijakat, a gyűjtések alkalmával való ado­mány összegeket a jövedelmi viszonyok ará­nyában kell előirányozni; és ehhez az elő­irányzáshoz szoktatni, nevelni kell a kö­zönséget, hogy egyfelől ne legyen szemér­metlenül szűkkeblű, másfelől pedig könnyel­műen bőkezű csupán túlságos szégyenke­zésből. Szóval : nemcsak az állami adózás, hanem a társadalmi adózás terén is be kell hozni a progresszív rendszert! Ez lesz a legegészségesebb, legméltá- nyosabb adózási rendszer a mai viszonyok között, a társadalmi adó lerovásánál. SZÍNÉSZET. Becsukódtak a színház kapui. Dres­sen áll egyedüli szórakoztató helyünk. Elmentek a kedvelt színészek, maguk­kal vitték egy nehány érzékeny női szív álmát és itt hagyták sok kellemes estének emlékét. Az álom vissza fog jönni, az em­lék lassanként elmosódik, de a kultúrának az a magva, amit városunkban elvetettek, már kicsirázott, kezd magasra törni, csu­pán gyöngéd szerető kézre van szüksége, melyik óvja az időjárás viszontagságaitól, vásott gyerekek meggondolatlan pusztítá­saitól. És akkor az elmosódott emléket ki­ássa sírjából a történelem igazságszolgálta­tása, megadja az elégtételt azoknak, kiket körük félreismert. Hevesék azonban nem elégesznek meg a történelmi igazságszolgáltatással, nekik „csengő“ jutalomra is szükségük van. A mostani szini szezonban közönségünk ezt a jutalmat is megadta nekik, süriin fordul­tak elő telt házak, úgy hogy az erkölcsi siker mellett anyagiakban sem volt hiány. Közönségünk tiszta ítélőképességére vall, ha egyik helybeli újság személyeskedő kri­tikája nem érte el a hőn óhajtott célt. Örömmel tapasztaltuk, hogy közönsé­günk meleg érdeklődéssel, sőt mondhatni, a művészet iránti szeretettel vette pártfo­gása alá Thália papjait, búcsúzott el a tö­rekvő színész gárdától a minnél hamarábbi viszontlátásra. Hétfőn, a „Tavasz“ ment telt ház előtt Pongrácz Maíild nagyon ügyes alakítást nyújtott, szépen énekelt, Káldor pedig a „Füty“ kupiéval szerzett zajos tapsokat. Kedden, Sipos Zoltán jutalomjátékául a Dolovai nábob lányát adták. Kedvelt szí­nészét a közönség csokrokkal, cigaretták­kal és egy 100 K-t tartalmazó pénzesbo- ritékkal jutalmazta. Az összes szereplők ere­jük legjavát nyújtották. Szerdán, a „Mády zsidó“. Cíütörtökön, aranyos primadonnánk H. Balla Mariska művészi és bájos játéka mel­let, az „Arany virág“ került színre. Sem ezekről, sem pedig a tegnapi előadás­ról nem számolhatunk be, mert lapunk szini kritikusa referádáját lapzártáig nem küldte be szerkesztőségünkbe s igy munkatársunk­nak a közönséggel szemben elkövetett figyel­metlenségért sajnálkozásunknak kell kifeje­zést adnunk és kérjük olvasóink szives elnézését. Szatmári műsor: Szombaton „A kard becsülete“ A bér­let. Vasárnap d. u. „Iglói diákok“, este Erkel Ferenc századik születésnapjának év­fordulójára „Hunyady László“ (Esküjelenet) opera B bérletszünet. Hétfő másodszor „A kard becsülete“ B bérlet. Kedd B. Szabó József újonnan szerződött baritonista első felléptével „Kornevillei harangok“ regényes operette C bérlet. Szerda „Doktor ur“ bo­hózat A bérlet. Csütörtök „Tavasz“ operette B bérlet. Péntek újdonság „Muzsikuslány“ C bérlet. VI Szíves tudomásai! Villamos thea főzök, vasa­lók, villamos melegítő sző­nyeg, csekély áram költség. LnJ LnJ LraJ Villany világítási szerelések költségvetései díjmentesek. LnJ LrcJ LnJ Gsengő berendezések, vil­lanycsillárok, Wolfram-Os- ram Tautal lámpák 70 szá­zalék áram megtakarítás. LrcJ ürsü Gr£3 Singer Márton és Tü villanyvilágítás berendezési = vállalat = NAGYKÁROLY, Deák-tér. üf T Az idény legszebb, legdivatosabb női-ruha kelméi a legnagyobb választékban == : SZILÁGYI IMRE : női- és férfi-divatáru kereskedésében : Nagykároly, Deák-tér. :

Next

/
Thumbnails
Contents