Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-04-16 / 19. szám
19-ik szám. 1910. ápril 16. KÖZÉRDEK. 3-ik oldal. dalmas, de küzdelemteljes útjában nem ismert más jelszót csak „előre.“ Adjátok kezébe a zászlót, azt a három szinü nemzeti zászlót, a mely dicsőséget fog hozni rátok, elismerést annak, a kinek kezébe adjátok. Az előttetek elhangzott programm nem ígért semmit, csak azt, hogy hűséges szószólója lesz a ti bajotok, a ti óhajtásaitoknak. Nem igér adóleszállitást, mert velem együtt azt szeretné, hogy a magyar embernek ne kelljen kalapot emelni a végrehajtó előtt, a mikor vele az utczán találkozik. (Most úgy sem teszi, mert exlexben vagyunk.) De fizessen kétszer-három- szor annyit, mint most fizet, csak legyen neki miből. Nem igér légvárakat, be nem tartható fogadásokat, de szive szeretetével azt mondja nektek, forduljatok hozzá bizalommal s ha tehet valamit nektek, azt örömmel teszi. Küzdeni fog a magyar nemzeti önállóságért, oly híven, oly kitartóan, mint bármelyik képviselő Kossuth Lajos követői közül. Nehéz küzdelmek előtt állunk Ausztriával szemben. Bécsnek minden törekvése kiszipolyozni a magyart. Tudjuk jól, hogy az osztrák ha ad is valamit nekünk, azt kétszeresen akarja vissza venni. Példa erre egy falusi magyar vendéglő, a hová egy osztrák sógor tért be vacsorára. Nagyon éhes lehetett a sógor, mert arra kérte a korcsmárosnét, hogy csináljon neki egy egész paprikás csirkét. Az asszony el is készítette úgy magyarosan jól paprikásán s feltálalta az osztrákn. Az osztrákak megkóstolta az ételt de nem evett belőle s egy rucza levágására adott rendeletet. A jószivü magyar asszonyt ezt is elkészítette abban a reményben, hogy megfizetnek érte s a sógor meg is ette egy szálig. Mikor fizetésre került a dolog az osztrák kijelentette, hogy a csirkéért nem fizet, mert nem tudta megenni, a kacsáért pedig itt hagyta a — csirkét, tehát nem tartozik semmivel. Ilyen az osztrák, elvenne tőlünk mindent s nem adna érte cserébe semmit. Ezért kell oly férfiú a parlamentbe mint Szálkái Sándor. Ö nem fog odaadni az osztráknak semmit, de ha adna, akkor előre megfogja kérni az árát, a mely paprikás lesz, mint az először feltálalt csirke. Nem akarom tovább igénybe venni szives türelmüket, mert félek attól, hogy valaki megrángatja hátul a kabátomat, csak azokhoz az elvltü becsületes választókhoz akarok még egy pár szót intézni, a kik ide sereglettek közénk. Arra kérlek benneteket kedves jó barátaim, hogy ha visszatértek kedves falutokba, mondjátok el mit hallottatok tőllem. Mondjátok meg barátaitoknak, gyermekeiteknek, kedves jó asszonyaitoknak, unokáitoknak, a kiknek szivébe az anyatejjel együtt csepeg a hazaszeretet édes melegítő tüze, hogy mi küzdünk a magyar haza boldogulásáért. Mi küzdünk a magyar nép szabadsága, boldogsága és függetlenségéért s hogy most egy uj, egy kitartó, egy soha sem csüggedő harczost nyertünk a mi szeretve tisztelt barátunk Szálkái Sándorban s arra kérjük őket, segítsék diadalra vinni azt a zászlót, a mely soha, de soha nem hajlik mega hatalom előtt s a melyen arany betűkkel van kiírva ez a szó a „szabadság.“ Éljen Szálkái Sándor! Éljen a mátészalkai kerület függetlenségi 48-as Kossuth-párt jelöltje. Azt a lelkesedést leírni, a mely Barabás szavait követte, tollal nem lehet. Az éljenzés jiem akart csilapulni és Jármy András pártelnök alig tudott szóhoz jutni. Végre nagy nehezen lecsilapodott a közönség és Jármy András elnök keresetlen meleg szavakban köszönte meg Barabás Bélának a pártelnökség kiküldöttjének szives megjelenését s egyben indítványozta, hogy a gyűlés a jelölés alkalmából üdvözölje a párt vezért Kossuth Ferenczet. Úgy indítványt, mint a felolvasott szöveget a gyűlés lelkesedéssel tette magáévá. Ezzel Mátészalka ünnepe Szálkái Sándor jelölő gyűlése véget ért. A távirat szövege a következő: Kossuth Ferencz Budapest. A mátészalkai választókerület függetlenségi 48-as Kossuth-pártja szeretettel üdvözli nagynevű vezérét azon alkalomból, midőn Szálkái Sándor képviselőjelöltje Barabás Béla pártelnök jelenlétében óriási lelkesedés mellett elmondotta programmbeszédét. Zászlónk diadalához kérjük atyai áldását. Dr. Fuchs Jenő, Jarmy Andor, titkár. elnök. Gyűlés után Barabás Béla tisztelgett Szálkái Sándornál és Péchy László főszolgabírónál. Az utczán mindenütt lelkesen ünnepelték úgy őt mint Szálkái Sándort s valóságos diadal ut volt minden lépésük amelyet a városban tettek : Délbe Barabás Béla és Szálkái Sándor tiszteletére a Nagyvendéglőben bankett volt, a melyen a vidék és a város előkelőségeiből mintegy 150-en vettek részt. Az első pohárköszöntőt Mauricz Árpád nagydobosi ref. lelkész mondotta, a ki a szónok gyönyörű, szivhezható szavaival emelt poharat a függetlenségi eszme tántoríthatatlan harczosa Barabás Bélára. Szálkái Sándor az önzetlen hazafiura a függetlenségi párt alelnö- kére Barabás Bélára és a függetlenségi eszmékért, Szigethy Gyula gebei ref. lelkész Szálkái Sándorért, Jékey Zsigmond a mátészalkai kerület függetlenségi polgáraiért emeltek poharat. Majd Dr. Kovács Bernadin nyírbátori róm. kath. lelkész a nyírbátori kerület küldöttsége nevében lelkesedéstől áthatott nagyszabású beszédet mondott Barabás Béla és Szálkái Sándorra, melyet oly tetszéssel fogadott a közönség, hogy a vendéglő öreg falai nem emlékeznek oly óváczióra, melyben az' ünnepeltet és ünneplőt részesítették. Nagy Gábor olcsvai ref. lelkész Kossuth Ferenczért mondott ritka szép felköszöntőt. A mikor Barabás Béla állott fel szólásra, kitört a lelkes éljenzés, a mikor pedig befejezte azt a beszédet, a melyet a közönség ott a hol az elérzékenyülés hangján beszélt, sírva halgatott, a hol jóizü adomákkal fűszerezett mosolyogott rajta, oly lelkes éljenzés tört ki, a melyet csak az nyerhet jutalmul, a ki eggyé fort a nép szivével, a kit a nép szeret mint apostoli férfiút, követ mint igazi vezért. Remek beszéde végével Péchy Lászlóért, a választók családtagjai és gyermekeiért emelt poharat. Nagyszabású beszédet mondott még Leövey Miklós Tunyog aranyszáju papja, majd Dr. Kovács és még többen. Ebéd után a társaság Szálkái Sándor házához ment, a hol a kedves háziasszony ritka magyar vendégszeretetben részesítette a társaságot. Barabás Béla az este 7 órás vonattál utazott Budapestre. A vasúti állomáshoz lelkes közönség kisérte ki s az egész utcza ovációba részesítette. ______________________ Előre ! Nagykároly, 1910. ápril hó 14. Künt a tavaszi napsugár rügyeket fakaszt a fákon, zsendül a vetés a mezőkön s kíváncsian kikandikáló fűszálak meleg párákkal telitett levegőre találnak. Virágba hajt a gyümölcsfa, bimbóba szökken a virág az uj élet, az uj fejlődés pezsgő, megrészegítő folyamata örvendezteti az emberi szemeket. S nemcsak a természet az. mely korai virulást varázsol a még nem rég fagyos, kihalt mezőkre, nemcsak a vetés, fü, fa virág éled az uj tavaszra, egyéb téréin is, a magyar munkáskéznek a siker, az elismerés pálmája int, másutt is kezdik érezni a magyar zsendülést. A berlini s egyéb német lapok a magyarokról írnak. Nap-nap után a magyar térfoglalás képezi megbeszélésük tárgyát s |hova-to- vább az irigység, a féltékenység marcangolja már sziveiket, melyek mind-mind előjelei egy szebb tavasznak, termékenyebb nyárnak, gyümölcsözőbb ősznek. A magyarok vezetnek. Vezetnek a szellemiekben, a németek s egyéb elemeink legnagyobb keservére. Berlini színházak, legyenek azok drámaiak, avagy énekesek, a hangversenyek dobogói, a festöakadémiák kiállításai, mind-mind a magyar genialitás létezését, előre törtetését, sikereit interpretálják. Mindenütt és mindenhol a magyarok. Mint amikor a versenyeken, ha egy jóvérű fajparipának helye kínálkozik, hogy a többiekből kiválva, maga ragadja el a győzelmi pálmát, épen úgy a magyar nemzet is abban a percben, amikor szóhoz juttatták, rögtön maga részére szerezte meg a siker, kiszámíthatatlan, de mindenesetre a (tehetségnél elmaradhatatlan, verhetetlen eszközét. S ha egyszer megkezdték a diadalmas előnyomulást, nincs hatalom, mely a szívós, kitartásban, küzdelemben fáradhatatlan magyar faj supremáciáját elvitatni, avagy hátráltatni képes lenne. Előre megyünk, s rövidesen kivívjuk magunknak azt a polcot, melyet fajbeli előkelőségünknél, képességeinknél fogva megérdemelünk s melynek sikerre juthatását eddig csakis ellenségeink machinációja s a magunk szerencsétlen élhetetlensége gátolta csupán. Uj tavasz int a magyarnak. A siker az elismerés, a győzelem termékenyítő tavasza. A régi bűnök, a régi mulasztások mind-mind elvesztik majd káros hatásukat s a magyar név ismét olyan ismert lesz, mint volt az Árpádházi s Anjeu királyok alatt, de még a törökverő Mátyás alatt is, mikor nemcsak az ország fénye ragyogta be az irodalmat és művészetet, hanem e fényéből még a külföldre is sugározhatott. Ha a magyar irodalom és művészet megkezdi külföldi hóditó körútját, ha mindazok, kiknek módjában és tehetségében áll a magyar névre, a magyar nemzetre hirt, elismerést, dicsőséget szerezhetni, tehetségük magaslatára emelkedve, mindent megtesznek en ek a szent, ennek a hazafias kötelességnek, akkor érdemes lesz ismét magyarnak születni, méltók leszünk arra a történelmi múltra, mely egyetlen most élő nemzetnek nem jutott osztályrészéül. Künt nevető napsugár rezg az ablakokon, az uj élet, az uj forrongás, nemes pezsgés, jobb jövő hajnalhasadását remélted s mi örömmel tekintjük dicső fajunknak tavaszát, mellyel idegenbe uj színeket, uj virágokat termel ahoz a pazar koszorúhoz, mellyel a magyar géniusznak hódolnak majd a meghódítottak. S csak ragyogjon továbbra is a napsugár, szökeljen magas sudárrá a mag, mit nagyjaink ültettek el az idegen kertekben, mert csak igy szerezhetjük meg a dicsőség, a hírnév szagos bokrétáját az eleven, az ezeres tendős, de mégis fiatal magyar nemzetnek. Előre tehát a dicsőség felé, csüggedés nélkül, tántorithatatlanul! Sic itur ad astra! OBRAK cipők I IfOBRAK I II cipők A legjobbak. Legeiegánsabbak. I |fOBRAK I ! II cipők! Legkényelmesebbek. mar Kizárólagos raktár tm DEBRECZENBEN, Piacs-utcza 42. szám alatt. Nyilatkozat. A „Magyarország“ /. hó 15-ik számában a mátészalkai képviselőjelölésröl minden valódiságot nélkülöző és tendenciózusan elferdített közlemény jelent meg. Alulírott, aki lapom képviseletében a jelölő gyűlésen személyesen vettem részt, kötelességemnek tartom becsületszavamra kijelenteni, hogy úgy a fogadtatás, mint a gyűlés a legnagyobb rendben és lapunkban részletesen ismertetett módon folyt le s a közigazgatási hatóság részéről a rend fentartása érdekében tett szigorú intézkedés csak arra irányult, hogy a Szunyogh-párt tervbevett rendbontó és tettlegességet célzó garázdálkodását meggátolja és a gyülekezés, valamint a szólásszabadság jogát megvédelmezze. Simkó Aladár, fel. szerkesztő.
