Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-04-04 / 16. szám
rendkívüli kiadás / J- . Nagykároly, 1910. áprillis 4. 16-ik szám. 111. évfolyam. KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : DR. BIS1TZ BÉLA „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő : SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak : Helyben házhoz hordva egy évre 6*— korona félévre 3*— korona. |j Vidékre postán küldve egy évre 7:— korona félévre 3'50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. i i Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult. ERMELLBK. Répviselojelölés. A székelyhídi függetlenségi 48-as Kos- suth-párt vasárnao délután tartotta jelölő gyűlését Székelyhidon, amelyre meghívta a kerület eddigi képviselőjét, dr. Molnár Ákos ügyvédet is. Dr. Molnár Ákost, aki a Nagyváradról d. u. fél 3 órakor érkező vonattal jött, az állomásánál rendkívül lelkes éljenzéssel fogadták, majd a párt nevében és megbízásából Lacko- vits László ref. tanító az alábbi beszédet intézte hozzá: Szeretett Képviselő ur! Székelyhid városárfak 48-as függetlenségi polgárainak1 nevében üdvözlöm Nagyságodat. Üdvözlöm azzal a szeréttel, azzal a ragaszkodással, azzal a lelkesedéssel, melyet Nagyságod, mint a választókerületnek egy évtizedes képviselője fáradhatatlan munkásságával, az Érmellék ügyeinek szem előtt tartásával s érdekeinek folytonos előbbre vitelével a legnagyobb mértékben kiérdemelt. Kijöttünk ide Nagyságod elé, kijöttünk egyrészt azért, hogy itt Nagyságodat méltóképpen fogadva őszinte ragaszkodásunk s megtörhetetlen bizalmunkról a legteljesebb mértékben biztosítsuk, — de kijöttünk főleg azért, hogy az ellenfélnek megmutassuk azt, hogy Nagyságodra szórt s minden alapot nélkülöző rágalmai, minket a legkissebb mértékben sem befolyásolnak, a mi képviselőnkbe vetett hitünkben meg nem ingatnak. Akadnak ugyan köztünk olyanok, a kik kezdenek eltántorodni vagy már el is tántorod- tak attól a zászlótól, melyet ezelőtt négy évvel még a legnagyobb lelkesedéssel lobogtattak. Ezekhez nincs más szavam, mint az a kérdés: „Mi kifogásuk van az eddigi képviselőnk ellen ?“ A felelet erre a kérdésre más nem lehet, mint az, hogy elég volt már belőle, hiszen tiz éven át hűségesen képviselte a kerületünket. Az ellenfél felfogása szerint lehet még egy felelet kérdésemremre — az, hogy a mi szeretett képviselőnk nem felelt meg annak a fogadalomnak, melyet közel négy év előtt — megválasztásakor tett. — Erre megint megfelelek. — Emlékeztek-e arra, hogy milyen nagy programmal küldtétek őt fel a parlamentbe ? Ugy-e bár Kossuth párti programmal ? Nos és kitartott ki hivebben Kossuth Ferencz mellett, mint Molnár Ákos? Hibája az neki, hogy nem tartott a Kossuth pártból elszakadt Justhal? • Az volna a hiba, ha vele tartott volna. Mert a nagy Kossuth Lajos fia tudja mit csinál. „A sasok nem nemzenek galambfiókokat“. — „Áz alma nem messze esik a fájától.“ De a nagy Kossuth Lajos fiát, ki a legközvetlenebbül szivta magába a Kossuth apánk által terjesztett § hirdetett magasztos eszméket, megtanította az élet, a tapasztalás arra, hogy „dobbal nem lehet verebet fogni“ s „esztelen az, ki fejjel szalad a falnak“. — Kossuth meggondolt, higgadt, nyugodt, biztos politikát folytat. Nem igér többet, mint a mennyit időszerint adni tud. S mit tesz a másik — a szinte függetlenségi ellentábor ? Ígér füt, fát, tücsköt, bogarat, a mely ígéretét maga tudja legjobban, hogy ez időszerűit megvalósítani egyáj.; ^án nem tudja. Feleljétek nekem kedves vpólgaftársáím! Melyik a tisztességesebb politika: az-e, a melyik fennen hirdeti azoknak az eszméknek azonnali megvalósítását, melyekről ő maga tudja legjobban, hogy ez idő szerint kivihetetlenek, vagy az-e, a melyik tisztán feltárja elétek a valót, nem árnit benneteket, nem fest elibetek délibábot, nem áltat kivihetetlen frázisokkal, hanem csak annyit igér, a mennyit ez idő szerint adni tud. Ezt a tisztességes, meggondolt, nyugodt, higgadt politikát követi Kossuth Ferencz, annak a magyar halhatatlan Kossuth apánknak a fia. Ennek a Kossuth Ferencznek egyik leghűségesebb, leglelkesebb hive a mi eddigi képviselőnk Dr. Molnár Ákos, kit Isten hozott közibénk, kit az~ Isten éltessen ! A lelkes éljenzéssel fogadott beszédre Molnár Ákos az alábbi rövid szavakban válaszolt : „Örömmel jöttem ide a vett meghívásra s hálateljes szívvel látom azt, hogy a székelyhídi választó polgárság engem, nem mint képviselő- jelöltet, de mint Székelyhid egyszerű polgárát, Székelyhid fiát, ■— mert itt láttam először napvilágot — szeretettel fogad keblére. Nem tudok szavakat találni s mély hála kifejezésére, csak azt mondhatom, hogy szivem teljes szereietével ragaszkodom ahoz a város rögeihez, amely szülőföldem, amely már évek hosszú sora óta tüntetett ki bizalmával, amellyel én nem is éltem vissza soha, de nem is fogok soha ! Isten éltesse Székelyhid polgárságát!“ Riadó éljenzés fogadta a szívből eredő szavakat, majd Molnár Ákos kezet fogva a küldöttség tagjaival, kocsira ült és elől 24 tagból, álló lovasbandériutnmal, 36 kocsitól követve, behajtatott a városba. A városba érve, mindenütt lelkes éljenzéssel fogadták Székelyhid fiát. A Piac-térre érve, csatlakozott a menethez a bihardiószegiek 30 lovasbandériumból, 58 kocsiból és 300 választó polgárból álló küldöttsége; Szentjobb 10, Szentmiklós 10, Bagamér és a szomszédos községek 2—4 szekérrel úgy, hogy a menet alig tudott elhelyezkedni a nagy piacon. A megjeSzékelyhid, 1910. ápril 4. lentek száma 2000-re tehető, akik között 1000-néI több választó polgár volt. Délután 3 órakor nyitotta meg a gyűlést Kovács Lajos a párt elnöke. Lelkes szavakban emlékezett meg a párt elhunyt elnöke, Pozsgai Károly érdemeiről, majd a közhangulatból ítélve, jelentette azt, hogy a párt képviselőjéül Molnár Ákost akarja jelölni. E tárgyban átadja a szót Szentkirályi Károly ref. lelkész urnák, akit egyidejűleg felkér arra is, hogy^ Kossuth Ferencnek a párthoz intézett levelét alvadja fel Égy kedves, megnyerő lelKész lépett az emelvényre, mély érzést eláruló hangon mondta el az alábbi beszédet : Mélyen tisztelt Polgártársaim ! Képviselőjelölésre jöttünk össze. Eljöttünk, hogy jelöljük azt, akihez a 10 év bizalma fűz, aki 10 évi működése alatt bebizonyította, hogy hü maradt ahoz a zászlóhoz, amelyet a választópolgárság kezébe adott. Tisztán, szeplőtlenül hozta azt vissza, nem esett azon egy mák- szemnyi folt sem, s most is dicsőségesen ragyog rajta a 1848. Mi nem futunk uj név után, mi jelölni akarjuk dr. Molnár Ákost, a kipróbált jellemet, az igaz hazafit. Mi jobban szeretjük azt a régi zászlót, amely már kiálta a csata tüzét, mint az ujjat, amely inég tiszta s nincs irva reá a múltak érdeméből semmi. Hogy tett és sokat tett Érmellékért dr. Molnár Ákos, azt nem szükséges ecsetelnem. Igen tett annyit, amit csak tehetett, annyit, anrenyit egy képviselő tehet a kerületéért és fogjanak reá bármit azok, akiket a személyes gyűlölet vakká tesz, én nyugodtan állíthatom azt, hogy mindenkor megálta helyét azon a polcon, ahova őt a kerület bizalma állította. Hogy egy példát hozok fel a többek között, az élete delén álló férfi nagymérvű elfog- laltatása dacára, nyelveket tanult, de csak azért, hogy a magyar névnek, a magyar termékeknek a külföldön dicsőséget szerezzen. Az ő nevéhez fűződik az, hogy az „Érmelléki bor“-nak Angliában piaczot teremtett. Ő volt az, aki bejárva a külföldet, mindenütt ellensúlyozni igyekezett azokat a rágalmakat, amelyeket megölő gyilkosunk Ausztria terjesztett felőlünk, hogy barbár, tanulatlan népek vagyunk, akik nem érdemesek a külföld becsülésére. Kötelességet, de igen kedves kötelességet teljesítek tehát akkor, amikor a választó polgárságnak dr. Molnár Ákosnak képviselővé való jelölését ajánlom s remél- lem azt, hogy azon összetartás, az az elválaszthatatlan kapocs, amely eddigi képviselőnket és bennünket a kölcsönös szeretet, bizalom és barátsággal összefűzött, most is oly szorossá fog válni és diadalra visszük azt a tiszta zász-
