Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-04-04 / 16. szám
2-ik oldal. 1910. ápril. 4. KÖZÉRDEK. 16-ik szám. lót, amelyet méltóbb kézbe nem adhatunk, mint dr. Molnár Ákos kezébe. A naqy Kossuth fia levelet intézett a gyűléshez, amelyet felolvasok : A székelyhídi kerület választó polgárainak ! Tisztelt Polgártársaim ! Nehéz idők jöttek, a régi rendszer hívei feltámadtak. Elfoglalták az ország kormányát, kiszorították a hatalom várából a nemzeti jogok védelmezőit és most gyorsan szervezkedve a megadást s a megadás árán a békét hirdetik. De mi nem adjuk meg magunkat, mi küzdeni fogunk, nem a mi meggondolatlan túlzásaink idézték elő a mai szomorú helyzetet, de mert ez a haza jövőjét támadja meg, mi megvédelmezzük nemzetünket, melynek pusztulásához vezetne a lusta megadás. A mi zászlónkat kibontjuk és Molnár Ákos dr. kezébe adjuk. Régi és dicső zászló ez, mely alatt egy kis pártból a nemzet többségévé lett a függetlenségi párt. A mi feladatunk elveink teljességének hirdetése, melyeket mindig fentartottunk és csak a megvalósítás egymásutánját válogattuk meg, mint parlamenti többség és fogjuk megválogatni a jövőben is, ha a választó polgárok józan belátással párosult hazafias lelkesedése ismét többségre juttat bennünket. Azt valljuk most is, hogy első sorban a magyar nemzet felsőbbsé- gét biztositó választói reform megalkotása, az önálló bank és önálló vámterület kivívása a mi feladatunk. Ezekbe kapcsolódik azután a közjogi önállóság kivívása. Jöjjön velünk a küzdelem terére, a ki hazáját szereti, mert feladatunk megvédeni elveinket, a dicső függetlenségi elveket.azokkal a függetlenségiekkel szemben is, kik türelmetlenségükkel és harczmodorukkal a függetlenségi elveknek ártanak. Éljen Molnár Ákos dr.! Kossuth Ferencz az országos 48-as függetlenségi Kossuth párt elnöke. Azt hiszem polgártársaim, a gyűlés óhaját tolmácsolom akkor, amidőn javaslatba hozom, hogy egy küldöttség keresse fel a jelöltet és felkérje arra, hogy a jelölést fogadja el és mondja el programmbeszédét. A lelkes éljenzés lecsilapodtával a küldöttség, mely dr. Veres István elnöklete mellet Mi- tolai Sándor, Szűcs József, Teleki Lsj is, Bónis István, Bokor Ferencz, Kovács Lajos, Tóháti János, Laczkovits László, Molnár Antal és Oláh Ferenczből állott, felkereste a képviselőt és felkérte a jelölés elfogadására. Meg-megujuió éljenzés között lépett dr. Molnár Ákos az emelvényre és elmondta az alábbi programmbeszédét: Mélyen tisztelt polgártársaim! Az első szó a melynek e perczben ajkamra kell jönnie a hála és köszönet szava! Fogadják szívből jövő hálás köszönetemet azért a megtisztelő bizalomért, amelyet most ötödször nyilvánít e kerület velem szemben, mikor újból felajánlja nekem a legszebb kitüntetést, amit magyar ember elérhet; szülő földjének képviselő jelöltségét. Büszkévé tesz az a tudat, hogy érdemesnek tartanak továbbra is arra, amire 1901-ben történt első jelölésemkor csak előlegezték a bizalmat! Miután Önök Polgártársaim is úgy mondják — legbensöbb önérzetem is azt vallja, hogy igen is ez legnagyobb elismerése azon csekély érdemeknek, amelyeket egy évtizedes parlamenti működésem alatt sikerült szereznem. így tehát hálás köszönettel fogadom a bizalom ily eklatáns megnyilatkozását és a jelöltséget függetlenségi és 48-as Kossuth-párti alapon ezennel elfogadom ! (Lelkes éljenzés) Mielőtt pedig politikai program- momat kifejteném és a jelen politikai viszonyok ismertetésével foglalkoznám egy kis visz- sza pillantást kívánok tenni a székelyhídi választó kerület úgynevezett házi politikájára s ezzel mintegy ritka kivételes helyzetére az ország többi kerületei közepette. A székelyhídi kerület egy ősi Kossuth- párti kerület, ahol a függetlenségi és 48-as eszmék párosulva és elválaszthatatlanul tradi- czionális kapcsolatban vannak és tartatnak a Kossuth kultusszal! E két jelszó tartalmilag egy egészet képezett nálunk mindig és képez ma is. Csak e két fogalom 48 és Kossuth társaságában lehetett és lehet ma is Székelyhi- don győzelemre vinni a választásokat bármely jelöltnek! Emlékezzünk a Kiss Albert féle időkre s az azt követő pártvillongásokra! Kiss Albert 25 évig volt e kerület képviselője s vele szemben elbukott bármely próbálkozás, a melyik a 48-as alapon bár, de a Kossuth névnek csak egy kis megsértésével is próbálkozott fellépni! Még ismeretes és eszünkbe van tiszteletre ,méltó derék ellenfelünknek Fáy Andrásnak kétszeri nagy bukása — pedig tiszta 48-as elvekkel lépett fel, de akár ő, akár pártja Kossuth Ferenczet egy plakáton aranyborjúnak nevezte, akit nem imád s ez okozta bukását a különben igazán komoly-qualitásos publioczistikai terén is kitűnő tollú férfiunk ! Leakarom szegezni ezt a jellemző tulajdonságát kerületünk választó polgárainak mindenekelőtt s különösen most, mert a mai politikai helyzetben nagy értéket képviselnek kerületünk tradiczionális szokásai és ősi ragaszkodása e két jelszóhoz: 48 és Kossuth ! Erősségünk nekünk e két szó s megfogja védeni pártunkat a széjjel szakadástól, valamint a Fáy-féle választás után újból egyesítette azt! 1901-ben maga a vezér Kossuth Ferencz járt itt és ugyan e helyen ő maga egyesítette a kissebbségben maradt Fáy pártot az én pártommal. Emléke él még szivünkben — s az akkori győzelem öröme éltet mindnyájunkat. Akkor egy erős igazán demokratikus alapon alkotott függetlenségi és 48-as pártszervezet létesült Székelyhidon, melynek tagjai a vidék bevonásával a kerület független szabad pol- gárelemeibö! kerültek ki s minden választás alkalmával szikla szilárdan állottak együt. Erről a szervezetről visszapattantak a különféle vállalkozók mérgezett nyilai is. Négy választási csata füzében kovácsolódott aczéllá ez a párt soha nem használva más szert az együtt tartásra, mint e két symbolikus jelszót: 48 és Kossuth! Nemcsak ellenséges más párti próbálkozások, hanem 48-as bőrbe bujtatott álbarátok, nevetséges önjelöltök, mint legutóbb Czigler ügynök lármás felvonulásai — pénzszórásai, — majd ellenfeleink guuyos elnevezései : a gatyás párt csufondáros szavai, mindezek nem voltak képesek megtörni avagy lejáratni e pártot s ma láthatja aki nem vak és látni akar, hogy ez a párt erősebb mint valaha s maga a mai nap eseménye, amikor a kerület együtt van Székelyhid piaczán, ez maga a jövő győzelem legfényesebb biztosítéka ! Olyan ez a mai megjelenésük t. Polgártársaim, hogy jó szőlősgazda módjára fejezzem ki magamat, mint a szőlőnél a jó metszés jó szüretelést jelent. S mikor igy láthatjuk egymást színtől színre s örvendhetünk egymás kitartó szerete- tében igazán örülnünk kell, hogy feloszlatták az országgyűlést, mert megadatott nekünk a mai nap, hogy meggyujtsuk és éleszszük a hazaszeretet szent lángját, mindannyian az 1901- ben közösen emelt oltáron, melyen két szó fénylik isteni harmóniában együtt: 48 és Kossuth ! Hiszen ez nem is harcz ma t. polgártársaim, hol itt a csatatér s hol az ellenség? Egy ünneplő térség gyülhelye lett Székelyhid pia- cza, ahova felvonulnak az 1901-iki választási csatában győztes kuruezok, időről-időre most már ötödik ízben s csak azért, hogy egymást hitük és elveik szilárdságáról meggyőzzék és szent fogadalommal ajkukon kiáltsák egy szívvel és egy lélekkel: Éljen a 48, éljen a vezér Kossuth Éerencz! A nagy czél pedig egy menyasszony. A menyasszony pedig egy mandátum, a képviselői megbízó levél. Udvarolnak a menyasszonynak, kerülgetik, dédelgetik, de az udvarlás vége mégis az lesz, hogy pártom bizalmából én tűzöm a menyasszonyt kebelemre. Van itt 400 ide-oda kertelő ember, ez szeretné a kíséretet képezni a menyasszonykérésnek a csábítóknál, de hiába, az itt megjelentek között fel sem tűnnek, elenyésznek s nem is vészük észre őket. Ez tehát a jelen helyzet tiszta tükre a székelyhídi kerületben s nekem, a kit továbbra is képviselőjüknek óhajtanak az a kellemes kötelességem van úgyszólván, hogy örömmel konstatálhassam pártunk tömör egységét és ismertessem a jelen politikai helyzetet, abban természetesen az én állásfoglalásomat is. Mielőtt ezt tenném — legyen szabad még egy pár szót emelnem a múltakért. Pártunk erőssége — pártunk kerületi vezére: Pozsgay Károly a derék pártelnök nincs többé — a múlté ő! De a mi szivünkben megörökítjük emlékét azzal a szent fogadással, hogy mindnyájan olyan hű katonái leszünk a 48-as eszméknek és a Kossuth névnek, mint ő volt! Áldás legyen porai felett. De az élet halad tovább — haladjunk tehát mi is, és most t. polgártársaim : lássuk a Medvét! Az országgyűlést feloszlatta a király — azt mondják egyesek : joga volt hozzá! Hát pedig nem volt. Mert exlexben nem szabad feloszlatni a Házat, a törvény tiltja ! Megtette s ezen tényért, mint minden másért felelős a kormánya ! A kormány túl teszi magát ezen is, — a népre apellál, választókra ! Ha az országban 413 olyan kerület lenne, mint a székelyhídi, akkor máris meg lenne a válasz reá: 48-as Kossuth-párti lenne az országgyűlés! De hát sajnos nem igy van. Folynak a szervezkedések országszerte, pártos nemzet vagyunk, s még az egy elvi álláspontokon álló pártok is széthúznak, nemhogy valahogy egyet akarjon a magyar! Lássuk tehát a pártokat külön-külön, hogy festenek! A kormány parlamenti párt nélkül vonult be a parlamentbe, s azon kívül álló 67-esekből szervezte pártját s épen ennek a parlamenten kívüliségnek pótlására kitalálta, hogy nemzeti színbe fog burkolózni — ez fest legjobbban a magyar előtt — s hogy dolgozni akar! Kiadta tehat Héderváry és Tisza a jelszót, hogy czim kerestetik a párthoz, amelyben a takaróról és a munkáról legyen szó! Így született meg a nemzeti munkapárt, amelyről Kossuth Ferencz vezérünk igen elmésen kimutatta, hogy se nem nemzeti, mert egyetlen egy képviselője sem volt a nemzetnek abban a pártban születésekor, másodszor pedig absolute nem nemzeti irányban. Én azt hiszem, hogy ezzel végezhetnék is e párttal már csak azért is, mert( a székelyhídi kerületben nincs talaja ennek a pártalaku- Iásnak s az a kevés előttem igen tisztelt régi 67-es alapon álló választó közönség is belátja ezt és ha csalatkozik is egyik-másik a bihar- megyei munkapárthoz, választási küzdelmekbe nem kíván belemenni és nem látszik zászlót bontani nálunk. De hát tisztelt polgártársaim — még sem térhetünk napirendre felettük, mert nekünk kötelességünk éber szemmel őrködni a nemzet javaira és őrállásunkból megvilágítani a kormány működésének irányelveit s azt jogos kritika tárgyává tenni! Tény az, hogy a Héderváry kormány törvénytelenül és alkotmányellenesen cselekszik, s vállalkozásának azon vallott czélját, hogy a király és a nemzet közötti békét helyreállítsa, az országra, hazánkra végzetessé válható elvek felállításával igyekszik megvalósítani : Azt hirdeti ugyanis, hogy a nemzet mondjon le jogos nemzeti követeléseiről és hagyjon fel törvényben biztosított önállósága kivívásához vezető utak és eszközök keresése és alkalmazásától! Azt hirdeti, hogy az uralkodó akarata legyen irányadó csupán a nemzeti lét folyásában s a nemzetnek egyáltalán ne legyen szabad ezzel szemben akarnia semmit. Ezt nevezi a kormány: békés egyetértésnek uralkodó és királya között ! Ne feledjük el, hogy az a nemzet, amelyiket megfosztottak jogaitól, — tovább is élni fog és visszaküzdheti jogait — de amelyik nemzet önként lemond jogairól, az meghalt, jogait többé soha vissza nem nyerheti! Mi a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt — küzdünk tehát tovább is a nemzet legszentebb jogaiért, pártunk régi programjának megvalósításáért, u. ni. az önálló nemzeti bank és külön vámterület, önálló hadsereg és külön külügyért, a personál unióért! És ezen elveinkből kifolyólag elitéljük a kormány lemondó politikáját, a mely még a 67-es törvényeken alapuló jogos követeléseink végrehajtását sem óhajtja és a nemzeti követelések iránt érzékkel absolute nem viseltetik. Ez határozott és nyílt állás a pártunknak a kormány politikájával szemben s ebben adva van ideális régi 48-as programmunk teljessége. A harcz modorát pedig az adott helyzethez fogjuk szabni, mert a végső parlamenti eszközt az obstruktiót csak a nemzet létérdekeiért folyó harcban a lenni és nem lenni esetén — tartom jogosultan használhatni — s a parlamenti anarchia kikerülése végett csak ezen egy esetben venném alkalmazásba! Kívánatosnak tartom ellenben a komoly közgazdasági munkát a jövő parlamentben és ennek lefőbb biztosításául a mostan divó pártelvek közötti türelmetlenséget és egymás elvei iránti tiszteletlenséget egyál-
