Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)

1910-03-12 / 12. szám

2-ik oldal 1910. márc. 12. KÖZÉRDEK. 12-ik szám. Wolfram lámpák t (70° o Tantal-lámpák \ áramtakaritás.) Villamos főzőedények Csengőberendezések Yillanybevezetések legolcsóbban eszközöltetnek, Csillárok kaphatók SINGER MÁRTON ÉS TÁRSA cégnél NAGYKÁROLYBAN (Deák-tér). A lius A kereskedelmi miniszter erélyes nyilat­kozatban megígérte, hogy a napról-napra elha­rapódzó husd ágaság ellen komoly lépéseket tesz. Odáig vagyunk, hogy Magyarországon az élelmiszer drágaság kérdése ma már a legége­tőbb közügy, a melynek szanálása legelső ran­gú kötelessége az oiszág nagyközönségének ér­dekeit szem előtt tartó mindenkori kormányok­nak. Talán éppen a hús az az élelmiszerek kö­zött, a melykörül egészséges állapotok terem­tése rendkívüli fontossággal bir. S mert ez a legfontosabb, természetes, hogy e körül jelent­keznek legnagyobb mértékben azok a tünetek, a melyek sürgős és gyökeres orvoslásra szorul­nak. A magyar piacon a hús drágaság elvisel­hetetlen. Mar nem mese, hogy a szegény em­ber fazekában alig fó hetenkét egyszer hús, már nem mese, h :gy az alsó néposzlály csak a hen­tes boltok fogasain lát húst, a mit másnak ki­lózuak, fontoznak fel, nem neki. Mind ez nem mese, hanem igen szomorú valóság, a mely a magyar közélelmezési viszonyok sürgős rege­nerálását követeli. Hamarjában csakugyan nem lehet tudni, hogy voltaképen mi is a valódi oka a folyto­nosan emelkedő husdrágaságnak, mely már a kormány figyelmét is felkeltette. Mert hogy hus- drágaság csakugyan van, azt nem a sopánko­dó közönség találta ki. Van, mert érzi nyo­masztó terhét a közönség, van, mert tudomá­sára jutott a kormánynak is, már pedig ugyan­csak erősen meg kell valaminek lennie, hogy arról a kormányok is tudomást vegyenek. A magyar állat-állomány silánysága, vagy a ma­gyar mészárosok kapzsisága-e az oka ennek a husdrágaságnak, jelenben nem tartozik a kér­déshez — bár az utóbbit nem vagyunk képe­sek elhinni — tény az, hogy ez a drágaság fen- áll, teherként nehezedik a szűkös életviszonyok­kal küzdő társadalomra; s hogy ezen a hely­zeten mindenképpen változtatni kell. Hogyan, mi módon, milyen eszközökkel, az a kormány dolga. Az élelmiszerek drágasága miatt máris agyoncsigázott magyar közönségnek valóban nincs kedve és ideje arra, hogy még ehhez is megadja a direktívákat. De mindenesetre megnyugtató, hogy a kereskedelmi miniszter figyelmét felkeltették ezek a tünetek, s ennek eredményében Ígéretet tett az orvoslásokra. A nagyközönség maga semmit sem tehet. Táplálkozni csak kell, s ha félig bőr- lenyuzva is, de meg kell lennie a szükségesnek. Az ideális, de egyben helyes állapot pedig min­denesetre az, hogy az ember ahoz, a mire szük­sége van, ne félig lenyúzott bőrrel jusson. Ha a miniszter orvosló szándéka ebben az irány­ban mozog, akkor éppen eltalálta azt a p'on- tot, a mi a magyar közönségnek — a többek között —• oly nagyon terhes és elviselhetetlen. Legújabb napernyők, blúzok, leány- gyermek ruhák és kötények óriási választékban és olcsó árak mellett meg­érkeztek Politzer Ignácz úri, női-divat, kézimunka, játék és rövid- ájukeréskedésében = Nagykárolyban. = Mire jó az uj házbéradó törvény? Spicliket nevel és spionokat. Általában ellehet mondani, hogy kevés olyan törvény van, a mely a többség megelé­gedésével találkoznék, akármilyen nemes és méltányos szándék vezette is a törvényhozót a megalkotásnál. De megtörténik néha, hogy a törvényben vannak bizonyos, ott lappangó hi­bák, amelyek a törvény alkalmazásakor mutat­koznak. Ilyen, hogy többet ne említsünk, az uj házadótörvény egy pár rendelkezése, melyek csakugyan sürgős módosításra szorulnak. A vá­rosok polgársága körében nagy a fölzúdulás a titkos följelentők ellen, a kk súlyos bírságot akasztanak egy-egy polgár nyakába, ha sikerül kitudni róla, hogy nem teljesen őszintén val­lotta be a jövedelmét. Az uj házbéradótörvény ugyanis bő alkalmat nyújt a spiclirendszer ki­fejlődésére. Igazságos, arányos megadóztatás az elve az uj adótörvénynek, de igen nagy hi­bája, hogy valósággal neveli a spiónokat. — Azok akik a házbérjövedelmeiket eltagadják, a törvény az eltagadott jövedelem után esc adó tízszeresével sújtja bírságképpen. Csak súlyo­sabbá teszi e tekintetben a helyzetet az, hogy a birság öthatod része a följelentőt illeti. Á A nagyérdemű közönségnek van szerencsém tudomására hozni, hogy raktáromon lévő ruhaszövet, vászon, Tisztelettel kanavász, asztalnemű, chiffon, karton, ágyteritö, függöny, szőnyeg és az ' összes e szakba vágó áruimat hatóságilag engedélynzett végeladáson kiárusítom. KOfflf HáRKUSZ. Hatóságilag engedélyezett végeladás! készült, a honvédhuszárokat üldözte az ellen­séges huszárság és a hadsereg virága futásban vágtat ott egymás nyomában. — Beveszik Pálhalmot, jósolgatja a gróf és nincs a ki egy perezre elvesztené szem elöl a csapatokat. E pillanatban a dombon egy sza­kasz ellenséges huszár ügetett keresztül. Elől villogó szemű hadnagy, a ki kivont kardal mu­tatta az irányt Pálhalmának. Mikor a dombte­tőn észrevette az a iszony népet, arczczal felé­jük fordult. Katinka grófnő eisápadt és halk in ki­mondott egy nevet: — Szent Isten ! Burián ! A főhadnagynak is mintha megbotlott volna a paripája, lehajolt, azután a porlepte csákójához kapott. Oh az a másik ott a domb­tetőn nyomban megértette ezt. A szeméhez emelte a messzelátót, azután megint hirtelen másfelé fordult, de már akkor egy üdvösség volt a szivében. A főhadnagy csákóján a kék viaszkosvászon fedőre kicsi immortell volt sze­gezve, parányi bársonylevelü virág, a milyet azok adnak egymásnak, * akik kimondják már ezt a szót: örökre. II. A kaszinó földszinti termében már vagy a hetedik keringöt húzta a Berkes bandája. Az idősebb urak felgyürt gallérral siettek át a szellős kapualján, fel az emeleti játéktermekbe, az aranyifjuság pedig mikor a kristályos tük­rökben szemlélte magát, önkéntelenül konsta­tálta, hogy oly fess báldiszében, hogy szinte ostobaság volna el nem menni az orfeumba. A keringőző fiatalok lassan elszéledtek, annélkül, hogy különösebb feltűnést okozott volna, hogy itt-ott egy meghitt pár hirtelen félrevonult a déli növények alá. Katinka grófnő is igy került bizalmas kettősbe Burián főhad- nagygyal, a ki igen szelíd, igen csinos legény volt, én bár búza virágkék atiláján még csak egy kis aranyos kamarási zsinór sem csillogott, mégis nemes tűzzel vallotta meg a komtesznek, hogy mennyire imádja. Burián és a maga fe­lesége leszek ígérem. Katinka grófné elszántan beszélt: odanyujtotta fehérkeztyüs jobját és mi­kor a főhadnagy a tenyeréből kivillogó rózsás bőrre forró csókot nyomott, az atillára tette a balkezét is. Valósággal átölelté ezt a szép barna fiút, a kit oly sokszor nézett már titkolt öröm­mel, emésztő vágyakozással, _ szinte bolondos szerelemmel és becsüléssel. Óh mennyit me­séltek már neki erről az emberről, aki szegény és köznemes de büszke és gavallér, akár egy kasztiliai főur, vad, daczos és tartózkodó az asszonynéppel, amely bolodul utána. És ez az ember szerelmes ő belé, nem nézi, hogy ő gróf kisasszony és mégsem gaz­dag, tehát nem Burjánnak való. Mily gyönyö­rűség az ilyen embertől hallani: imádom grófnő : És milyen gyönyörűség neki mondani: én a felesége leszek Burián. Suttogva ismételte ezt a szót és szorosan oda simult a szerelmeséhez. Ebben a kissé kényes helyzetben találta őket az öreg Demé- nyi grófné és Csiklendvai, aki hathónap óta pályázott Katinka komtesz kezére. Burián össze­csapta a sarkát és zavartalanul szólt. — Biztosítom méltóságos asszonyom . . . Katinka közbevágott, meg se várta, hogy a fő­hadnagy nyilatkozzék: igen mama, feleségül vesz. Áz igen szép volna tőle, rázta gúnyosan a hajbóditóját a öreg grófné és Csiklendvai hasonló hangon jelentette ki: — valóban szép volna, én is úgy vélem. Amit Ön vél gróf, he- veskedett a főhadnagy, az nekem semmi! — Kérem . . . értem, szólt Csiklendvai s az ajtóig hátrált, azután felcsapta a monokliját és az asszonyokat köszöntve elsietett. Katinka majd felolvadt könnyeiben a szeéna hatása alatt. Csipkés zsebkendőjét a vállához szorítva egyet tépett könnyű selyem ruháján, azután odanyujtotta a kezét a főhadnagynak és láza­san suttogta : — örökre . . . Burián a tenye­rébe nézett, kicsi fehér immertel tapadt az ujjai közé nedvesen, összeázottan a frissen hullott leány könnyektől. Harmadnap tiz öltésre valót vágott Csik­lendvai jobb karján és egy hét múlva már a csernoviczi garnizonban gondolkozott arról, hogy milyen veszedelmes dolog egy szegény legénynek kaszinó-pikniken szerelmet vallani. 111. . . . Sötétedett már az asszonyok sziik- ujju selyemblúzban öltözve suhantak végig a Tavassy kastély folyosóin a nagy ebédlő felé. Lassankint valamennyi együtt volt már egy kis csoportokban verődve beszélgettek a mai ka­tonai játékról, a győztes ellenségről, amely olyan gyöngén védelmezte hadi állását. Az urak a főtiszteket fogták körül és konyakozva ölték az időt, mig ketté nem csapódíak az ebédlő ajtói és az inasok a füszereslével leöntött főtt hallal meg nem kezdték a vacsora föltálalását. A szomszédos parkban az uralkodók szállása előtt kigyultak a hirtelen berendezett villamos világítás apró napjai s az egyik vert ezred ka­tonazenéje rázendített a német hymnuszra. Min­denki a hallal foglalatoskodott, csak Csiklend- vay forgolódzott idegesen a helyén és kémlelte, hogy mikor nyilik az ajtó és mikor toppan be Megérkeztek a legújabb tavaszi kalapok KERTÉSZ MIHÁLY „Kalap Király“ üzletébe, Nagykároly, Deák-tér.

Next

/
Thumbnails
Contents