Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)

1910-03-12 / 12. szám

12-ik szám. 1910. márc. 12. KÖZÉRDEK. 3-ik oldal. törvénynek ezt a szerencsétlen intézkedését hasz­nálják ki most a városokban. Nehány ember a legcsunyább módon tolakodik be a magán- társaságokba, eljár a körökbe, megfordul min­denütt, ahol társaságok vannak és beszélgetés közben kiveszi az emberekből, hogy mennyi lakásbért fizetnek. Ezeket az adatokat aztán söntésben, előszobában följegyzik és összeha­sonlítják a bevallott adatokkal. A kiről ilyenfor­mán kitudják, hogy eltagadott a házbérjövede­lemből, az ellen a judásjutalékért irgalmatlanul följelentést tesznek. Ilyenformán nagyösszegü bírságokkal sújtja a pénzügyigazgatóság a polgárokat, de a bír­ságból az államnak alig néhány korona jár, mert az összeg nagy részét az alattomos följe­lentő teszi zsebre. Olyan mértékben folyik több- helyütt már város szerte ez a spionkodás, hogy mindenhol csak a legnagyobb óvatossággal mernek beszélni az adóügyekről. Úgy értesülünk, hogy ezeket a dolgokat legközelebb szóvá teszik több város közgyűlé­sén, a melyeken kérni fogják a pénzügyminisz­tert, hogy tapintatosabb eljárásra utasítsa a pénzügyigazgatóságokat. Uj bádogos üzlet. Van szerencsém a nagyérdemű közönség b. tudomására hozni, hogy Nagykárolyban, a Széchenyi-utcza 30. sz. alatt épüleS és diszműhádogos Műhelyt nyitottam. — Elvállalok mindennemű bádogos munkákat, u. m.: tetőfedéseket, vízcsatornákat, fedélfedéseket és fürdőkádak javítását, valamint minden a szakmába vágó munkálatoknak elké­szítését. Megrendelések a legszebb és legjobb ki­vitelben a legrövidebb idő alatt kés ittetnek. Javításokat gyorsan és pontosan eszközölök. A n. é. közönség b. pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel KATZ LAJOS, bádogos. Egy egészen tiszta uj 9 Értekezhetni főpincérjével. revolver jtTs eladó. a Központi kávéház ROSENBLATT LÍPI okleveles bélyegző-ügynök arany mondásai. Elérkezett a márczius 15-ike. A műsor, mint rendesen: a dalárda éneke, Papp Béla or beszéde, Nagy Elek oreság szavalata. — Tetszik todni, mit szaval! A „Tolpra mogyart“. Hogy a hotás nagyobb legyen, feltheszi az orony rojthos nyakkendüt is. * Nagyun megtetszette a khipem a láptár­sulati ighazgatunak. Negyven darabot akart vásárolni belőle. Az a goj nyumdász azunban már eltürdelt: a laput s igy a futografíán nem szerepelhetett az albumába. * Thalálkuztam a múltkor az uj Méltóságos főispánnal. A titkárjával sétált az utczán. A titkár ór elakart utasítani, de a Méltóságos szóba állt velem, mert én nekhi régi udvarunca vagyuk. Ja ! hiába ezt is az én zshenerségem- nek küszünhetem. * az elkésett, illetve jegyese. A második fogás­nál már sokan észre vették, hogy Katinka grófné nincs az a: ztalnál. Deményiné pedig za­vartan kerülte a leendő veje kérdő tekintetét. Az elmaradásról roppant sokat jósolgatták: Katinka grófnő alighanem megint keresztül húzta az ^anyja számításait. Leghamarább az öreg grófné jött rá hol kell a leányát keresnie. Őt már két napja nyugtalanította a hatál széli hadtest közeledése, mert tudta, hogy az a bi­zonyos ur, a kinek még csak kamarási zsinór sincs az atilláján, most itt van a közelben és erős veszedelembe sodorja az ő terveit. A Bu­dapestiek veresége egészen megzavarta őt is, mert folyton attól félt, hogy Burián egyszer csak betoppan ide a kastélyba az öreg Ta- vassyhoz, a ki szegről-végről atyafia is volt. Emésztő kíváncsisággal fordult az öregasszony a mellette ülő tábornokhoz és megkérdezte : — Vájjon nem tör-e ide az ellenség? — Nem grófné, hisz már vége van az egésznek. —De én ma délben még láttam fehérstráfos huszá­rokat. — Azok a csernovicziak voltak, akik Pálhalmán kaptak ma szállást. — Mennyire van ide Pálhalma? A tábornok csodálkozva tekintett a grófnőre. Mit akarhat ez az asszony a csernoviczi huszároktól ? Azután mégis el­mosolyodott és megmondta : kocsin félórajárás, méltóságos asszonyom. A parfait után a grófné kisietett, egyszerre ért az előszobába Csiklend- vaival. — Nos hol van Katinka ? — Kérdezte a vőlegény. — Hol van? Ha akarja tudni, Pálhalmán Burjánnál! — Főhadnagy itt van ? Fogatok. Öt perez múlva egy hintó és egy könnyyü hajtó kocsi gördül ki a Tavassy-kas- tély kapuján. Pálhalmán már alig járt élő em­ber az utczán. Végre hosszas keresés után ta­láltak egy huszárt, aki éppen egy csengős aj­tajú trafikból jött kifelé. Hó huszár! Kiáltott Csiklendvay: itt van Burián főhadnagy ur? — Itt biz az, amott lakik a felvégen egy szürszabónál. Nagy ködmön lóg annak a ház­nak falán. — Vezess oda minket. — Azt már nem teszem, mert a főhadnagy ur haragudnék, mert hej nincs ám magában . . . Parádés kis­asszony jött ám ide a kedvéért. Egy szüszabó házában. Szent Isten! Siessünk. Benyitottak a házba. A konyha küszöbén ült a grófnő ko- mornája és mesélt a szürszabóéknak. Mikor meglátta a vendégeket, sikoltozva rohant az előszobába. — Itt az öreg méltósága ! A szobában a szerelmes pár felrebbent boldog ábrádozásából. Katinka kézenfogta a szerelmesét és azt mondta : — Annál jobb! Az anyja a .küszöbről szigorúan kiáltott felé : — Tinka azonnal jössz ! A leány mint egy szerelmes macska, simult Bunánhoz, azután ott valamennyi előtt meg­csókolta az ajakát. A grófnő felsikoltott fájdal­mában és kétségbeesetten hallgatta mikor az ő nagyratermett, szép leánya szelíd megadással mondta: De anyám, Burián az ellenséggel küzdött s végre is ők győztek. Upellápok, hogy a legtübb adófizető virs- lisek küzé engem is vegyenek fel. Csodálkuz- nak miért? Hát nincs igazam? Az alkuhuff után nem-e én fizetem a legtübb fugyasztási adót ? * * * Fhelkerestem a napúkban az üsmerősei- met, az alispánt, főjegyzőt és a Lubyakat. De kijelentettem nhekik, hugy nem vizitbe jüvök huzzájuk, de a heti penziómért. * A mit a thenger viz magában nem vesz, mert bödös, azt Károlyba lüki. Ilyen a Klein Joszli is. Más ember évekig nem kaph enge­délyt italmérésre, ő bodeghára és fümérésre is khapott. Én szerethnék egy pálinkára engedélyt khapni, bizonyos, hogy 3 év leheli várni mig megjün, de neki a thengerviz volt protekeziója s igy 8 nap alatt megkaphta. Kharakter! Kharakter! Óraim a fő ! !! Óraim bélyegzőt rendeljenek! Tavaszi újdonságok ! Van szerencsém tisztelettel értesíteni a n. é. helybeli és vidéki vásárló közönséget, hogy Nagykárolyban, a Deák-téren fennálló posztó- és rubakereskedésembe a tavaszi áruk megérkeztek. — Állandóan nagy raktárt tartok hazai, angol és brünni kelmékből férfi és gyermekruhákból, továbbá tavaszi felölíőkből, melyeket jutányos áron bocsájtok a vevő közönség rendelkezésére. Gyermekruha-különlegességekből nagy raktárt tartok. Vidékre szövet-mintákat megkeresésre díj­talanul küldök. A n. é. közönség b. pártfogását kérve, vagyok kiváló tiszteletiéi Klein József, posztókereskedő. Gózner Kálmán uri:divat & női--------------------------------- pipere uzletebe a tavaszi újdonságok megérkeztek. HÍREK. Hírrovatunk. Magunk is érezzük, de panaszképen is hallottuk már, hogy hírrovatunk néha kis terjedelmű, szegényes, pedig olva­sóink közül sokan vannak, akiket inkább ér­dekel a hírrovat, mint a dörgedelrhes vezérczikk. Hát nem egészen mi vagyunk okai ennek a hirrovatbeli „szegénységnek“-nek! A híreket nem a szerkesztőség csinálja, hanem a közön­ség, maguk az olvasók. Nagykároly csendes város, nem igen történnek benne csak néha- néha „szenzácziók“ Nem is ezen sarkallik a dolog, hanem megint csak a közönségünkön, amely rögtön kész a megrovással, de lapunk­nak, anyagi és szellemi pártolása nem igen fekszik a szivén. A közönség áldozatkészségé­vel, — nem teszi lehetővé, hogy lapunk az ehhez szükséges díjazás mellett, — mint más lapok, riportert tarthasson. A szerkesztő pedig nem riporter, annak nem hivatása, hogy hírek után szaladgáljon. Azért kérjük lapunk minden helybeli és vidéki olvasóját, akit lapunk nivója érdekel és aki meg van győződve arról, hogy ez az újság itt valamelyes hivatást teljesít, hogy támogassa lapunkat szellemi téren is. Bármely, még jelentéktelennek látszó dolgot, eseményt, hirt is közöljenek szerkesztőségünkkel. Nem kell ahhoz fejtörés, választékos kifejezés, iro­dalmi stilus, csak esemény, újság leirása olyan­formán, mintha a szomszédnak, vagy komának mondaná el. A szerkesztőség aztán majd ki­dolgozza ! Várjuk, sőt elvárjuk a közönség szellemi támogatását, az anyagi támogatással az óriási 2 és egyéves előfizetési dij hátralé­kokra való tekintettel úgy sem nagyon törődik.

Next

/
Thumbnails
Contents