Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-02-05 / 6. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK. 6-ik szám. a tulajdon elidegeníthetetlen jogon alapul, gyökerestül felforgassák. A kérdés bénító hatása alatt áll a mai culturválja. Hová fog ez fejlődni ? És megdöbbenéssel és rettegés egy nemével kell beváltanunk, hogy az államhatalom sem képes többé hosszabb időre megnyugtató feleletet adni. Véleményünk szerint a szociális kérdés helyes megoldását, a gazdagok és jobbmóduak jótékonysági érzésének helyes mederbe való terelése fogja eredményezni. Ha ugyanis annak tudatára fognak jutni, hogy első" és főkötelességük, nem az alamizsnanyujtás, hanem önhibáján kívül mostoha sorsba jutott embertársaikról gondoskodni és életének zordonságán bölcs előrelátás által enyhíteni. El kell ismerniük a felebarát elidegeníthetetlen jogát, hogy a maga és családja megélhetésének biztosítását, teljesítve ereje és képességei szerint a társadalommal szemben tartozó kötelességeit, a jobb- móduaktól követelhesse. Ennek bővebb kifejtését egy második cikkben tartjuk fenn magunknak. Eladó borok. 3000 hetoliter tokai saját termésű továbbá kecskeméti, czeglédi és érmelléki kitűnő asztali, szamorodni és asszuborok. — Hektoliterenként 30 koronától 80 koronáig, :: 56 literen felüii mennyiségben eladó. :: Értekezheini Danczinger Lajos bortermelővel, Érmihályfalván. Fogyasztási szövetkezett a bukás előtt. Becsapott részvényesek! Mi lesz a szegény emberek pénzével? Négy évvel ezelőtt történt az, hogy az antisemitizmus örve alatt egy intézmény létesítése lett teivbe véve városunkban „tisztviselők fogyasztási szövetkezete“ hangzatos czim alatt. Az alapítók, a kiknek élén Lévay Béla pénzügyi tisztviselő állott, egy körlevélben hívták fel a tisztviselőket a tömörülésre, a mely körlevélben, megvádolták a helybeli kereskedőket azzal, hogy vevőiktől jogtalan hasznot húznak s arany várakat, osztalékokat helyeztek kilátásba tagjaiknak. Abban az időben lapunk, mint a kereskedő osztály sajtó orgánuma — minden egyes számában kikeltünk egyfelől az alapitás, másfelől városunk puritán jellemű kereskedőit ért jogtalan támadás ellen .s erélyesen visszavertük a meggyanusitásokat. Elismeréssel adózunk jelenleg is összes helybeli laptársainknak, egyiket kivéve, a kik siettek segítségünkre és jó- indulatulag figyelmeztették a tisztviselőket arra, hogy vesztükbe rohannak, mert városunkban a fogyasztási szövetkezetnek sem czélja sem pedig létjogosultsága nincsen. Egyedül Lévay Béla és a másik, honboldogitó Schnébli Károly tollából jelentek meg hangzatos czikkek, a melyek oly csábos sziliben tüntették fel a szövetkezetei, dacz/ra hogy a tisztviselők egyrésze kilépett a tagok közül, a szövetkezet megalakult. Már az első évben fejleszteni akarták az üzleti kört. Megkísérelték mészárszék felállítását, később fakereskedéssel próbálkoztak, sőt tervbe vettek posztóüzlet felállítását is s ezzel az iparos osztályt akarták keresetétől megfosztani. Ezek a tervek dugába dőltek s a vállalkozás nem sikerült. Akkor nyilt üzletté tették a szövetkezetei, de még így sem tudtak boldogulni, mert hiányzott a vezető kéz, s nem voltak képesek a helybeli kereskedőkkel konkurálni. Már az első év végén mutatkozott, hogy a légvárakra épitett üzleti eredmény nem lesz kedvező, de ez nem riasztotta el a vezetőket a kétes vállalkozástól és tovább folytatták megkezdett művöket. A múlt év végén a vagyoni mérleg már veszteséget mutatott fel s akadtak a tagok közül többen, a kik azt követelték, hogy oszlassák fel a szövetkezetei s igy három korona veszteséggel a részvényesek visszakapják befizetett tőkéiket. A jó tanács nem használt. Lévay Béla és Schnébli Károly ellene voltak az indítványnak s a szövetkezet egyéni hiúságból tovább folytatta működését, mely arra vezetett, hogy ma a szövetkezet a bukás szélén áll s ha nem sikerül az üzletet eladni, azt folytatják s igy a tagok összes befizetett üzletrészei elveszetnek tekinthetők. Azok az emberek, a kik a családos, több gyermekes és a legszegényebb sorsú hivatalnokokat.^ szövetkezet létesítésébe bevitték Lévay Béla és Schnébli Károly most azzal védekeznek, hogy a rossz üzleti eredmény abban 'éli magyarázatát, hogy egyfelől a „Hangya“ teljesen hatalmába tartotta őket s az üzleti nyereség legnagyobb részét magának foglalta le, másfelől nem voltak] képesek egy minden tekintetben kifogástalan üzletvezetőt kapni s igy ez okozta a szövetkezet veszteségeit. Ha ezek az állítások valók, akkor még nagyobb felelőség terheli őket, mert ha az első év végén látták azt, hogy üzleti eredményt felmutatni képtelenek, kötelesek lettek volna a tagokat erre figyelmeztetni s a szövetkezetét akkor, a mikor még nem volt késő feloszlatni. Ezt azonban nem tették, de tűrték és hozzájárultak ahhoz, hogy a hiszékeny tagok keserves keresménye füst és hamuvá váljék s a szegény jobb sorsra érdemes tisztviselők üzletrészeire befizetett pénze elkallódjék. Kíváncsian várjuk az 1909. évi mérleg közzé tételét, de legfőbképen arra vagyunk kiváncsiak, hogy mi lesz a szegény emberek pénzével? a mely egyéni hiúság kielégítése céljából lett áldozatul dobva a kétséges vállalko zásnak. Egyet azonban eleve kikötünk. — A szegény, földhöz ragadt 6—8 gyermekes családapa pénzét vissza adják azok, akik meggondolatlanul, intő szó daczára belesodorták a tagokat abba, hogy pénzöket antisemitizmus örve alatt kétes vállalatba fektessék. Ellenesetben fogunk alkalmai és módot találni arra, hogy a méltatlanul meghurczolt kereskedők bőrére tett kétes vállalkozás vezetői minél gyakrabban kerüljenek a közönség könyörtelen ilélő széke elé. Figyelő. Wolfram lámpák j (70% Tantal-lámpák \ áramtakaritás.) Villamos főzőedények Csengőberendezések Villanybevezetések legolcsóbban eszközöltetnek. Csillárok kaphatók SINGER MÁRTON ÉS TÁRSA cégnél NAGYKÁROLYBAN (Deák-tér). Hangverseny. A nagykárolyi izr. Nőegylet f. hó 1-én tartotta meg nagyszabású hangversenyét, mely úgy erkölcsi, mint anyagi siker tekintetében az eddig rendezett összes estélyeket felülmúlta. A nemes cél, amelyet az egyesület az estély rendezésével maga elé tűzött, az elnöknő köztiszteletben áló személye, összehozta a társadalom összes tagját s elmondhatjuk, hogy oly előkelő, oly szép társaságot — mint az estélyen — rég nem volt alkalmunk együtt látni. A müsQrt dr. Melinda László titkár egy kedves, humoros felolvasással nyitotta meg, mellyel mindvégig lebilincselte a közönséget. (A felolvasás tárgyát tárcarovatunkban közöljük.) Ézután Váczi Jolánka zongorajátéka következett. Volt már alkalmunk a kisasszonyt gyakran hallani, de ily szép készültség, ily nagy gyakorlat, amelyet ez alkalommal bemutatott, igazán bámulatba ejtette a hallgatóságot, amely a játék végeztével szűnni nem akaró tapsokkal adott tetszésének kifejezést a bájos művésznővel szemben. A harmadik számot Kornai Bella, a budapesti vígszínház tagjának dalai töltötték be. A kisasszony rendkívüli pikáns dalait kébankdirektorokat kapnánk. Telegrafáltam Reich- mann postatiszt urnák. Bérmentetlen levélben azt írja, hogy ő ugyan gazdag ember, de a gazdagságából másnak nem ad. Tartsa meg magának. Kelen Sándor mérnök ur szintén mutatott hajlandóságot, de hát az ő viczei nem kelendők. Felkértem Dr. Tóth Zoltán barátomat is. Mikor meghallotta, hogy mit kívánok tőle nemcsak hogy nem kérette magát, hanem egyenesen kikötötte, hogy részére egy főszámot reser- váljunk. Nem tudtam mire vélni ezt a nagy készséget, mig végre kisült, hogy ő sem töri máson a fejét, mindazon elv megvalósítására „úgy fogadd be a tótot a házadba, hogy kiver“. Borodi Béla vállalkozása csak azon múlt, hogy kikötötte miszerint semmi körülmények között sem szabad snapszozni. Na de ilyet . .. Dr. N. Szabó Albert és Dr. öózner Elek együttes szereplése ajánlkoztak. De hasztalan. A kis hamisak innen óhajtottak a néppártnak propagandát csinálni. Hogyisne! Simkó Aladár gondolkodási időt kért, mig végre a Közérdek-bö 1 ő is hajlandó lett volna a blatra kiállani. Időközben azonban én gondoltam meg s ugyancsak a közérdekből lefújtam a vállalkozását. Ugye jól tettem ?! Próbálkoztam Cseh Lajos főgimnáziumi igazgató urnái is, de ott egyszerűen csehül jártam. Mert nem volt hajlandó csak a csehek nyelvén előadást tartani. Ha még esperántóul óhajtotta volna a publikumot szórakoztatni! Az est.niveauját azonban — ha egy kathedra magasságával — mégis emelte. Hálás köszönet azért is.*) Tőle átrándultam egy kedves, derék volt tanáromhoz Jakab Gyula úrhoz, sajnos őt sem tudtam megnyerni. Elvei nagyon is iga:ak voltak. Megdönthetet- lenek. Azt mondta, hogyjmint újságolvasó egyénnek s valószínűleg mint többé kevésbbé politikusnak is tudnom kell, hogy ezidő szerint csak a Samuknak jött el az idejük, de a szegény Jakabokra még isten tudja mikor virrad. A mi igaz — igaz. De egy jó eszmét mégis adott, keresek egy Samut. Hamar találtam, illusztris elnökünk szeretett férje, kedves princzipálisom Rooz Samuban. Ő csak vállalkozni fog. S még ő sem. Legbosszantóbb a dologban, hogy neki is igaza van. T. i. mikor elreferáltam, hogy mint jártam eddig s főképen a Jakab tanár ur érveit adtam elő, akinek köszönhettem, hogy figyelmemet feléje fordítottam, szemrehányólag nézett rám. „Ennyi ideig működtünk együtt, s még annyit sem tanult meg, hogy a feleségem házában nekem nincs szavam. Ahol pedig maga szerepeltetni kíván, a hol most vagyunk, az jelenleg a feleségem háza, a hol nekem más kötelességem nem lehet és nem is lesz, mint *) T. i. egy ketedrát kölcsönzött az estélyre. Szerk. „Maul halten und éljen schreien.“ Még nekem kellett vigasztalni. Hja a papucs, erről megfelejtkeztem. Liszer Emilnek irigy, azaz pardon mirigy daganatai vannak. — Goldmann Bertalan, ez ugyan arany ember névleg, tényleg azonban, gondolhatják, csak pénzért] akarta magát mutogatni. Lukács Aladár, ő már csak a miniszter- elnökségre vállalkozik, legfeljebb a kedvemért nem bánja, ha pénzügyminiszternek neveztetem ki. Megcselekedtem, teljen kedve. Legvégül Wessel Manóra gondoltam, általános népszerűségnek és közkedveltségnek örvend, bizonyosan szívesen látnák a szereplők között. Nagyon savanyu ábrázatot csinált, inkább ingyen (ingyen, ez annyit tesz az ő szótárában, hogy a mulatozóknak csak a fél bőrüket muszáj otthagyni) tehát ingyen végig szervíroz két Nőegyleti mulatságot, mintsem szerepeljen. Egy Ízben ő is állott az annyi babérokat hozó színpadon s olyan ügyesen végezte dolgát, hogy vagy azt kiabáltak vesszél te Wessel, — vagy a változatosság kedvéért Manó vigyen el a manó. Hát vigye 1 Ezekből láthatja a nagyérdemű közönség, hogy milyen szép eredményt értem el s hogy mégis összeütődött az estély, az a nagyrabe- csült megbízóm elnöktársai, a választmány, na meg a rendezőbizottság érdeme, de bosszúból elárulom, hogy az egész estély nem ér egy
