Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-02-05 / 6. szám
6-ik szám. KÖZÉRDEK. 3-ik oldal. sőbb fogjuk szóvá tenni s igy a jótékonycélu hangverseny, mint a közönség iránt elkövetett figyelmetlenséget ostorozni, itt csak annyit jegyztink meg, hogy Kornai Bertát valaki alaposan felültethette, mert egy negyedrendű kávéházban cabarette előadáson képzelte magát, ahol a közönség a „férfi estélyre“ eleve figyelmeztetve van . . . Ezután Wessel Böske egy szavalatot adott elő kedvesen, bájosan, zajos ovációkat nyerve jól kiérdemelt jutalmul. Weinberger Ilonka a „Fény-utca gyöngye“ Varga László hegedíikiséretével cimbalmon több darabot játszott oly szépen, oly kifogástalanul, hogy a közönség annak megismétlését óhajtotta. — Játékában a gyakorlat párosult a mély érzssel s a tapsvihar mely azt kisérte, érdem szerint honorálta a kisasszony fáradságát. A figyelmes rendezőség a szereplő hölgyek mindegyikét szép csokorral lepte meg. Kaufmann Sándor városunk zongora művésze több magyar darabot adott elő. Játékának finomsága technikájának biztonsága és ereje osztatlan bámulatot és tetszést arattak számára. Sipos Zoltán lépett ezután a színpadra s az ő már ismert othonosságával Wildenbruch „Boszorkány dalá“-t szavalta el. Sipos, aki összes művészi tudását vitte az előadásba rendkívüli nagy sikert aratott. Varga László, Váczi Jolánka zongora kísérete mellett hegedűn játszott s a közönség gyönyörű játékával alig tudott betelni. A műsort Kornai Berta dalai fejezték be, aki megismételve első baklövését, ismét a drasztikumot választotta magának s ezzel mintegy dokumentálni akarta, hogy azok a hírek, melyek őt mint igazi művésznőt mutatják be, túlzottak s csak a cabarette számok és az azt követő testmozdulatok azok, amik őt művészi nívóra emelik. Sajnos, hogy Komáinak a rendezőség által bizonyára nem várt viselkedése, azt a szép összhangot, ameiy a műsor egész számánál mutatkozott, megzavarta, ami csak mindenesetre elitélendő. A hangverseny után az egész közönség a Polgári olvasókörbe vonult, ahol kezdetét vette a teaestély, amelyen a rendezőség az egyesület fáradhatatlan elnöknőjét két szép csokorral lepte meg. A teaestély után tánc következett, a melynek csak a hajna i órák vetettek véget. A szép estély rendezése, annak még szebb erkölcsi sikere Roóz Samuné úrnő nevéhez fűződik, aki lebilincselő kedvesség, leereszkedő nyájasságával, a nagykároiyi társadalom osztatlan tiszteletét vívta ki s az egyesületet ma ily magas nívóra emelte. A teaestélyen az darusítás ^körül szebbnél-szebb hölgyek működtek közre, kik közzül kitűnt Weisz Margitka, aki az ékesszólás összes fegyvereit felhasználta a jótékonycél érdekében s tekintélyes összeggel gyarapította a Nőegyletnek szüköldők részére mindig nyitva áló pénztárát. hunczut vasat sem, hiszen tudják, milyenek a helyi szereplők az u. n. dilettánsok ... A sokból csak egyet ragadok ki. Csinos jelenség, ügyesen mozog, a mit előad jól interpretálja, de a publikum nem tudja, hogy a saját szikrája lobbant e lángra, vagy a más szikrájával gyújtogat. Hogy kit gondolok annak a megfejtése nem fog a „kitalálás“ művészetéhez tartozni.**) A vendégek pedig ... De mortibus nil, nisi bene, mit erre az esetre alkalmazva annyit tesz, a vendégekről vagy jót vagy semmit. .. Egyet azonban ennek daczára nem hagyhatok szó nélkül. A tárogatósról szól az ének. Első volt az elsők között, aki nagy grandezza- val felajánlotta b. szolgálatát és . . . váratlanul közbejött akadályok miatt stb. sajnálatára nem tárogathat. Szerencsétlen flótás. Egyszer életében lett volna módjában müértő közönség elé állani és megszökött. Valószínűleg igaza volt. Mit tanácsolhatok — ezúttal díjmentesen — tehát az igen tisztelt hallgatóságnak ? Hogy kérje vissza a pénzét. . . Azonban egy kis baj van, amit egyszer a Nőegylet megmarkolt, azt a kezéből többet ki nem adja s igy csak egy mód marad ... a Népkonyhába járni. Azt hiszem díjmentesen nem lehet jobb tanácsot adni. — Nos még sem oszlanak . . . nem . . . csak meg ne bánják .. . Kezdődik az előadás. **) T. i. Wessel Böske a kitalás ez. költeményt adta elő. Szerk.' Pénzintézeti közgyűlés. A Nagykárolyi Takarékpénztár-Egyesület f. hó 2-án tartotta 41-ik évi közgyűlését az egyesület helyiségében Vetzák Ede vezérigazgató elnöklete alatt. A gyűlésen 34 részvényes jelent meg, akik 246 szavazatot képviseltek. Elnök az ülést megnyitván, üdvözölte a nagyszámban megjelent részvényeseket s javaslatba hozta a közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére Csipkés András és Kaufmann Jenő megválasztását, amit a közgyűlés el is fogadott. Az igazgatóság, a felügyelő-bizottság jelentése, a zárszámadás, mérleg és a nyeremény-felosztási tervezet elfogadtatott és a szokásos felmentvény megadatott. Az alapszabályokban indítványozott módosításokhoz hozzájárult a közgyűlés. Vezér- igazgató fizetését évi 6000 koronában és az évi nyereség 1%-ában állapította meg. A gyűlés legérdekesebb pontja dr. Kovács Dezső, a Hitelbank r.-t. vezérigazgatója, mint részvényes által az alaptőkének 120.000 koronáról 600.000 koronára való felemelése tárgyában beadott indítvány volt. Ez a kérdés rendkívül heves és szenvedélyes vitát provokált. Már maga az a tény, hogy dr. Kovács Dezső, mint egy idegen pénzintézet igazgatója, egy más pénzintézethez alaptőke felemelése iránt indítványt ad be a közgyűléshez, megbotránkozást keltett a részvényesek és az igazgatóság tagjai között s jóllehet a közgyűlés tisztában volt azzal, hogy mi az indítvány rejtett célja, általános derültséget keltett N. Szabó Albert fejtegetése, amely- lyel a vezérigazgató eljárását a a kereskedelmi életben szokatlan versennyel hasonlította össze. Az igazgatóság javaslata e tárgynál elutasító volt, mert az intézetnek a jelenlegi kedvező helyzete mellett egyáltalán nincs szüksége tőke emelésre. Dr. Kovács Dezső indokolta meg azután indítványát. Jól tudja, hogy a közgyűlés, amelynek a vezetőség teljes bizalmát élvezi, elfogja utasítani az indítványt, de ő, ki az intézet példás vezetésését elismeri s tudja jól, hogy a vezérigazgató 40 évek súlyos hibáit hozta helyre, mégis az alaptőke felemelése mellett van, mert igy látja a betevők érdekeit megvédendőnek s ebben véli az intézet fejlődését és megerősödését is. Vetzák Ede vezérigazgató felelt az indoklásra, adatokkal bizonyította be azt, hogy az indítvány teljesen felesleges. Ő ugyan leginkább szeret a saját portája előtt seperni, de ha más intézet igazgatója megtudja győzni indítványa helyességéről, szívesen tanul tőle. A jelen esetben azonban, midőn az intézet 3 év alatt 189.000 korona kétes követelést irt le, és a tartalékokét alaptőkével 150.000 koronáról 438.000 koronára emelte fel, feleslegesnek tart minden tőkeemelést annyival is inkább, mert oly pénzbőség áll az intézet rendelkezésére, a mit igy sem tud igénybe venni. Dr. Kovács Dezső azon kifogására, hogy a jelzálogkölcsönök nagysága teszi ezt indokolttá, kijelenti, hogy ő biztosabbnak tartja a jelzálogot, mint a kétes váltót. Dr. Kovács Dezső viszont válasza, dr. Adler Adolf felszólalása után, dr. N. Szabó Albert leplezte le dr. Kovács Dezső rejtett célját ez indítvány beadásával. Annak előre bocsájtásával, hogy az üzleti világban szokatlan az, hogy egy más intézet vezérigazgatója, egy vele conturrentiában levő intézetnél indítványt adjon be alaptőke felemelése iránt, mert az ez iránti indítványnak az igazgatóságtól kell jönnie, megvan győződve arról, dr. Kovács Dezső az indítvánnyal azt akarja elérni, hogy megrendítse a bizalmat a takarék betevőnél, — Az ilyen indítványt még tárgyalás alá sem kellene bocsájtani, hanem egyszerűen el kellett volna utasítani. Az utóbbi időben szokássá vált, hogy egyes intézeti igazgatók a jó ízlés daczára beleavatkoznak más intézet belügyeibe. Az ilyen confidentiát meg kell akadályozni s annak minden rendelkezésre álló eszközökkel kell gátot vetni. Dr. Kovács Dezső felelt, majd személyes vitát provokált N. Szabó Albertiéi, de szavai hatás nélkül hangzottak el. Dr. Vetzák Ede, Adler Adolf dr. szavaira válaszolt, amely után a közgyűlés az indítványt egyhangúlag elutasította. Ezután a megüresedett igazgatóságitag választására az alapszabályok értelmében elnök titkos szavazást rendelt el és a szavazatszedő bizottság elnökéül Róth Károly, tagjaivá Serly György és Kaufmann Izidort felkérte, az ülést felfüggesztette. A beadott szavazatok mind Cseh Lajosra esvén, elnök őt megválasztottnak jelentette ki s meleg szavakkal üdvözölvén, a gyűlést bezárta. A részvényesek elnökét lelkesen megéljenezték. Bútorüzlet-áthelyezés. KILLER EDE bntorgyáros, cs. és kir. udvari szállító szives tudomására juttatja a nagyérdemű közönségnek, miszerint a debreczeni piaczon 25 év óta fennálló butor-üzletéí február havában Debreczenben, Piacz-utcza 68. szám (a Royal-szálloda közelében) a mai kornak megfelelően berendezett modern helyiségekbe helyezi át. Az átköltözéssel járó tetemes költségek apasztása szempontjából a jelenleg Piacz-ntcza 4L szám alatti összes raktáron levő modern készitményü butor-áruit mélyen leszállított árakon árusítja ki. Ajánljuk e kedvező alkalmat az olvasó közönség becses figyelmébe. ROSENBLATT LIPI okleveles bélyegző-ügynök arany mondásai. Oj vé ! Szenzácziónk van ! Megbokott a szövetkezeti bőt. Todtam előre, mert azt az a antiszemita Lévay or alapította és nem volt annak biztos fondamentuma. * Le az alkuhuffal ? Mondotta Szentkirályi oraság 1 Azt hiszem tetszenek ismerni ? Nüná ?! Én meg azt mondom, hogy be az alkuhuffal! * A napúkban találkuztam az utczán egy ablakos tóttal, a ki turkaszakadtából urditutta: „Ablak csinálja asszuny!“ Tekintve, hogy már nem sokára itt lesz a nyár, elhívtam, hogy lakásom ablakát övegezze be. Szent Flóriántól jütt velem a tót, egészen a Kussuth-khertig. Itt megmutattam neki a vasrácsot, hogy övegezze be és a számlát adja be a pulgármester oreság- nak . . . Tetszik gundulni, mit mondott nekem erre a paraszt! ? ! * Mindenki azt kérdi tüllem, miért hívnak engem Lipinek? Pedig ennek egyszerű a ma- gyorázata, t. i. mert nem születtem Goldstein Száminak. *
