Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-05-28 / 25. szám
Nagykároly, 1910. május 28. 25-ik szám. III. évfolyam KÖZÉRDEK ÉRMELLEK KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő: DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő: SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6'— korona félévre 3'— korona. Vidékre postán küldve egy évre 7’— korona félévre 3 50 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hiidetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult Ünnepek után. (S.) Az ünnepek, miként a múltban, úgy a jelenben is lezajlottak. Pajzán napsugár kaczagott le ránk az azúr mennyboltról. A templomok harangzúgását, a belőlük kiáramló hozsanna ének harsogta túl. Ünnepi arcz, pazar ünnepi köntösben pompázott tarka összevisszaságban. Az áhitatos közönség ezrei szorongtak a templomokban, s bűnbánóan verték mellüket, miközben a vallás által előirt — a mea culpá-t — si- ráokozták az ájtatos hívők. Uj élet, uj tavasz nyílott a szivekben. S amint e jelenségeket örvendve tekintettük, s amint e pár napi Isten országának eljövetelét örömmel szemléltük, balgán azt hívén, hogy mindez már maradandó örökéletü lesz e földön, épen olyan elszomorodott szívvel látjuk az ünnepek elmúltával, a szivekben bimbóba szökkenő virágok elhervadását, a feltett jó szándékok feledésbe merülését, s a gyors tovatünését. Hiába, csak nem akar az emberiség megváltozni. Hü marad régi elveihez, amiként hűtlen az ur fiának tanításaihoz. Ha a biblia azt mondja: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“, az ember megváltoztatja s hirdeti: „Gyűlöld felebarátodat, mint senki mást.“ S ez elveihez ragaszkodva megtipor megrágalmaz, a sárba ránt minden jó szándékot, igazságos törekvést, mely mástól származik. Nem engedi érvényesülni az érdemest, gáncsot vet annak, kiknek a tehetsége támogatást, — segítést kíván. Elveszi tőle még a reménység halványan pislákoló világát, hogy az őt körülfogó sötétségben bepusztuljon az élet csúf, mocskos fertőjébe. S kaczag, pokolian kaczag, felebarátja kudarczán. Pörösködik, bosszankodik, sikerein, irigykedik érvényesülésén. Csak a vízbe folytani, elpusztítani, kiirtani mindenkit, aki a falat, kenyerével szintén küzdeni akar. Ő maga pedig minden eszközt jónak, szentnek, megengedhetőnek tart, mely céljai, önös czéljai elérhetésére vezet. S nem tekint sem jobbra, sem balra, hanem mindkét könyökét segítségül hiva, befurakodik oda a hol a legnagyobb népáradat, s hol minden ökölcsapás eleven húst ér. S küzdve halad előre. Irgalmatlanul, könyörtelenül. Lába alatt az eltaposott gyenge virágok, a törekvő emberek gyönyörű lelki művei elgázolva hevernek, de ő csak törtet előre, mint a megbőszült vadkan, az irdatlan rengetegben. Ilyen képet szemlélhetünk az ünnepek után. S annál elszomorítóbb, annál fájdalmasabb látvány, mert hogy épen a szép a magasztos, a tiszta, a patyolat fehér isteni béke után láthatjuk. Azután, hogy az emberek őszintén magukba tértek s igazán megfogadták a hit tanításait, nemcsak a templomokban, szivekben, zsoltárokban gyakorolni, hanem kimenni a rideg életbe s alkalmazni ott, hol a — strugle for lifec | — a létért való küzdelem a leghevesebb, a legveszedelmesebb. De csak rövid ideig tartott az egész. Mint mikor a napsugaras tavasz kicsalja a föld alól a csírázó vetést, hogy az sarjuba csap át s egy éjszakán, a szeszélyes fagy kipusztitja a magvető minden reménységét épugy, a mi lelkűnkben sarjadzó reménységet egy jobb korszak eljövetelén, lefagyasz- tatta az emberek csa'fa kétszínűsége, megbízhatatlansága, jellembeli gyöngesége. 5 nekünk már hiába mosolyog a tavaszi nap kábító sugara, hiába kaczérkodik az enyhe fuvallatu szellő, zsongitó hatásuk nem sugdos megnyugtató gondolatokat. Az emberek elvetemültsége, rosszasága aggódásba ejt s félve gondolunk reá, — hogy miként annak idején Sodomát és Gomorát — egy felsőbb hatalom a mai embereket is elsöpri a világ színpadáról. A svindler üstökös. Napokkal, az az mit napokkal: már hetekkel ezelőtt a kiváncsi érdeklődés bizonyos lázával beszéltünk arról, hogy a nevezett Halley üstökös, melyről máris annyi jó és rossz viccet csináltak, e hó 18-án éjjel megjelenik az égen s hajnali órákban látszani fog a maga teljes egészében. Igen világos, hogy ezt a nevezetes égi vándort a mely csak hetvenöt évenkint ejti útba a mi sárgolyónkat, nagyon szerették volna meglátni mindazok, a kik nem egészen bizonyosak benne, hogy a következő alkalommal módjukban fog-e állani ez a gyö- , nyörüség. Miután pedig, ez a dolog legalább is van annyira bizonytalan, mint a milyen páldának okáért a szatmármegyei választások kimenetele, hát mi sem természetesebb, hogy az éjszaka majdnem az egész nagykároly fent maradt, hogy szemtől szembe lássa azt a csillagzatot, a mely megengedheti magának azt a luxust, hogy kurta 24 millió kilométeres csóvát cipeljen maga után, És ugyan bizony kit ne érdekelne egy olyan üstökös, a mely 24 millió kilométeres csóvával dicsekedhetik . . .? Dictum factum : Nagykárolynak minden valamire való épkézláb embere, azok is, a kiktől egyébként nyugodtan ragyoghatnak a költők szerint nyájas csillagok, ez éjjel kiváló gondossággal figyelték az ég délnyugati részét, melyen hajnali 3 és 4 óra között meg kellett jelennie az üstökösnek. az idő erre a pompás alkalomra gyönyörűen kiberetválkozott; a rózsaujju hajnal, mintha csupa csak kacérságból, mindössze pár halvány rózsa felhő fátylat borított magára, mig a hajnal csilag feltűnő fényesen ragyogott, mintha ambicionálta volna magát hogy ha csóva nélkül is (mert ez nincs szegénynek és. népszerü-e ma már az a csillag, a melynek nincsen csóvája . . . ?) legalább egy pillanatra üstökösnek tartsák. Azonban ezáltal nem tudott érvényesülni, mert hát azt a hires üstökiist vártuk. Vártuk. Az óra szivdobogva ketyegett a hajnali három felé, az emberek egy-egy két lábon járó nagy szemmé változtak, s ha a mennybolt hirtelen szép asszonnyá válik, az a sok kiváncsi, kereső szem bizonyosan sok pirulást és zavart okozott volna. A Nagypiacunk tele volt a kiváncsiak tömegével, a kik arra, hogy a városi pótadó 180 százalékra .elmászhat, gondolhattak, de arra, hogy a régen várt Halley üstököst nem látják meg, az igazán eszökbe sem jutott. Mert bizony, az ember még az üstököst is kifogástalannak kell hogy tartsa, mig meg nem győződik az ellenkezőről. Nos, mint mondám, vártunk, vártunk, vártunk. Mit mondjak? — vártunk fél 4-ig. Elvégre, ha a városi színházi előadásokon lehet késni a pontos időn túl egy negyed órát, fél órát, hát a Halley-től sem lehet rossz néven venni, ha esetleg éppen késik is valamit. A mikor a színháznak például nincs is — csóvája, s mégis késik. A fél 4 elmúlt, a hajnali csillag is már csak pislákolt, mert érezte a nap közeledlét. Már alig volt néhány perc még a 4-ig. Az órák már nem is ketyegtek, hanem egyenesen hörögtek a zsebekben az izgatottságtól, a zsebkések kinyíltak, a szemek kidagadtak, az ég délnyugati részében szinte látni lehetett a lyukat, melyet a sok merő tekintet fúrt, az üstökös várást bájos szerelmi idillel összekötő ábrándos mesterlegények és katonák keblében megállóit egy pillanatra a szuszogás és, ime, megtörtént a nagy, szégyenletes eset, mely lerontotta a Halley-üstökös renoméját, a csóvájáról alkotott tisztes fogalmkat, s mindent, a mivel egy üstököst hatni képes: a 75 évenként átutazó üstökös becsapta Nagykároly csillagászat kedvelő közönségét, s nem jelent meg délnyugaton sőt egyáltalában nem jelent meg a komisz. A közönség leverten, álmosantávozott, akárcsak egy bukott előadásról. Mig azonban itt vagy a szerzőn, vagy a szereplőkön kidühöngheti magát, addig az ég e szélhámos vándorán hogy vegyen elégtételt? Mert Nagykároly elvan készülve rá, hogy koronként be be csapják, vasúti indóház, törvényszék és más hasonlókkal de hogy még egy rongyos, csupa gáz üstökös is rászedje, hát ez, enyhén szólva, pimaszság. Mit tehetett hát egyebet, hangosan, hogy a reggeli ébredésben csiripelő madarak is hallhatták, komolyan megfogadta hogy a legközelebbi alkalommal, 75 év ide 75 oda, most már csak azért sem fogja megnézni, hanem egyszerűen tudomást sem vesz róla, mert nem tartja egyébnek, mint egy tekintélyes csóváju reklám hősnek. S meglátják csak, hogy ez a közönség be is váltja a szavát. . . . S a tanulság? Ebben a gyökerében megromlott világban igy bízzon az ember még egy Halley üstökösben is. . . . Satir. Megéltetek l a Segjobb és legszebb konyha felszerelési és vasáru cikkek melyek 1 szolid, olcsó árok mellett HaphatóH: FitfSP 5AMK V*sl|erol(eiósólien FlagyKároly, gróf Károlyi-tót.
