Közérdek, 1910. január-június (3. évfolyam, 1-29. szám)
1910-04-09 / 17. szám
/ T #1™}; n Nagykároly, 1910. áprillis 9. 17-ik szám. Ili, évfolyam. V# vO KÖZÉRDEK ÉRMELLÉK. KERESKEDELEM, IPAR ÉS MEZŐGAZDASÁG ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP. **# £ —; Megjelenik minden szombaton reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. szám. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Főszerkesztő : DR. BISITZ BÉLA a „Bánya“ és „Közlekedés és Közgazdaság“ szerkesztője. Felelős szerkesztő : SIMKÓ ALADÁR. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva egy évre 6*— korona félévre 3*— korona. Vidékre postán küldve egy évre T— korona félévre 3*50 korona. Egyes szám ára 10 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak a felelős szerkesztő jogosult. Ä szoczializmus. Irta: DR. BISITZ BÉLA. Eszméket nem lehet üldözni, eszméket nem lehet büntetni. Aki eszméket üldözéssel, vagy büntetéssel akar megakadályozni abban, hogy diadalra jussanak, az erkölcsi és értelmi bénaságának szolgáltatja szegénységi bizonyítványát. Eszméket, ha azokat helyeseknek ítéljük, el kell fogadnunk, ha pedig helytelenítjük, meg kell czáfolr.unk. Aki ma eszméket üldöz, az /agy buta, vagy gonosz. A jelenkor leghatalmasabb eszméje a szoczializmus. Mint minden világraszóló eszmének, szoczializmumak is igen sok hamis prófétája is volt és tagadhatatlan, hogy nagyon sok tév- tant hirdettek és hirdetnek még ma is a szoczializmus jeligéje alatt. De az, aki tárgyilagos jóhiszeműséggel gondolkozik és a garmadában a búzát és nem a konkolyt látja, az álljon bármily magasan is, el kell, hogy ismerje, hogy a szoczializmus korunknak legkomolyabb társadalmi és gazdasági kérdése. Mert kivetkőz- tetve a sok zavaró részletből, egyetlen egy főirány jellemzi és ez a főirány: a társádalmi viszonyok fokozatos javítása. A szoczializmus alapgondolata abban a törekvésben nyeri kifejezését, hogy a jólét egyenlősittessék, vagyis, hogy az emberiség, az emberek összessége, lehetőleg egyenlő arányban élvezze a föld anyagi javait. Ez a czél a szoczializmus kiindulási pontja ; ennek a czél- nak mikénti elérése idézte elő a különböző pártalakulásokat és pártszakadásokat, amelyek legtöbbnyire homályos politikai czélzatok által befolyásolva, vajmi sok esetben valósággal csúffá tették a szoczializmus eredeti eszméjét. Ha van tehát elitélni és üldözni való, úgy az nem a szoczializmus, hanem ennek a kinövései, azok a ferdeségek és társadalmi bűnök, amelyek hamis értelmet adva az igaz jelszavaknak, önző politikusok, ádáz pártszenvedély, irigység és rosszakarat által egyenkint és összesen elkövettetek. A tiszta, szoczialisztikus alapgondolat az emberiség ideálját kell, hogy képezze; talán emberöltők fognak elmúlni, amig e magasztos eszmék valóságos uralomra jutnak; ámde ez a kor be fog következni. A szoczializmus a franczia forradalom f yermeke és Rousseau eszméinek az örököse. s csakugyan látjuk, hogy az első tulajdonképpeni szoczialisztikus tanok a forradalom után lettek hirdetve. Ezek a tanok meglehetősen alkalmazkodtak a régibb idők írásaiban és könyveiben ecsetelt szoczialisztikus méretekhez. Platón „igazság-állama“, ThomasMorus „Utópiá“-ja, Rhomasius Campanella „nap állama“, ezek a nagy bölcsészek és idealisták egyúttal az első szoczialisták is. — St. Simon gróf az első, aki a kérdést a gyakorlati irányba tereli. A munka becsületét hirdeti és megalapítja a munka vallását. Őt követi Proudhon, aki abból a közvélemény megtévesztésére irányuló hamis tételből indulva ki, hogy „a tulajdon, a birtok nem egyéb, mint lopás“, megalapítja a „mutualizj mus“ iskoláját. A szoczializmus immár mindinkább gyakorlati irányt követ és kezd politikai szerepet játszani. Louis Blanc kezd vezetni. Az ő tanait kell ismerni, ha megérteni akarjuk a jelenkor szoczialisztikus mozgalmait. Gondolatmenete a következő volt: Az alsó néposztály nagy és folyton növekvő nyomora képezi a világrend legnagyobb szerencsétlenségét. A nyomor oka a verseny. De a verseny a birtokos osztály tönkjének is az oka. Az államhatalom a termelés legfőbb őre és ezen minőségében messzemenő hatalommal ruházandó fel. Az állam a legnagyobb kapitalista és ezen minőségében az a feladata, hogy a szabad versenynyel megszüntesse a magánversenyt. Ez pedig az állami műhelyek felállításával érhető el. Itt pedig oly munkabér fizetendő, hogy a munkás megélhetése mindenesetre a lehető legjobban biztosítva legyen. Blanc fellépésével és különösen miután „Organisation du travail“ ezimü nagy munkája megjelent, a szoczializmus kérdése kezdett az a nagy társadalmi és gazdasági kérdés lenni, amely az idők folyamán medrét mindszéle- sebbé és mélyebbé ásva, ma már szinte hatalmi kérdéssé fajult. Blanc fellépésével egyidejűleg kezdődik a szociaiisztikus mozgalom Németországban is és nem említve egyéb szereplőket, Marx és Lasalle voltak azok a tekintélyek, akik a szoczializmusnak, helyesebben mondva, immár a szocziáldemokrácziának vezérei és irányitói lettek. Marx gondolatmenete a következő : Csak a munka teremt értéket. Az áru csereértéke lehet a munka alkotása. Kié tehát jogosan e csereérték ? A munkásé és nem a gyárosé, aki eddig a csereértéket* zsebrevágta. Az áru értéke egyenlő az előállítási költségek és a munka értékével. Az ériéktöbblet a munka eredménye. A munka nagyobb csereértéket teremt, mint amennyibe kerül; ez az érféktöblet kizárólag a gyárosé. A vállalkozó nem maga dolgozik, hanem bérmunkást foglalkoztat és bér fejében fizeti neki munkaerejének csereértékét, vagy piaczi árát. Ez az élelmiszerek értéke, ami a munkás és családjának fentartására szükséges. A munka csereértéke kisebb, mint használati értéke, előállítási költségei kisebbek, mint alkotásai. A munkás, pl. a fonó 6 órai munkájával a gyapjú értékét 3 márkával emeli és ő épp enyit kap 12 órai munkájáért. Tehát 6 órai munkájának tiszta eregménye a gyáros zsebébe vándorol; hasznot húz tehát idegen munkájából és pedig meg nem fizetett idegen munkából. Íme, a tőke önszaporodásának titka, a munkás kihasználása a tőke által. Miben és hol lehető az orvpslás? Csakis abban és azáltal, hogy az összes munkaeszközök a közösség birtokába mennek át és a kipitalisztikus magántulajdon megszűnik. Lasalle lényegesen eltérő nézeteknek hódol. „A munkás ne feledje soha és nem is fogja soha felejteni, hogy a törvényesen szerzett tulajdon teljesen jogos és sérthetetlen.“ — Ebből a hatalmas ethikai feifogásból kiindulva fejti ki munkásprogrammjának gondolatmenetét. Az eddigi rendek, — papság, nemesség, polgárság — egymásután üldözték és háborúkban irtották egymást és ime, természetes, hogy immár a negyedik rend, a munkások rendje, folytatja az irtó háborút a bourgeoisie ellen és uralomra törekszik, mert uralomra hivatott. Ámde a „Bourgeoisie“ fogalma alá csak azokat vonja, akik úgy, mint előbbi időkben a nemesek, kiváltságosak akarnak lenni és a har- czot tehát csakis ezek ellen hirdeti. A negyedik rend, a munkások rendje, nem egyéb, mint az emberiség rendje, ügye tehát az egész emberiség egye, szabadsága az emberiség szabadsága, uralma mindenkinek az uralma. E rend számára az uralmat követelni, nem szakadást, hanem kibékülést jelent. A legelső követelések : az általános választói jog, az egyenes adó és a szellemi értelmiség emelése. „Az emberiséget a szabadságra nevelni és fejleszteni, ez képezi a munkásrend állameszméjét.“ És a munkásokhoz a következő szózatot intézi: A munkás arra az öntudatra kell, hogy jusson, hogy ő uralomra született. Napról-napra, ébren és alva erre kell gondolnia. Nem valók nekik az elnyomottak bűnei, a gondtalanok szórako- kozása, a jelentéktelenek könnyelműségei. A munkás az a szikla, amelyen a jelenkor egyháza épül.“ — A követelések elérésére az első lépés, hogy az általános választói jog után hatalomra jussanak és igy törvényileg megszavazzák a szükséges eszközöket „termelő- társulatok“ czéljaira. Lassalle is tehát a munkás számára követeli a munka eredményét, de nem úgy, mint Marx, a magántulajdon konfis- kálásával, hanem állami utón létesítendő „termelő-társulatok“ utján, ami által a magánvállalatok egészen megszüntethetek lennének. Kifejti, hogy ehhez oly nagymérvű eszközök nem is szükségesek; mert az első társulatok oly nagy haszonnal fognának dolgozni, hogy e feles haszonból ismét uj társulatok lennének alakíthatók és igy tovább mindaddig, mig minden ily utón termeltetnék. Lasalle elvei mindinkább diadalra jutottak, befolyása még halála után is sok ideig ' döntő irányadó volt. A munkások politikai párttá alakultak. Ámde sokkal pronocirozottabb volt épp úgy Marx, mint Lasalle állásponja is, semhogy az elvek egybeforrhattak, az álláspontok egyesülhettek volna. A nézeteltérések vajmi hamar pártoskodásokká fajultak. Marx követői föderalisztikus irányban haladva, csatlakoztak a nemzetellenes „Internationale“ szervezethez; ellenben Lassalle hívei centralisztikus nemzeti irányt követtek. Végtére 1875-ben létrejött a góthai nagy megegyezés, amely alkalommal a pártok a következő programmban állapodtak meg: 1. A munka minden gazdasága és művelődés forrása és miután hasznos munka, csakis a társadalom utján lehetséges, ennélfogva a munka eredménye, általános munkakötelezettség és egyenlő jogok alapján a társadalomé. — Ámde a mai társadalomban a munka eszközei a tőkésosztály monopóliumát képezik és az ez által előidézett függőség oka a nyomornak és szolgaságnak. — A munka felszabadítása megMegérkeztek a tavaszi újdonságok! A legszebb, legfinomabb gyártmányú kalapok, nyakkendők, gallérok legszebb választékban BLUM ÁRMIN férfi és női-divat üzletében. Nagykároly, Széchenyi-utcza. (A róm. kath. elemi iskolával szemben.) ©SIT“ Versenyképes árak! “1S! Fegyházban kötött női-, férfi- és gyermek-harisnyák egyedüli nagy raktára.
