Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-21 / 34. szám
34. szám. Szekszárd, V. évfolyam. Szombat, 1909. augusztus 21. Kiadóhivatal: Bezerédj István-utca 5. szám. Az eV'fizetési pernek és hirdetések ide küldendők. Hirdetések !e:_ Jutányosabb számítással, dij- szahás szerint. KÖZÉRDEK Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kor., negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. Megjelenik minden szombaton. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁST ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. XI ORSZÁGOS M. KIR. SBLYEMTEHYÉ'ZTÉSI FELL' 6 Y E LÖS EG HIVATALOS LAPJA. Belmunkat^is : JANÓ SITS KAROLY. ; 'Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BO])\AK ISTVÁN. Szent István napján. Az egész országon végig ünnepi harangszó kondulása veri fel . a hajnali cseúdet, ünnepi hangulat honol minden szívben. A magyarok tündöklő csillagának, országunk istápjának, István királynak ünnepe van, kit szentjeinek sorában tisztel az az egyház, melynek terjesztője volt a földön, kit áldva emleget ti nemzet, melynek évezredes létét ő .biztosította bölcs törvényeivel. Hit és hazatiság egyaránt a múltba száll e napon : az egyik, hogy le- rójja tiszteletét az emberi erénynek, melvet kiváló fokon gyakorolt, a szent, a másik, hogy bámuló hálával adózzék az államalkotó bölcsességnek, melyet, hazája javára, forditott a király. Hit és hazafiság egyaránt tanulságot merit a királyi szentnek életéből s e tanulság, hogy csak annak az országnak biztos a léte, fönnmaradása és fölvirágzása, amelynek polgárai a magánember erkölcsét a közéletnek tisztességével egybekötvén, privát, egyéni életükben el nem tántorodnak az igazi jellemnek ösvényéről, a közéletben pedig legjobb tudásuk és erejük szerint megfelelnek ama kötelességeknek, melyeket a közjó, a haza, az egész emberi társadalom reájuk ró. Akiben a nyilvános és magánéletnek, a közéleti szereplésnek és egyéni jellemnek ez a harmóniája megvan, csak az ünnepelheti méltán a magyarok első szent királyának országos ünnepét. , Mert szent Istvánban ez összhang oly szépen, oly következetesen meg volt, hogy századok járhatnak csodájára és késő nemzedékek buzdulhatnak példáján. Nyilvános tevékenysége állásával elválaszthatatlanul össze volt forrva. A középkor delelő idején, melybe az ő uralkodása esik, a királyi hatalmat más mértékkel mérte a közfelfogás és közjog, mint manapság. A centrális hatalom fénykorában a király nemcsak uralkodott, de kormányzott is. övé volt az initiativa s a végrehajtás. Nagystilü uralkodó tehát állásánál fogva nagy tetteket birt végbe- vinni békében, háborúban egyaránt, inig epigonok kezében végzetessé válhatott a centralizált hatalom. Ám szent István a szó valódi értelmében nagy uralkodó volt, kit a nagyság csalhatatlan próbaköve, alkotásainak maradandó volta magasztal. Közismert tényeknek fölösleges ismétlésébe bocsátkoznánk, ha e nagyságát az ő alkotásainak részletezni akarnók. Hisz az ő puszta neve már históriai fogalommá vált, mely egy egész nemzetnek a keresztény vallásra térését, a keresztény európai államokba való végérvényes és elvitázhatatlan beleilleszkedését jelenti. Hisz mindenki jól tudja, hogy az ő bölcs éleslátása és politikai tapintata alapozta meg nemzete életét, oly szilárdan, hogy bár az általa koiitemplált és végrehajtott alkotmány alapeszméje sokban különbözik is más országokétól, mégis, vagy talán éppen azért bírta e nemzet, egy ezredévnek mondhat at lan szenvedései között is, megdönthetetlenül megállni helyét, a népek nagy tengerében, mely azóta nem egy országot boritott el a múlandóság hullámaival. AI int magánember szent volt s e díszítő jelző eleget mond. Ez azt mondja, hogy Ist'ván király tökéletesen beleélte magát abba a vallásba, melyet népének hirdetett, hogy vérré vált benne s meggyőződéssé magaséit az új hitnek minden törvénye s hogy a keresztény világ közfelfogása, mely a szentté avatás pápai tényében megnyilatkozik, mindenkora legnagyobb felismeréssel adózott erényeinek. Jámborságát alapítványai tanúsítják; buz- góságát egy egész örszágnak gyors és fegyvertelenül is sikeres megtérítése bizo- i nyitja: a családapát a fiához intézett és ránk maradt ,,Intelmei4 jellemzik; egyszóval nála a belső ember a külsővel, a magánember a királlyal oly nemes összhangban volt, hogy nemcsak kortársainak, j hanem az utókornak tiszteletét is biztosította magának. Hogy azonban e tisztelet ne legyen tartalmatlan szó és tisztára hagyományos ; frázis: szükséges, hogy életéből levonjuk a tanulságot minnenmagunk számára. Mi is és velünk együtt e nemzetnek minden jövendő fia is csak úgy' leszünk méltó fiai szent Istvánnak, ha a külső és belső embert, a polgárt és az embert a jellemnek egyedüli tiszteletreméltó kapcsával széjjel- választhatatlanul összekötjük. Mert sajnos, nem mindig jár együtt ez a két összetartozó fogalom. Voltak és vannak emberek, kiknek közéleti szereplése szinte a legnagyobb bámulatra késztet. Maradandó alkotásokkal biztosították nevük fönnmaradását. A hálás utókor képben, szoborban örökítette meg alakjukat. És mégis, a dicsőítő himnuszok floskulusai sem tudták elballgattatni azt a vádló szót, mely magánéletük hibáit, bűneit illette. Tudunk nevezetes emberekről, • kik összeütközésbe kerültek a büntető tör- vénykönyv paragrafusaival s nem ritkán ; önkezükkel vetve véget zátonyra került életüknek, a nyilvános és magánélet közti nagy ellentétet ily véres módon vélték megoldhatni. Pedig ez ellentét sohasem volt és nem is lehet nemzetfenntartó erőnek forrása és az igazi nagy jellemnek tulajdonsága, ismertető jegye. Mások viszont kifogástalan individuális életet élnek, de a közügyek iránt nem bírnak érzékkel, a nyilvános élet színpadján szánalmas szerepet töltenek be. A haza iránti kötelességeket egyszerűen tagadják, meggyőződésük nincs, szavuk és Egyes szám ára 20 fillér. tollúk áruba bocsátható, politikájuk kátéjának sarkalatos elve a gerinctelen opportunizmus, a megalkuvás. Még jó, ha egy- szerüen távoltartják magukat a közélettől, legalább másokat nem mételyeznek meg közéleti élhetetlenségükkel. Itt sem áll harmóniában a privát jellem a nyilvánossal, pedig csakis az ezen értelemben vett harmonikus jellem képes fönntartani azt, amit szent István alkotott. Az ő ünnepének ez a legnagyobb tanulsága. Csak az tehát az igazi magyar hazafi, csak az méltó utódja szent Istvánnak, aki az ő példáján okulva, sőt lelkesülve, az egyéni tisztességgel, az erkölcsi integritással a nyilvános élet iránti köte- lességérzetet össze tudja kötni. Ily'en lelkes honfiakat, ilyen igazi magyarokat mennél nagyobb számban adjon nemzetének a magyarok Istene első szent királyunk közbenjártára ! M. F. A baja—bátaszéki hid. A baja—bátaszéki híd küszöbön levő megnyalta aktuálissá teszi, hogy erről a hidróly valamint a vele kapcsolatos uj forgalmi perspektíváról annál is inkább ejtsünk néhány szót, mert hiszen a hid egyik vége Tolnamegyében van s az uj vasúti vonal is keresztben szeli át vármegyénknek déli részét. A hid műszaki leirása és értékelése szaklapnak a feladata. Itt csak annyit jegyzünk meg róla, bogy a négy ives hídon egyetlen vasúti sínpár fut végig. Ä kitérő a pörbölyi állomáson van. A hid 1908 december 11-ike óta készen áll; akkor volt az első, dec. 21-én a második teher- próbája. A vasúti töltés munkálatait az árviz hátráltatta; 1907 ben pl. az u. n. Cserta- és Simon Duna úgy elöntötte az egész dunántúli részeket, hogy' májustól aug. 14-ig minden muuka szünetelt. Most azonban, 1909. május hava óta a bajai állomástól a Dunáig terjedő két s a Dunától Bátaszékig terjedő tizenhét kilométernyi pálya is teljesen készen áll s bármely pillanatban át volna adható a forgalomnak. Miért késik tehát hétről hétre, hónapról- hónapra ennek a nagyfontosságu forgalmi- tényezőnek megnyitása ? Mi okozza azt, hogy bár egy egész országrészre kiterjedő érdekeltség hosszú idő óta várva-várja már ezen uj forgalmi útnak megnyitását, mégis alig kap többet egy' bosszú lejáratú ígéretnél, noha maga a hid készen áll és az egész Délvidék nagy kárát látja ezen ért hetetlen szünetelésnek ? Lapunk több közleménye röviden érintette már ezen okot. Business is business — az üzlet, üzlet, mondja az angol. Nyereség-kérdés az egész. Az állammal szerződő vasútépítő vállalat terhére poenale volt kivetve, ha a vis major esetét leszámítva, a kitűzött időre, 1909 október 1-ére el nem készül a pályatesttel; az állam azon*-oaD nem kötelezte magát praemium»'á,' ha a társulat a mondott időn belül kés.xüi el. Ez utóbbi eset következett be. Miután a liidépito vállalatnak, jóval a kitűzött idő előtt sikerült munkáját befejeznie, a vasútépítő vállalat is megfeszítette mindeu erejét, annál is inkább, mert ff fenyegető szerb háború stratégiai szempontból is siettette nagy m a übefejezését. Most tehát, mikor a pálya is elkészült, mikor mind az árvizén, mind a téli fagvon keresztül ment töltéseken a süppedések is ki vannak egyenlítve, szinte természetesnek kell találnunk, hogy a vasútépítő vállalat praemiumot kért a
