Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-21 / 34. szám
2 KÖZÉRDEK 1909 augusztus 21 kereskedelemügyi m. kir.minisztériumtól. Nem ezen feneklet meg a hid megnyitása, hanem a kért praemiumnak nagyságán. A vállalat elvégre közkereseti társaság, keresi a maga mennél nagyobb hasznát. De ott volt a baj, hogy hasonlíthatatlanul nagyobb összeget kért, mint a mekkora az uj vonalnak májustól októberig számított jövedelmi sperativuma volt. így aztán nem csodálkozhatnak azon, hogy az illetékes kormányhatóság a saját reális számadásainak alapján kénytelen volt megtagadni a kért összeget, melyet az érintett öt hónapban remélhető haszon meg sem közelitette volna.* Ez az üzérszempont az oka annak, hogy a kész hid ott parádézik a Duna fölött, a töltésen pedig legfeljebb, ha egy egy ,,járgány“ siklik végig. Az érdekelt vármegyéknek gazdaközönsége pedig csóválhatja fejét ezen a rébuszon, melyet bizony nehéz is megfejteni. Szóljunk néhány szót a hídnak szerepéről a Délvidék forgalmában. Csak a jövő fogja ugyan megmutatni — nem a jelentőségét a hídnak, hiszen ezt csak a vak nem látja és csak a szűkkeblű önzés vonhatja kétségbe — hanem annak a haszonnak a nagyságát, mely a forgalom könnyebbsége által a termelőre és kereskedőre, emelkedése által pedig magára az államra háramlik. De végtére néhány adattal eleve is megrajzolhatjuk azt a szerepet, melyet az uj hid és uj vasúti összeköttetés hivatva van betölteni. A Tiszántúl egyik nagy empóriuma, Arad városa, a Dunántúl egyik fejlődő városától Kaposvártól eddig 461 kilométernyire volt; most pedig az uj csatlakozás 77 kilométerrel hozta okot közelebb egymáshoz. Szeged: Dálján, Eszéken, Bi odon és Zágrábon át 638 kilométernyire volt eddig Fhunétól, Budapesten át pedig pláne 805 kilométerre. 11a pedig megnyílik az uj vasút, 542 kilométerre redukálódik a távolság, ami az előző vonalnál 96 kilométer, a másodiknál pedig 262 kilométer megtakaritá8t jelent. Temesvár, a Tiszántúlnak ezen hatalmas gyárvárosa, a Dunántúltól eddig úgyszólván tel jesen el volt zárva. Pedig gyár, gyárat ér ottan, egész városrész a Gyárváros, csupa nagyobbnál nagyobb gyárakból áll, nem feladatom felfedezni Temesvárt olvasóim számára, de aki valaha járt ottan, megmondhatója annak, hogy nincs vidéki város, Szegedet sem véve ki, mely ipar és kereskedelem dolgában fölvehetné a versenyt Temesvárral. Ennek az iparnak és kereskedelemnek főpiaca eddig a Balkán volt ; most uj piacok nyílnak meg számára, mert mig eddig Szegeden és Eszéken át 816 kilométerre, Aradon, Békéscsabán és Budapesten át pedig 904 kilométerre volt Fiúmétól, Bátaszéken át 720 kilométerre lesz Fiúmétól. Ez egyértelmű az első irányban szintén 90, a másodikban pedig 184 kilométer ut- megtakaritással. Vegyük mindezekhez a Bácskának, Torontál- és Temesmegyének mezőgazdasági termékeit, akkor legalább is hozzávetőleges képet alkothatunk magunknak a baja—bátaszéki hid és vasút forgalmi fontosságáról. Mindamellett ezen uj vasútvonallal még még nincs megoldva minden föladat, melyet közlekedésügyünk intézőköreinek meg kell oldaniok. Értem a dunamenti vasutakat Eszékig s igy közvetve a Balkánra. Igazán szembeszökő mulasztás, hogy mig a rómaiaknak az ő Pannónia gyarmatukban a Duna mindkét partján megvolt a rendes műutjuk Aquin- cumtól Sirmiumba, vagyis Óbudától a mai Sze- rémségbe: addig a XX. század magyarja a Dunántúl csak Paksig, a másik oldalán csak Bunapatajig bir menni vasúton. A régi rómaiak tudták, hogy a vizi ut az esztendőnek nem csekély részében hasznavehetetlen, már pedig nekik mind hadi, mind pedig közigazgatási és kereskedelmi szempontból igen nagy szükségük volt jó és ' :rtos utakra, az államélet vérkeringésének ezen ütő szerveire. Mi pedig a Dunagőzhajózási "•s. és kir. szabadalma iránti nem tudom Referenciából máig is elhanyagoltuk kapcsolatot, melyet csakis ke- ’%ehozni. \‘-az a szükség, mely a paks __ 1 'i—Baja közti nemkülönben a Hsti vonalaknak te ljes kiépítése, is, hogy kormányunk nem * -kséglet elől, mely előre nem *°g adni messze vidékek gaza* delmi forgalmának. ‘ Említettük már, hogy a vállalat 300 e- de a keresk. kormány csak 80 ezer koronát volt.. Nem tévedünk, amidőn ezen — mondjuk ki magyarán — mulasztásnak okát a főváros kereskedelmi köreinek sziikkebliiségében keressük. A budapesti kereskedelmi kamarának f. évi május végén tartott ankétja tiszta bort töltött a pohárba. A főváros vitális érdekeire való hivatkozással, arra kérték a kereskedelmi és közlekedésügyi kormányt, hogy az uj kapcsolatnak áruforgalmi díjtételeit emelje föl. így akarták rákényszeríteni az érdekeltséget, hogy ne használja föl az uj csatlakozásokat. Mily önzős, mily rövidlátó vasúti politika ! Hát akkor mi haszna volna az uj hídnak ? Hát szüksége van egy egészséges nemzetgazdasági viszonyok között fejlődő fővárosnak arra, hogy saját magát ilyen egészségtelen, erőszakos, messze vidékekre káros kihatású eszközökkel fejlessze ? Az ankétra a szegedi kereskedelmi és iparkamarának junius elején tartott közgyűlése adta meg a mcgérdemlett, de igazságos választ. Memorandumban fordult a kormányhoz, melyben a budapesti körük állításait és kiinduló elvét az igazságnak erőfegyvereivel kellő tokára szállítja le E célt igyekezett elérni az a küldöttség is, melynek eljárásáról lapunkban annak idején megemlékeztünk. Hogy a felülről nyert biztatásból mi és mennyi válik majd valóra, azt a jövő fogja megmutatni. Egyet eddig is tudunk. A Baja és Bátaszék közti vasútvonal hossza 19 kilométer, az uj menetrend mégis 40 kilométer távolságra lépteti elő. Azonban mentségül és az igazság kedvéért megemlítjük, hogy a kereskedelemügyi kormány a szomszédos forgalom kedvezményének ilyetén kizárásával és a személy-és árudijszabás megfelelő emelésével a hid költségeit akarja lassanként fedezni. Foglalkozzunk immár azzal a kérdéssel is, hogy az uj hid mennyiben válik hasznára a legközelebbi érdekeltségnek, t. i. Bajának és Tolnavármegye déli részének. Az eddigi auspiciumok után Ítélve, Tolna- vármegye sokkal bővebben fog részesülni az uj vasút áldásaiban, mint Baja városa. Ugyanis eleddig egyetlenegy jtl sem mutat arra, hogy Baja városa hamarosan hasznát látná az uj Ingnak. Baja csak transito-állomás lesz, amit Bajának egy ebbeli reményében máris keserűen csalódott polgára ekképp fordított le magyarra : Bajának csak fütyül majd az uj vonat. Mig Szabadkán milliós beruházásokról esik szó, mig Bátaszéken uj árufölvételi épület emelkedik, mig a szomszédos Bácsbokod állomási épületét is majdnem mégegyszer akkorára bővitették, Baján maradt minden a régiben. A Szabadka— dombóvári vonat Baján csak tiz percig fog állni, mig Bátaszéken két óráig és 10 perceg vesztegel! Ez nemcsak Bajára nézve nem kedvező állapot, hanem országos érdeket is sért, mert az utazó közönségnek csak nem lehet mindegy, hogy a „time is money“ korszakában a szükséges várakozási időt egy falusi állomáson töltse-e, vagy pedig egy városban, hol két óra alatt pl. egy kereskedő rengeteg sok fontos teendőt tudna lebonyolítani. Bátaszék és Dombóvár fogja legelsősorban megérezni az uj kapcsolatnak jótékony befolyását. Szekszárd ismét kevesebbet fog belőle élvezni, ha ugyan megmarad a tervezett menetrend, mely Szekszárdot jóformán elzárja Bajától.*) Befejezésül csak azt akarjuk még megjegyezni, hogy a hid nem áll merőlegesen a Baja fölött hatalmas Ívben kanyarodó Dunára. Ennek az a következménye, hogy a Duna álját, „seb“- jét nem ismerő kormányosok csak nehezen tudják kikerülni a bátaszéki part felőli második pillért. Főleg a vontató hajók utolsó uszályhajói vannak kitéve ennek a veszedelemnek. Eddig már 4 nagyobb szerencsétlenség történ, melyeknek egyike emberi életet is követelt áldozatul. Ez bizony nagy baj, mely, ki tudja, mennyi újabb szerencsétlenségnek válik még forrásává. ■*) Mi azt hisszük, hogy lesz süere Tolnavármegye ama akciója» k, amelyet a Szekszirdra oly hátrányos menetrend megváltoztatása ügyében indított. Viszont az meg korai reménykedés, hogy Bátaszékre ezidőszerint valami nagy anyagi előnyök volnának várhatók. Bátaszék - Szabadka és Dombóvár között éppen olyan transitó-állomás lesz, akárcsat Baja. A vasúti személyzet zöme a Szabadkán—Dombóváron, a vonatinditó helyeken fog lakni, s ha a pécs—bátaszéki vasút megnyílik, akkor egy tekintél}es rész Pécsett sőt a mohács—bátaszéki vasút megnyitásával sem Bátaszék lesz a főforgalmi kiinduló pont. Mindenesetre előnye tehát az uj vasúti hid, de nem ahhoz, hogy az talán mintegy megbénit- ’ vtná a közeli nagyobb városok természetes fejlődési proces- ’* A kétségtelenül beálló verseoy miatt nem szabad azon'■•iok a mostohább helyzetben levő városoknak, Szék- Bajénak sem A szerk. A hidavatás mindazonáltal nevezetes dátum lesz Tolnavármegyére nézve is. Régi vágyak, jogos kívánságok fűződnek e naphoz, melynek régesrég el kellett volna már érkeznie. * Magyarasz Ferenc Perczel Mór szobra. A nemzet szabadságának héroszai sorba megkapják halhatatlanságuknak szimbólumát, a szobor ércét. Ami a Kossuth- kultuszt illeti, talán nincs is nemzet, a melv nasrv fiaival szemben felülmúlná a magyar nemzetet. Minden jelentős hely, tehetősebb talu vetekszik egymással, hogy a nagy száműzött ércatakját, jelezve az ő egykori törhetetlenségét, élőpéldául ál- litsa oda a mai hazaszeretet hajlékony- gerincű epigonjaiuak. Klapka, az aradi tizenhárom, a névtelen hősök sorba felvonultak már ércalakjaikkal s most a „legelső honvéden“, Perczel Mór tábornonok a sor. Ez a csupa tűz ember, az egyre forrongó, olykor-oly-kor talán szenvedély által elragadott, de a lelkesek között leglelkesebb szinmagy-ar hazafi, csupán csak a családi kegy-elet által gondozott, az ő nagyságához tehát nem méltó, szűkös sírban ny-ugodott mindeddig. De most előlép Bonyhád, hogy* megtisztelje őt, ki egész nemzeté s mintegy kibővíti, kiszélesíti, azt a mégis csak elhagyatott sírt, talán hogy bünbánólag oda térdelhessen az egész magyar nemzet, amiért sok más nagyjával együtt ezt az igazán nagy nemzeti hősét is jeltelenül engedte mindeddig pihenni! Szobrot állítanak Perczel Mórnak! Zúgja át ez a pár szó az egész országot. Aminthogy- elsőnek menydörgött. át az ő szava, hogy — veszélyben a haza ! Perczel Mór nagy- éles látását most kezdi igazolni az idő. Az ő erélyes agi- tációja ny-itotta ki talán legelőször a nemzet szemét, hogy- ellenségeit ne csak Bécs- ben keresse, de bent magában a „magyar szent korona országaiban“, is. Jellasich kardja még mindég kihúzva mutat a magyar haza szentföldje felé. Titkos konspirációk, nagy szláv hóbortok mindenütt. Találkozzék tehát a magy-ar nemzet a nagy, rác- és szerbverő elhagyatott sírjánál, erősödjék meg honszerelmében, vetkőzze le maradandó bűneit, a gyűlölködés, a viszálykodás, az össze nem tartás, egymás-ócsárlás rut magyar szokását; de Perczel Mór majdani szobrának dél felé suhintó kardja figyelmeztesse ellenségeinket is, hogy a szent haza védelmében, amint hajdanán, most *is egy-ek tudunk lenni . . . Ajánljuk az alábbi lelkes felhívást minden igaz magyar ember pártoló figyelmébe ! Hazafias adományt a* — dunk s rendeltetés F Tud-e még le __ gya i kebel .* A dicsőség és honszeretetért való önfeláldozás képes-e még pezsgésbe hozni az ősi magyar vérből örökölt utódok lankadó erélyét ? Haza! Honszeretet! Önfeláldozás! Csaknem trázisszerü fogalom a mai korban, midőn e kitételeket uton-utfélen, vásáron és azonkívül unos-untalan és igen gyakran piaci hősök mos- datlan szájából halljuk elhangzani, legtöbbnyire oly célból, hogy saját önos céljaikat e nagy I eszmék megtámadhatatlan hatása alatt előbbre vigyek. De hol az eszményi kép, melyet a magyar
