Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-10 / 15. szám
KÖZÉRDEK 3 Ez a békés érzés oly szépen illeszkedik bele a husvétnak ünnepi hangulatába. Hiszen az, ki e napon békitette meg az embereket az Istennel, maga is e szóval köszönti övéit: Békesség veletek, pax vobis! Magyarász Ferenc 1909 április 10 ____ A közép Duna szabályozása, a tolnai holt Dunaáí és a Slá hajózhatóvá tétele. Örömmel hallgattam a vármegye tavaszi közgyűlésén Madi Kovács János országgyűlési képviselőnek a közép-dunai szabályozási munkálatok megsürgetését célzó indítványát, az annak alapjául szolgáló nyomós indokok elismerésével azért is, mert a beruházási törvény a paks—baja—szekcsői Dunaszakasz szabályozásával kapcsolatos teendőül vette fel a tolnai holt Dunaág végleges rendezését és hajózhatóvá tételét is. Az indítványozó különösen az árvizve- szedelem elhárítására hivatkozva, tette meg indítványát. Eltekintve attól, hogy a tolnai holt Dunaág rendezése a közép-dunai munkálatoknak ilyen szempontból való rendezésével is összefügg, kétségen kivül álló tény az már a törvény betűi szerint is, hogy amennyiben a teendő lépés a középdunai munkálatok sürgősebb keresztülvitelére vezetne, annyiban előbb eszközöltetnek a tolnai holt Dunaág rendezése is. Nem a törvénynyel kívánok érvelni e Dunaág hajózhatóvá tétele mellett. A törvény alapjául szolgáló okok még fenforognak ma is, sőt hatványozódtak. Csupán a tényt kívánom megállapítani. A szoros kapcsolatot a közép Duna szabályozása és a tolnai Dunaág rendezése között megállapította maga Darányi Ignác földmivelés- ügyi miniszter törvényjavaslatában, törvényében. A törvényhatósági bizottság határozatát a törvény ismeretében, annak alapján hozta meg az indítványnak megfelelően. Még a látszatát is kerülni kell azonban annak, mintha a tendö lépés csupán a paks — baja—szekcsői Dunaszakasz szabályozásának megsürgetését említvén a törvényben foglaltakkal, a törvény indokolásával említettekkel szemben a közép Duna szabályozása és a tolnai holt Dunaág hajózhatóvá tétele együttes ügyének szétválasztását jelentené. Különösen kerülni keli akkor, amikor Tolnavármegye törvény- hatósági bizottsága kiküldött tagjaiban, Tolna és a közvetlenül érdekelt községek elöljáróikkal képviselve vannak a küldöttségben. Ez a kérdés elkerülheti a szomszédos törvényhatóságok figyelmét, de Tolnavármegye törvény- hatóságáét, Tolna községét és a_ közvetlen érdekeltségét semmi körülmények között sem szabad elkerülnie annál is inkább sem, mert eme kérdésnek sikeres megoldása általános, országos érdek. A helyi vonatkozásokra való hivatkozásra semmi szükség sincsen. Már most, ha mi is, mint Darányi Ignác fóldmivelésügyi miniszter, elismerjük a tolnai holt Dunaág hajózhatóvá tételének és a közép Duna szabályozásának szét nem választhatóságát, ’.ehátazt, hogy amikor küldöttséget járunk a közép Duna szabályozásának ügyében, egyszersmind a tolnai holt Dunaág ügyében is járunk, akkor nyilvánvaló, hogy a tolnai Dunaág ügye is felszínre került, felszínre került különösen azáltal, hogy a küldöttségben Tolna nagyközség, a közvetlenül érdekelt községek (Mözs, Fadd stb) es Tolnavármegye törvényhatósága képviselve vannak. Azt hiszem, hogy ilyen nagy horderejű ügyben ezeknek hallgatólagos közreműködése, az ügy kettéválasztását, sőt tovább megyek, a rendezés mikéntje felőli hallgatás a tolnai holt Dunaág rendezésére irányuló beruházási tervben való hallgatólagos megnyugvást jelenthetné akkor, a mikor minden alkalmat meg kellene ragadnunk az általános, országos érdeknek egyedül megfelelő megoldási tervezetnek illetékes helyen való kifejezésre juttatására. A kivitel előtt a terveket az érdekeltségnek bemutatják, véleményét meghallgatják. Mi sem természetesebb, mint az, hogy az érdekeltség akkor, a mikor erre először alkalma nyílik, kifejezést adjon a felmerült, már ismert tervvel szemben aggályainak, véleményét, óhaját előadja. A tolnai holt Dunaág rendezése nem helyi érdek, hanem általános, országos érdek. A tolnai Dunaág a Sió, Balaton és Duna közti hajózás kulcsa. Úgy emlékszem, hogy a törvényhatósági bizottság már előzőleg határozatilag kérte a fóldmivelésügyi minisztert, hogy a Sió-csatorna hajózhatóvá tétele, épugy mint a tolnai Dunaág rendezése a közép Duna szabályozásával kapcsolatos kivitellel eszközöltessék és hogy Szek- szárdig rakodópart építésével a Sióból medence- szerű kiágazás létesittessék. Ha ez igy van, akkor a törvényhatóság álláspontja ismeretes. Egyébként, ha létezik ilyen határozat, ha nem, kívánatos lenne, hogy a törvényhatóság képviselői küldöttség járásuk keretében módot találjanak annak a kifejezésre juttatására, hogy a Vízügyi Közlemények XXIII. füzetében a Sió hajózhatóvá tétele ama módozatainak egyike felel meg az általános, országos érdeknek, mely a Siónak a tolnai holt Dunaágig (Taplósig) való hajózhatóvá tételét és a Szekszárdig húzódó szárnycsatorna kiépítését tervezi. Eltekintve attó', hogy a fóldmivelésügyi miniszter a Sió hajózhatóvá tételét a közép Duna szabályozásával és a tolnai holt Dunaág rendezésével összekapcsolja-e, avagy nem, a tolnai holt Dunaágnak oly módon való rendezése volna egyúttal kérelmezendő, mely a Sió hajózhatóvá tétele fenti módozatának megfelel, vagyis nem szabad figyelmen kivül hagyni már most sem, hogy a tolnai Dunaág lesz az összekötő kapcsa a balatoni, siói és dunai hajózásnak. Ha ezt a körülményt figyelmen kivül hagyjuk most, meg fogják sinyleni Szekszárd, a Sió mellett elterülő községek, az összes érdekeltség annak idején, a mikor a Sió hajózhatóvá tétele napirendre kerül. A Sió hajózhatóvá tételének kérdése nem válik ugyan közvetlenül aktuálissá Madi Kovács János orsz. képviselő indítványa következtében, de a tolnai holt Dunaág rendezésének kérdése már a vizi beruházási törvény folytán is, igen. Tehát akkor, amikor a törvény által is egybekapcsolt együttes ügyben — ennek ellenkezőjét, a szétválasztás akceptálását nem is feltételezem — a fóldmivelésügyi miniszter elé járulunk, kötelességünk a beruházási törvény keretében felmerült tervvel szemben aggályunknak és óhajunknak kifejezést adni, amely óhaj azonban nemcsak a mi óhajunk, hanem mind- azoké lehet, akik a küldöttségben résztvesznek és ez az, hogy a tolnai holt Dunaág olyképen rendeztessék, hogy ez a Sió hajózhatóvá tételének és a Balaton meqközelithetésvnek alapvető munkája legyen. Ennek egyedüli lehetséges módja a tolnai holt Dunaágnak Dombon jelöl hajózható zsilippel való ellátása az eddig felmerült ama tervvel szemben, hogy a Dunaág vizét a jelenlegi, domborii töltésen vágandó nyílásban elhelyezendő csövön át frissítik fel, mig hajózhatóvá alulról Gemenc, illetve Taplós felől teszik. E kis zsilipen betóduló viz nem gyakorolhat akkora nyomást a Dunaag víztömegére, hogy azt megmozdítani képes lenne és igy a város alatt levő iszapos vizet nem tudja kilökni Taplósig, a honnan a S’ó vizének kellene magával sodornia Keselyűs felé a Dunára. Keselyűs, Gemenc felé pedig a csatorna egész hosszában a Sió betorkolása következtében az iszaposo- dás állandó lenne. Tehát ez a megoldási tervezet nemcsak a közgazdasági, hanem a közegészségügyi követelményeknek sem felel meg. A balatoni, kaposi, siói hajózás szempontjából az is általános érdek, hogy a- főváros, a piaci gócpont állandóan és minél rövidebb vizi utón legyen megközelíthető és ennek egyedüli, a közérdeket kielégítő mód a a következő: a Sió hajózhatóvá tétessék a tolnai holt Dunaágig, (Taplósig) iszapját tovább is Keselyűs felé lökje, a tolnai holt Dunaág Tolna felé Domboriig hajózhatóvá teendő, itt a Duna és a tolnai Dunaág közti összeköttetés létrehozására hajózható zsilip létesítendő. Ez a vizi ut állandó lenne Eme fölfogás alapján állva szólalt fel Szabó Károly országgyűlési képviselőnk is a vizi beruházási javaslat tárgyalásakor. Darányi Ignác fóldmivelésügyi miniszter ellenvetésül az anyagiakra hivatkozott, ámbár válasza nem tartalmazta a terv elutasítását. Arra kellene törekednünk, hogy az összes érdekeltség bevonásával a közérdeknek egyedül megfelelő terv előterjesztésével nyomatékot adjunk eme álláspontnak. Tóth Károly főmérnök árja a »Közérdek« 1907. évi 42. számában, e tárgyról ily értelemben cikkezvén: «Meg vagyok győződve, hogy az érdekeltség okadatolt kívánságára elrendelné a miniszter a tervváltozat kidolgozását.» Tehát a tolnai Dunaág rendezésének ismertetett megoldására való törekvés Tolnának, Faddnak, Mozsnek, Szekszárdnak, a Sió, Kapos, Balaton melletti közvetlen érdekeltségnek és Pest, Bácsmegye törvényhatóságának érdeke nemcsak abban az esetben, ha a Sió rendezése a tolnai holt Dunaág hajózhatóvá tételével együttesen kerül kivitelre, hanem abban az esetben is, ha első sorban a közép Duna szabályozásával csupán a tolnai Dunaág hajózhatóvá tétele kerül kivitelre. Nézetem az, hogy a mint a Madi Kovács János országgyűlési képviselőnek, a közép Duna szabályozásának megsürgetését célzó indítványára hozott határozat kivitelre kerül, a küldöttségnek állást kell foglalnia mindama kér- I désekben, melyek azzal összefügnek, nevezete- ! sen a tolnai holt Dunaág és a Sió hajózhatóvá tételének kérdésében, az előbbiben már azért is, mert nemcsak a természeti és közszükségesség ultima rációja, hanem a törvény is kimondja a kapcsolatot, az utóbbiban pedig azért, mert a tolnai holt Dunaág a Balaton, Kapos, Sió és Duna közti hajózás kulcsa. Felhívom ez utón is az illetékes körök figyelmét arra, hogy Tolna saját anyagi romlásával micsoda áldozatot hozott a köznek, olyat, a minőt kevés város hozott az országnak. Hajdanában a Duna Tolna alatt hömpölygött tova. A szürke hullámok mesélhettek vón' arra alá- felé, hogy micsoda élet járja erre főn ... De a rövidebb vizi utat keresték. Megcsinálták a bajai átvágást. Tolna semmiféle kárpótlást nem kapott. A vén Duna, mindinkább hűtlen lett hozzá. Tolnai Dunaág lett a tovafolyó vizből. Ezt is megsokalták. Elzárták Dombori felől töltéssel. A nép pedig megy «más hazába» kenyeret két esni. Talán meggondolja a dolgot és egyszer majd vissza sem jő . . . Cselekedjünk, még nem késő ! Minő játéka a sotsnak ! A közép Duna szabályozása, a bajai átvágás mért csapást Tolnára és most ugyancsak a közép Duna szabályozása kelt bennünk életreményt. Tolna, 1909 április 6 án. r s Stern Árpád Ennek a cikknek igazságait többször elmondották már lapunkban Tóth Károly műszaki tanácsos és mások. Az igazság hangoztatása azonban sohasem felesleges, sőt fontos életérdekeinknél fogva egyenesen szükséges. Ezért foglalkozunk újból e nagy horderejű kérdéssel. A szerk. VARMEGYE. A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága 14-én tartja szokásos havi ülését. KÖZSÉGI ÜGYEK. Egy község a boldogulás utján Vettük a következő sorokat: Görbő községben tudvalevőleg szegény napszámos nép lakik, mely a megélhetés gondjaival küzd. Újonnan megválasztott körjegyzője, Körivélyessy László látva a helyzetet, célul tűzte ki Görbőn segíteni. Indítványára Görbő község küldöttsége a földmive- lésügyi minisztertől Rátkay László országgyűlési képviselő vezetésével 15,000 (olv. tizenötezer) kor. államsegélyt kért legelővételre, mit a miniszter meg is adott. Görbő község hálás közönsége népszerű képviselőjének távirati utón mondott köszönetét. Köztiszteletben álló körjegyzőjéhez pedig küldöttséget menesztett, megköszönvén eredraénydus fáradozását. Úgy látszik, Görbő most feltalálta oly soká keresett jegyzőjét, kitől Görbő még sokat vár. — Olvasóinknak, munkatársainknak és előfizetőinknek boldog húsvéti ünnepet kívánunk. — A feltámadás. A feltámadási körmenetet az újvárosi templomban ma d. u. 5 órakor, a belvárosi templomban pedig d. u. fél 7 órakor tartják meg. — Magyar nemesség A király dr. Halász Sándor miniszteri tanácsosnak, a magyar postatakarékpénztár igazgatójának, valamint törvényes utódainak, nevezett! ek a postatakarékpénztár igazgatása terén, valamint az ezen intézmény szervezési munkálatai körül szerzett
