Közérdek, 1909 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-10 / 15. szám
Szekszárd, V. évfolyam 15. szám Szombat, 1909. április 10 Kiadóhivatal: Bemered) István-utca 5. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetéseit ide küldendők. Hirdetések legjut,íoyosabb számítással, díjszabás szerint Megjelenik minden szombaton. Szerkesztőség; Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lápot érdeklő összes közlemények. Előfizetés : egész évre 10 kor., félévre 5 kér negyedévre 2 kor. 50 fill. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 5 kor. TOLNA VÁRMEGYE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ HETILAP. AZ ORSZÁGOS III. KIR. SELYEMTENYESZYÉSI FELl'GYELOSEG HIVATALOS LAPJA. Belmunkatárs : JANOSIXS KÁROLY. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : BODXAU ISTVÁN. Egyes szánt ára 20 fillér. Vas Gereben. Husvét, a feltámadás örömünnepe, életre- kelti emlékét egy régi jelesünknek, • akit olyan hamar talán éppen azért feledtek el, mert egyik legtipikusabb képviselője volt a magvar érzésnek, észjárásnak és gondolkodásnak s igy legkevésbé sem lehet ideálja a mindenben külföldet majmolni szerető mai irodalomnak és társadalomnak. Vas Gerebennek, a tolnamegyei Fürgédén született régi írónak állítanak jzerény emléket herceg Esterházy tamási-i erdejében, jobban mondva az az egyszerű emléktábla hirdetni fogja emlékét annak a hires vadászatnak, amelyet a jeles iró egyik művében oly remek leírásban is megörökített. Szép,* eredeti idea künn a ^szabadban állítani emléket a szabad puszta szabad gondolkozásu szülöttének, mert báihogy vegyük is a dolgot, az a szerény kis emlék mégis csak Vas Gereben halhatatlan érdemeinek szól. Fukar lesz ugyan az egyszerű táblácska a /szavakban, de annál beszédesebb a környezet, az ötszáz éves fák! Uk bizonyara látták a pajkos, csintalan, sőt határozottan vásott gyereket, érezték, amikor •egy egy madárfészekért feszülő izmokkal derékba kapta őket . . . Vagy talán éppen ezeknek az öreg fáknak hűsítő lombja legyezte dactól, boszuérzettől lángoló homlokát, amikor csipkedő kádenciákat faragott az öreg tiszttartóra. >Drágább« verset aligha írtak inég ennél. Kenyerébe került neki is, meg az édes apjának is, a ki pedig szintén eredeti gondolkozásu, minden tekintetben hasznavehető ember lehetett: Esterházy herceg inasságból egyébként nem avanzsiroztatta volna elő ispánjának . . . Apját a verséért nyugdíjazták s vége szakadt az'ő gazdasági gyakornokoskodásának is . . . Hát bizony a fiatal Radankovits József (voltaképpen ez volt a családi neve) rengeteg sok kalandon, hányattatáson, keserűségen, kemény megpróbáltatáson merit keresztül, inig Radákovits Bódoggá, majd mint ügyvéd Radákovits Józseffé, végül mint diplomájától megfosztott ügyvéd végérvényesen is Vas Gerebenné vedlett át. Szilaj, vásott fickó volt ő, tüzes, mint a harmadíü csikó, nyílt, egyenes, mint a végtelenbe nyúló pusztának semmit el nem takaró, de mégis beláthatatlan perspectivája, Szülei papnak szánták. Ki is járt Veszprémben valami V osztályt. Pécsett azonban a fegyelmet nem. igen tűrő, dévai növendéket kizárták a filozófiai osztályból. Hasztalan próbált szerencsét ugylátszik Pápán is, utoljára is egy kis turpissághoz kellett fordulnia. Megszerezte valahogy egy Radákovits Bódog nevű gazdasági gyakornoknak bizonyítványát s azzal Győrött beiratkozott jogásznak, hol a püspök még ebédet is adott neki a conviktusban. Az akadémiai szabadabb élet aztán jobban hagyja érvé-' nyesülni a vig, csapongó, fiatalságában tobzódó, egyébként sok zsenialitással dicsekvő fiatalembert. »Kétgarasos Tár« cim alatt írott lapot adott ki s ez, valamint sziporkázó szellemessége kedveltté teszi s megismerteti Kovács Pállal, az akkor oly népszerű íróval, kinek révén a magasabb irói körökkel is érintkezésbe lép.Amint életrajzi adataiból kivesszük: Elvégzi a jogot s joggyakornók lesz Esterházy herceg soproni főügyészénél s 1846-ban mai- juratus Budapesten. Ettől kezdve az irodalom- történet beszél róla. Irogat a Pesti Divatlapba," Jelenkorba, Életképekbe, eredeti, ötletes, magyaros zamatu tolláért lelkesednek mindenfelé. Ekkor jelent meg első önálló kötete Életképek es Darázsfészek címmel. Úgy látszik azonban, maga sem bízott egészen az irodalom sovány kenve- . rében, 18+7-ben megszerzi az ügyvédi diplomát is s Győrben nyit irodát. De nemsokára ott hagyja, mert a Népbarát cimii lap szerkesztésével bízza meg a kormány, s Öreg Abc, vénemberek számára cimii röpiratát a minisztérium terjeszti el szelteben-hosszában, az egész országban s a széles látkörü fiatal ember sok kényes politikai megbízatásban is segít a hazafias ügynek. Világos után aztán ő is bujdosjk, valami 10 hónapig, de megunva a sok nyomorgást, önként jelentkezik. Nem lett valami különösebb' baja. Ügyvédi diplomáját azonban konfiskálták. Mintha a beiratkozásnál elkövetett kis turpisságot akarta volna a sors megbüntetni, nem vehette hasznát a sok küzdelmek árán szerzett kutyabőrnek. Radákovits József tehát véglegesen Vas Gerebenné, vagyis magyar íróvá lett. A gálád önkényuralomnak még a büntetése is hasznára válott ennek a szegény országnak, egy eredeti, hatalmas irót adott nekünk, de azt Husvét ünnepén. — 1909 Fehér zászló leng végig a világon, A béke-zaszló s mindent eltakar. Nép milliói égre néznek áldón, Köztük a sokat szenvedett magyar. Örömkönynyel öntözzetek, anyak, S áldjátok a názáreti királyt, A beke Ő, ki sírjából kiszállt. Örömhír járja be a nagy világot; Győz az igazság és az eszme él. Csak a hüvely, mit ember bukni látott: A mag a vérazott földből kikel. Sötét felhőből a nap kiragyog, Csüggedt szivek, ünnepet tartsatok És zengjetek Annak dicséretet, Ki maga az erő és szeretet! Angyali szó zeng az egész világnak: Megtöretett hatalmad, óh halál) Az erős csernek, a gyenge virágnak Van tavasza, van. E törvény megáll. Lesz tavaszod s reggeled, téli éj, Ne sirj, óh gyászos lélek, higyj, remélj ! Ez ünnep ád gyógyító balzsamot — Alleluja! Az Ur feltámadott! SÁNTHA KÁROLY. Virágszeretet Tavaszodik ! — Az enyhe napsugár bizalmas melegere felnyílnak a családi házak ablakai, a falusi ház népe a kis kertben mozog, ásó, kapa van m^g a próbalépésekkel birkózó kicsi gyerek kezében is. A tavaszhozta jó levegő kicsalogatja a falak közül a sápadt városi embert, megtelnek az utcasorok és átjönnek a járókelők a sütkérező oldalra, ahol a napsugár enyhe meleget oszt. A fák meg csupaszok, de ; rügyeikben már duzzad az eleterő, mely kikeletre fakasztja a fabimbót. Önkéntelenül is a zöld pázsitot, a tavaszhirdető virágokat keressük, de a város beosztott, kimért utcasoraiban, bizony csak kövön követ lát a növényéletet kedvelő szem. Varosaink már elhagyták azt a kedves építkezési rendszert, hogy a házsorok kopasz ! falait a. rácskerités virágos kertje elevenítse fel. Ma már csak a kertész kirakata juttat egy kis virágmosolyt a városi embernek. A társadalomban lassacskán elhal a virágszeretet, közönyös lesz a most növekvő ember a virágszépség és virágillat iránt. Pedig a virág most is hűségesen kiséri az ember egész életét. A bölcső puha vánkosán édesen gőgicsélő csecsemő kis keze rajongással kapja ki édes anyja ujjai közül a feléje nyújtott piros rózsát; a patak szélére tévedt apró lánykának az őrangyal segíti letépni az első nefelejtset; az ábécével kinlqdó iskolásgyermek térdig gázol a hóolvadt, vizenyős réten, hogy a tavasz első hírnöke: a hóvirágból összegyűjtött c.okrocs- kával ő díszítse fel az iskola tanitói asztalát, jókedvű lánykák és ifjak hosszú, fáradságos újakat tesznek meg, hogy az erdő mélyéből, tüskék-bokrok alól szedjék elő az első ibolyát és a kedvesen ringó gyöngyvirágot. Nem kell külön színezés ahhoz a jelenethez sem, amely a névnapot köszöntő kis unokát állítja a nagymama elé, ahol a kis cs ppség a nehéz versmondás helyett sűrű könyzaporral locsolgatja be a kezében tartott virágcsokrot; vagy ahhoz a képhez, mely a legboldogabb emberpárt állitjá elénk, amikor a menyasszony fejére a mirtusvirágot tűzik s e koszoruból egy szálat átvesz a vőlegény, hogy szivéhez erősítve, koszorús lányok és virágcsokros vőfélyek társaságában indujon a templom virággal díszített oltára elé : a hűségesküre. És elkísér bennünket a virág arra az útra is, ahol árvák és özvegyek zokogása mardossa a koporsónál összegyűlt embertársak szivét s amikor a kegyelet legszebb ünnepén, gyertyák fénye világítja be a temető virágerdejét. De a virág nem marad csupán az ünnepi szertartások jelvényéül, hanem kiveze i ápolóit a lakóház ottho- -oából a kis kertbe, kapat és öntöző kannát ad a palotahölgy kezebe. is, hogy dédelgesse, óvja, ápolja szeretteit a virágos kertben, ahol ott diszlenek e kis növények és élő pompával hirdetik gazdájuk'nemes lelkét, a szépért és ártatlan örömökért lelkesülő emberi szivet. E gondos ápolásért a virágok hálája aztán az a köztudatta vált becsülés marad, mely a virág- kedvelők nemesen érző lelkét dicséri s a költő szavai után örök ige gyanánt hirdeti, hogy »Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.« A virágnak két élete van : való és eszményi élet s mindkettő az emberi szív gyönyörködtetését szolgaija. A virág való elete a föld porához, a napsugár fenyes melegéhez van kötve és rendeltetése szerint vagy a bércek es Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük hátralékaik mielőbbi szives beküldésére.
